Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-23 / 1103. szám
4 oldal bérmunkás 1940 március 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ..........................$2.00 Félévre .........................- 1-00 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ..................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A Bérmunkás kampányért Szives visszhangra talált már is a lapbizottság bejelentése, hogy a Bérmunkás olvasói számát meg kell szaporítani és ebből a célból megkeresni a magyarul beszélő munkásokat. Turucz Pál munkástárs, aki néhány hetet Los Angeles és környékén akar eltölteni, a kellemest összeköti a mozgalomra hasznossal és a Bérmunkás érdekében agitációs munkát fog végezni. A lapbizottság által adandó könyvek mellett, minden egy éves uj előfizetőnek egy-egy saját maga készített konyhakést fog ajándékozni. Minden ipari unionista tisztában van azzal, hogy minden magyarul olvasó munkás önmagának tesz szívességet a Bérmunkás olvasásával, amiáltal megismeri azokat az eszközöket és azt a szervezetet, amelyek felhasználásával a mai bizonytalan helyzeten segíthet. A meggyőződés, a felvilágosítás eszköze, a mozgalom által kiadott füzetek is, amelyekből az egész országra szólóan az alábbi öt füzetet ingyen küldjük azoknak, akik most egy évre megújítják lapjukat, vagy egy éves uj előfizetést adnak. Ez a kedvezményünk csak május 18-ig szól. Mi az IWW és mi nem? ................... 10c. Rhetorikai szabályok ....................... 10c. Népszerű gazdaságtan ....................... 10c. Egy Nagy Szervezet (tervrajzai) .... 15c. Az orosz imperializmus (P) A sok pro és kontra vitának most vége szakadt. Mert tisztázódott az a kérdés, hogy a Szovjet Union tényleg imperialista háborút folytatott a finnek ellen. Ha csak egy parányi tisztesség (osztálytudatot meg sem említve) volna az itteni Sztálin követőkben (náluk ez nem létező fogalom) akkor legalább most, amikor az orosz-finn fegyverszünet beállott beismernék, hogy minden osztálytudat és tisztesség mellőzésével nem a munkás- mozgalmat akarják szolgálni, hanem gangszterek módjára imádott vezérüket Sztálint, jóban, rosszban követik. Remélhető mostan a nagyhangok alább szállnak és a dicshimnuszok elmaradnak, mivel Sztalinék nem szabadították fel a finn munkásokat, csak imperialista módra egy értékes földterületet és tengeri kikötőket raboltak el egy másik ország területéből- Ami nem sikerült sok véreskezü orosz cárnak, az mostan Sztalinéknak meghozta a maga gyümölcsét amiért 200 ezer orosz proletárnak kellett életét feláldozni. A történelmet lapozgatva megtaláljuk ugyan azt az imperialista törekvést Sztalinék részéről, amit megtalálunk elődeiknek célkitűzéseiben. Az első ilyen eset, amit a történelem feljegyez 1030-ban Yaroslav cár vezetett hadjáratot a Latvián törzsek ellen de mivel erős ellentállásra tálát, tervét nem tudta végre hajtani, hogy tengeri szabad kijáratot biztosítson. Az 1492. évben “Rettenetes” Iván cár ismét próbálkozott, hogy Oroszországnak a Baltic tengeren kijáratot biztosítson. Ekkor a svédek a lengyelekkel egyesültek és kiszorították Narvá- ból, igy megint csak minden terv dugába dőlt. A nagy Péter cár 1700-ban ismét utat akart törni a tengerre és két éves háborút viselt a svédek ellen, mig azután végre sikerült Narvat elfoglalni úgy azután megvolt az első kikötője Szent Pétervár. Ä Baltic államok 1710-ben orosz uralom alá kerültek. Ettől az időtől kezdve az orszok nagy ágyukat szereltek fel a Estonia-i partokon, hogy minden idegen hajót meggátoljanak a Baltic tengeren való járástól. Az 1914. világháború, amelyben Oroszország is részt vett, amelyre az késztette, hogy félt a németek terjeszkedésétől a Baltic államkoban; de mivel az oroszok a háború befejezése előtt békét kötöttek a németekkel és a németek pedig mint vesztes fél kerültek ki a háborúból — Latvia, Esztonia önnálló államok lettek, ami az oroszokat ismét elvágta a szabad tengeri kijárattól. Hitlerék térhóditó imperialista törekvései adta meg most Sztalinéknak azt az alkalmat, ami már több orosz cárnak nem sikerült. Hitler győzelme a lengyelek felett alkalmat adott az orosz Szovjetnek, hogy a Baltic államokat ismét az ő katonai fennhatósága alá helyezzék. Ennek végeztével a finnekre került a sor, de mivel ezek nem voltak hajandók csak egyszerűen az orosz követeléseket teljesíteni, igy Oroszország megtámadta a finneket. Mi, akik a forradalmi munkásmozgalom szempontjából bíráljuk a dolgokat, nem