Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-30 / 1104. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 máricus 30. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. MUNKABÉR ÉS PROFIT A munkáltatók legérzékenyebb sérelme a profit esés és különösen, ha azt a munkabél emelkedése idézi elő. Az utóbbi időben ezen kérdés gyakran foglalkoztatja a munkáltató osztály szócsöveit és természetesen a legnagyobb igazságtalanságnak minősitik a munkások bérköveteléseit. Hogy, a munkásokat meggyőzzék a magas munkabérek károsságáról, a napi sajtó mellett, még külön “bulletinokat” is nyomtatnak, amelyeket a gyárakban és különböző munkahelyeken osztanak szét a munkások között annak biztonságára, hogy minden munkás kezébe eljut az. A minap egy ilyen bulletin került a kezembe, amelyben azt igyekeznek bizonyítani, hogy a munkáltatóknak egyáltalán semmi befolyásuk nincs a munkabérek megállapításánál. A bizonyíték természetesen oda lyukad ki, hogy ha egy munkáltató felemeli a munkabéreket, ez természetszerűleg a gyártott áru árának felemelését vonja maga után, melynek következtében azt a bizonyos árut nem fogják vásárolni és igy a magasabb bérek mellett — mivel az áru után a kereslet esni fog — rövidebb munkaidőt fognak a munkások dolgozni és a végeredményben mégsem fognak többet kapni a munkások. Ha ez az okoskodás meg is állná a helyét, már tudniillik hogy a béremelés feltétlen az áru árának emekedését vonja maga után, a munkások még akkor is előnyben részesülnek a béremelés következtében, mert rövidebb munkaidőt dolgoznak ami nem megvetendő előny a munkásoknak. De miért szükséges, hogy a béremelés az áru árának emelését vonja maga után ? Ha a napi sajtó olvasása közben annak financiális rovatait is figyelemmel kisérjük, köny- nyen meggyőződhetünk arról, hogy a hirek melyeket a lapok az olvasók félreveztésére közölnek, homlok egyenest ellentétben van azzal, amit a financiális rovatokban számokkal kimutatnak Amig a hírszolgálat oldalain állandóan a munkásság követeléseit gáncsolják, hogy mennyire káros a rövidebb munkaidő és magasabb munkabér, addig a financiális rovatban különösen az Avi kimutatások közlésénél kimutatják, hogy a korporációk 95 százaléka állandó profit emelkedésről számolnak be. Ezen financiális kimutatásokban nem ritkaság látni, hogy egy-egy öt ezer munkást foglalkoztató gyártelep, tiz millió dollár évi haszonról számol be. Honnan eredt ez a horribilis haszon? Természetesen a foglalkoztatott munkásoktól rabolták el Ha agy ötezer munkást foglalkoztató vállalat tízmillió dollár hasznot csinál évente, ez azt jelenti, hogy minden egyes munkástól kétezer dollárt raboltak el. Mert a profit a kinem fizetett munkabérből származik. Eszerint nem feltétlen szükséges tehát, hogy a béremelés az áru árának emelését vonja maga után, habár a munkáltatók csaknem minden ilyen esetben azt cselekszik. Sőt legtöbb esetben az áru árának emelése megelőzi a munkabérek emelkedését. A munkáltatók által kieszelt mese ne aggassza a munkásságot, hanem szervezkedjen és szervezett erővel harcoljon, hogy mennél magasabb színvonalon tarcsa a munkabéreket és mennél kevesebb legyen a munkaórák száma. AZ “IWW NYELVÉN” Az utóbbi két évtized minden tagadás ellenére meglehetős káoszt teremtett a munkás- mozgalomban. Az események forgataga, mintha teljesen kimosta volna a szilárd bázist a mozgalom alól úgy lengeti a vihar, hogy minden pillanatban az összeomlástól lehet tartani. Ezen zilált helyzet a tisztán látást is alaposan megnyirbálta és több évtizedes munkásmozgalmi múlttal rendelkező emberek ma a sötétben tapogatódz- nak, mint aki útvesztőhöz ért és nem tudja merre induljon. Ez a bizonytalanság egy nem éppen kívánatosnak mondható vitát provokált lapunk hasábjain és az egyik vitázó munkástársam többek között a következő megrovást intézi e sorok és a Bérmunkás több írójához: “Vagy csak Rothfisher, Goldberger és Bartha tudtak az IWW nyelvén beszélni? . . . Wiener, Pika, Zára, Lefkovits, Fishbein, Kozsány hol vagytok? Lenin idejében, Lenin sem volt jó? Most már Sztálin és Hitler is jó volna?” A feledékenyek kedvéért említjük, hogy ezt a vitát a Bérmunkás magyarországi munkástársának, “Földváry Mihálynak” cikkei indították meg, melyre Vaszkó Gy. munkástársam válaszolt ugyancsak e lap hasábjain. Vaszkó cikkére Vizer munkástársam válaszolt, aki védelmébe vette Földváryt, erre pedig Vaszkó munkástársam isszonyuan felháborodva, neki ront mindenkinek, akinek a neve megjelenik a Bérmunkás cikkei alatt. Amikor Földváry cikkei az orosz-finn háborúval kapcsolatban megjelentek lapunk hasábjain természetesen nem azt néztük, hogy mit tartalmaz, hanem hogy honnan jött? A cikk Magyarországról