Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-10-19 / 1133. szám

1940 október 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal MIT KELL VÉDENI? Conscript wealth and what have you got to defend?”: Westbrook Pegler. A fenti idézetet nem tartot­tam célszerűnek, vagy tanácsos­nak lefordítani magyarra, ezt minden godlokozó munkás meg­érti, úgy ahogy az mondva, il­letve Írva lett. Pegler a legszó­kimondóbb Írnoka az uralkodó osztálynak, nem is tartja szük­ségesnek, burkolni a szavakat, annyira bízik mestereinek a megingathatatlan hatalmában, hogy szinte kihivólag, leplezet­lenül mondja meg, hogy az az egész háború azt a vagyonos osztályt van hivatva védeni, melynek ő hűséges cselédje. Amerikának ámbár csak 11,365,000.00 dollár befektetése van a külföldi országokban, nem számítva a külömböző kor­mány kötvényeket, melyet leg­több esetben csak a MI kormá­nyainktól kaptak baráti alapon azok a kormányok, melyeket a Wall Street uralt és bajba ju­tottak, vagy veszély fenyeget­te őket. KÖVETÉSRE MÉLTÓ Az emberek — nagyon helye­sen — szívesen keresnek alkal­mat arra, hogy kellemesen el­szórakozzanak és erre a célra nagyon alkalmasnak találják a születés,/név napot, esküvőt, házassági évfordulót, sőt sok helyen még a temetést is. De igazán nemes szórakozás az, ha az ilyen emlékünnepélyt a munkásmozgalom szolgálatá­ba állítják, mint tették azt a cuyahoga falisi Fodor munkás- társék kik hosszú ideje odaadó támogatói a lapunknak és a mozgalmunknak, most Fodor Fodor munkástársnő kijelentet- munkástársnő születés napját egy nagyon kellemes ünnepély- lyel ülték meg. A meghívóban te, hogy a vendégeitől ajándé­kot nem fogad el, hanem az el­fogyasztott ételeknek az árát és az italok jövedelmét a Bér­munkás javára adja. Akronból, Clevelandból jöt­tek a jóbarátok, rokonok, kik egy nagyon kellemes napot töl­töttek Fodorék vendégszerető házában. Az ünnepeltet Vizi és Bischof munkástársak üdvözöl­ték és ezt az öntudatos asszonyt példaképpen állították a vendé­geik elé, akik lelkesen ünnepel­ték Fodor munkástársnőt és a családját, amely után késő éj­jeli órákig szórakoztak a ven­dégek. A születésnapi ünnepély szép összeget jövedelmezett a Bér­munkásnak. Amikor megköszönjük Fodor munkástársék lapunk iránti jó­indulatát, ezúton is minden jót kívánunk nekik és kérdezzük, hogy ki fogja követni ezt az ön­tudatos munkáshoz méltó cse­lekedett ? Amikor Fodor munkástársnő kipihente a 40 személy étellel való ellátását, levelében ezúton mond köszönetét a nyújtott se­gítségért Mrs Fay, idősbb Far­kas Imréné, Deákné, ifjú Far­kas Imréné, Kerné és Demené munkástársnőknek, akik szor­goskodtak, hogy mindenki jól­találja magát és ebben nem is volt hiány. A tudósító. Hogy mennyire van összesző­ve a nemzetközi kapitalizmus, azt csak úgy tudnánk meg, ha holtteteme felett mondhatnánk el a végső leszámolást, addig ezt a nagyon fontos tényt a kapitalizmus saját testével fog­ja fedezni, mert nem volna ta­nácsos megtudni az amerikai fiuknak, hogy a demokrácia mellett az angol, belga, román, jugoszláv, meg sok más kirá­lyok tőkéjét is nekik kell meg­védeni, melyet úgy összevegyi- tettek az amerikai bankérde­keltségek a saját befektetéseik­kel, hogy csak a halál tudja őket elválasztani. Ezen összevegyitett tőke leg­nyilvánvalóbb példája az acél, olaj, gumi, tin, nikel, réz, mely teljesen nemzetközi alapon van megszervezve és minden ural­kodó kutya, illetve király es herceg valamint bankár tagja ezen kombinációnak. Ezt legjobban bebizonyítja Károly román király futása, mely után kisült, hogy bizony őfelségének is elég nagy rakás dohánya