Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-11-02 / 1135. szám

Az IWW harcban áll a munkáltatók clevelandi szövetségével

A CLEVELANDI RÉZFELDOLGOZÓ MŰHELYEKBEN SZÜNETEL A MUNKA. — MESSZEMENŐ TÁMOGATÁS BIZTOSÍTJA A MUNKABESZÜNTETÉS EREDMÉNYÉT.

— MUNKÁS HÍRSZOLGÁLAT JELENTÉSE —

A Cochrane Brass társulat teljes zár alatt van, mert vezetősége megtagadta fontolás alá venni, az IWW műhely szervezetének általános béremelésre vonatkozó előterjesztését. A sztrájkolok meg vannak győződve, hogy a társulat vezetősége hamarosan felismeri majd, hogy tanácsosabb lesz a követeléseknek

minél előbb eleget tenni. ^__________________________

A műhely

szervezet rendkívüli gyűléseinek határozata alapján, a műhely bizottság és az IWW szervezője, tanácskozásra mentek a gyár vezetőségéhez, ahol előterjesztették a béremelésre vonatkozó követelésüket, azonban azt hidegen visszautasitotta a vezetőség. Az egyesült iparok szövetségének képviselője, Mr. Walker vette át a tanácskozás súlyosabb részét a gyár vezetőségének javára, azonban nagyon keveset nyújtott a közös megértés létrehozására. A gyár és munkásai között fennálló ellentéteket nem lehetett elsimítani, csak a követelés teljesítésével.

Teljesen mellőzve Walker kérelmét, mely szerint őt tudassák mielőtt akcióra határozzák magukat a munkások, a következő reggel-a munkakezdés ideje előtt ismét rendkívüli gyűlést tartottak a munkások, amelyen elhatározták, hogy addig nem állanak munkába, amig a gyár határozott választ nem ad béremelésre vonatkozó követelésükre. Két órával később az iroda főnök jelentette, hogy még nem történt döntés ügyükben. Azonnal gyűlést tartottak ismét a munkások, amelyen egyöntetűig sztrájk mellett szavaztak. A határozatot azonnal gyakorlatba vitték és felállították a picketeket és megakadályozták a ki és beszállítást és a gyártelepet zár alá helyezték.

Félreértés következtében a gyár képviselői és a munkások megbízottai tanácskozásra jöttek össze a sztrájk kimondása után, amelyen nagyon is érezhetően kitűnt, hogy Walker szörnyen feldühödött, mert a munkások nem értesítették őt szándékukról. De amint egy sztrájkoló megjegyezte, “mi éppen úgy figyelmeztettük őket a magunk szándékáról, mint ahogyan ők figyelmeztetnek bennünket az ő szándékukról mikor munkahiány mutatkozik, ők is az utolsó pillanatban értesítenek elbocsátásunkról.”

Nagyon naivul, azt hitte a gyárigazgatóság, hogy az örökösen hangoztatott szomorú panaszok, melyek szerint a gyár ráfizetett a termelésre amióta ! a munkások megtagadták a munkát, midőn 10 százalékos bérredukciót akartak érvényesíteni vagy két évvel ezelőtt, hogy ezzel megtéveszthetik munkásaikat. Az egyik sztrájkoló kijelentette, hogy “ha "a gyárigazgatóság panasza valószínű lehetne, akkor amióta a műhely szervezkedett, teljesen tönkrement volna és ma egyáltalán nem lehetne üzemben.” Dacára, hogy nincsen kilátás nehéz küzdelemre, azonban mégis segítségért folyamodtak a sztrájkolok a többi IWW-ban szervezett műhelyekhez a környéken. Mivel szervezkedésről van szó és szervezett munkások harcáról a szervezett munkáltatók ellen, a sztrájkolókat a legmesszebbmenő támogatásról biztosították a többi műhelyek munkásai. Tehát a munkás szolidaritás jegyében megindult küzdelem, győzelemmel érhet csak véget.

A mai állapotokon csak azok csodálkoznak, akik csodákra vártak. — A várakozás, mindig kényelmesebb volt, mint a cselekvés és a gondolkozás.

Választási Karcolatok

Ml LESZ AZ EREDMENY?

(B-y) Nemcsak az Egyesült Államok polgárait, hanem az egész világot érdekli az a kérdés, hogy ki lesz megválasztva az E. Á. elnökének. Sokféle szempontból irányul az érdeklődés.

A hivatásos politikusokat a legegyénibb és közvetlenebb anyagi érdekek izgatják. A választók nagy része szintén abban a hitben ringatódzik, hogy az egyik vagy másik jelölt győzelme anyagi előnyöket fog hozni számukra.