jött és mit lehet tudni, hogy nincs-e valóban okuk a magyarországi munkástársainknak, hogy oly véleményen legyenek, mint amilyent a cikkben kifejtenek. Lehetséges hogy a magyarországi viszonyok oly gyalázatosak, hogy annál minden más jobb; még az oroszországi is. De az is meglehet, hogy magyarországi munkástársainknak nincs módjukban oly tisztán látni az oroszorNEW YORK FIGYELEM! MOST SZOMBATON, ESTE 8 ÓRAKOR AZ IW.W. ÉS MODERN SZÍNKÖR SZlNELőADÁSSAL EGYBEKÖTÖTT TÁNCMULATSÁGOT rendez a BÉRMUNKÁS OTTHONBAN, 1351 THIRD AVENUE Bemutatásra kerül, két színdarab. — Fellépnek Fisher Kálmán színművész és a legjobb műkedvelők. SZIGETI HÍRNEVES RÁDIÓZENEKARA! Jegy ára 35 cent Mindenkit szívesen látunk. szági viszonyokat, mint nekünk itt Amerikában és abban a Íriszemben vannak, hogy Oroszországban oly viszonyok vannak mint amilyent ők elképzelnek, vagy óhajtanak. Én úgy vélem, hogy a magyarországi munkástársainknal roppant nehéz a tisztánlátás és miután Vaszkó munkástársam megválaszolta a cikket — mely- lyel nagyrészben egyet értettem — nem láttam szükségét hogy azzal tovább foglalkozzunk. Nem igy azonban Vizei munkástársam, ő még jobb meggyőződése ellenére is, — csakhogy opozicióba legyen — az ellenkező álláspontot foglalta el, mint Vaszkó és efeletti felháborodásban Vaszkó nekünk rontA megrovásra Vaszkó munkástársamnak a következőket ajánlom figyelmébe: Amióta a Sztalin-Hitler paktum létre jött, úgy e sorok írója, mint a nevezettek mindenike ismételten foglalkozott azzal a Bérmunkás) hasábain és pedig “IWW nyel-! ven”. A orosz-finn háború kitörését követő hetekben a szükségesnél is többet foglalkoztunk ismét azzal és szintén “IWW nyelven”. Vaszkó munkástársam vagy nem olvassa a Bérmunkást, vagy elfelejtette ami hetekkel ezelőtt történt és ezért igazán nem lehet a Bérmunkás íróit okozni. Magyarországi munkástársunk cikke hetekkel, vagy hónapokkal később érkezik be és alig hisszük, hogy érdemes volna megismételni amár elmondottakat. Vizer munkástárstól pedig megszoktuk már, hogy szeret az általános felfogással ellentétbe lenni és azért nem válaszoltunk. Vaszkó munkástársamnak ajánlom, hogy nézze át a Bérmunkás szeptemberi és októberi számait, és megfogja találni azokban “IWW nyelven” mind azt a Sztalin-Hitler paktumra vonatkozólag, amit szive óhajt, valamint az orosz-finn háborúra vonatkozólag a Bér- j munkás januári számait. Béke I velünk. Lorainban a sztrájkoló munkások visszamenőleges fizetésüket is követelik (Folytatás az 1-ső o’dalról) Hát hinnétek, hogy ilyen amerikai ellenes eljárás elősegíti a prosperitás visszatértét városotok közjavára?” Ez a kis felhívás nagyban elősegítette a közvélemény helyes irányú megnyilvánulását a sztrájkolókkal szemben. Sokan a polgárok közül jelentkeztek a picket vonalon több felvilágosításért, mások viszont kitartásra buzdították a sztrájkolókat és az üzletemberek közül pedig, ki szenet szállított, ki pedig kenyeret és zsemlét és igy tovább, nem számítva érte díjazást a sztráj kólóktól. Ilyen megértés megnyilvánulását ritkán lehet tapasztalni sztrájk esetén. Azonban ugylát- szik, hogy Lorainban felismerték még a polgári elemek is, hogy az alacsony munkabérek senki más érdekét, csakis a gyárosét szolgálja. A sztrájk győzelmes befejezésére tehát nagyon előnyös a helyzet és amint észre vehető volt az utóbbi konferencián, a gyárigazgatóság már ingadozik. Még egy kissé makacskodik ugyan, de az IWW-ban szervezett munkások látják már a helyes utat, amelyen haladva, nincsen olyan akadály mely győzelmi vonulásának útját állhatná. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Az IWW körzeti rodája, Mauri West titkár-he’yettes utján kívánja legőszintébb köszönetét kifejezni a loraini szimpatikus polgárságnak, szives támogatásukért a jelenlegi sztrájkban. Matt Ebbingernek, az Ebbin- ger szénkereskedés, East 25 és Denver uccák sarkán, szives szénszállítmány adományáért; John Sasnak, 919 E- 34th St., amiért faszállitásra teherautóját a sztrájkolok rendelkezésére bocsátotta; James Velordinak, Rd. 2, stop 47tűzifa adományáért; Mr. és Mrs. Thomas Wooding, West 38 ucca, kávé és saját idejük adományozásáért, amit a sztráj kólóknak önként nyújtottak; Joseph Kabasan, amiért díjtalanul a sztrájk plakátokat elkészítette és Albert Lakofski- nak, Amhurst kerületből, amiért a fát adományozta és mindazoknak, akiknek neve még eddig nem érkezett az irodába. Miután a sztrájk már harmadik hetébe lépett, igy kívánatos és remélhetőleg a jelenlegi adakozók és többen majd mások is, segítik a sztrájkolókat továbbra is amig a gyárigazgatóság térdre nem kényszerül és emberséges megélhetési viszonyokat nem biztosit munkásainak. Köszönettel A sztrájk-bizottság.
