Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-16 / 1102. szám
1940 március 16. BÉRMUNKÁS 7 oldal Hadvezérek, diktátorok sorsa... MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI (Folytatás) NAPOLEON 1789 tavaszán robbant ki a francia forradalom. Először a középosztály, Mirabeau vezetése alatt a király ellen. Aztán megmozdult a nép maga is. Danton, Robespierre és Marat vezérek vezetésével Megölték a királyt, királynét, a kis királyfit csizmadia inasnak adták. Eltörölték a főnemesi, nemesi s minden rangot. Kikiáltották: “Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!” Elvették a papok birtokait, a templomok kincseit és átadták az államnak. Az isten imádást felfüggesztették, az észt, az értelmet tiszteltékEzt a porosz király és az osztrák császár nem nézhették jó szemmel a szomszédságukban. Ők Pillnitzben összejöttek, hogy egy kontra forradalmi hadsereget szerveznek és leverik a vörösöket, visszaállítják a régi Monarchiát a királlyal az élén. De a nép hadseregével nem bírtak. A1 felizgatott nép maga négyezer nemest koncolt fel. A forradalomban jutott szerephez a kistermetű olasz cor- zikai születésű Napoleon is. Franciaországban tanulta jól meg az embergyilkolást és a vagyonpusztitást. Egy nagy hi- pokrata, hazug és csaló fráter volt őkelme. Először nagy republikánus volt és ahol győzött, mindenféle köztársaságokat állított fel. Majd később, mikor hatalmi őrületbe esett, hát a köztársaságokat monarchikus, az az királyságokká formálta át. Uralkodókká, királyokká a saját testvéreit és a pereputtyát tette meg. Magának nem kellett kisebb rang mint a császárság. (Ugye munkástársam nem is volt olyan rossz gusztusa a kis huncut olasznak.) Irt a pápának, hogy küldjön neki koronát és mivel már akkor minden visszazökkenőben volt a régi kerékvágásba, az az a papok, urak visszakapták, vagyon és jogaikat, hát a pápa ő- szentsége küldött neki. Ezek után a szegény munkás és a paraszt újból csak dolgozó barom pária lett, a mai napig is. Hogy Auszterlitznél elverte az oroszokat, hát kedvet kapott arra, hogy fölruccan Moszkvába, elfoglalja azt, és adófizetővé teszi az oroszokat. 600,000 katonájával ment Moszkva ellen 1812-ben. Oda is ért, be is vonult, de az oroszok rájuk gyújtották a várost. És a zord szigorú tél is meglepte ott őket. Mint Sztálin pápa küldte katonáit Finnországba megfagyni. A fagy, az éhség pusztította el a francia hadsereget, alig tudott pár száz vissza jönni Franciaországba. Mikor visszajött a kis nagykalandor, hát a francia nép megelégedett már vele, nem akarta látni sem már. Elba szigetére száműzték. Tizenegy hónap múlva vissza szökött és még kilencven napig háborúskodott. Waterloonál aztán seregét az egyesült angol-porosz hadsereg tönkretette, őt elfogták és Szent Ilona magányos szigetre száműzték, mint egy veszett kutyát. Ott fújta ki nyomorult páráját rákbetegségben 1821-ben. OLIVER CROMWELL Cromwell, Angolország volt diktátoráról álljon itt csak annyi, hogy halála után, mikor a Köztársaságot megbuktatták és a királyságot újból vissza állították, második Károllyal, hát Cromwell holttestét a Westminster Abbey kriptájából fölszedték és akasztófára vonták, azután szétszórták a fazekasok mezején. TANULSÁG: Láthattuk, hogy úgy a régmúlt mint az azt követő korokban, mindik akadtak ( és akadnak ma is) akik a jóhiszemű szorgalmasan dolgozó népet fölhasználják létrául, melyen az ő hitvány értéknülküli