Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-09 / 1136. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 november 9. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. ISMÉT EGYMÁSRA TALÁLT SZERELMESEK Sohasem volt kétségünk aziránt, hogy John L. Lewis — a United Mine Workers of America és a Congress of Industrial Organization elnöke — közönséges szajha módjára, annak adja el szerelmét, aki legtöbbet ad érte. Mindig az volt a véleményünk, hogy Lewis már a korai éveiben is és hosszú évtizedeken át a mai napig csak annyiban szolgálta a szakszervezetek tagságának érdekeit, amennyiben ezen erő bírása elő- | segítette saját önző egyéni érdekeit. Lewis iránt táplált ezen vélemény nemcsak közöttünk, forradalmi gondolkozásu munkások között volt elterjedve, hanem meglehetős széles körben a szakszervezeti tagság között is és hogy mégis ily hosszú időn át megmaradt jól jövedelmező pozíciójában, annak a szakszervezetekben uralkodó diktátori rendszer volt az oka, mellyel szemben a szakszervezeti tagság tehetetlen volt. Az utóbbi években, amióta a CIO megalakult, sokaknak megváltozott a véleményük Lewisról és feltételezték róla, hogy kifogástalan munkásvezér, aki nagy áldozatokat hoz azért, hogy a szak- szervezeti munkások előnyökhöz jussanak. A mi véleményünk azonban változatlan maradt és mindig állítottuk, hogy “kutyából nem lesz szalonna”. Az utóbbi években a kapitalista osztály szócsöveiben kifejezésre jutott vélemény, — melyszerint Lewis Amerika első számú forradalmárja — látszólag a mi felfogásunk ellen szólt. A kapitalista sajtóban nap-nap után az első oldalon szerepelt, mint a kapitalista osztály kérlelhetetlen ellensége, aki szembeszáll mindennel és mindenkivel a munkásosztály érdekeiért. Mi azonban nem adtunk hitelt ezen állításoknak és változatlan véleményünk volt az, hogy Lewis mindenkor hajlandó elárulni azt a tagságot, melynek bizalmát élvezi, ha erre alkalom kínálkozik. És, ez most megtörtént. Az idei elnökválasztással felszínre került események arra engednek következtetni, hogy a két számottevő politikai párt utjai elváltak. A demokrata párt, amelynek kebelében a new bia egyetemre mint egy Butiért, i de a Carnegie alapítványok, más egyetemeknek a tanárai vagy igazgatóinak is ez az igazi neve, vagy foglalkozása, melyről eszembe jut egy megtörtént eset, ahol a buttler megtette kötelességét a szegény rokonnal szemben. Ugyanis egy hirtelen meggazdagodott testvérhez bement egy szegény nyomorgó testvére, elmondta, hogy “a felesége tüdőbajban szenved és négy kicsi gyermeke éhezik, nélkülöz, mert nincs munkája”. Oly meghatóan adta elő a szegény testvér a bajait, hogy a gazdag testvér sírva fakadt, becsengetdeal irányzat kialakult Roosevelt elnökkel az élén, mindjobban a haladás felé orientálódik, mig ellenben a republikánus párt a reakció lerakodó helye lett. Az előbbiben egyesülnek az ország progresszív elemei, akik célul tűzték ki az Egyesült Államok alkotmányát a gyakorlatban érvényesíteni. Nem állítjuk, hogy ez megoldja a munkásosztály problémáját. Nincs szándékukban a bérrendszert megdönteni, de ez nem az ő hivatásuk. Eltekintve az eddig megvalósított társadalmi re- I formoktól, amelyek kétségtelenül a nép alsóbb rétegeinek előnyeit szolgálják, a munkásosztálynak a jelen adminisztráció érája alatt módjában van felkészülni — ha egyáltalán szándéka van — a forradalmi munkás- mozgalom céljának megvalósítására. Az a tény, hogy a munkásságnak meg van a szó- lási és szervezkedési szabadsága többet jelent, mint amit a munkásság valaha is élvezett ebben, vagy