Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-07-13 / 1119. szám

1940 julius 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÚL “““___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI A MA KIEBRUDALTJAI Homlokunkon ábrája a Jövőnek, Sokszor ők maguk sem akarják S mégis csak összeverődnek. ősök ők a Jelenben, valahányan S majd valamikor lesznek élők Újféle ember-fajtákban. Nézik egymást gyűlölve és szeretve, Muszáj, hogy egymást megtalálják: Rájuk van a Jövő vetve. Jönnek, élnek és talán meg se halnak Kiebrudaltjai a Mának S apja a diadalnak. Ady Endre HIMLER HÁBORÚT AKAR Súlyos anyagi veszteség ért “bennünket” amint Himler Már­ton a lapjaiban megállapítja. Kerek ezer millió dollár értékű olajforrást és nagybirtokot sa­játított — szerinte rabolt el “tőlünk” — a mexikói kormány. Természetesen Himler ur ezt a ‘“rablást” nem tudja eltűrni és miután úgy látja, hogy a mexi­kói kormány nem hajlandó visz- sza adni “nekünk” ezeket az olaj forrásokat, meg van győ­ződve arról, hogy “az olaj for­rások vissza szerzése csakis fegyveres erővel hajtható vég­re”. Egy dollárt teszek egy Him­ler féle bányarészvény ellené­ben, hogy a Himler lapok olva­sói között — beleértve a Sza­badságot is — egyetlen egy sincs, akinek az olajforrását, vagy földbirtokát elkobozta vol­na, tehát eleve elesik az a fel­tevés, hogy a mexkói kor­mány az olajforrások kisajátí­tásával “bennünket” — ebbe beleértve a fentiexen kívül az egész amerikai munkásosztályt — megkárosított volna. Legfel­jebb arról lehet szó, hogy Him­ler ur cserélte be a bányarész­vényeit mexikói olajrészvények­re, amely esetben őtet éppen olyan károsodás érte, mint azo­kat a bányászokat, akik az ő igazgatása alatt levő bányák részvényeit vették meg. Speku­láltak, “a pénzüket akarták dol­goztatni” ami balul ütött ki, a befektetésük odaveszett, de sen­kinek sem jutott eszébe ezért Himler ellen hadat vezetni, sőt még az sem, hogy sokkal eny­hébb módon vonják felelőségre a szerencsétlen spekulációért. Akkor honnét veszi Himler azt a bátorságot, hogy — amint alább kimutatom — egy-két amerikai és angol milliomos csalással, vesztegetéssel meg­szerzett mexikói nemzeti va­gyon visszavételéért, Amerika fiatalságával akarja legyilkol- tatni a mexikói népet. Azokat a törvény utján kisa­játított olajforrásokat, nem a Rockefellerek, a Morganok vit­ték Mexikóba, azok ott voltak, az amerikai és angol olaj bárók az akkori mexikói kormányok­tól vesztegetés utján úgyszól­ván ingyen jutottak az ország eme természeti kincseihez, ép­pen úgy mint a Teapot Dom-i olajforrásokat “eladta” kézalatt a Harding kormány Daugherty olaj bárónak, amiért úgy az olajbáró, mint a megvesztege­tett Fali belügyi államtitkár a börtönbe került. Amiket ame­rikai mérnökökkel és munka felgyelőkkel nemcsak, hogy ki­aknáztak, hanem valóságos rab­lógarázdálkodást folytattak, az ott dolgozó mexikói munkáso­kat pedig éhbérért dolgoztat­ták. A mexikói parlament által hozott munkásvédő törvények végrehajtását megtagadták, el­szabotálták mintsem, hogy a munkások bérköveteléseit telje­sítsék telepeiket inkább lezár­ták, mire a munkások nyomásá­ra a kormány ezeket az amúgy is törvénytelen utón megszer­zett nemzeti kincseket kisajátí­totta és nemzeti vagyonnak je­lentette ki. De hajlandó volt az amerikai kapitalisták felszere­lését a tényleges értékben meg­fizetni, amint ezt meg is teszi. A közelmúlt napokban, adott