A külföldieket az a remény izgátja, hogy a háborús felek egyikét avagy másikát fogja támogatni az E. Á. aszerint, hogy ki lesz az elnök a következő négy évben. Az ősi emberi kíváncsiságot kielégítendő próba-szavazásokat élénk figyelemmel kisérik az emberek. A múltban az egyiít lap olyan nagy számú szavazatot gyűjtött össze, hogy valaki tréfásan megjegyezte, hogy a tényleges szavazás fölöslegessé vált.

Azonban a lap annyira kívánta a republikánusok győzelmét, hogy a próba szavazás eredménye döntő eredményt biztosított a pártnak. Az igazi választás eredménye pedig olyan demokrata győzelem volt, hogy a republikánusok csak két államban kaptak többséget — Vermont- ban és Mainben.

A lap ki is mult a próba szavazás következtébep. De más lapok követik és mivel a lapok nagy többsége (talán kilencven százaléka) a nagy tőke kezében van, igy csak természetes, hogy Willkie győzelmét jósolgatják. Ennek a célja ama egyszerű és sajnálatos tény, hogyha szavazók közül tekintélyes számban vannak olyanok, akik arra szavaznak, aki a véleményük szemagas

Sztrájkolnak a bányászok Magyaroszágon

I olgári hírszolgálat nyomán közöljük, hogy a magyarországi szénbányászok sztrájkba léptek, mert a bányatársaságok nem voltak hajlandók fizetésjavitási kérelmüknek eleget tenni.

A fenti hírrel kapcsolatban tudni kell, hogy Magyarországon ma statáriális állapot van, amelyben egy-egy munkabeszüntetés rendbontásnak lesz minősitve, amely felett katonai intézmény bíráskodik. És ha ennek ellenére is a bányászok a sztrájk fegyveréhez nyúltak, vagy egyformának találták a helyzetüket az ehbér melletti munkán a gyorsabb lefojásu ka- .nai bíráskodással, vagy az egész sztrájk mozgalomban a ná- cik keze van, amennyiben tudott dolog, hogy a magyarországi szénbányák tulajdon joga az 1914-es háború után* angol tfi- esek kezebe került. A helyzetre várjuk magyarországi hírszolgálatunk hiteles ismertetését.

rint győzni fog. Ilyen a politikai érettségük.

Szóval a lapok próba szavazata nem megbízható, amennyiben tudatosan egyoldalú. Más többé-kevésbé megbízható próba szavazatok szerint Roosevelt győzelme biztos még pedig túlnyomó többséggel. Ennél sokkal biztosabb fokmérő a Wall Street-en tett fogadási piac. Ugyanis olyan polgárok is vannak, akik az elnökválasztást majdnem olyan érdekesnek tartják, mint a lóversenyt. Ezeknek az izgalma főként abban merül ki, hogy veszitenek-e a fogadá.- son'. A Wall Street a legjobb információt kap és ha nem is szavaznak a nyerőre, de arra fogadnak. Most 3-2 és 5-3 ellenében Rooseveltre szavaznak, annyira biztosak a győzelemben. Ahogy a lóversenyen mondják “Roosevelt orrára tesznek”. Pedig ugyanazzal a fáradsággal Willkie orrára is tehetnének.

Csak egy megjegyzés még a sajtó szerepéről. Mi az oka annak, hogy a lapok túlnyomó része hiába támogat egy bizonyos pártot ? Elvégpe a nép óriási százaléka olvassa a kitűnő ravaszsággal megirt cikkeket és a hamisított híreket. A válasz nagyon kielégítő: NEM HISZ- .NEK NEKIK. Miért olvassák mégis? Erre a válasz nem olyan kielégítő. Azért, mert ezek a lapok tudnak érdekes olvasmányokat, sport jelentéseket, tréfás oldalakat és képeket adni és az átlagos olvasónak ez kell. A legtöbbje nem is olvassa az “Editorial”-eket.

És azután ma már a rádió egy megemészthetőbb formában adja a híreket és a politikai vitákat. A rádió majdnem lehetetlenné teszi, hogy egy jelölt minden baj nélkül két vagy több ellentétes dolgot mondjon aszerint, hogy hol és kiknek beszél. Willkie éppen ezért nem segítette elő a maga ügyét a beszédjeivel. A farmerek között farmer volt, az ipari munkások között munkás, a kis üzletemberek között kis üzletember stb. Az egyedüli kérdés amiben mindenki érdekelve van az ipari és a kereskedelmi föllendülés. A republikánusok leghatásosabb érve az, hogy a New Deal nem tudta a “business”-t fölemelni. Ez is, mint sok más érvük, hamis adatokon van. A N. Y. Times — Willkie lelkes támogatója a vezércikkekben — a pénzügyi információkban, számokban és rajzokban kimutatja hétről-hétre, hogy az ország összes ipari és üzleti forgalma milyen nagy. A múlt heti kimuHUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio

OF THE WORLD ' ? under the-.Act of March, 3, 1879

VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1940 NOvTl p NUMBER 1135 SZÁM