életüket kényelmessé és hatalmassá tudják tenni. A nép az ilyen him- pelléreket akik csakis a népek nemtörődömsége folytán kerülhetnek a népek nyakára, még megtanulja imádni is és szótfo- gadni, leborulni előttük. Az elnyomatás nem máj keletű, nem a kapitalizmus szülte, hozta azt magával az ő fejlődésével, hanem az oly régi mint maga a majom-ember kétlábra állása és a gyöngébbnek a leigázása, hatalma alá kényszerítése az erősebb által. A mai kapitalisták (mind egyforma természetű, kicsi vagy nagy) ugyan azt teszik, amit a majom-ember és az utána következő sok-sok generáció tett és tesz az embertársával. “Aki bírja az marja”. Akik aztán fölmerészkednek kapaszkodni az uborkafára, legtöbbször a többiek el- bámészkodása, renyhesége folytán, hát bizony azok kirugdossák azok fogait, akik őket oda feltolták. Itt van a nyakunkon az óri- si (nem kifli) leigázás, a nyomorba taszítás és tartás, ez az állati élet és mégis-mégis! Hiába hívunk benneteket munkástársak a szervezetünkbe az IWW Ipari Szervezetbe. Ti bedugjátok talán a füleiteket is, mert még csak felelni sem akartok. Hát miért nem jöttök? A nyomortól nem akartok elszabadulni azt sajnáljátok otthagyni? Vagy mi a szösz bánt még benneteket ? Szóljatok! Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Vagy még alusztok?! Ébredjetek! És jertek közénk beszéljük meg a sorsunkat, addig mig nem késő . . . LOVAS nemzet a magyar. Tanítják az iskolákban, meg Árpád apán idején nyereg alatt puhított hússal táplálkoztak. Valószínű e tradíció eredményeként 10 százalékkal leszállították Budapesten a lóhus árát. Marha, sertés és baromfihúsra részben nem telik, azok javarészt amugyis ki lesznek vive az országból, ha már vasárnaponként tyuk nem főhet a magyar fazékban, hát legalább valami vén gebe földi maradványaiból jusson valamennyi, így képzelik a nagyfejüek. Los Angeles, marc. 4, 1940 Tisztelt Munkástárs: Végre kiegészítette Z. munkástárs a hátralékot, úgyszintén előfizetett. Aztán itt küldöm az utolsó naptár küldemény árát is. 'Összesen 7 dollár és 50 cent. A lap pakolok úgy összepréselték az utolsó számot, hogy munkába került ennek kisimtá- sa. G. Bakos. Chicago, febr. 24. Tisztelt Munkás társ: Levelére válaszolva, először is köszönöm nyugalmaztatásom alkalmával jókívánságait. A cimszalagot megkaptam és úgy látom, hogy Los Angelesben is lehet még a részünkre munkát kifejteni. ígéretet nem sokat teszek, mert mint munkástárs is elismeri, egy ember az én évemben olyan mint az öreg gép, sohasem lehet tudni, hogy mikor törik le, azonban feltett szándékom, hogy pótoljam hosszú tétlenségemet. A naptárt azért emlitem, mert az tartom, hogy az ezidei a legtartalmasabb ilyen kiadvány. Különösen Wagner munkástárs cikke nemcsak tanulságos, de időszerű is . . . Márc. 2-án indulok. Turucz Pál. Chicago, marc. 7, 1940 ... A levélben említett útra vonatkozólag nemmel kell, hogy válaszoljak mert nem szeretném a munkám elveszíteni, mivel már nagyon fehéredik a hajam és az ilyen fajta embereknek nem szívesen adnak munkát. De olyan esetben, amit szombat vagy vasárnap ellehet intézni, arra mindig vállalkozom . . . Pika. Pittsburgh, febr. 27, 1940 . . . Feczkó és West IWW fiuk kerestek fel bennünket a múlt csütörtökön, egy itteni vasgyár előtt több száz belépési felhivásokat és kártyákat osztottak szét az ott dolgozók között . . . Feczkó és West sokat jelentenek egy szervezet építésénél és szinte öröm látni olyan öntudatos fiatal erőket az IWW építésénél. Aki azt vette a fejébe, hogy az IWW már csak a múltnak emléke, az nézze meg Feczkóék környékét. (Lorain, Cleveland) A. Kucher. St. Louis, marc. 5, 1940 Tisztelt Szerkesztőség: A Bérmunkás újságot fel kell mondanom. Nem bírom tovább fizetni. 