Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-16 / 1102. szám
1940 március 16. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL i- , -- _ . | Elmondja: Z. J. TUDOMÁNY ÉS DOGMA A munkásosztály felszabadi- tási harcában elengedhetetlenül szükséges e két fogalomnak a megkülönböztetése. Az osztályharc sikeres előhaladása a tudományon alapszik és csak akkor haladhat előre, ha azt mentesítjük a dogmáktól. Az osztályharc olyan régi, mint maga a bérrendszer, vagyis amióta a termelési viszonyok a társadalom tagjait osztályokra tagolták- Az osztályharc tudományát elődeink “Szocializmusnak” nevezték el és célja egy oly társadalmi rendszer felépítése, amelyben nem lesznek urak és szolgák kizsákmányolok és kizsákmányoltak, hanem a társadalom minden tagja egyenlően részesedik a termelt javakból és mindenkinek egyformán hozzá kell járulni a termeléséhez. UTOPIZMUS A szocialista társadalmi tudománynak számos apostolai voltak a múltban, de amint a gyakorlat bizonyította nem mindegyik elmélet álotta ki az erőpróbát. A történelmi feljegyzések nyomán ismerjük a szocializmus apostolai közül Fourri- er, Saint Simon, Proudhon, Wiething Owen neveit, akik valamennyien koruknak elnyomottam akartak segíteni, de a fen- álló társadalmi rendszer keretein belül. Ezért a fent említett előharcosok reformerek, vagy utópisták voltak és vallott elméleteik nem terjedtek tovább azon éveknél, amikor ők maguk munkálkodtak azok lerakásában. TUDOMÁNYOS SZOCIALIZMUS A tudományos' szocializmus nem egészen száz évre tekint vissza és ezen tudományos elméletnek legkiválóbb képviselője Marx Károly és Engels Frigyes voltak. Mig az utópizmus, képzelődés szüleménye, addig a tudományos szocializmus megfigyelés és ennek alapján gyakorlati következtetésen alapszik. Marx fektette le a “Történelmi Materializmus” alapját, mely szerint minden társadalmi eseménynek gazdasági rugói vannak. Ellentétbe a polgári tudósokkal, akik az eseményeket mindig egyes “nagy emberek” neveivel hozzák összefüggésbe — mintha azok azért történnének, mert ezek a nagy emberek igy akarnák — Marx megállapította, hogy a társadalomban minden eseményt valamelyes gazdasági okok idézik elő. A rabszolgaság pl. nem azért szűnt meg, mert egyes nagy emberek annak megszüntetésére harcot indítottak, hanem mert a gazdasági viszonyok .követelték azt. A jobbágy rendszer sem azért szűnt meg Magyarországon, mert Kossuth Lajos azt nem szerette, hanem, mert a fejlődő kapitalizmusnak szüksége volt a szabadon mozgó bérrabszolgákra. DOGMA Marx mutatta ki megdönthe tetlen bizonyosággal, hogy miként történik a kizsákmányolás; ő mutatta ki az “áru — érték — profit” mibenlétét és keletkezését, ő mutatta ki, hogy a munkaerő, dacára annak, hogy az is áru, mint termel értéktöbbletet és miért nem hozhat a “tőke” profitot munkaerő hozzájárulása nélkül. Mindezen tudományos megállapítások megdönthetetlen és örök igazságok maradnak. Ezek képezik a munkásmozgalom tudományos alapját. Marx azonban tudományos munkálkodását 100 évvel ezelőtt kezdte és folytatta azt több mint 40 éven keresztül. Ezen idő alatt jóslás- szerű feljegyzéseket is tett a munkásmozgalom fejlődését illetőleg, melyeket bizonyára elkerült volna, ha egyáltalán gondolt volna arra, hogy a következő generáció minden megjegyzését “szentirásnak” fogja tekinteni, mert ezen jóslás- szerű megjegyzések nagy