Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-16 / 1102. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 naáricus 16. Az események sodrában Irta: Földváry Mihály Budapest, december hó — A magánkapitalizmus és főpatró- nusa a római pápaság valamint az államkapitalizmus élet-halál harca napról-napra mind élesebb formákban meggyorsuló tempóban száguld a végső leszámolás felé. Vegyük az eseményeket górcső alá és IWW-ista szemmel vizsgáljuk azokat meg. Lassanként odafejlődnek a dolgok, hogy szinte óránként fordulnak az események, mégis ha előző tudósításainkban foglaltakat figyelembe vették a bekövetkezendő események, ha mindenki mást igen, bennünket IWW-istákat nem ért váratlanul. E beszámolónk keretében vegyük legelsőnek a római pápaság intézményét vizsgálat alá. Nagyon szeretik a laikus emberek, a kapitalisták és ezen intézményből élők a kapitalista jelenlegi társadalmi rendszerének eme lelki csendőrségi intézményét a kereszténység fogalmával összetéveszteni és azonosítani. A kereszténység mint hitvallás és a római pápaság, mint a mindenkori elnyomó, kizsákmányoló osztály és rendszer védőszentje igen-igen távol állanak minden látszat dacára egymástól. A pápaság sok-sok évszázaddal ezelőtt elszakadt azoktól, akik érdeke védelmére létesültek. Az üldözöttek, a szegények és elnyomott rabszolgáktól. Elanyagiasodott, aranyborjú imádóvá lett és átevezett azoknak a vizére akikből az elnyomók, kizsákmányolok regru- tálódtak. Régebben a feudalizmus fénykorában ott látjuk a pápaság helyi szervezeteit a papságot a szabad nép rabigába való törésénél mint a földbirtokosság legkíméletlenebb részét. Ott látjuk a köztulajdont addig képezett földek összeharácsolásánál és minél nagyobb hányadának birtoklására törésénél. Csinálták kenetteljes szavakkal, de ha érdekük úgy kívánta gyilokkal is. Elég itt rámutatni csupán, hogy az addig szabad és törzsközösségben élő magyarságot szinte maradéktalanul kiirtották' István király alatt, hogy a római pápaság érdekszférájába betörjék Magyar- ország addig szabad életet élő és a magántuljadont nem ismeró népét. Vagy ott van többek között Spanyolország, ahol nem is oly régen, előbb az inkvició eszközeivel törték a római pápaság hatalmában a jezsuiták saját maguk a népet, de még pár hónappal ezelőtt is halomszámra gyilkoltatták le a spanyol népet, amely a papi járom alól szabadulni igyekezett és vissza akarta szerezni a tőle évszázadokkal a papság és egyház által elorozott, vagy elrablóit földet. Mindezt azért, hogy a földbirtokaikat — amelyeket nem ők, hanem a parasztokkal művelteinek meg — megtarthassák és annak hasznát — munkanélkül persze — bezse beljék- Magyarországon is 1919 ben ezért működött “hathatósan” közre a pápaság, hogy diadalra segítse a nép rabigába való visszataszitási akciót. Újabban az egyház az ipari kapita lizmus segitőjévé is vált. Lassanként akarva nem akarva rákellett jönnie arra, hogy a föld magántulajdonát a feudalizmus haldoklása folytán sem az arisztokrácia, sem az egyház az eddigi törhetetlen és hatalmas egységében soká meg nem tarthatja. A papság az ő hatalmas vagyonával és befolyásával az iparoknál is érdekeltséget vállalt. Lényeg volt a földi anyagiak szaporítása. A sors tragédiája a pápaság számára, hogy amig az összeharácsolt mérhetetlen földbirtokaikat évszázadok alatt jóformán zavartalanul bírhatták, az iparoknál ugyanezt már nem mondhatják el. Bármennyire is leplezik a pápaság intézményének évszázadokkal anyagi harácsolásuk és az elnyomók mellé való állásával egyideüleg saját maguk Ítélték magukat halálya. A tudomány terjedésével, az analfabétizmus csökkenésével a pápaság “földöntúli” misztikumos hatása ugyanilyen