Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-16 / 1137. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 november 16. A Sztalin-Hitler paktum A PAKTUM KÖVETKEZMÉNYEI (B-y) A paktum egyik következménye volt az uj pártvonal a Sztálinisták számára az úgynevezett polgári demokrácia és demokratákkal szemben. Vizsgáljuk meg a paktum előtti és utáni pártvonalat. Lenin az összes kapitalista államokat és azoknak a diplomatáit megbízhatatlan opportunistáknak vagy pedig egyszerűen csalóknak tartotta. A Nemzetek Ligáját “rablók szövetségének” nevezte és megjósolta, hogy az képtelen lesz a nemzetközi békét föntartani, amennyiben a kapitalizmus alatt minden ország uralkodó osztályának az érdeke ellentétben van a másikéval. Sztalinék, ebbe a Ligába vitték a Szovjet Uniót. Lenin nem talált alapvető külömbséget az egyik vagy másik kapitalista ország között, hogy az egyikkel szövetségre lépett volna a másik ellen. Sztalinék ezt tették. Körülbelül 1935-ben érett meg az az uj pártvonal, amely szerint a fasizmus és különösen a német fajtája ellen szövetkezni kell Oroszországnak BÁRKIVEL. A Hitler mozgalomnak Sztálini ellenzése ostobának bizonyult. Hitler nemcsak a német munkásmozgalomra jelentett veszélyt, hanem Oroszországra is. Mivel Sztalinék által cserben hagyott és ön-összetört német munkásság segítségére Sztálin nem számíthatott, a más kapitalista államokban levő Sztálini mozgalmat és a Szovjet Unió befolyását arra használta, hogy eme kapitalista és imperialista államok KORMÁNYAIT megnyerje szövetségeseknek. Az első lépések erre ideológiai változások voltak. Elnevezték ezeket az imperialistákat “demokratáknak” s felállították azt az elméletet, hogy a világ legnagyobb veszélye a fasizmus, amely ellen ezeknek a demokráciáknak szövetkezni kell a bol- seviki Oroszországgal és vica- versa. Az egyes kapitalista országok Sztálini pártjait arra utasították, hogy a saját uralkodó osztályaik és ANNAK URALMON LÉVŐ KORMÁNYA ELLEN VAGY MELLETTE aszerint foglaljanak állást, ahogy azok hajlandók vagy nem hajlandók Sztalinékkal szövetkezni. Másszóval a kommunista pártok és a munkásmozgalom FOR- RADALMISÁGA és HARCIASSÁGA volt az ára olyan kedvezményeknek, amiket Szovjet Oroszországnak adtak vagy ÍGÉRTEK a kapitalista diplomaták. Élénk példája volt ennek az amerikai-orosz egyezség, amelyben megígérték és utána be is tartották az ígéretet, hogy a FORRADALMI agitációt beszüntetik. De ennél tovább mentek! Megígérték a burzsoá kormány támogatását és ezt is betartották! Természetesen az orosz Sztálinisták adták meg az elméleti alapot először. Azt az illúziót keltették, hogy az igazi harc a burzsoá demokrácia és a fasizmus között folyik, amelyben a szocializmus kérdése nem fontos és a Sztálinisták kötelessége a “demokratákat” támogatni nemzetileg és nemzetközileg. Az Inprecori-ból idézem Ma- nuilskit: “A legtöbb kapitalista országban a proletárság nem a burzsoá demokrácia és a proletár forradalom, hanem a burzsoá demokrácia és a fasizmus közötti választás előtt áll. Ma a “burzsoá demokrácia” jelszava haladást jelent a fasizmussal összehasonlítva. Ma a népnek nagyobb részét lehet összehozni a fasizmus ellen a burzsoá demokrácia jelszava alatt, mint a proletárdiktatúráért folytatott rögtöni harc jelszava alatt.” Hát mikor nem volt könnyebb a tömegeket a polgári reform jelszavak alatt toborozni, mint a forradalmi célokért?. Pont ezt mondták és mondják a szociáldemokraták is és Lenin pont ezt támadta legélesebben! Az amerikai Sztálinisták persze követték az uj elméletet. Annak dacára, hogy