hátrányára vannak a munkásmozgalom fejlődésének. Bármilyen képzettséggel rendelkezett is Marx a mélyen- szántó tudományos elmélkedések megfejtésénél, mégis figyelembe kell vennünk, hogy ő utolsó munkáit körül-belül 60 évvel ezelőtt irta, amikor a kapitalizmus még csak a gyermek csizmában járt. Bármennyire előrelátó is volt Marx, mégsem láthatta a kapitalizmus kialakulását úgy, mint ahogy azt a következő generáció gondolkozó elemei látták. Marx amikor leírta elgondolását, az akkori viszonyok alapján irta meg és ha még olyan tisztán látta is a jövőt, akkor sem láthatta mindazt, ami bekövetkezett halála óta- Mert a kapitalizmus sem aludt és a kapitalizmus nem Marx leírása után fejlődött. Marx jóslásai a munkásmozgalom fejlődését illetőleg talán beváltak volna, ha a kapitalizmus is az ‘Das Kapital” alapján fejlődött volna. Ez esetben a munkásságnak csak Marx munkáit kellene elővenni és mint a vallásos népek a bibliából kiolvasni, hogy “a munkásságnak meg kell hódítani az államhatalmat” stb. és ennek révén jut majd el a szocialista társadalomba. A kapitalizmus azonban nem olvasta a Marx ‘Das Kapital’’- jába lefektetett szabályokat és ha olvasta, akkor éppen az ellenkezőjét cselekedte, hogy a munkásságot uj problémák elé állítsa. És ennek dacára a szocialisták és általában a politikai munkáspártok képviselői és szószólói nem veszik figyelembe a jelen követelményeit; nem veszik figyelembe a kapitalizmus felődésének uj irányát, hanem szinte dogmaszerüen a Marx “bibliájából” olvassák ki, hogy a munkásságnak mit kell tenni, ők nem törődnek azzal, hogy megfelel-e Marx jövendölése a jelenben, hanem görcsösen ragaszkodnak azokhoz, mert azt Marx mondta. Bármennyire előrelátó volt is Marx, mégsem láthatta a kapitalizmus kolosszális fejlődését; nem láthatta a termelési rendszernek ily összpontositását, mint amilyennek mi szemtanúi vagyunk. így természetesen azt sem láthatta, hogy az ipari viszonyok mennyire elengedhetetlen szükségességévé teszik a munkásságnak a forradalmi Ipari Szervezetbe való tömörülését. A baj azonban nem ott van, hogy Marx nem látta mindezt hanem ott, hogy Marx “követői”, akik ma élnek sem látják ezt. Teljesen figyelmen kívül hagyják a kor követelményeit és ma is a 80 év előtti Marx csizmába akarják szorítani a munkásmozgalmat- Ez már nem tudomány hanem dogma. A vallás főhivatása a másvilági boldogság és jutalomba való hit megőrzése, megóvása. Ha hűek akarnak maradni ezen hivatáshoz, csakis az égi malaszt- ról, menyországról és az ottani viszonyokról kellene, hogy prédikáljanak. De amint látjuk ma már nem az égi mulasztót árulják a templomokban hanem bingot és más hazárd játékokat- A szószékről is politikai, gazdasági, más szóval nagyon is földi kérdéseket tárgyalnak, nem Jézus szeplőtlen fogantatását és anyja Mária szüzességét és ezeknek az elhivése jutalmául a menyországot. A legszembeötlőbb példa Coughlin atya, akire csak egy pár vénasszony hallgatott, amig csak vallás témákról prédikált, de mihelyt gazdasági, politikai, a földi javak megszerzéséről és ezen földi javak bitorlójairól, á nemzetközi bankárokról kezdett beszélni, milliók hallgatják es hisznek neki. Amig a tétovázó, megnem győződő nagytöbbség, a földi javak élvezése mellett, még tul- világi boldogságot is akar, ráadásul, nagyon kevés hivő akad aki a földi javakról egészen elfeledkezzen és meg legyen