voltunk elfogultak a finn-orosz kérdésben. Nem próbáltuk a jelenlegi finn rendszert védelmezni, mert a munkásérdekek nem az országok határaitól vannak függővé téve, de ugyanakkor elitéltük Sztalinék imperialista törekvéseit. Tudatában voltunk annak, hogy ha bármennyire is próbálják a Sztálinizmus itteni ügynökei úgy kimagyarázni a dolgokat, hogy az orosz-finn háború a finn munkások felszabadítására irányul, hogy ez csak gyermek mese, az a mostani békével bebizonyítást nyert. Hogy a világesemények hogyan fognak fejlődni a jövőben, az csak mind attól függ, hogy a finn-orosz békekötés után menynyi segítséget fog adni tudni Oroszország Németországnak. Mi azonban minden háborút elitélünk, mert tudva azt, hogy a hadakozó felek fő céljuk imperialista törekvés, ami egyáltalában nem lehet a munkásosztály célja. A német-orosz paktum összekeverte a világpolitikát, mert hazugság, hogy nem volt és van Oroszországnak imperialista törekvése, de mostan bebizonyosodott, hogy igen is volt. Hogy a “munkás” haza miért kötött paktumot a véreskezü munkásgyilkos Hitlerekkel, már kezd teljesen kibontakozni. Annyi bizonyos, hogy a világ osztálytudatos munkássága soha meg nem bocsátható lépésnek tartja a komunáci paktumot, mert ebből csak azt a tapasztalatot szűri le magának, hogy a diktátorok mind egy kategóriába tartoznak és végeredményben, amikor létkérdésük forog kockán, még az ördöggel is cimboráinak. Ha még a közel múltban sokan nem tudták megérteni, hogy miért volt és van Oroszországban az a félelmetes terror, hogy miért végezték ki ezrével azokat a forradalmárokat, akik tényleg megalapítói voltak az orosz szovejeteknek, mostan talán majd feltudják fogni, hogy azért, mert nem voltak hívei a Sztálin féle imperialista törekvésnek. Amikor lapunk a “Bérmunkás” jóval előbb megírta, még mielőtt az orosz-német paktum létre jött, hogy Sztalinéknak minden vágya Hitlerrel baráti jobbot szorítani, akkor a legpiszkosabb ellenségnek bélyegeztek bennünket és amikor már a paktum létre jött, nem azt Írták az “elvtársak”, hogy a “Bérmunkás” ezt már megírta, hanem kimagyarázni kezdték, hogy miért volt a paktumra szükség. Mi nem az orosz munkásokat akarjuk megbélyegezni, mert szivvel-lélekkel az orosz munkássággal hajlandók vagyunk harcolni egy igazi szocialista társadalmi rendszerért, de igen is elítéljük azokat a munkás álarcai letakart prókátorokat, akik még most is azt fogják állítani, hogy Sztalinék háborúja a finnek ellen nem imperialista törekvés volt. A hajó-rakodó munkások sztrájkja A tengerparti szállítás South Carolina, Georgia és a keleti floridai kikötőkben teljesen szünetel, miután 8.000 rakodó munkás sztrájkba lépett a tűrhetetlen viszonyok miatt. A sztrájkolok az AFL kötelékébe tartozó tengerparti egyesület tagjai, de mivel szervezetük négy hónapi tárgyalása a hajótársulatokkal nem vezetett eredményre, belátták, hogy a közvetlen cselekvéssel javíthatnak csak helyzetükön. A munkabérek ezen a környéken valami 35 százalékkal alacsonyabbak, mint a nyugati oldalon és követelésük 10 cent órabér javítás, vagyis 40 centről 50 centre emelése óránként. A követelés másik része, hogy a mai 48 órát 44-re szállítsák le. Az érintett vonalak a Clyde Mallory Line, Savannah, Bull, United Fruit és a Merchant és Miners Transportation társulat vonalai. A hajók tétlenül vesztegelnek a kikötőben, mert a társulatok egyöntetűen kijelentették, hogy nem teljesíthetik a követeléseket mert nagyon szegények. Valószínű azonban, hogy a munkások jobb belátásra kényszeríthetik összetartásuk erejével. Hiszen sztrájk az egyetlen hatásos fegyverük, makacs munkáltatóik megpuhi- tására. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály es a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet beke mindaddig, amig éhség és uélkülözés található a doigozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírjak, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket es megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni osszpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép- te enne teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetove teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban doigozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc «esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkasokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös erdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessek a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