Rooseveltet és a New Deal-t és olyan liberálisokat mint La Guardiát élesen támadták 1935. előtt, mint “fasiztákat” (olvasd Olgin által irt füzetet) 1935. után AMIU- TÁN ROOSEVLETTEL SZERZŐDÉST KÖTÖTT LITVINOFF, a Sztálinisták Rooseveltet és a többi kapitalista politikusokat támogatták. Talán Roosevelt “kommunista lett a “fasiztából” ? Vagy inkább Browderék lettek hűtlenek a még jobb időkből megmaradt “forradalmiságukhoz” ? Fölösleges Rooseveltet idéznem, hogy bizonyítsam ellenszenvét a kommunizmus ellen, vagy pedig azt, hogy a kapitalizmus hive. Ezt ma a Sztálinisták ÚJRA fölfedezték. Roosevelt burzsoá demokrata volt 1935. előtt és után, és megmaradt annak a Sztalin-Hitler paktum után is. Az 1935. utáni elmélet szerint támogatni kellett a burzsoá demokráciát, a náci paktum utáni elmélet szerint támadni kell! Változott a burzsoá demokrácia? Nem, de Sztalinék külföldi politikája, az változott! Akkor az imperialisták egyik csoportjával barátkoztak, most pedig a másik csoportjával, amint Molotoff beismerte azt. Akkor tehát megengedhető volt, hogy Browderék (és más országban a többi Sztálinisták) támogassák az uralkodó osztály politikai pártját. A Roosevelt-Litvinoff szerződés értelmében Sztalinéknak a kötelessége volt az itteni Sztálinisták leszerelése a forradalmi harcban. Ezt megtették és a párt követte az utasítást. Az alapszabályukban ezt írták: Az E. Á. kom. pártja föntart- ja az amerikai nép demokratikus vívmányait. Teljes erejével ellenez minden olyan klikket, csoportot, kört, frakciót vagy pártot, amelyek összeesküvéssel és cselekedettel fölforgatnak vagy aláásnak, vagy megdönte- nék az amerikai demokrácia összes vagy bármelyik intézményét . . .” Nincs szó “tömegakcióról”, a “kapitalizmus megdöntéséről”, “forradalomról” vagy a “proletárdiktatúráról”. Talán amit szavakban elmulasztottak, tettekben kipótolták ? Browder bevallotta nyilvánosan, hogy a demokrata pártot támogatta a kommunista pán. 1940. jan. 24-iki számában közli a Daily Worker ezt a beszédet, amelyből a következőket idézem: “Az utolsó hónapokig, melyben e változások történtek (a Sztálini pálfordulás? B-y) a kommunisták a New Dealt támogatták a republikánusokkal és a reakciós demokratákkal szemben.” Továbbá ezt mondja: “Azokban a napokban, amikor a tömegeket fölakarták hajszolni, az a különös tapasztalatunk volt velük, hogy nekünk kellett őket fékezni, ők voltak a szélső-bal elemek és nekünk kellett figyelmeztetni őket arra, hogy az olyan taktika nem jó és adják föl. Mi voltunk a józan és fékező befolyás rajtuk.” Szép helyzet, amikor a “bol- seviki-lenini-sztalini forradalmárok” a demokrata párt “radikalizmusát” fékezik! De nem csak azt próbálták fékezni, hanem a szociáldemokraták bal- szárnyát is, amit Norman Thomas képviselt! Browder irt egy füzetet, a cime: “Social and National Security” amely 1938. decemberében tett párt jelentése volt. A megelőző választásról beszélve ezt mondotta, hogy a republikánus párt győzelmeit a reakciós magasabb osztály akciója okozta, de: “Nyilvánvaló a munkások és farmerek és a városok közép- osztálya támogatta Rooseveltet és a New Dealt . . .A republikánus párt és a reakciós demokraták még jobban a Wall Street szolgái lettek, viszont Roosevelt és a New Deal körül egyre nagyobb tömegben tömörülnek a tömegek . . .” Mi az oka annak mégis, hogy a republikánusok oly sok helyen győztek? Ennek egyik okát abban látja, hogy Thomas és követői nemcsak látszat ellenzéket képviseltek az összes kapitalista pártokkal szemben. nem követni — 1935. és 1939. között. Az ELŐTT és az UTÁN viszont