Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-16 / 1137. szám
1940 november 16. BÉRMUNKÁS 5 oldal Elmélet és gyakorlat az osztályharcban VIII A TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK (K-y) Szélsőséges idealizmusból fakadó képzelődés utalhat csak arra, hogy szervezkedés nélkül is adódik alkalom szerves társadalmi átalakulásra. De a rideg tényezőket véve alapul és a történelmi események tanulságait mérlegelve, határozottan megállapítható és félremagya- rázatlanul beigazolódik, hogy valamennyi átformálódás, vagy ha úgy tetszik, társadalmi forradalom csak akkor jött létre, amidőn a réginek* kereteiben fejlődő társadalmi osztályok egyike-másika, elérte egyesülésének tényezői fokát és annak hatalmánál fogva a repedező régi társadalom burkát szétfeszítette, átformálta fejlődött igényeinek és szükségleteinek kielégítésére. Ebből a felismerésből és a történelmi tényezőkre támaszkodva, az IWW a fejlődő munkásosztály szervezkedésétől, hatalmi tényezősre való emelkedésétől, teszi függővé az eszményi társadalom megvalósulását. A lezajlott történelmi események tanulságaiból mentett meggyőződéssel hirdetjük, hogy az uj társadalmi rendszer megteremtésének előfeltételei, helyes és osztálytudatös ^szervezkedésben van. Nem tőlünk függ, hogy várjunk, vagy ne várjunk, amig a munkásosztály részben, vagy egészben szervezkedik. Az átalakulás teljesen attól függ, hogy mennyiben és meddig lesz képes a mai rendszer kielégíteni, a társadalom nagy többségét képező munkás- osztály fokozódó igényeit és a szükségleteit. Amig tehát a változásra megérik a helyzet, nem tehetünk egyebet, mint folytonos agitá- cióval és lankadatlan neveléssel a helyes irányba tereljük az ipari munkások figyelmét. Az ipari forradalmárok munkája a legönfeláldozóbb, mert eredményt alig láthatunk évtizedek agitáció ja után. Az eredménytelenség azonban látszólagos, mert hiszen a forradalmi élcsapat mégis növekedett s az iparokban viszont mind több azoknak a száma, akik hajlanak és ben- sőleg elfogadják az ipari egyesülés tanát. A forradalmi cselekvés azonban mindig szükebb körre szorul és arra a kevés számú élcsapatra hárul, amely áldozatot áldozatra hoz és nem kíméli testi és szellemi energiáját a cél megvalósításának érdekében. Akik az ipari egyesülés alapelveit elfogadják, tisztában vannak azzal a megmásíthatatlan tényezővel, hogy rendszer változást létrehozni, tetszésünk szerint egycsapásra nem lehet. Tudjuk, hogy minden meglévő társadalmi rendszer alapját, a gazdasági viszonyok képezik. Tehát a történelmi változások alapján ismerjük, hogy a társadalmak fejlődése a kereteiben működő gazdasági erők és annak az alapját képező termelési viszonyok változásai folytán jöttek létre. Természetesen a kifejlődő osztályok tudatos törekvése, ideológiája és meghatározott eszméi, valamint szervezett erejének hatalma, mind hozzájárult, hogy a kibontakozó uj rendszer szükségleteinek megfeleljen. Elvitathatatlanul áll előttünk az a tény, hogy a termelési erők változásában található a társadalmi fejlődés hajtóereje, amely ellentétbe kerülvén a létező viszonyokkal, azokat átalakítani igyekszik igényei és szükségletei követelményének. Tehát ebből következik, hogy a fejlődő társadalmi osztályok szembe kerülnek egymással és harcot folytatnak. Ezt nevezzük osztályharcnak, amely szükségkép forradalomban kulminálódik. Az iparók fejlődésével és a munkaszerszámok módosulásával, a kapitalista koncentráció minden bizonnyal eléri azt a fokot, midőn képtelen még olyan arányban is kielégíteni a növekedő szükségleteket, amint azt még ma teheti. Ennek folytán a munkásosztály hivatásának tekinti, önmaga