van befektetve a kül­földön, köztük az amerikai trösztöket is értve. Pegler mellett nagyon sok más iró és politikus is van, aki úgy látja a helyzetet és ki is mondja, hogy egyedüli védeni valónk a tőke — vagyon, ezt még gyarló kezdetleges politi­kusok is kimondják. A chicagói béke mozgósításon Owen D. Knox, egy detroiti pap a követ­kezőket idézte Wendell Willkie beszédéből: “A vagyon egy né­hánynak a kezeiben, az egye­düli dolog a demokráciában amiért érdemes harcolni.” Roo­sevelt sokkal okosabb és nem beszél, hanem cselekszik, igy a Wall Street csak nyer azáltal, hogy megint Rooseveltet vá­lasztják be. A polgári irók is azt állítják, hogy mentül töb­bet beszél Willike, annál bizto­sabb Roosevelt megválasztása. Mi is azt mindjük, hogy az egyedüli dolog amiért érdemes harcolni az a nemzet vagyona, melyet most egy maroknyi em­ber kisajátított és bizony érde­mes volna érte harcolni, az megoldaná a munkanélküli kér­dést, valamint a háborút szük­ségtelenné tette volna örökre. Ami a fő ezen összvagyonért való harcba nem kell messzire menni, az ellenség itten van, a cim: Wall Street. Vi LEGALÁBB 50 ESZTENDŐ­VEL MARADTAK HÁTRA Azok a munkások, akik a törvényhozástól várják helyze­tük megjavítását, most tudo­másul vehetik, hogy október 24-én országosan életbe lép a heti 40 órás munkahét. A kép­viselő urak a kormánnyal egye­temben MOST látják szüksé­gesnek a 40 órás munkahetet. Bár az intézkedés 50 esztendőt késett, jelenti azt is, hogy eb­ben az országban is számos munkatelep van, amely a több mint tiz milliós munkanélküli­ség mellett, határtalan munka­órákkal zsákmányolják ki a dolgozókat. Az Egyesült Államok hadikötelezettségi törvénye és az európai módszerek A hadikötelezettségi törvény alapját az 1917-es háborús so­rozás képezi. A jelenlegi tör­vényt civilek kontrolálják és mentesítették mindazon rendel­kezésektől, amelyek visszaélé­sekre adtak alkalmat és ame­lyet oly élesen elleneztek. 1917- ben az első papírral rendelkező idegenek ép oly arányban je­lentkeztek és szolgáltak a had­seregben, mint az amerikai pol­gárok. Az amerikai történelemben nem volt példa arra, hogy bé­keidőben kötelező katonai szol­gálatot vezessenek be. Ezzel szemben már a legtöbb euró­pai ország mintegy száz eszten­dő óta csakis ezzel a módszerrel tudott állandó hadsereget fenn­tartani. Háborús kötelező szol­gálat viszont az Egyesült Álla­mokban sem újdonság, habár 1917-ig ugyancsak éles harcok előzték meg a kötelező sorozás bevezetetését. Az 1917.-Í “Selective Servi­ce Act”-et az amerikai nép aránylag minden ellenkezés nél­kül fogadta — főként azért, mi­vel a törvényt demokratikus szellemben fogalmazták meg. Ellentétben az európai hadkö­telezettségi törvényekkel, az amerikai törvény nem tűrt pro­tekciót és nem tartalmazott hé­zagos és kijátszásra alkalmas paragrafusokat, amelyeket gaz­dag emberek a bőrük megmen­tésére felhasználhattak volna. Az amerikai hadkötelezettségi törvény háborús rendkívüli in­tézkedés volt és mégis sokkal demokratikusabb elgondolásá­ban és demokratikusabb volt kivitelében, mint az európai ha­sonló rendelkezések — békében. Az 1917-es hadkötelezettségi törvény egyik legfontosabb ki­tétele — amelyet az amerikai oly nagyon értékel kimondotta, hogy a törvény végrehajtását v és a rendelkezések kidolgozását nem a hadsereg és tengerészet embereire bízza, hanem a pol- gái hatóságokra. így a sorozó­bizottságok és a fellebezési ha­tóságok nem katonai, hanem ci­vil egyének ellenőrzése alatt álltak. A jelenlegi törvény, amelyet a Kongresszus nemrégiben elfo­gadott és az elnök\ aláírásával szentesített, ugyancsak