Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-09 / 1136. szám
1940 november-9. BÉRMUNKÁS 3 oldal A Sztalin-Hitler paktum A PAKTUM “MAGYARÁZATA” (B-y) A paktum tulajdonképpen két részből állt. A tiz évre szóló “béke”-szövetséget megelőzte a kereskedelmi szerződés. A polgári lapok szenzáció gyanánt kezelték ezt a fontos eseményt. A Daily Worker egy rövid kis hírben szólt róla az első nap kommentár nélkül. Nem könnyű dolog erről kommentálni, amikor évekig azt követelték a Sztálinisták a KAPITALISTA kormányoktól, hogy BOJKOTTÁLJUK a fasiztákat — és ime egyszerre, a legválságosabb helyzetben a magukat kommunistáknak és antifasiz- táknak nevező Sztálinisták Hitlertől egy tetemes összeg fejében egy kereskedelmi szerződést kötöttek. H. Gannes a Daily Worker külügyi szakértője 1939 április 22-én ezt irta a D. W.-ben: “Mégis Chamberlain nem szűnt meg a fasiztákkal össze- müködni a suba alatt. A nácikkal még mindig folytatja a ‘kereskedelmi” tárgyalásokat és az olasz fasiztákat személyes barátságos levelezéssel bátorítja aggresszióra.” Gannes és a többi “csalhatatlan” Sztálinista vezérek nem tudták, hogy ekkor már Sztálin szintén “barátságos” kereskedelmi tárgyalásokat folytatott Hitlerrel. Kérem a szives és talán kételkedő olvasót, hogy valamennyi idézett lapszámot szerezze meg, de különösen a D. W. 1939 augusztus 21-i számát, amelynek az első oldalán, ötödik ha- háb legalján 18 soros1 hírben számol be a kereskedelmi szerződésről egy moszkvai kábel tudósítás formájában. Ebben azt Írják, hogy “HOSSZÚ TÁRGYALÁSOK” után megkötötték a “kereskedelmi hitel” szerződést, amely szerint Németország 200 millió márka hitelt ad Oroszországnak, viszont Oroszország kötelezi magát, hogy árukat szállít Németországnak. Ezt olvasva, fordítsa át a lapot és a második oldal első hasábjának az alján lát egy cikket, amelynek a cime az, hogy: “A svájci munkásság vezére támogatja a Szovjet politikáját.” Melyik politikáját támogatja? Az uj Sztalin-Hitler kereskedelmi szerződést vagy a második paktumot? így szól a nagy vezér, Leon Nicole: “A ‘Führer’ és a tanácsadói magukat áltatták. Hiába függesztették föl az utolsó percben a kommunista ellenes propagandájukat és hiába kezdtek kereskedelmi tárgyalásokat Moszkvával diplomációs és háborús célokért.” Nyilván való, hogy a moszkvai kábel ELŐTT volt a svájci dolog kiszedve és elfelejtették kidobni a nagy meglepetésükben és igy egy és ugyanazon számban jelent meg e két “hir”. De a nagy megdöbbenésükből fölocsudva másnapra már kispekuláltak nagy nehezen egy védelmet erre a köpenyegforga- tásra. Azt már nem mondhatták, hogy “aljas rágalom” azt föltételezni, hogy Sztalinék tárgyaltak Hitlerékkel, azonban ez “csak” egy kereskedelmi szerződés és “aljas rágalom” az az uj gyanú, hogy ezen kívül más egyezségről is volna szó, ami megkötné Oroszország kezét Németország ellen. Hogy mi jogon követelték a KAPITALISTA ÁLLAMOKTÓL, hogy NE KERESKEDJENEK HIT- LERREL azt nem mondták meg. Ám alig száradt meg a festék ezen a magyarázaton, a polgári lapok azt a még szenzáció- sabb hirt hozták, hogy egy másik, még messzebb menő paktum is van Sztálin és Hitler között, amely megköti Sztalinék kezét a fasizták ellen. A Sztálini sajtót két napig hallgatott. Végtére Browder nyilatkozott a párt nevében. Lehetetlennek tartotta azt a föltevést, hogy a Szovjet Union lekötötte volna magát úgy, hogy a fasizták ellen nem harcolhat. Az eddig kötött szerződésekben mindig volt egy “kibúvó”, amit a D. W. augusztus 23-i számában igy ir le, ELŐRE VÉDVE a második és az úgynevezett “békepaktumot”, aminek a létezését már nem tagadhatták. “És itt hanghulyoznom kell, hogy