8 éve beteges vagyok. Én már 74 éves vagyok szív és szem fájásom van. Az orvos megtiltotta az olvasást. Ha egy sort olvasok, már a másodikat nem látom. Pontosan kaptam a Bérmunkást 25 esztendőn keresztül. Most vége. Mély tisztelettel, J. Pervan. Detroit, máricus, 2, 1940 Tisztelt Munkástárs: Kérem legyenek szívesek a lapban egy kis hirdetést leközölni, mivel elhatároztuk, hogy valamilyen alapon egy kis összejövetelt szeretnénk tartani a Bérmunkás javára. A kiadásokat a munkástársnők adják össze, hogy a bevétel minden centje a laphoz kerüljön. Szeretnénk, ha Cleve- landból is eljöhetnének egy páran. Kovácsné. New York, marc. 10, 1940 T. Munkástárs: Mint a múlt héten Írtam, meg volt az érdeklődés a vasárnapi gyűlés iránt olyannyira, hogy nem is lehetett befelyezni. Most vasárnap foly* tatni fogjuk. Ugyanis B. F.-el összejöttünk a Proletár Diktatúra kérdésében. Azáltal, hogy többen kerültek közénk a politikai pártokból, az IWW elméletét nem ismerik, ami még nem volna nagy baj, de félre magyarázzák. Köztünk nagy viták vannak Többen erős szimpatizálói még ma is Oroszországnak és a diktatúrának, csak Sztálinnak ellenségei. Már pedig az IWW felfogása szerint, mi nem akarjuk az államhatalmat még átmenetileg sem a proletárdiktatúrával meghódítani, hanem éppen az ellenkezőjét az ipari hatalom meghódításával, magát az osztályállamot megszüntetni akarjuk. Heves viták vannak e kérdések körül . . . Fishbein. Newark, marc. 2. So. Bend, március 3, 1940 ... Itt a Studebakernél már csökkenik a munka. No de nem baj. Úgy Is mindegy ennek a népnek, mint a szélső háznak, akár hunnan fuj a szél, mind a két oldalát veri az eső. Ez a nép is ha dolgozik, ha nem, azért csak egyformán gondolkozik. Mellékelve naptárakért és egyes lapszámokért money order . . . Frank Szuch. Tisztelt Munkástárs: Nagyon köszönöm szives érdeklődését egészségemet illetőleg . . . . Némileg jobban érzem magam, de ez az időjárástól függ. De azért amennyire lehet, igyekezni fogok írni. L. Adler. Buffalo, Marc 5, 1940 Editor of Bérmunkás Dear Fellow Worker: Having read last weeks Bérmunkás I noted an article which I wrote, transalated into Hungarian, from the Industrial Worker, for which I was very grateful. I also appreciate the fact, that you have written of me as a rebel. I assure those words were not written in vain, for I shall carry on where my father left off, in making the world a better place to live in. Your for Solidarity Mary Varga. DIKTATÚRA VAGY DEMOKRÁCIA (Folytatás a 6-ik oldalról) szintén diktatúrát jelent- Éppen ellenkezőleg az államhatalmi diktatúra megszüntetését jélenti. A termelési erők kisajátítása rendszer változást jelent a termelésben, ez a rendszer változás a profit termelés megszüntetését eredményezi. A profit termelés megszüntetésével megszűnik a politikai államhatalom diktatúrája, mert az ipari termelés javaiból többé nem meríthet táperőt. Tulajdonképpen ez az igazi osztályharc meg- nylivánulása, amikor a munkásosztályharca rideg osztályérdekénél fogva kerül összeütközésbe az uralkodó osztály érdekével, a gazdasági berendezkedés szinterén. (Folytatjuk)