elégedve a kilátásba helyezett menyorsággal. Tehát a vak hit, a földi javakról való lemondás, mely a múlt századokban dominálta a nagytöbbséget és a templomokban elegendő volt erről prédikálni, még is tömött székek voltak, ma már más kép- pen van. A templomba való menés ma csak szokás, vagy az öregek iránti tisztelet inkább mint a másvilági boldogságba vetett hit. Mig a múlt századokban, alig volt valamilyen romboló hatással az egyházakra, hogy a rabszolgaságot, jobbágy, rendszert betegséget, háborúkat, mind isten rendelésének állították és a szegénységi bizonyítványt, mint legbiztosabb útlevelet a menyországba. Ma már csak a legbigottabb pap, merne arról beszélni és bizonyosan rohamosan apadó hívőknek. De mihelyt társadalmi kérdéseket, földi javak beszerzéséről biztos évi jövedelemről beszélnek a népnek, még a fiatalokat is eltudják csalni a nagy misére, nemcsak a táncra a templomokhoz. A múlt világháborúnak volt legnagyobb romboló hatása a MARXIZMUS TOVÁBBFEJLESZTÉSE A munkásmozgalom irányát, formáját és szervezetei szerkezetét mindenkor a létező gazdasági viszonyok kell megszabják. Ami jó volt 50 évvel ezelőtt az ma már elavult. Egy munkásszervezet csak akkor szolgálhatja a munkásosztály felszabadulási harcát sikeresen, ha az a mindenkori termelési viszonyokhoz alkalmazkodik. Amig Marx állítólagos “követői” a dogmákhoz ragaszkodnak, addig az IWW — a forradalmi Ipari Szervezet hirdetője és megtestesítője — tovább viszi a marxi tudományt a kor követelményeinek megfelelően. vallási dogmákba vetett hit lerombolására, melyet megelőzött több évtizedes agitáció, nevelés a munkásmozgalmakon és tudományos könyveken keresztül, de csak a világháború vértengere bírta lemosni a mázt, a vallási képekről és megmutatni az egyházakat az igazi minőségükben, melyben legfontosabb mondat volt, a tiz parancsolatból vett, “Ne ölj!” ige megcsúfolása, kimásitása, semmibe vevé- se éppen a papság által akiknek ezen parancsolatok betartására való felvigyázat lett volna a fő teendőjük. Ma már nem sokat beszélnek a templomokban a lélekről, a lelki táplálékról, alig tiz százaléka a népnek hisz már abban- Ezért van az, hogy még a katholikus egyházakban is leckéket, előadásokat tartanak az unionokról és a hivőket a unio- nokba való vezető szereplésre serkentik, hogy a nem hívőktől a kontrolt a hívők kezeibe helyezhessék. Vi. Felségsértést követ el aki Hitlert támadja Nem Dániában, hanem Nor- véégiában bűzlik valami. Norvégiából érkezik hire, hogy Carl Olson Tangen a norvégiai sin- dikalista mozgalom Alarm című hivatalos heti lapjának szerkesztőjét vád alá helyezték egy cikke miatt. A cikk cime “Bűntettesek után kutatunk”, melyben Hitler ténykedésével foglalkozik. A vádirat szerint felségsértést követett el a cikkben és ezért bűnhődnie kell. A norvég kabinet ugyanis úgy határozott, hogy a Hitler iránti támadás, egyértelmű a norvég trón támadásával, mivel egy idegen hatalom feje és igy Hitler is a norvég király sérhetet- lenségi védelmében részesül. Ha a bíróság bűnösnek nyilvánítja a vád alapján és marasztaló Ítéletet hoz, akkor a vádlott az előirt büntetés dupláját kapja, mivel egyszerű halandó helyett egy idegen államfőt mert tolla hegyére tűzni. Itt is nagyszerűen kidomborodik az uralkodó osztályok nemzetközi összetartása, ami tanulságul szolgálhatna a munkásosztály részére isA vallás hanyatlása