át a mexikói követ egy millió dollárról szóló checket Hull amerikai külügyi államtitkár­nak a törlesztés első részlete­ként, de nagyon helyesen, nem hajlandó az olajbárók túlzott követeléseit teljesíteni. Ugyan igy szereztek az ame­rikai milliomosok, hatalmas földbirtokokat akkor, amikor a mexikói földnélküli proletárok tízezrei kénytelenek voltak vagy éhezni — még akkor is ha az amerikai birtokosnak dolgoz­tak — vagy Amerikába vándo­rolni. A mexikói parlament ezeket a* rabolt földbirtokokat felosztotta a földnélküli parasz­tok között, kik egy nagyon mél­tányos árat fizetnek a volt tu­lajdonosoknak. Ezért, no meg azért mert úgy érzik az amerikai milliomosok, hogy a Mexikóba befektetett pénzük veszélyben van, ma a régi minta szerint, amerikai pénzel próbálják megbuktatni azt a kormányzati rendszert, amely megakadályozza a nép korlátlan kizsákmányolását, az ország' kirablását. Ha a válasz­tásokon ez nem sikerül, akkor lázadással, ha ennek a sikerét a felfegyverzett mexikói mun­kások megakadályozzák, akkor­ra készítik elő a sárga lapok ■— köztük Himler lajai is — a “jó szomszédi politika” nagyobb di­csőségére az amerikai beavat­kozást. A mai mexikói kormányzat messze van attól, amit mi jó rendszernek elképzelünk, de az kétségtelen, hogy a mai kor­mányzati rendszerek között — beleértve Amerikát is — a leg­többet adja a munkásnak, igy érthető, hogy az amerikai tőke és azok cselédjei már készítik elő a* hangulatot arra, hogy ha az egyébb gaz terveik nem sike­rülnek, az amerikai hadsereg­gel verjék le azt a kormány- rendszert, amely ugyan nem szünteti meg a kizsákmányo­lást, csak korlátok közé szorít­ja. Már pedig a kapitalisták a szabad rablás hívei és ezért a “szabadságért” hajlandók — nem a saját és a sajtókollégá­ik — de az amerikai fiatalság életét feláldozni. RACKETEREK A Scripps-Howard lapokban az egyik kolumnista, Mr. Peg- ler, hetek óta leplezi le az uni- onokban uralkodó racketerek garázdálkodását, amihez ismer­ve az amerikai uniók vezéreit van elég anyag, hogy akár éve­kig is irhát róla nemcsak Mr. Pegler, hanem az összes ko- lumnisták is. Legutóbb az újságírók Guild- járól irta meg többek között azt, hogy a kommunisták mi­ként férkőztek be ebbe az uni­óba, hogy a kommunista lapok mindegyike tucatszámra állítot­ta ki a reporteri igazolványokat és küldte be a sokszor teljesen analfabéta elvtársakat az unió­ba szavazó gépeknek. Mi már régen megírtuk azt, hogy olyan alakok, kik betege­sen iszonyodnak minden mun­kától és ott élősködnek a mun­kások nyakán, az ilyen módon szerzett újságírói igazolvánnyal és Guild tagsági könyvvel fel­szerelve, mint újságírók helyez­kedtek el a W.P.A. munkákon. Ezzel nemcsak az utált fizikai munkák alól bújtak ki, hanem nagyobb fizetést is elértek, amely egyesítve a mellék kere­setekkel (lapkezelő, gyűlési szó­nok, szervező, rádió bemondó stb.) úri életet biztosított ezek­nek a fickóknak, amellett még azt is elérték, hogy az amerikai prostituáltak mint a világ bár­mely részén az ujsáirók többsé­ge — egy radikális mázzal ken­ték be. Mr Peglernek a leleplezései­vel sikerült egy pár racketert börtönbe juttatni (maradt még elég), de nagyon rosszul ismeri az elvtársakat, ha azt hiszi, hogy tőlük egy ilyen leleplezés­sel megszabadítja az uniót. Nem Mr. Pegler .ezeket a fér­geket, mint minden élősdit, csak levakarni lehet arról a testről amelyre rárakódtak, példa erre a munkásmozgalom, amelynek