Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-03-23 / 1103. szám

BÉRMUNKÁS 3 oldal 1940 március 23­' “A munkások forradalmositása” Irta: Adler Lajos Z. J. munkástársunk terjesztette elénk a kérdést, milyen szervezkedés alkalmas a munkások forradalomistására. Tudtom­mal eddig, ez a kérdés nem képezte megvitatás tárgyát, igy a magam részéről nagyon észszerű és célszerűnek tartom ennek a kérdésnek a napirendre tűzését, hogy ezzel a kérdéssel beható­an foglalkozva, kihámozhassuk«*-—- — ------------------------­a célhoz vezető szervezkedés temesse az idejét lejárt tőkés kérdését. termelési rendszert.-' Ugyanis a munkásmozgalom ezideig pártokba tömörülve, a pártok vezérei által kieszelt, kü­lönféle taktikákkal kísérelték forradalmositani a munkássá­got. Természetesen, mindegyik párt, más és más taktikával, amelyek azonban nemcsak, hogy nem fejtettek ki egy hajszál­nyi erőt sem, de ellenkezőleg, nagyban megakadályozták az amúgy is megindult forrada­lomnak rendes haladását. Igaz, hogy a forradalom min­dennek ellenére — bár lassab­ban — de feltartóztathatatlanul haladt és halad előre- Csak a vak nem látja, hogy a munkás­ság térdig gázol a forradalom­nak hömpölygő lávájában, me­lyet a technika terjedése, min­dig nagyobb erővel lövel ki, a magántulajdonnak örökké égő kráter jéből. Itt hiába a hamis Internacio- nálénak politikai pártoskodása, valamint a tőkés osztálynak minden kísérletezése abban az irányban, hogy a politika szülte fasizmussal, nácizmussal és több efféle politikai manőverrel megállítsa a forradalom lövelte láva folyását. A technika hala­dása, a tudomány irányításával, gondoskodik arról, hogy ez a lá­va, előbb, vagy utóbb maga alá Azonban ne térjünk le a ren­des útról; menjünk sorrendben, maradjunk a tárgynál. A mun­kások forradalomistásáról lévén szó, előbb ezt kell bevégeznünk. Előbbi cikkeim egyikében részletesen rámutattam arra, hogy a szocialista pártok berke­iben, a munkások forradalmosi­tása terén, olyan sikereket ér­tek el, hogy egyes demokrata országokban a kormányzatot már ezeknek a forradalmositott munkásoknak a vezérei vették át és mi lett az eredmény? A korcsszülött Internacionálé mely már háromszor kapott vér átömlesztést és most haldokolva várja a negyediket, talán meg­adhatja a kellő választ. Ezek után, világosítsunk be azokba a kulturvilág határán kívül álló nagy, de sötét orszá­gokba, amelyekbe a legelemibb felvilágosodottság ismeretlen fogalom volt. Vegyük pl. Orosz­országot, ahol csak nagy titok­ban, óriási üldöztetés veszélyé­nek hatása alatt, a radikális megmozdulás csak a földalatt csírázhatott. Mit látunk ott? Abban a pillanatban, amelyben a forradalmositott munkások által kormányozott tőkés terme­lési rendszer összeomolva, bele­mentette” a város lakosságának vagyonát. Preusz még a kom- mün bukása előtt Bécsen ke­resztül Ungvárra, szülővárosá­ba menekült és itt a csehszlo­vák uralom 20 esztendeje alatt tiszta szociáldemokrata alapon politizált, ő volt a magyar szoc. dem. frakció egyik vezére. Mint nyomdatulajdonos számos ma­gyar írást adott ki és számos magyar tehetséget fedezett fel. A magyar honvédség bevonulá­sa után Preuszot egy 20 év előtt kiadott elfogató parancs alap­ján letartóztatták és a Margit körúti katonai fogházba, majd a