bármely más országban. A new deal irányzatnak ez a gyakorlati ténykedése az, amely a két politikai párt útját szétválasztja. A másik pártban — a republikánusban — viszont azok egyesülnek, akik a haladásnak ellenségei. Ott csoportosulnak a kizsákmányolok, a plutokraták és azok kötélen rángatott pojácái. Ott látjuk a J. P. Morganokat, Henry Fordokat, Al. Smitheket, Tom Girdlert, Father Coughlint, Fritz Kuhnt, W. R. Hearstöt, és általában mindazokat, akik azt hiszik, hogy nekik istenadta joguk van parazita módra élni és az elnyomottaknak kutyakötelességük őket rabszolga módra szolgálni. És most ehhez a társasághoz csatlakozott John L. Lewis. Az elmúlt pénteken megtartott rádió beszédében Lewis nyíltan Wendell L. Willkie — a legsötétebb reakció képviselője — mellett tört pálcát. A rádió hálózat az egész országot felölelő körülbelül 320 leadó állomás közvetítette beszédét, amelynek költsége 50 és 75 ezer dollár között váltakozik. Hogy ezt Lewis a bányászok szervezete pénztárának rovására tette-e egyelőre bizonytalan, de ha nem, még akkor is a legaljasabb árulást követte el, amikor egy táborba szegődött a munkásosztály legelvetemültebb ellenségeivel. # Ite a butiért, és azt mondta neki, “Tedd ki ezt a szegény embert, mert ha még tovább sir itten, meghasad a szivem”. Az egyetemi butlerokkal is igy rendelkeznek, azokat a tanárokat, akik a nép nyoniorát hűen és szivrehatóan letudják adni, azokat kirugatják, ne hogy meghasadjon a szivük, oly sok nyomor, éhség, nélkülözés megismerése miatt. Therstien Veblen egy másik hires tanár és iró a következő szavakban jellemezte a mai nevelési rendszert “Hired Education”. Vi. Hogy a sok közül csak egyet említsünk meg, mely még élénk emlékezetünkben van. Pár hónappal ezelőtt a Wall Street-i bankárok és az ország legkiválóbb kizsákmányolói bankettot rendeztek Wendell L. Willkie tiszteletére, mely alkalommal jelen volt Tom Girdler a Republic Steel Co. elnöke is. Will- Kie beszédében felmagasztalta Girdlert és többek között megjegyezte, hogy eljön az idő, ami kor “Amerika felismeri Gird- lerben a hőst”. Ugyan arról a Tom Girdlerről van szó, aki az 1937. évi “little steel” sztrájkban halomra lövette a sztrájkoló munkásokat Chicagóban, Cle- velandban és más Republic telepeken. A sors iróniája, hogy Tom Girdler ugyan azon szervezetnek a tagjait lövette halomra, melynek John L. Lewis is az elnöke. Az acél telepi sztrájkot a CIO vezette Lewis vezérletével. És most Girdler és Lewis egy táborban azt a Willkiet istenítik, aki Girdlert “hősé” avatta. Mindenkinek meg van a politikai szabadsága és a választásoknál arra a jelöltre adhatja szavazatát, akit legjobbnak vél. Ugyan ez a szabadság Lewist is megilleti és senkisem ütközött volna meg, ha már Roosevelt nem élégitette ki az egyéni igényeit ez alkalommal nem támogatja őt, hanem mondjuk John W. Aiken az SLP vagy Earl Browder a kommunista, vagy Norman Thomas a szocialista párt jelöltje mellett agitált volna. Általános megütközést keltett azonban és különösen a CIO tagsága között, amely szervezetnek 99 százaléka Wili- kie ellen van, hogy vezérük, elnökük, a legsötétebb reakció képviselője mellé állt. De örömujjongásba törtek ki a reakció hangadói és szócsövei. Girdlerek, Fordok, Wierek és a reakció legmarkánsabb szócsöve a “Chicago Daily Tribune” hozsannákat zengedezik annak a Lewisnek, akit az utóbbi években nap-nap után a legaljasabb jelzőkkel illetett. És igy a szerelmesek egymásra találtak, a CIO tagságának és általában Amerika munkásságának pedig alkalom nyillott ezt a hétpróbás bérencet a maga