Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-02 / 1135. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 november 2. Csak egyesülés mentheti meg a kisebb egyleteket. A Munkás Betegs.!Szövetség intő példa erre Mint már jeleztük a Munkás Bs. Szövetség volt első osztályának átcsatlakozása a hatalmas Rákóczi Egyesülethez már befejezett tény, és az amerikai magyar társadalmi életben történelmi esemény. Történelmi esemény még pedig azért, mert egy egyesület vezetősége a tagság fölött aljas diktatúrát gyakorolva, azt gondolták, hogy legfeljebb akinek nem teszik az ilyesmi azok kimaradnak az egyletből ,akik pedig tiltakozni mernek, azokat kizárják és minden elvan intézve. Hát nem igy van a dolog tisztelt Munkás Bs. Szövetség Intéző Bizottsági urak. Sok esetben jeleztük önöknek, hogy csak bitorolják a jogaikat részeg alakokkal megpakolt konvención, mindent szabályellenesen intéztek, és minden a vadul kiéhezett és dzsábot féltő titkár ur akarata szerint történt. Aki szót mert emelni a konvención látva azt, hogy az ilyesmi csak végromlásba viszi a Munkás Bs. Szövetséget, azt lehurrogták, és a központi titkár ur, egy félórán át köpködött ellene, hogy ez az illető veszedelmes IWW-ista és csak azért beszél, mert a Bérmunkásnak akarja a havi 65 dollárokat. Ez a hazugság fegyver egy jő ideig célt talált, különösen az alkohol hatása alatt kábulási lázban fetrengő tömeg előtt, de jött a kijózanodás még pedig elég gyorsan. Mert nem volt igaz az, amit a konvención mondott a titkári állásban tivornyázó Lipót, hogy a Bérmunkás a 65 dollár támogatás után 3 hónapra rá megfog szűnni. Hazudott a Lipót mert a Bérmunkás nemhogy megszűnt volna, hanem elenke- zőleg, a Munkás Bs. Szövetség havi támogatása mellett felgyülemlett több mint ezer dollár adósságát kifizette, és közel két évre a konvenció után, néhány száz dollár alaptőkével bir a pénztárában. Nem volt igaz az sem, hogy a Szövetség adott volna támogatást a Bérmunkásnak, mert az utóbbi évek azt igazolják, hogy a Bérmunkás adott támogatást a Szövetségnek. Az a támogatás jóval többet ért mint a 65 dollár, mert tatás szerint három ponttal magasabb ma mint 1929-ben a prosperitás tetőpontján. Ezt a tényt összeadva azzal a ténnyel, hogy még mindig van vagy tízmillió munkanélküli sem a republikánusok, sem a demokraták nem merik bolygatni ezt a kérdést. Miért? Mert ez mutatja a mai tőkés rendszernek az alapvető baját, amit nem lehet a polgári demokráciával elintézni, a kapitalizmus eltörlése nélkül. Különösen a nagy tőkének nem lehet panasza az “üzlet” miatt . A munkásoknak meg nem elég a panaszkodás. Ha mást nem csinálnak akkor számukra a választási eredmény továbbra is munkanélküliség, kizsákmányolás és háború lesz. az IWW tagjai a Bérmunkás olvasói önkéntes tagszerzéssel havonta sokkal több tagot vittek be a Szövetségbe, mint azok a szervezők akik az utóbbi időben havonta 3-4 száz dollár költségbe kerülnek. És azok az állandó hirdetések, melyek megjelennek a polgári lapokban és amiért a Szövetség fejnélküli intézősége szintén nehéz dollárokat fizet ki, még csak megközelitőleg sem hozták meg azt az eredményt mint a Bérmunkásnak adott támogatás. Az igaz, hogy némelykor megeresztenek az ilyen lapok szerkesztő-tulajdonosai egy-egy cikket a Szövetség érdekében, de ezeknek nem sok jelentősége van a tagszerzést illetőleg. Mint legutóbb a Bányászlapban Himler Márton a Szövetséget mentő cikke, egész biztos, hogy nem fog tagokat toborozni a Szövetségbe. De a Bányászlapban elhelyezett egyetlen hirdetés