felszabadulását az ipari szolgaság rendszeréből. A JÖVŐ RENDSZER SZERKEZETE A munkásmozgalomban az IWW teljesen egymaga képviseli a kiforrott eszmék ama meghatározott formáját, amely a gazdasági erőviszonyokra helyezkedve, felállította az uj rendszer szerkezetének vázát. Az IWW programjának alapján szervezkedve, könnyebben és kevesebb rázkódtatással valósíthatjuk meg eszményi rendszerünket. Mert hiszen nagymérvű elfogultság kell ahoz, hogy valaki ne ismerje fel az IWW szerkezetében, hogy az több mint ipari szervezet; mert valójában a kialakuló kollektiv társadalmi rendszer épülő alapja. Az egyetlen szervezet, amely gyakorlati program alapján készíti elő az ipari munkáshadsereget, a termelési eszközök köztulajdonba vételére. Előbbi cikkünkben már kifejtettük és ismertettük az ipari szervezetek funkcióját. A műhely szervezetek végzik a termeléssel járuló összes ügyeket a maguk műhelyében, de ugyanakkor a telep teljes ösz- szessége az azonos ipari szervezet kereteiben működik. Az ipari szervezetekből delegált munkások alkotják a városi tanácsot, amelynek hivatása összhangba hozni a hatáskörébe tartozó terület közügyéit, a termelés és szétosztás kívánalmaival. Tehát a közigazgatási szervek, részét képezik az ipari szervezeteknek és valamennyi, teljes egészét az egyetemes szervezetnek, vagyis az Egy Nagy Szervezetnek. Erre vonatkozólag mondja az elvinyilatkozat, hogy “az uj társadalmat építjük a réginek keretein belül”. Tehát minden haladó munkásnak el kell ismerni, hogy az IWW ,tényleg az uj társadalmat építi a mainak keretein belül. Hiszen nem csak felállította, az előreláthatólag bekövetkezendő kollektiv ipari társadalom vázát, de ugyanakkor szervezni igyekszik a munka ipari egységeit is, amint azok a termelésben működnek. Tehát határozottan forradalmi osztályharcot folytat, a termelési eszközök köztulajdonba helyezésére. A harc befejezésének végpont ját, vagy a társadalmi forradalom bekövetkezésének idejét, előre nem láthatjuk. Azonban bizonyosra vehetjük, hogy bekövetkezik. Ezzel minden munkásmozgalmi ember tisztába van. Csak azt lehetetlen előre megállapítani, hogy mikor és milyen formában következik be. Ezért kell arra törekedni, hogy minél többen ismerjék meg forradalmi tanaink fontosságát. Már a mainak kereteiben kell képesíteni a munkásokat, hogy a termelés és szétosztás gyakorlásával járó feladatokat elsajátítsák. Ez azonban, amint már tapasztalhattuk, nagyon nehezen fogamzik meg a dolgozók tudatában. Természetesen nem azért, mert tanaink nem volnának megfelelőek, hanem » inkább, mert a kapitalizmus még mindig képes a dolgozók nagy többségét valamennyire kielégíteni. Ebből a tényből viszont, annak a megértése következik, hogy a kapitalizmus még mindig erőteljes hatalmában van. A kapitalizmus erős, mert tudatában van osztály jellegének és ahoz megfelelően szervezkedett. Ellenben a munkásosztály végtelenül elhanyagolta osztály szervezkedését és csak egy csekély töredéke ismerte fel osztály jellegét. Az ipari forradalmároknak tehát, elsősorban a közömbösség akadályait kell lerombolni és azon áttörni, mielőtt a dolgozók tudatához férkőzhetnek. Amint Debs irta 15 évvel ezelőtt : “Még számtalan harcot kell megvívnunk és ezek közül sok bizonyára elég heves lesz ahoz, hogy minden porcikánkat próbára tegye, azonban szerencsére, a mozgalom amelyben és amelyért harcolunk kiemelkedett a mélységből, a fejlődés és forradalom hajtóerején, amelynek következtében született, fentartva azt és fogadalmat téve győzelmes és végleges befejezésre.” A PROFITRENDSZER MEGSZÜNTETÉSE Utalunk több helyen arra, hogy* az IWW az elkövetkezendő uj társadalmi rendszernek a