valóságában megismerni. HAZAFISÁG ÉS PROFIT Nem szorul bizonyításra az a tény, hogy a kapitalistáknak a hazafiságuk csak addig terjed, amig az hasznot jelent. Amint- a hazafiság a profit rovására megy, vagy akadályozza a profit csinálást, rögtön frontot változtatnak és bármilyen hazafias -cselekedetet, hazafiatlannak minősítenek. A jelen “védelmi felkészülés” az ipari termelést nagyban fellendítette és a vállalatok havonta közölnek kimutatást, hogy az üzemek jövedelme 50, 100, vagy 200 százalékkal emelkedett. A védelmi felkészülés jó üzletnek kínálkozik és ebben 100 százalékban kooperálnak a kormánnyal. De ezen “védelmi eszközök” kezelésére emberek is kellenek és ezeket az ipari munkásság soraiból fogják sorozni. A soro- zási előkészület folyamatban van és a következő hetekben minden 21-35 év közötti férfi “hazafiui kötelessége” sorozásra jelentkezni. Bár a múltban a munkáltatók a fiatal, fürge munkásokat válogatták ki, most olyan idők jöttek, hogy a fiatal munkások már nem oly előnyösek. Mind gyakoribbak a panaszok, hogy a sorozási években levő — különösen nőtlen — munkások nem találnak alkalmazást az ipartelepeken. Sok esetről van tudomásunk, ahol a sorozási évben levő munkásokat elbocsátották az ipartelepekről és helyüket olyanokkal töltötték be, akik már túl vannak a sorozási éven. Ezt nem azért teszik a munkáltatók, mert falán jót akarnak tenni az idősebb munkásoknak, hanem, “ha ló nincs, jó a.szamár is”. Most amig van alkalom, most igyekeznek lekötni az idősebb munkásokat, hogy amikor a fiatalságot behívják katonai szolgálatra a profit csi- nálás ne szenvedjen hiányt. A munkához mindenkinek joga van, de mégis hálátlanság a munkáltatóktól, hogy igy bánnak el azokkal a fiatal munkásokkal, akik majdan életüket áldozzák azért, hogy ők zavartalanul csinálhassák a busás profitot. Ez a kicsiség azonban a kapitalistáknak nem okoz lelkifurdalást, mert az ő hazafiságuk csak addig terjed, amig az hasznot jelent. . A bábeli zűrzavar Az alábbi dolgot megérti minden öntudatos munkás és aki még nem öntudatos, hát az belezavarodhat, de megérdemli. Republikánus vezérek a demokrata kormány miniszteri székekben. Demokrata elnöknek lett jelölve a rapublikánusok által. Republikánus alelnöknek lett jelölve a demokraták által. Demokrata vezérek a republikánus elnökjelöltért harcolnak. A CIO-t a vezérek szőröstől-bőrös- től Rooseveltnek szállítják. John L. Lewis a CIO elnöke, Roosevelt ellen beszél. Willkie még nagyobb hasznot igér a gyárosoknak és munkát mindenkinek.A villany és gáz köztulajdonba való tartását pártoló, McNary segíti a magán vállalkozásba^ való tartását támogató Willkiet megválasztani. McNary, a republikánus alel- nök jelölt a trusztok ellen, Willkie az elnökjelölt a trusztok mellett agitál. A Roosevelt csemete egyszerre hadnagy lett, minden iskolázás nélkül, ezer és ezer tartalékos hadnagyocska munkanélkül lézeng. A repülőgép gyárosok, csak 12 százalékos haszon mellett hajlandók védeni a demokráciát, a 6 százalékos haszonra dolgoztató diktátorok ellen. Chas. Lindberg a fasizta rokonszenvező elitéli Rooseveltet, más vezért vár, de nem meri megnevezni. A Dies bizottság Detroitban 600 munkást akar elbocsátattni, fasizta érzelmekkel vádolja őket. Ford, több millió dolláros háborús megrendelést kap, a fasiz- ták elleni harcra. Mire a választásoknak vége lesz, senki sem fogja tudni, ki republikánus, ki demokrata, fasizta, mind egyforma lesz, melyet az öntudatlan munkás nem $og tudni megérteni, de mi, közös nevükön, A KAPITALIZMUS CSATLÓSAI névvel régen ismerjük őket. Yi.