minden békeszerződésben, amit a Szovjet Unió köt, van a Szovjet békepolitikát szolgáló alapvető cikk, amely szerint ha az egyik fél egy harmadik nemzetbe betör vagy támadási akciót kezd, a másik fél, a Szovjet Unió nincs lekötve és szabad keze van a béke érdekében cselekedni.” Browder ugyanezt mondta egy intervjuban, amelyik után két órával megérkezett a szerződés szövege — A FENTEM- LITETT KIBÚVÓ CIKK NÉLKÜL. No de ilyen csekélység nem akadályozta meg, hogy a Sztálini tintakulik ne magyarázzák bele, ami nincs a paktumban. A “Magyar Jövő” aug. 24-iki számában a magyar Sztálinisták ezt írták a paktumról: “A szerződés nem véd- és dac- szövetség távolról sem a fasizmussal, hanem A HÁBORÚT KIKERÜLNI AKARÓ MEG- NEM TÁMADÁSI SZERZŐDÉS. Diplomáciai körökben máris azt mondják, hogy ez nem tartja vissza a Szovjetet attól, hogy egy megtámadott harmadik félnek a segítségére siethessen a a jövőben is.” “Az akció CSAPÁS HITLER ÉS A NEMZEKÖZI FASIZMUS ELLEN IS . . .” “ ... Az akció ÉLEZI A FAS- IZTÁK KÖZÖTTI ellentéteket s igy gyöngíti a frontjukat.” “Lengyelország népét is a valóságra ébreszti, hogy nemcsak Chamberlainék, hanem saját uraik, igy Beck külügyminiszter is együtt akarták őket elárulni. MOST MEG NEM ALKUVÓ HARCNAK KELL, HOGY KÖVETKEZZÉK ÉS ANGLIÁT, FRANCIAORSZÁGOT is TÉNYLEGES TÁMOG A T Á S R A KÉNYSZERÍTIK A LELEPLEZÉS UTÁN. “Viszont a Szovjet szerződés távolról sem jelenti azt, mint egy fönti pont rámutat, hogy ő egy harmadik megtámadott államot ez esetben Lengyelországot, nem támogathatja.” Ennek a lapnak a szélére hevenyében ezt a megjegyzést fir- kantottam: Mindenki láthatja, hogy a lengyelek, angolok és a franciák szilárdabban állnak Hitler ellen mint valaha, tehát badarság “uj München leleplep- zéséről” beszélni, de még nagyobb abszurdum a Szovjet- Német egyezséget leleplezésnek nevezni, azonban a legnagyobb marhaság azt Hitler meggyön- gitésének tartani.” Az események ezt rögtön igazolták. De maga a Magyar Jövő ugyanabban a számában irja, hogy “London és Páris mozgósít. Lengyelország harcra kész. Német ultimátumot várnak. A németek mozgósítanak”. Közvetlenül a “magyarázat” alatt ez a hir van: “Náci körök nyilvánosságra hozták, hogy Hitler ultimátum szerű memorandumot küldött Chamberlainnak, hogy Anglia tartsa magát távol a lengyel kérdéstől. Chamberlain ezzel szemben háborút helyez kilátásba.” Vagyis amikor végtére az angol, francia és lengyel kormányok a Sztálinisták sürgetésére és biztatására harcra készen álltak Hitler ellen, Sztalinék biztosították Hitlert, hogy szabad kezet adnak neki, ha Oroszországot nem támadja, sőt árukat fognak szállítani neki. A paktum aláírása a sztálinisták szerint a békét fogja eredményezni. Ez volt az egyik védelme. Az események persze, hogy alaposan rácáfoltak erre is. Nyolc órával később, hogy a Szovjet Tanács gyűlése jóváhagyta a paktumot “egyhangúlag” — kitört a második világháború. Hitler megtámadta Lengyelországot. De egyelőre maradjunk a paktum sztálini magyarázata és védelme kérdésénél. A legbődületesebb “magyarázatok” láttak napvilágot. Olyan régi és őszinte harcosok mint Somogyi Pál és Hicks, kik szerkesztői állásban voltak, lemondtak, mert képtelenek voltak őszintén védeni a paktumot. A rokonszenvezők és a párttagok ezrei képtelenek voltak bevenni az uj “párt-vonalat” és annak ostoba védelmét és a legképtelenebb ellentmondásokat. Browder aug. 27-iki D. W.- ben ezt mondta: > “Nem tudok elképzelni ilyen (gazldasági) támogatást (Hitlernek) különösen, hogy most a paktum összetörte a fasizta- tengelyt. Az én ajánlatom az, hogy az E. Á. vezetése alatt a Szovjet Unió és mások közösen vonják meg a háborucsinálóktól a gazdasági támogatást. Ez persze azt jelenti, hogy az E.