Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-16 / 1102. szám
4 oldal bérmunkás BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1*00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ......................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................... 3c_______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Előfizetési kampányt nyitunk A Bérmunkás március 9-iki számában, ugyan ezen a helyen megindokoltuk annak a fontosságát, hogy miért kell a magyarul beszélő és magyarul olvasó munkásoknak elsősorban a Bérmunkást olvasni, hogy a polgári újság hamis hírszolgálatával, az ugyemevezett közvélemény, az igazsággal ellentétes beállításával szemben, megismerje minden munkás a valóságot, az igazságot. ................. -........... A Bérmunkást az igazság közzétételében nem gátolják sem az üzleti: hirdetések elnyerése, sem másnemű intézmények, mert kizárólag a munkások lapja és ezért Írhatja és írja meg az igazságot mindenről, ami a munkások körül történik. Ugyan az a cikk felszólítás a Bérmunkás minden olvasójához, hogy segítsen a lap terjesztésével, a munkások felvilágosításával ennek a helyzetnek a mielőbbi megváltoztatását megvalósítani. A Bérmunkás Lapbizottsága, hogy segítségére legyen a lapolvasóinak a Bérmunkás terjesztési munkájában, minden egy éves előfizetőnek, akár uj, akár régi előfizető, INGYEN megküldi az IWW magyar nyelvű irodalmából az alábbi öt füzetet: Mi az IWW és mi nem? ................... 10c. Rhetorikai szabályok ________ 10c. Népszerű gazdaságtan ............... 10c. Egy Nagy Szervezet (tervrajzai) .... 15c. A iapöizottság ezen ajánlata csak két hónapig tart, azaz bezárólag május 18-ig. Mutassa meg barátainak, ismerőseinek a Bérmunkást és rendeltesse meg vele, hogy a Bérmunkás híradásai és cikkeiből ismerje meg a világeseményeket. Rendszer változásra van szükség (p) A munkanélküliség megoldása marad egy megoldatlan probléma a jelen rendszerben. Azok a sok ferde felfogások és ellentmondások, amelyek elhangzottak a depresszió kezdete óta, egysem vonatkozott a munkanélküliség tényleges megoldására. Ha a polgári lapok pénzügyi rovatait olvassuk naponta, azt látjuk, hogy minden nagyobb iparvállalat többet termelt és több hasznot mutat ki, mint a depresszió előtti bármely évben. Ha azok a számokban kitüntetett statiszikai adatok megfelelnek a valóságnak, amit maguk az iparvállalatok hoznak nyilvánosságra, akkor a szó szoros értelmében nincs is ipari pangás. A statisztika ugyan még mindig 9 millió munkanélkülit mutat ki, ami munkaerő felesleget jelent a mai fejlett ipari életben. A fenti adatok szerint a tőkés osztály most is prosperál, csak a munkások nagytömege van kidobva a bizonytalanságba. Minden jel azt bizonyítja, hogy magában a termelési rendszerben van a hiba. Nem tudjuk megérteni, hogy a munkásosztály mire vár, vagy kitől várja a bajok orvoslását. A kapitalista osztály csak azzal törődik, hogy megcsinálja az ő zsíros profitját. A politikusoknak pedig hivatásuk a mai rendszert épségben fenntartani minden intézményével egyetemben. Habár az utóbbi években lettek olyan reformok életbe léptetve, amelyek látszólag a munkások érdekeit szolgálja, de a valóságban még is csak a mai rendszer további megvédésére és fenntartásának biztosítására szolgáltak. A polgári kitartott sajtó naponként előtárja az olvasók részére, hogy még mindig 9 millió munkás van munkanélkül. Olyan színben akarnak feltűnni, mintha fájna nekik a munkások elviselhetetlen helyzete, pedig a valóságban azért adnak hangokat, mert még azokat a reformokat sem helyeslik, amelyek az utóbbi időkben életbe téptek. Ezt, lehet megállapítani írásaikból. Mind azzal érvelnek, hogy ha azokat a reformokat vissza vonják, akkor az ipar bárók megindítják üzemeiket teljes erővel. Mi szervezett munkások már ismerjük elég jól a kaptalista osztály emberszeretetét, azért 1940 máricus 16. nem is kérünk belőle. Maga az a tény, hogy a technika terén olyan gyors léptekben halad előre a tömegtermelés a modern gépek segítségével, hogy leszállított munkaerővel ma többet lehet termelni mint a múltban, amikor minden munkás munkaereje volt még szükséges. A kapitalizmus nem azért termeltet, hogy a munkásokat foglalkoztassa — hanem csak azért, hogy a termelésből hasznot csináljon. Hogy idejutott a társadalom ahol ma van, amikor milliók akik dolgozni akarnak, hogy megélhetésüket biztosítsák és nem jutnak munkához, azért nem csak maga a kapitalizmus felelős, hanem felelősek maguk a munkásoknak az a nagy tömege, amely állandóan a kapitalista osztály jár- szalagján, vagy politikai pártok kortes tanyáján