Markó utcai fogházba szállí­tották át. Hónapok múlva a bí­róság miután a magyar közélet legkiválóbb egyéniségei mentő vallomásukkal tisztázták “bol- seviki” múltját, felmentette. Ugyanezt tette a Tábla is, mig a legfelsőfokon a Töreky tanács lázadás bűntettében mondotta ki bűnösnek és egy évi fogház­ra és politikai jogainak tiz évre való felfüggesztésére ítélte. A jogerős ítéletben Töreky megál­lapítja, hogy igaz ugyan, hogy Preusz kárt nem okozott, de mert a bolseviki kormány tagja volt és ez a kormány lázadó volt, Preuszt is lázadásban kel­lett bűnösnek találni. Enyhítő körülmény ,hogy azóta 21 év telt el • . . Volt Ungváron egy Tamás István nevű szociáldemkrata — aki a bolsevizmus után Ungvár­ra menekült. Nem volt a cseh­szlovák politikának aljasabb és gerinctelenebb talpnyalója és kiszolgálója, mint ez a sötét fi­gura, aki mint jő magyar szám­talan ezrest szipkázott ki a kü­lönböző cseh pártok kasszájából. Mint valódi bolsi először ami­kor szorult a hurok a magyar szoc. dem. párt kebelében kere­sett menedéket, majd mikor in­nen kivágták a cseh iparos párt vezére lett. Itt is működött, mi­közben váratlan salto-mortálé- val a magyar kér. szoc. párt re­akciós soraiban kötött ki. Az ál­talános politikai amnesztia után ez a ronda fráter nyilas lett. Ma ő a nyilasok vezére — be­súgó — úgy ahogy a csehek alatt is az volt. Természetesen ezt a férget, nem állították biró- !ság elé, de a gerinces mindig egy vonalon haladó Preusz, aki életében mindig jó magyar szoc. dem volt öreg napjaira egy el nem követett bűncselekményért bebörtönzik. És aztán a magyar politikai élet vezetői nem bírják megér­teni, hogy Kárpátalja népe mi­ért ment fajra-felekezetre való tekintet nélkül Korláth Endre és Bródy Endre volt kárpátaljai miniszterelnök vezetése alatt ellenzékbe. Mi megértjük, mert ott ahol a Járossok, a Tamások vezérkedhetnek, ott a gerinces politikusnak nincs helye. Ma amikor Ungvártól 50 mértföldre a vörös lobogót len­geti a kárpáti szél, igazán ért­hetetlen miért kell a becsületes, dolgozó embereket a bolseviz­mus krajaiba kergetni? (Hazai) fulladt a politika mocsarába, a földalá kényszeritett forradal­márok, a földalatti titkos szer­vezkedés folytán, megerősödve, rejtekhelyükből kibújva, ma­gukhoz ragadták a hatalmat, le­rombolták a zsarnok cári rend­szert, és megkezdték a proletár állam kiépítését. Na, és hová fejlődtek? A TŐKÉS termelési rendszer tengerében úszkáló, ideiglenesen összetákolt kis kommunista csónak, a világot uraló magántulajdon hullámai­tól ide-oda hányatva, kénytelen volt vissza vitorlázni a tőkés termelési rendszernek szárazföl­di talajára és újra berendezked­ni a tőkés termelési rendszer­nek politikai fészkébe. Azonban ehhez a visszafejlődéshez szük­ségessé vált, hogy most azok legyenek halomra lőve, akik ki­kaparták részükre a forró gesz­tenyét, a tüzes kemencéből. (Folytatjuk) NÉPSZERŰ GAZDASÁGTAN Irta: MARY E. MARCY Fordította: GOLDBERGER L. A füzet megjelent a Bérmunkás kiadásában. Ára 10c. (Folytatás) MAGAS ÁRAK ÉS MONOPÓLIUM ÁRAK. Megfigyeltük az alacsony árakat és azok hatását a munkás- osztályra. Megállapítottuk, hogy a munkások egymás közötti versenye a munkaalkalmakért (mikor az árak esnek) a munka­bér annyira esik, hogy csak éppen fedezik az életszükségletek