Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-07-13 / 1119. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 julius 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year ............................$2.00 Félévre .................................. 100 Six Months ........................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ..................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Elfogulatlanul (P) Habár a jövőbe nem igen láthatunk, de a világesemények gyors változása arra hagy következtetetni, hogy igen is az emberi társadalom a közel jövőben nagy általakuláson fog keresztül menni. Az amerikai sajtó, amelynek minden célja a közvélemény irányítása, hasábjain homlok-egyenes véleményeket vetnek nyomdafesték alá, ami csak a közvélemény megtévesztésére alkalmas. A nagytőke szolgálatába álló sajtó, mindenért a New Deal-t teszi felelőssé és hasábokon keresztül okolják az ország vezető férfiait, bármit tesznek. Úgy képzelik el, hogy bármi történik a földgömb más oldalán az az Egyesült Államokat nem érinti. Pedig a mai kapitalista társadalmi rendszer, úgyszólván egy nemzetközi hálózata az egész emberi társadalomnak. Jelenlegi formáját csak úgy tarthatja meg, ha a nagy ipari államok mind megmaradnak a magánkapitalizmus kezében. De, hogy mit hoz a holnap, azt a jelenlegi háború kimenetele fogja eldönteni. A diktatúra alatt nyögő országoknak rendszere már mostan is sokban külömbözik a magánkapitalizmus rendszerétől, ahol az ipari termelést és minden külkeréskedelmet az állam bonyolít le a magánvállalatok helyett. A diktatórikus államok kereskedelme úgyszólván az áru-csere rendszerén alapszik úgy, hogy a pénz forgalom, vagy az arany valuta teljesen megszűnik, amiből lehet következtetni, hogy a fasizmus európai esetleges győzelme kényszeríteni fogja a világ többi országait is arra, ha a kereskedelmi összeköttetést fenn akarja tartani. Előttünk van egy megtörtént esemény, hogy egy ország sem képes a saját határain belül egy teljesen önálló rendszert fentartani, amit Oroszország példája bizonyít. Megkellett alkudniok a világ kapitalizmusával, amelyek többségben voltak, hogy úgy ahogy a forradalom vívmányait csak részben is megtarthassák. Mostan pedig a fasizmus indult világhódító útjára, hogy mindent, ami útjába esik legázoljon és ezt minden elfogulatlanul, józanul gondolkodó embernek látni kell. Az ipari fejlődés ami a magánkapitalizmus rendszerében elérte már már a tetőfokát és ha rendszerét továbbra is megakarja tartani, akkor ezt csak úgy teheti, hogy magában a gazdasági rendszerben reformokat kell, hogy életbe léptessen és a New Deal ezen az utón próbált haladni, hogy a magánkapitalizmus rendszerét még meghosszabbítsa. Igen ám, de a magánkapitalizmus, amely teljhatalmi ura volt ez ideig a társadalomnak, ilyen hatalmi csábítást nem tűr el, mert nem számolnak azokkal a tényekkel, hogy a technika fejlődése forradalmositotta magát az ipari termelést, aminek logikus következménye volna, hogy a társadalmi berendezkedés is arányosan hozzá alakuljon. Erről a társadalmat uraló kapitalizmus hallani sem akar, inkább kész háborút viselni. Más oldalon a diktatúrák nagy felkészültséggel folytatják a háborút. Nem kizárt dolog az sem, hogy még a diktátorok között is lehetnek ellentétek, aminek esetleges féltékenységi háború lesz a vége. Az orosz hódítás a Balkánon már is kiélesiti a diktátorok között a baráti viszonyt. Másoldalról pedig a mindenre kapható angol furfang igyekszik megközelíteni az oroszokat, hogy megnyerje saját oldalára. Ha nem is akarunk jósolgatni, de megtörténhetik az az eshetőség, hogy Anglia ha másképpen nem tud védekezni, mintsem Hitlernek hódoljon be, merész sakkhuzással az orosz mintára fogja kialakítani kormányrendszerét, abban a tudatban, hogy akkor bizonyosan számíthat az orosz katonai szövetségre. Bárhogyan is fognak fejlődni az események annyi bizonyos, hogy a jelenlegi társadalmi forma nem fog fenmaradni akár tetszik egyeseknek, akár nem. Az emberiség nagy tömege mindig kapható bármilyen megmozdulásra, de különösen a vezér emberek úgy forgatják a köpönyegüket, amerről a szél fuj. Vissza emlékezve az 1929-es depresszió kezdetére, amikor az akkori elnök Hoover egy ipari bizottságot nevezett ki, akik megállapították, hogy a mai kapitalista rendszer nem képes tovább a jelen formájában funkcionálni, de a baj ott van, hogy nincsen meg az a másik szervezett erő, amely a kapitalizmus helyét elfoglalja. Az emberiség nagy tömege elfogultan bírálja a helyzetet, sohasem tudnak következtetni, de különösen nem látják maguk körül a nagy változásokat, amelyek az ipari fejlődés terén történtek. És ezért van az, hogy az emberek addig várnak, mig egyik roszból a másik