tartal­mazza az említett kitételeket. A kötelező katonai szolgálat kérdését ugyancsak heves viták folyamán tárgyalták az 1812-es háború alatt. Azokban az idők­ben az egyes államok jogait szent és sérthétetlennek tartot­ták. így Massachusetts és Con­necticut annyira féltékenyen őrizték állam jogaikat, hogy minden erővel visszautasitották azokat a törekvéseket, amelyek az állami hadseregeket a Szö­vetségi hadseregbe való szolgá­latra akartak behívni. Sokáig húzódtak e harcok az államok és a Szövetségi kormány között és végre is a háború befejezést nyert, anélkül, hogy a kötelező egységes katonai szolgálatot törvénybe iktathatták volna. ötven évvel később a polgár­háború egymással szembe állí­totta a délieket és az északia­kat. A Szövetségi hadsereg két éven keresztül zsoldos hadse­reggel folytatta a háborút. A jelentkezők létszáma mindin­kább ritkult, oly annyira, hogy 1863-ban a Kongresszus kény­telen volt kötelező sorozási tör­vényt bevezetni. A törvényt hirtelenében szerkesztették és igy meglehetősen tele volt hé­zagos szakaszokkal, amiknek következtében súlyos bajok tá­madtak. A törvény például ki­mondta, hogy a besorozott ka­tona 300 dollárért megvásárol­hatja szabadságát, ha a pénz lefizetése mellett helyettest tud küldeni a hadseregnek. Elkép­zelhető, hogy mennyi támadás érte emiatt a hatóságokat, ame­lyeket joggal, kivételezés,^ meg- külömböztetés és más eféle cí­meken Ítélt el a szegényebb sorsú lakosság. New York vá­rosában a szegény polgárság hallatlan keserűséggel támadta a törvényt és ebből fakadtaK azután a véres összeütközések, amelyeket “az 1863-as sorozási lázongások” cimén könyvelt el a történelem. A lázadások során sokszáz ember életét^ vesztette és több millió dollár értékű va­gyont égettek fel. A kötelező sorozás nem járt érdemleges si­kerrel, mert annak dacára, hogy 3.000.000 egyént sorakoz­tatott fel, alig 100.000 került tényleges szolgálat alá. Mindezt szem előtt tartották az 1917,-i “selective service act” megszövegezésekor. Ren­delkezéseket, amelyek esetleges visszaélésekre adhattak volna alkalmat, kiküszöböltek és a törvény kihangsúlyozta a pol­gári hatóságok által gyakorlan- dó ellenőrzést. Ennek köszönhe­tő azután, hogy 1917-ben a la­kosság nagy tömegei nem elle­nezték a kötelező szolgálatot. Az ellenkezés inkább csak egyé­nek részéről volt érezhető, akik lelkiismereti okokból ellenezték — nem a törvényt, hanem — a fegyverviselést. A múlt világ­háborúban csak egyetlen na­gyobb tömeg kerülte ki a had­viselést: az idegenek, akik még nem váltották ki első papírju­kat. Tremészetesen sokan tá­madták emiatt az idegent azt mondván:. “mig*mi nyomorult fillérekért az életünket áldoz­zuk a francia harctereken, ti itt biztonságban éltek és renge­teg pénzt kerestek”, természe­tesen ilyen felfogással csak azok bírtak, akik felületesen ítélték meg a helyzetet. Sőt a legmagasabbrangu katonai ha­tóságok emberi is elismeréssel vallották be, hogy az idegenek és idegenszületésüek hatalmas tömegekben jelentkeztek soro­zásra és ép oly hazafias szel­lemben vettek részt a szolgá­latokban és harcokban, mint a bennszülött amerikaiak. Az ide­genek és idegenszületésüek számszerint is egyforma arány­ban vették ki részüket a hábo­rús szolgálatokból. A jelenlegi kötelező katonai szolgálat megkívánja, hogy minden amerikai polgár és min­den idegen 21 és 36 éves korok között regisztráljon október hó 16-án. Ez a regisztrálás csak férfiakra vonatkozik. Tényleges szolgálatra csak azokat fogják behívni, akik polgárok, vagy legalább első papírral rendel­keznek. Common Council

Next

/
Thumbnails
Contents