árát. Az “alacsony árakról” beszélve, láttuk, hogy mi volna an­nak az eredménye a munkabérre. Még mindig olyan árukról beszélünk, amelyek az értékükön cserélődnek ki. Ha- A. (vagyis az életszükségletek értéke) megkétszereződne, akkor a mun­kaerő értéke is megkétszereződik. Te­gyük fel, hogy A. megkétszereződik, anélkül, hogy B. ezzel arányban emel­kedne — az élelem, ruha és lakás két­szeresére emelkedne ellenben a munka­bér megmaradna az előbbi arányban. A reformerek azt mondják, hogy a husmérő, fűszeres, ruhakereskedő és háztulajdonos zsákmányolnak ki ben­nünket. Azt mondják, hogy munkálta­tónk kizsákmányol bennünket, de amikor elköltj ük a fizetésün­ket, megrabolnak vagy ezek is becsapnak bennünket. De ha a bérek (B) nem emelkednek az életszükségletek arányában (A) csak azt jelenti, hogy a munkáltató nem fize­ti többé a munkaerőnk értékét. Az éle­lem, ruha és lakás értéke szabja meg a munkaerőnk értékét. Nehogy zavart idézzen elő a gondo­latainkban az, hogy mivel a lakbér ma­gas, vagy az élelmezés költséges, akkor vagyunk kizsákmányolva, amikor fize­tünk ezekért. Amint A. emelkedik, a sze­rint emelkedik a munkaerőnk értéke- És csak akkor kapjuk meg a munkaerőnk értékét, amikor az élet- szükségletek arányában kapjuk a munkabérünket. A munkahiány következtében megtörténhetik, hogy ideig- lesenes az értékén felül cseréltetik ki a munkaerő; bármely áru­ba beállott hiány vagy többlet következtében megtörténhetik, hogy egy rövid időre az értékükön felül vagy alul cseréltetnek ki. De csakis a monopóliumok idézhetik elő, hogy valamely áru hosszabb időn át az értékén felül cseréltessék ki. Ismételjük: A reformerek azt mondják: A bérmunkás megkapja a bé­rét, itten kizsákmányolja a munkáltatója. De amikor elmegyen húst, ruhát, cipőt vagy élelmet vásárolni, úgy találja, hogy az azokat árusítók magasabb árt kérnek azért, mint amennyit fi­zetni tud. Ennél azt a következtetést vonják le a reformerek, hogy a kereskedők is kizsákmányolják a munkásokat. Ezek nem tudják megérteni, hogy az A. (életszükségletek) értéke szabja meg a munkabért. Nem kapja meg minden egyes bérmunkás a munkaereje ér­tékét. Egyes munkás (férfi vagy nő) valamivel többet kap, mint a munkaereje értékét. Ismerünk fiatal leányokat, akik a város nagy üzleteiben dolgoznak heti 10 dollárért. A 10 dollárért nem vehet elég élelmet, ruhát és lakást. Fivére 20 dollár munkabért kap. Igyekszik ennél kevesebből megélni és segíti á nővérét a ki­adásai fedezésében. Ketten együttesen megkapják a munkaere­jük értékét. Hosszabb ideig nem dogozhatnak az emberek a munkaere­jük értékén aluli fizetésért. Másfelől kell segítséget kapniok. A család szerencsésebb tagjai segítik azokat, akik nem keresnek annyit, amennyiből megéljenek. Több ezer családot segítenek a jótkonysági egyesületek és mindezzel összevetve kapja meg a munkásosztály a munkaereje értékét. Másszavakkal, a munkások serege éppen annyit kap, amennyi elegendő arra, hogy több mun­kát termeljen holnapra és a következő húsz évre. A munkanél­küliség az, ami állandóan harcolva leveri a béreket annyira, hogy csak éppen a megélhetésre elég. (Folytatjuk) A munkabér 3 órai munka B. arany vagy pénz A munkaerő értéke 3 órai munka A 1 napi életszükséglet

Next

/
Thumbnails
Contents