sem vitt oda tagokat, mert hiszen éppen a Bányászlap volt az, mely a nagy magyar egyesületeket is arról akarta meggyőzni, hogy a saját jövőjük érdekében egyesülniük kell. Most a Munkás Bs. Szövetség osztáyait egy ilyen átcsatlakozástól félti, és rombolásnak minősiti, hogy az egy- Jeti tagok egy nagyobb és erősebb egyesületben, mint a Rákóczi Segélyző Egyesület kerestek oltalmat biztosítási jogaik védelmére. A magyar újságoknak ha csak egy parányi szikra van bennük az igazságot illetőleg, üdvözölni kellene az ilyen csatlakozási lépést és ismertetni a magyarsággal, hogy a kisebb egyesületek lecsatlakozása a ^nagyobb egyesületekhez csakis a tagság jövőjének az érdekét szolgálja, és lerakja az alapzatát annak, hogy a nagy magyar egyesületek is megtalálják a reális kapcsolatot az egyesülésre. Mert az bizonyos, hogy két- szer-kettő az négy New Yorkban és Pittsburghban egyaránt, sőt még Himlervillében is csak egyideig lehetett kétszer-kettőt, hatnak számolni. Azután bekel- lett csukni a himlervillei boltot. Ha a new yorki Insurance Department azt állapította meg, hogy a Munkás Bs. Szövetség anyagilag nem elég erős arra, hogy engedélyt adjanak és kitiltották őket New York államból, akkor bizony más államban sem lehet olyan nagyon erős alapja az intézménynek. És éppen ezért az egyleti tagok érdeke ez és mi mint munkásemberek a munkástagság biztosítási jogainak védelme érdekében azon a véleményen vagyunk, hogy igenis a Munkás Bs. Szövetség össztagságának sürgős kötelessége, most amig nem késő egy nagyobb és erősebb biztositó intézményhez lecsatlakozni. De erről többet a közel jövőben. Egyleti Figyelő. Október 24-én életbelépett a 40 órás munkahét A törvény rendelkezése, mely heti ké,t órával rövidíti meg a munkaidőt — illetve a “túlórázásért” magasabb bért ir elő — október 24-én lép életbe. Október 24-től fogva országszerte a munkások milliói heti két órával több szabad idővel fognak rendelkezni, illetve a heti 40 órai munkaidőn felüli foglalkoztatásért magasabb bért? kapnak. A nevezett törvény által felölelt iparokban ugyanis a 40 órás munkahét akkor lép életbe és a munkaadónak külön díjszabás szerint kell fizetnie a munkást a rendelkezés szerint ha a megszabott 40 órán felül is foglalkoztatni akarja munkásait. A munkaidő csökkentését először az 1938-as “Wage-Hour Law” bevezetése után léptették életbe, amidőn is a heti munkaórát 44 órában korlátozták. Nehogy a nagyiparokban az uj törvény hirtelen bevezetése zavarokat okozzon, a munkaidő csökkentését fokról fokra vezették be. így csak 1939-ben került sor a munkaidőnek 42 órára való csökkentésére. Október 24-én immár a meghatározott legalacsonyabb munkaórát vezetik be az ipari életbe. A munkabéreket illetőleg ez- időszerint semmi különösebb változásra nem számíthatunk, amennyiben csak 1945-ben lesz esedékes a 40 centes minimális órabér általánosítása. Nehéz lenne ebben a pillanatban felértékelni, hogy a munkaórák csökkentése milyen változásokat fog előidézni a munkásság társadalmi életében és milyen kihatással lesz az üzletvilágra. Tavaly októberben, amikor is a 42 órás hetet vezették be hivatalosan, egyes alkalmazók továbbra is fenntartották a 44 órás, tehát öt és fél napos munkát és inkább fizettek külön a munkásnak a két óráért. Nagyon valószínű, hogy a jelenlegi csökkentése a munkaidőnek ráveszi a legtöbb munkaadót, hogy felhagyjon az öt és fél napi munkával, mert hiszen most már a teljes félnapi munkáért magasabb bért kell fizetnie. Munkahelyeken, ahol a nemzetvédelemből