Á. is szüntesse be a szégyenletes háborús kereskedelmét Japánnal.” “Nem igaz, hogy a Szovjet Unió harcol vagy barátkozik Hitlerrel vagy a japán császárral” — “A Szovjet Unió adott és továbbra is fog adni segítséget olyan nemzeteknek, amelyeket Japán és Németország megtámad és amelyek a nemzeti függetlenségükért harcolnak.” Talán Browderék őszintén hitték is ezt, annyi tény, hogy amikor Hitler Lengyelországot megtámadta, a D. W. gyűjtést indított itten Lengyelország védelmére. És amikor hire jött annak, hogy az orosz hadsereg bevonult Lengyelországba, nagy örömmel mutattak rá, hogy ime lássátok, hogy Sztálin megvédi Lengyelországot Hitlertől! Sajnos a tények mindezt megcáfolták. Sztálint előzetesen Hitler biztosította, hogy a paktumért a 200 millió márkán kívül Lengyelország egy részét is megkapja. De a sztálini tintakulikat tények nem háborgatják, nekik továbbra is “védelem” a támadás. Azonban a saját följebbvaló- iknak a nyilatkozata is megcáfolja őket. Csodálatosképpen látszólag szégyen nélkül közlik a cáfolatokat, bár nem mindig ugyanabban a számban. A D. W. november l.-i számában közli Molotoffnak, a sztálinista külügyminiszternek a beszédjét a paktumról, amiből itt van egy néhány részlet: “ A szovjet-német nemtámadási szerződés óta vége lett a két ország közötti abnormális viszonynak. Ellenségeskedés helyett, amelyet bizonyos európai hatalmak fütöttek, most közeledés és baráti viszony van Németország és Oroszország között.” Külön fogom tárgyalni azt a szemérmetlenséget, hogy a sztálinisták követelésére megindított anti-fasizta és anti-Hitler harcot “bizonyos európai hatalmakra” akarják tolni, holott a paktumig éppen azzal vádolták ezeket, hogy nem támadják a fasiztákat. Most csak Browder- nek a fönt idézett állítását hazudtolom meg Molotoffal. No jó, hát tévedett Browder, amikor azt mondta, hogy a Szovjet Unió “nem barátkozik” Hitlerékkel a paktum óta. De a paktum előtt őszintén harcoltak ellenük — mondja Browder. Sajnos, de Molotoff ezt is megcáfolja és leleplezi a sztálini dupla kulacsosságot a következőkben : “Mi mindég azt mondtuk, hogy egy erős Németország Európa békéjére nélkülözhetetlen föltétel. Mi következetesen igyekeztünk javítani a viszonyt Németországgal és teljes szívvel fogadtuk a hasonló igyekezetét Németország részéről.” Nem akarom Molotoffot zavarba hozni azzal a kérdéssel, hogy akkor miért támadták az angol diplomáciát, amelyik ferő- sitette Németországot és miért hívták a többi államokat harcra Németország ellen és nem kérdezem a D. W.-től, hogy miért voltak “hazug rágalmazók” azok, akik pont ezt mondták, amit Molotoff mond — csakhogy a paktum előtt és nem után. Most pedig a lengyel kérdésről szóló kitételét olvassuk el, ismétlem: a Daily Worker-ben: “Egy gyors csapás Lengyel- országra először a német hadsereg, azután a Vöröshadsereg által és semmi sem maradt meg a Versailles békeszerződés eme csúnya csemetéjéből, ami a nem-lengyel kisebbségek elnyomatásán élt.” Nem akarom firtatni, hogy eme “csúnya csemetét” miért akarta támogatni Sztálin és miért fogadta Pilsudskyt nagy kitüntetéssel Moszkvában a paktum előtt, csak azt szeretném tudni, hogy hová lett a Browder és a Magyar Jövő által beígért sztálini segítség a “Lengyel Nemzet” számára. És hová lett a védelmi alap, amit azalatt gyűjtöttek, amig Sztálin és Molotoff azon tárgyaltak Hitlerrel, hogy miként adjon először a német, azután a Vöröshadsereg egy-egy csapást Lengyelországra. Jövő számban inkább előfogjuk venni a Sztálinisták által beígért eredményeket és a paktum igazi következményeit.