roszabba esnek bele. így sodorja a társadalmi változás az embereket magával. A józanul és elfogulatlanulgondolkozó tömegek, akik felismerték a magánkapitalizmus további tarthatatlanságát, azon voltak minden igyekezetükkel, hogy egy olyan társadalmi rendszert építsenek az emberiség számára, amely rendszer a gazdasági igazságon és egyenlőségen alapulna. Ezt azonban az emberiség nagy tömege, sajnos nem tudta megérteni és nem is fogja mindaddig, amig még a mai rendszernél egy sokkal kegyetlenebb nem zudul rája. Ez a fasizta rendszer, amely a minden emberi jogok eltip- rásának megtestesítője, még akkor is, ha sokan mást mondanak vagy Írnak róla. Ép ésszel és józanul gondolkodó ember — különösen a dolgozó munkások — nem óhajthatnak egy olyan társadalmi rendszert, amely még a tényleges rabszolgaságnál is jobban lealacsonyítana bennünket. Már az U. S. A. is... Az európai háború, amint ezt a szakemberek előre látták, visszhatásában lényeges zavarokat okozott a világgazdaság egész menetében. Nem is történhetett ez másként a társadalmi munkamegosztás jelen fejlettségi fokán .hiszen az egyes gazdasági területek, különleges adottságaiknál fogva, rendkívüli mértékben függnek egymástól. Ennek a nagy egységnek bármely pontján támad tehát zavar, azt elkerülhetett nül megérzi a többi pont is. Legfeljebb a hatás fokában jelentkeznek külömbségek. Az Egyesült Államokban az év első negyedében az üzleti haszon 50 százalékkal nagyobb volt, mint az elmúlt év ugyanazon szakában. Ezt az eredményt mintegy kétszáz üzlet- csoport mérlegének alapján állapították meg. A jelek szerint nincs tehát semmi baj az USA gazdasági életében. És most mégis arról érkezik hir, hogy a világnak nyersanyagokban a leggazdagabb országában az Északamerikai Egyesült Államokban is megkezdik — a pótanyaggazdálkodást. A hir meglehetősen váratlanul éri a szakembereket. Eddig ugyanis csupán a nyersanyagban és devizákban szegény államok erőltették a pótanyaggazdálkodást. Úgy látszott, hogy egyes országok végérvényesen kikerülhetik a pótanyag gazdálkodás kellemetlenségeit. Arra azonban senki sem számított, hogy ez a folyamat még az USA-ban is elkerülhetetlenné válik majd. Az igaz, hogy az USA esetében egészen különleges okok játszanak közre és az előrelátás bizonyos távolkeleti “eshetőségekkel” kapcsolatos. A fontos nyersanyagok közül az Egyesült Államok csak ónból és kaucsukból szorul behozatalra. Az ónt Angliából (közvetve vagy közvetlenül), a kaucsukot pedig főként Holland-Indiából szerezheti meg az USA. Miután az ónra Angliának is nagy szüksége van, a holland-indiai kérdés körül pedig még mindig nem ültek el a viharok (Japán- USA feszültség) — érthető a tengerentúli gazdaságnak ez a nem várt fordulata. Ez a magyarázata annak, hogy az USA egyik legnagyobb vállalata, a Standard Oil Company berendezkedett a mükau- csuk gyártásra. Megvásárolták a német mükaucsukgyártás szabadalmát és az idén már meg is kezdték a gyártást, bár egyelőre csak kis mennyiségben. Lehetséges azonban, hogy a Standard Oil Companyt nem annyira a nyersanyaghiánytól való félelem, mint inkább az a remény irányította, hogy a megvásárolt szabadalom továbbfejlesztése utján a nyers ásványolajból olyan anyagot tud olcsón előállítani, amely a kaucsukot teljes mértékben pótolja. Az a hir, hogy Olaszország is több lépést tett a most folyó háború tartama alatt a pótanyaggazdálkodás kiépítésére — egészen természetesen hat. Olaszországban különféle savakkal való kezeléssel ócska bádogdobozokból és ólomhulladékokból ónt állítottak elő. Az olasz behozatal ötezer tonna, a belföldi termelés ezer tonna. —g— ELVINYILATKOZAT A munkásosztály es a munkáltató osztály között semmi közösség nini csen. Nem lehet beke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói kozott s az élet összes javait ama kevesek bír- jak, akikből a munkáltató osztály all. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet a termelő eszközöket es megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni osszpontosulasa a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik „arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak amely lehetove teszi hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsak és ezáltal elősegítik, hogy bérharc eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkasokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö zos erdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykep felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessek a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének E marad1 jelszó helyett: Tisztesseges napibert tisztességes napi munkáért, ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL P A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