a legveszedelmesebb és a legszívósabb élősdijei azok az elvtársak, akiknek az újság­írói mivoltukat Mr. Pegler — jogosan — kifogásolja. ERDÉLYT VISSZA! Sőt, mindent vissza, hangzott végig a magyar berkekben, amikor a vöröshadsereg megin­dult Besszarábia elfoglalására. Az óhazai és az amerikai ma­gyar lapok, verték a nagydobot. Készítették a hangulatot a ro­mániai hadjárathoz. Az elgon­dolás az volt, hogy amiként a Hitler által legázolt Csehszlo­vákia nem tudott védekezni a magyar aspiráció ellen, amelyet Hitler és Mussolini engedélye­zett a magyar urak, hűséges szolgálatainak jutalmazásaként most ez a jutalom sokkal in­kább jogosult volt, hisz Ma­gyarország egész gazdasága, termelése Hitler imperializmu­sának a szolgálatába van állít­va. De most ismét hiába vonul­tak fel a magyar hadosztályok Erdély határához, a már beha­rangozott bemasirozás nem tör­tént meg, mert nem történhe­tett meg, miután a bőszük, Hit­ler és Mussolini egyszerűen megtiltották, hogy a teljesen lezüllött fejétvesztett román bojároktól vissza vegyék azt, amit 1919-ben a magyar urak hozzájárulásával — főleg a ma­gyar tanácsuralom leverésével megérdemelt jutalomként — el­raboltak. A fasizta banditáknak, most szükségük van arra, hogy a két hűbéres ország Románia és Ma­gyarország zavartalanul ter­meljenek és az utolsó szem bú­záig, az utolsó csep olajig, min­dent leszállítsanak a nácizmus világuralmi törekvésének az elősegítésére. Hogy a jövőben miként ala­kul Erdély sorsa, az attól függ, hogy Hitlerék hadi érdeke mit kíván meg. Egy bizonyos, hogy Magyarország s Erdély népének nem fog sokat jelenteni az im- périum változás, mert bármeny­nyire is rothadt aljas a román bojár uralom, amely alatt nem­csak Erdély, de az egész Romá­nia népe szenved, nem sokkal utolsóbb annál az elnyomásnál, amelyben a magyar népet a magyar urak részesítik. Úgy a magyar, mint a román népnek az érdeke nem az egy­más elleni, hanem az uralkodó osztály elleni háborút kívánja meg. Sokkal kevesebb áldozat­tal mind a két nép megszaba­dulhatna az elnyomóitól és bol­dog, testvérülésben élhetnének egymás mellett ha elég intelli­gensek és öntudatosak volná­nak ahoz, hogy ne az uraik, az elnyomóik, hanem egyszer már saját érdekeikben cselekedné­nek. \ AZ ÉPÍTŐ-GARDA BA BEFIZETTEK: St. Fazekas, New York .... 3.00 L. Fülöp, New York ___ 1.00 M. Vlasits, New York ..... 3.00 E. Szigeti, New York ..... 5.00 J. Bodnár, New York ___ 2.00 X231958 New York ......... 8.00 Nagy Gábor, New York .... 2.00 Stefankó Márton, N.Y...... 3.00 J. Nagy, Astoria ............... 1.00 E. J. Havel, Garfield ....... 6.00 J. Duschek, Nutley ........... 1.00 A. Kucher, Pittsburgh ..... 1.00 J. Rascan, Bridgeport ..... 3.00 J. Herold, Bridgeport ..... 2.00 Alakszay Sándor, Akron .. 1.00 Farkas Imre, Akron ....... 1.00 Schwindt Gyula, Akron .... 1.00 Vizi József, Akron ........... 1.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 2.00 J. Herceg, Cleveland ___ 1.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 2.00 Bercsa Jánosné, Clev.......... 1.00 Scherhaufer Géza, Clev. .. 1.00 Hering Pál, Buffalo ......... 2.00 Hering Pálné, Buffalo __ 2.00 P. Pika, Chicago .......... 3.00 (Magukat előjegyezték:) Stefankó Mártonná, N.Y. —.— Kozsány János, S. Spring —.— A. Molnár, Clev.................—.— J. E. Takács, Clev. .......—.— J. Kollár, Clev...................—.

Next

/
Thumbnails
Contents