mértékben csökkent. Érthető tehát az a kegyetlen harc amit a pápaság mindkettő ellen folytatott amig erre ereje volt. Igaz az, hogy ugyanekkor az egyház kebelén belüli papság tudományát “óvatosan” ugyan, de fejlődni engedte- Csak azok számára tiltotta el, akik úgynevezett világi emberek voltak. Jellemző és csodálatos ellent- modásokkal van telve a pápaság. Amig kifelé a magántulajdon védőszentje, saját kebelén belül élők számára ilyesmit nem ismer el és nem tűr meg. Az a vagyon mit a papság összeharácsolt és harácsol a pápaság — tehát az összpapság köztulajdona. Amig kifelé halálos ellensége minden magántulajdon elleni kommunis’ztikus törekvéseknek, addig belül a legszigorúbb kommunista kollektiv életet élnek. A pápaság tehát évszázadokkal ezelőtt házi használatra megvalósította a kollektiv életet, és ha ezt jónak, megfelelőnek tartja saját tagjai számára, akkor mind gyakrabban s mind szélesebb körben hangzik, miért éppen a világi emberek számára tiltja ezt el? Világos az, hogy csak és kizárólag azért mert ha a kollektiv társadalmi rendszer megvalósul — hogy megvalósul ez bizonyos — akkor az eddig összeharácsolt vagyon, arany és drágaság elveszíti értékét és szertefoszlik az a pápai hatalom is amely elanyagiasodott. Lassanként s évszázadok kellettek ahhoz, hogy a világ kultur népei nagy áldozatok árán ráadásul, de rájöttek a pápai hatalom kuliszatit- kaira, módszereinek rejtőjére. De rájöttek. És a pápaság hatalma a fasizmus és kapitalizmus minden erőfeszítése dacára lealkonyodóban van- Még hozzá mind gyorsabb iramban. Komoly bástyái Európában ma már ahol földbirtokai és hatalma is van Olaszországon kivül, ahol a fasizmus protektorátusa alatt él, Magyarország és Spanyolország. Hogy milyen eszközökkel bírta e két utóbbi országban megingott hatalmát, elvesztett vagyonát visszaszerezni, arról mindenki tud éppen eleget. A magánkapitalizmus bástyái is omladoznak Európában. Az európai államok közül legelsősorban valóságban a hitleri Németország tért le a magán- kapitalista fizetési eszközről az arannyal való fizetésről és áttért a cserekereskedelemre. Oroszország tudvalevőleg az általa vásárolt árukért aranyban fizetett mindenkor. Germánia nem ezt tette. Árut amire szüksége volt, iparának nyersanyagát és lakosainak élelem szükségleteit, mit be kellett szereznie, kikészített iparcikkekkel fizeti ki, vagy olyan nyersanyaggal, amiből számára több van belső szükségleténél. Ezáltal az úgynevezett magánkapitalista gazdálkodásról, melynek egyetlen fizetési eszköze az arany, áttért az államkapitalizmusra, amely viszont külföldi kereskedelmében a cserekereskedelmet vezette be. Belső állami életében megtartotta a pénz rendszert mint fizetési eszközt- E fizetési eszköz aranyfedezetét a produktiv munka alkotja. A germán munkanélküliség teljes lecsökkenését részben ez magyarázza meg. Az államkapitalizmus profitját a termelt munka és cserekereskedelem utján beszerzési nyersanyag árdifferencia illetőleg mennyiségi differencia adja. Tekintettel arra, hogy Európa, de főleg Délkelet-Európa a legszorosabb gazdasági érdek- közösségben él Germániával, igy lassanként ezen apró kis államok is áttértek az aranyban való fizetésekről a cserekereskedelemre. Mivel azonban Germániának ezen felül iparának foglalkoztatásához oly nyersanyagokra is szüksége van, amit igy beszerezni nem tud az ezek beszerzéséhez szükséges valutát és aranyat oly módon szerzi be, hogy a cserekereskedelem utján beszerzett élelmiszerek és számára nélkülözhető ipari nyersanyagokat egyszerűen továbbadja oly államoknak ahonnan valutát vagy aranyba- ni fizetést kap. A germán munkanélküliséget valójában megszüntették, illetőleg kényszer- munkával