Roosevelt támadása volt a helyes. Az előtt Roosevelt “fasizta” volt, most imperialista”, de közben “igazi demokrata”. De csak a Sztálinisták tudják fölfedezni ezeket a radikális változásokat Rooseveltben, senki más. Mindenki előtt megmaradt kapitalista polgári demokratának. Csak Willkie tartja szocialistának még ma is, Browder pedig már “reakciós imperialistának” tartja, aki ellen nem bűn sem neki, sem Tho- masnak a “demokrata egységfrontot” megbontani. Ilyen változást okoznak a szovjet paktumok az amerikai Sztálinisták fölfogásában és akciójában a “polgári demokráciát illetőleg. Sztálin amerikai nagykövete, A. Troyanovsky ezt mondta New Yorkban 1937. január 28- án: .. “A véleményem szerint jelenleg a legfontosabb és legégetőbb probléma a világon nem a kapitalizmus és a szocializmus közötti harc, hanem a fasizmus és a demokrácia közötti küzdelem . . . Ebben a küzdelemben a Szovjet szocialista állam határozottan a demokráciák mellett foglal állást.” És kötelességszerüen támadást intézett a Trotzkyisták ellen, akik a polgári demokráciákat is imperialistáknak tartották. Hát mit is mondtak a Trotzkyisták? Az Uj Előre 1936. szeptember 15-iki számában foglalkozik Trotzky “jóslásával”. A többek között ezt Írja: “Franciaország felől igy ir Trotzky: “A Komintern bölcsei már másfél évvel ezelőtt megállapították, hogy Franciaország a forradalmi előtérben elsőrendű szerepet fog játszani. Ezzel szemben az a tény, hogy Franciaország nemcsak Európának, de az egész világnak a legkonzervatívabb állama ...” “Na tessék. Az ostoba Komintern vár valamit Franciaországtól, mikor pedig Trotzky megírja, hogy nem lehet rá számitani 99 “Norman Thomas — igy ir Browder — New Yorkban és a pártja mindenütt Roosevelt és a New Deal ellen harcolt . . . A szocialisták, a Trotzkyisták és a Lovestonisták nagy kárt csináltak Michiganban, Murphy kormányzó ellen.” No és milyen következtetést vont le Browder e választásból? íme: “A választás tanulsága tehát egység és szervezettség. A nép többségét szervezni kell és tömöríteni a New Deal program föntartására és további progresszív fejlesztése körül .... A DEMOKRATA FRONT ROB- BANTÓIT LE KELL LEPLEZNI ÉS ELSZIGETELNI.” Vagyis Thomast és a balszárnyi szocalistákat, akik úgy Roo- sevelttel szemben, mint a republikánusokkal szemben hívek maradtak a maguk sajátos szocializmusukhoz, akik ugyan nem követték Lenint a szélsőbal forradalmi fölfogásban, de nem is támogatták a kapitalista politikusokat — LE KELL LEPLEZNI, MINT “EGYSÉG- BONTÓKAT.” Nagy “bűn” volt a Browderék és Roosevelték egységfrontját Hát az események bizony azt bizonyították, hogy még Oroszország sem várhatott segítséget Franciaországtól és a Sztálinisták nemcsak “konzervatív” hanem “imperialisták”-nak nevezték Franciaországot a paktum óta. Kinek volt igaza? Bizony ebben is Trotzkynak volt igaza, mint abban is, hogy Sztalinék a “demokráciák védelme“ jelszó alatt a német nácikkal tárgyaltak és barátkoztak, ahogy ezt Molotoff bevallotta. Az előbb idézett beszédjében igazolja Trotzkynak a véleményét a polgári demokráciák felől. Ezt a következő idézettel bizonyítom: “Az angol és a francia uralkodó körök megukat úgy akarták föltüntetni, mint a nemzetek demokráciájának a bajnokai a Hitlerizmus ellen és az angol kormány kijelentette, hogy a háború célja a Hitlerizmus elpusztítása ... Az ilyen ideológiát, elfogadhatjuk vagy visszautasíthatjuk, ez politikai nézet, de mindenki tudhatja, hogy ideológiát nem lehet erőszakkal, háborúval elpusztítani. Tehát nemcsak oktalan, de kriminális is ilyen háború, mint