váza. Magában foglalja mind ama feltételeket, amelyek alapján a mai profitrendszer megszüntethető. Ennek helyébe a közszükségletek kielégítésére termelő, kollektiv társadalmi rendszert kívánja felállítani. Vannak akik állításainknak nehezen adnak hitelt, ha nem hivatkozunk valamely nagy tekintélyre. Nos tehát ezek vegyék elő mégegyszer Marx kapitál- ját és tanulmányozzák töbszörö- sen keresztül. Marx elmélete, a társadalmi ellentétek keletkezésének bizonyítására szorítkozik és a letűnt és fenálló társadalmi rendszerek bírálatát képezi. Nem akadunk összes müveinek gondos tanulmányozása után sem, a kollektiv társadalmi rendszer megvalósításának magyarázatára. Ellenben bebizonyította, hogy a kapitalista és munkásosztály érdekei ellentétesek. Bebizonyította, hogy az ipari fejlődés és annak központosítása révén, kifejlődik a munkásosztály s mint osztály, éppen úgy mint a történelmi osztályok, megtalálja helyét a társadalomban és módot talál a kollektiv rendszer megvalósítására. Érthetően kimutatta, hogy a profit és munkabér, fordított arányban vannaK egymással és ha az egyik emelkedik, a másik csökken. Ebből ered, hogy az IWW tovább vitte a marxi felismerést azáltal, hogy a forradalmi ipari szervezkedéssel, a társadalmi osztályok feltétlen elkülönülésére helyezi az osztályharcot. Ellenfeleink szeretnek úgy nyilatkozni, hogy az IWW tényleg osztályharcot folytat, azonban utólagosan mindig hozzá teszik, hogy nem forradalmi harcot. Én szeretném, ha valamikor bizonyítani is igyekeznének, vagy magyaráznák meg, hogy mi is hát a forradalmi harc. A politikai hatalom meghódítására irányuló küzdelem, egyáltalán nem jelent forradalmi harcot. Azért nem, mert a fenálló társadalmi rendszer árutermelését érintetlenül hagyja, csupán személyváltozást idéz elő a kormányzásban. Az IWW azonban teljesen megszüntetni akarja a politikai kormányzást és helyette az ipari kormányzást vezetné be, az ipari szervezetek által. Egyidejűleg megszüntetné az árutermelést. ' Ne dobálódzunk jelszavakkal, ne elmélkedjünk örökösen azon, hogy mikor és hogyan létesül társadalmi változás, mert azt előre megállapítani lehetetlen. Inkább fogjunk össze és minden erőnkkel, tudásunkkal törekedjünk gyakorlati téren felrázni a munkásokat. Forradalmi cselekvésre az IWW elvinyilatkozata mutatja az utat, adja a módot és feltárja az eszközöket. Kövessük hát az elvinyilatkozatban lefektetett alapelveket és bizonyosak lehetünk, hogy forradalmi munkát végzünk és önfeláldozásunk nem vesz kárba. (Felhívom munkástársaim figyelmét, hogy cikksorozatomnak még nincs vége, azonban legalább két hétre kénytelen vagyok abba hagyni, hogy más felgyülemlett munkás elvégezhessek. K-y.) AZ ORVOSTUDOMÁNY ÖT ESZTENDŐS HALADÁSÁRÓL. Az American College of Surgeons, az Amerikai Sebészek Egyesülete közzétette azt az érdekes megállapítását, hogy az elmúlt öt évben 36,078 embert sikerült rákbetegségből teljesen kigyógyitani. Ezek az emberek, akiknek rákjuk volt, öt évi kezelés után gyógyultak ki a rákbetegségből. Számuk 6,000-rel nagyobb mint a három évvel ezelőtt hivatalosan megszámláltak száma. Az említett számokat nemcsak azért tették közzé, hogy a rákbetegség gyógyíthatóságát igazolják, hanem, hogy rámutassanak arra is, hogy a gyógyultak száma emelkedik. Az Egyesület azt is bejelentette, hogy az Egyesült Államokban, Kanadában és külországokban 2,806 kórházat hagyott jóvá, mint rákklinikát. A kórházat akkor ismerik el ilyennek, ha kiállja a vizsgát felszerelés, biztonság, beteggondozás, szervezet, kormányzó tanácsok, személyzet, kezelési felszerelés, nyilvántartás, orvoskonferenciák dolgában és emberbaráti szellem tekintetében.