kifolyólag érdemleges rendelések futottak be, minden bizonnyal a hosz- szabb munkahét mellett fog döteni a munkaadó és inkább megfizeti a túlórázást. Ámbár a védelmi szempontból szükséges hadifelszerelések gyártása amúgy is elősegítette volna a túlórázást és magasabb béreket, bizonyosra vehető az, hogy a Wage-Hour rendelkezések ezt méginkább elősegítik, így tehát — akár a fokozottabb munkabér, akár a több szabad idő szempontjából — a munkásnak mindenképpen előnyére lesz a munkaórákat és fizetéseket rendszabályozó törvény legújabb rendelkezése. A Munkaügyi Minisztérium hatalmas gépezetét máris mozgásba hozta, hogy az uj munkaidő csökkentést ellenőrizze. Hatalmas arányú publicitásra készülnek, aminek során fel fogják használni az újságok hasábjait, a rádiót és a plakát hirdetéseket. Az állami munkaügyi osztályok kooperációjára szá mitanak és kampányt folytatnak az irániban is, hogy az egyes államok hasonló törvényeket vezessenek be. Egyes államok munkaügyi biztosai (ezi- dőszerint North Carolina, Connecticut és Minnesota máris jelentkeztek) megígérték, hogy teljes mértékben nyújtanak mindennemű segítséget a Munkaügyi Minisztériumnak, hogy a rendelkezés végrehajtását az ipari telepeken ellenőrizzék. Rengeteg kihágásról és panaszról tud a Munkaügyi Osztály a munkaórákat és fizetéseket szabályozó törvényt illetőleg. Egyetlen hónap alatt a panaszok ezrei futnak be a hiva- lokhoz és ezidőszerint 35.000 panasz vár vizsgálatra. Február óta több mint 2,000.000 dollár elmaradt fizetést hajtottak be a munkásoknak, mig a törvény életbeléptetésének első tizenöt hónapja alatt csak 618,617 dollárt tudtak behajtani. A munkaadók az ország minden részében kérdőíveket kapnak és ezek többek között ilyen kérdéseket tartalmaznak: eleget tett-e a munkaadó a törvény követelményeinek és ha nem, hajlandó-e azonnal kifizetni a munkásainak a bért a túlórázásokért. A telepeket és munkahe- helyeket' a kérdőívekre adott válaszok szerint vizsgálják felül. A hivatal szívesen elkerüli a bírósági eljárást, ha belátja, hogy a munkaadó saját hibáján kívül követett el kihágást, illetve törvényszegést és ha úgy találja, hogy az hajlandó a hivatallal közreműködni és a túlórázásért a megfelelő bért a munkásoknak kifizetni. Common Council LEWIS CIO VEZÉR A WALL STREET SZOLGÁLATÁBAN. Amikor több Ízben bizonyították, hogy a munkásfékerek kik a vezéri pozícióban vannak legtöbb esetben alárulják a munkásságot, egyesek kétkedve fogadták megállapításunkat, mert nem volt teljesen nyílt bizonyíték előttük. A múlt hét folyamán nem kellett ezeknek az illetőknek más tenni, csak rákapcsolni a rádiót és meghallgatni John L. Lewist aki teljesen nyíltan beismerte, hogy a Wall Street szolgálatába szegődött és mint munkásvezér a politikai aréna színterében, tiz millió szavazatot számit a Wall Street bankár urak jelöltjének szállítani. Mi egyáltalában nem törődünk a politikai pártok propagandájával, mi jól tudjuk azt, hogy a munkásságnak csak any- nyija van és csak annyi lesz, amennyit szervezett erejével kitud harcolni a tőkés uraktól. De ez már sehogysem fér a begyünkbe, hogy egy John L. Lewis, aki több mint 30 esztendeje ül a vezéri székben, a munkásság bőréből minden évben 20 ezer dollárt lenyúzva, hogy egy ilyen ember merjen kiállni a platformra és tiltakozni az ellen, hogy a másik politikai vezért, még egy terminusra megválasszanak. Ez már kicsit több a soknál Mr Lewis, és névkártyájára a CIO vezéri elnevezése mellé most már egész nyugodtan odaírhatja, hogy “every dog has his day”.