váltották föl. Rengeteg emberélet kioltása, a szabadságjognak eltiprása árán történt a munkások betörése az államkapitalizmus jármába. A brutális erőszak alkalmazása folytán munkába kényszeritett népmilliók véres verejtéke árán megteremtették Európa leghatalmasabb militarizmusát. Ez azonban, hogy sikerült az emellett az angol és francia stb. magánkapitalizmus segítségének is köszönhető, hisz ezek hit ték el azt, hogy ez a fegyverke zés a bolsevizmussal való leszá molásra irányul- Ezért segítették anyagiakkal is Germániát. A spanyol polgárháború befejezéséig igy is látszott. Azután megfordították a kockát és megrökönyödve állapitot t á k meg azok akiknek félteni való juk van azt, hogy Germánia becsapta őket. Szemük az oroszgermán fasizmus szövetségi szerződés megkötésekor nyílt ki, de ekkor már elkéstek mindennel. Úgyszólván rövid hónapok alatt bontakozott ki az államkapitalizmus félelmetes előretörése. A germán államkapi talizmus magáévá tette a bolse- vizmus azon célkitűzését, hogy a magánkapitalizmus fellegvára Anglia. Ez az egyetlen akadály és veszedelem az államkapitalizmus számára. Ha egyrészt az államkapitalizmus Európát betölti és megvalósítja az európai Egyesült Államokat, úgy megtörténik az őrségváltás, másrészt eltörlik a jelenlegi országhatárokat, amiket az úgynevezett nyelvi területek váltanak fel miáltal a jelenlegi kaotikus viszonyokat egy egyetlen gazdasági egység váltja fel a termelést és szétosztást is megkönnyíti. Mikent a vallási ellentétek szitása azonmód az apró kis országocskák létezése is a magánkapitalizmus kedvére való. Le kell szögeznünk azt, hogy amint a nemzeti sovinizmusnak azonmód a kis államocskáknak az ő 8-10 milliós lakosaival megszűnt a fejlődés szempontjából tekintve a létjogosultsága. A proletáriátus csak eszköz az ál- lakapitalizmus híveinek célkitűzéseinél. Miért? Csupán azért mert teljes elerőtlenedéséig túlpolitizálni (fanatizálni) hagyta magát. Ahelyett, hogy saját osztályának fölszabadításáért indult volna harcba elhitte azt, hogy az államkapitalizmus azonos az ő fölszabadulásával. Az államkapitalizmus előretörését — mely a magánkapitalizmus letörése mellett mint számára fölösleges intézmény a pápaság megszüntetését is programjába vette. Érthető tehát az, hogy az oasz fasizmus “önkéntes” csapatait mint a pápaság utolsó védőcsapatait mindenütt zsoldosokként ott látjuk ahonnan a pápai hegemóniát veszély fenyegeti — semminemű ellentál- lás meg nem állíthatja. Ezt a tortúrát végig kell a fölszabadulásra fölkészületlen proletári- átusnak szenvednie. Viszont tagadhatatlan az az előnye az osztályharc szempontjából, hogy Európai Egyesült Államok megvalósítása esetén az osztályharc kibontakozása a fölszabadulási harc és a kollektiv tárasadalmi rendszer megvalósulása elé nagyobb reménnyel tekinthetünk mint az ily apró kis államocs- kák fennállásakor. Azért mert a proletáriátus fölszabadításáért nem egy-egy kis államocs- kában külön-külön indul harcban — mit sokszor más szomszéd állam segítségével könnyen vérbefojthat a kapitalizmus — hanem egyszerre egész Európában. Ez már méreteiben és eredményeiben is gigászi és sikeresebb lehet mint bármi ami eddig e téren történtFIGYELEM DETROIT! A detroiti magyar munkástársak és munkástársnők március 16-án, szombaton este a Református Hall kistermében, West End és Vanderbilt sarkán JÓZSEF NAPI ÜNNEPÉLYT rendeznek a Bérmunkás támogatására. Belépő dij nincs a szükséges enni és innivalót a munkíistársnők adják össze. Amikor a lap olvasóit meghívjuk ez ünnepélyre, tudatjuk, hogy meghívtuk a clevelandi munkástársakat is, akik már az ősszel ígéretet tettek, hogy Detroitba lerándulnak. OLVASD AZ IndustrialWorkert