hagyta magát a saját osztályérdeke ellen az orránál vezetni, ahelyett, hogy megtalálta volna helyét abban a munkásmozgalomban, amely hivatva van a munkásosztály érdekeit szolgálni. A nem gondolkozó és a még mindig szervezkedni nem akaró munkások, még mindig valami fehérházi messiástól várják a munkanélküliség megszüntetését- Addig amig a mai termelési rendszer fenmarad, addig mindig lesz bőven munkanélküli, sőt még a helyzet napról-napra nehezebbé válik azon oknál fogva, mert állandóan jobb és jobb gépeket állítanak be az iparokban a termelés meggyorsítására. Ezt minden munkásnak látni kell, aki az iparban dolgozik, de ha látják is, nem gondolnak arra, hogy a közel jövőben az újonnan relállitott gép még több munkást tesz feleslegessé. Ez a folyamat napról-napra megismétlődik és ebben a rendszerben már csak rosszabodhat a munkások helyzete. Magától a munkásosztálytól függ, hogy meddig hagyja a helyzetet elharapódzani. A forradalmi ipari unionisták tisztán látják a helyzetet nem is várnak semmit az uralkodó osztálytól, sem pedig azok szolgálatába álló politikai pártoktól. Az ipari forradalmárok nyíltan kimondják, hogy a munkásosztály helyzete csak akkor fog megváltozni, ha a mai kapitalista termelési rendszer helyébe egy közös termelési rendszert valósítunk meg. Természetesen ezt a rendszer változást nem várhatjuk, hogy maga a kapitalizmus vagy bármelyik politikai párt valósítsa meg, mert azok mindegyike a mai rendszert tartja a legmegfelelőbbnek és minden eszközt felhasználnak arra, hogy a mai rendszert továbbra is fentartsák. Magának a sok nélkülözésen és megpróbáltatáson keresztül ment munkásosztálynak kell, hogy legyen ä hivatása, hogy a mai rendszert megváltoztassa. Hogy a munkásosztály ezt meglehesse, nem maradhat tétlen, hiszen várakoztunk már eleget, bíztunk az Ígérgetőkben, de mivel ezek mindig csak üres Ígéretek maradtak, ezért a munkásosztálynak meg kell érteni, hogy saját sorsát csak önmaga van hivatva eldönteni. Milyen egyszerű volna a dolog, ha a munkásosztály megértené, hogy egy forradalmi ipari szervezet, olyan mint amilyent az IWW képvisel, képes volna a munkásosztály bizonytalan helyzetét máról-holnapra megváltoztatni, ha a munkások csatlakoznának hozzá, ami által megkapnánk azt a szervezett termelő erőt, amellyel képesek volnánk az iparok lefoglalására és annak további üzembe tartására cselekedni. Mennyi (könny száradna fel a kétségbeesett munkások arcáról. Nem volna tovább bizonytalanság. A munkanélküliség csak a múlté lenne. A háború veszedelme sem fenyegetné az emberiséget többé. Nem-e szebb volna, ha a munkásosztály önmagáért tudna harcolni egy uj társadalmi rendszerért, ahelyett, hogy barmok módjára hagyják magukat a kapitalista érdekekért a háború vá- góhidjára hajtani. Mi vár a munkásokra egy háborúban? Mit nyernek a munkások a háborútól? Nem-e emberiesebb volna egy forradalmi ipari szervezeten keresztül harcolni a mai rendszer megváltoztatásáért. Ezt kérdezzük minden munkástól, de különösen azoktól, akik nie£ mindig* gyáván távoltartják magukat a forradalmi munkás-* szervezettől ahelyett, hogy már velünk együtt küzdenének egv jobb társadalmi rendszer megválósitásáért. ELVINYILATKOZAT _A*rnk,ar.Zt^ és “ munkáltató osztály között semmi közössé); nin- u,eh<;t b?h?..m1Ií!d*dd,*5 am*K éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói kozott s íz élet összes javait ama kevesek buják, akikből a munkáltató osztály áll eseK mr. mmiÍL ^ °?Z^ly E?8“ küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet a tér- meló eszközöket es megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni osszpontosulasa a szakszervezeteket (trade unions) kén- 'Í.eszl,í ~aTV h?gy. a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával fehegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely d!dtÍ0V'e te-SZv h°gy * munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsak es ezáltal elősegítik, hogv bérharc eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz- talynak a munkasokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös erdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykep felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntesse»: a munkát barmikor ha sztrájk, vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. .E.,maradi ie,sjó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi SüíriíoCrr-r.a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “XJE A BÉRA munkásosztály történelmi h vatása. hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bőrrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetet építjük a régi társadalom keretein belül
