Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-03-16 / 1102. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 máricus 16. Még egyszer az orosz-finn kérdés (VAGY TALÁN NEM IS OROSZ-FINN KÉRDÉS) Vizer Ferenc munkástárs megkritizálta a feb. 17-iki lap­számban megjelent cikkem, amire a következőkben válaszolok. Ugyanis a feb. 17-én megjelent cikkben foglalt állításokat nem tartom túlzottnak, sőt amennyire lehetett, le is tompítot­tam annak élét, számítva arra, hogy a munkástársak között még mindég akadnak olyanok, akik<f> illúziókban élnek ma is. Persze vannak olyanok is, akik már rég kiábrándultak a vörösnek látszó frázisokból és a realitás szemüvegén keresztül bírálják az eseményeket. Annak idején, mikor kitört az orosz forradalom, az IWW- hoz tartozó munkások százai csatlakoztak az orosz forrada­lomhoz és nemcsak rokonszen­veztek a forradalommal szem­ben, de vaktiv részt vettek ben­ne, akik lelkesedésükben meg­feledkeztek arról, hogy dikta- turás országban élnek, ahol nem volt szabad a forradalmi ideológiát tulkomolyan venni, mert akik komolyan vették, azokat nagyon komolyan és na­gyon véresen, nagyon röviden elintézték. Akik ezen hajme­resztő tényeknek nem hisznek, azok olvassák el a “The Guille- tine at work” cimü könyvet, G. P. Maximoff orosz forradalmár irta. (Cim: 2422 N. Halsted St- Chicago, 111.) A könyv 624 oldalra terjed és csak most nem régen jött ki a sajtó alól és még ez a 624 olda­las könyv sem terjedhetett ki a részletek és borzalmak minden részletére. És ezenkívül a visz- szajött munkástársak és kiáb­rándult elvtársak bizonyítják az orosz káoszt és rettenetes csalódást, ami csak szomorú valóság, ami semmiféle közeleb­bi bizonyítékra nem szorul, mert annyira közismertek a dol- dok ottani folyásai. De még mindezektől eltekint­ve, a Sztálin és Hitler féle er­kölcstelen frigynek a megtör­ténte, csak szégyenpirt, vagy dührohamot kell, hogy keltsen minden józanul gondolkozó, ön­tudatos munkásban. Hiszen a 100 százalékos Sztálinisták nagy része is, rémülve és meg­szégyenülve menekülnek a tá­borukból és akkor még mindég akad munkástárs, aki kételkedő pózba vágja magát? . . . “Hát azt hiszem ez túlságosan sok is a Sztálin atrocitások százper- centesség”-ének a bizonyításá­ra. No de menjünk tovább egy lépéssel: A félremagyarázó munkástársak nagyon csúnya hibába esnek, mikor úgy állít­ják be a dolgot, hogy a finn ter­roristák harcolnak az orosz pro­letárok ellen, meg a finn prole­tárok ellen is. Az idézet igy szól: “A finn proletariátus, még ha orosz segítséggel is, de a magánkapitalizmus profitja és elnyomatása ellen fogott fegy­vert és mi forradalmárok kell, hogy tudjuk helyünk, amely semmi esetre sem a Manner- heim-féle fehér terror uralmi rendszer oldalán van”. Ez az idézet, ha a valóságban igaz volna és nem frázis és torz fél­re magyarázás, akkor Vizer és Földváry munkástársaknak iga­zuk volna. De a valóság az, hogy a finn proletárok nem lá­zadtak és nem kérték az orosz munkások segítségét és az igaz­ság az, hogy az orosz munká­sok nem lelkesedve, sőt nagyon lehangolt állapotban kergetik őket a finn puskacsövek elé és a valóság az, hogy a két ország munkássága mészárolja egy­mást, csupán csak azért, mert Sztálin elvtársnak a fejébe szállt a dicsőség és mert meg akarja mutatni a világnak, hogyha Hitler legázolhatta Lengyelországot 2 vagy 3 hét alatt, akkor ö legázolhatja Finnországot 2-3 nap alatt. És ha ez a lerohanás sikerült volna is, vagy ha sikerülni fog, az akkor sem lessz munkás felsza­badítás, hanem az orosz impe­rializmus első nagyon véres és borzalmas stációja. Továbbá a marxi tudomány se­hol sem állítja, hogy a munká­soknak kötelességük volna im- perialisztikus törekvéseké r t, vagy háborúkért vérezni. A va­lóság az, hogy az orosz táma­dás, imperialisztikus háború, ezzel szemben a finnek — még ha a magántulajdon alapján áll­nak is — de védekező állapot­ban vannak az oroszokkal szem­ben. Akik ezt nem tudják, vagy nem akarják tudni, vagy rossz- hiszemüleg bírálják a dolgot, vagy nem ismerik a helyzetet. No de idézzük még egyszer: “de a magánkapitalizmus pro­fitja és elnyomatása ellen fo­gott fegyvert”. Újból hangozta­tom, ahogy ez le van írva, igy elég szépen hangzik, de nem le­het szép, mert nem igaz állítás, hanem csak frázis. A valóság az, hogy a finn munkások még csak nem is sztrájkoltak, nem hogy lázadtak volna. De a finn munkásoknak van legális gaz­dasági és politikai szervezeteik és pártjuk, ahol van alkalom, ha kell harcolni a finn tőke ellen is. A finn kereskedelemnek 40 szá­zaléka a finn munkás ko-opera- tiváknak van a kezében. Finn­ország területe 70 százalékban erdős terület, ebből 50 százalék a finn munkások és parasztok birtokában van, 35 százalék az állam tulajdona, a fennmaradó 15 százalék a finn kapitalisták és korporációk között oszlik meg- A finn népnek és munkás­ságnak a kultur fölénye torony magasságban áll az oroszokéval szemben. A finn börtönökben jelenleg — és a háború megkez­dése előtt sem — politikai fog­lyok nincsennek. Ezzel szemben Oroszország­ban nagyobb százalékban eltö­rölték a magántulajdont, helyé­be állították az ÁLLAMKAPI­TALIZMUST, még pedig a leg AUTOKRATIKUSABB formá­jában. Másodszor a bérrendszer eltörlésére, még csak kísérletet sem tettek, mert az állam a fő kizsákmányoló. Egy kolhoz munkás egy havi keresete 160 rubel. De egy pár cipő 300 ru­bel. A orosz szakszervezeteket megsemmisítették, a munkás­ságnak védekezési lehetősége nincs, szólás szabadsága nincs és semmilyen szervezkedési sza­badsága nincsen. Minden pa­rancs felülről lefelé jön. A ter­melésben speedelő munkást ki­tüntetik a gyengébbek rovásá­ra stb. stb. így hát ne ámítsuk önmagun­kat és ne próbáljunk ámítani másokat sem, hogy az orosz munkások bárkit is feltudná­nak szabadítani- Az orosz mun­kások senkit sem tudnak felsza­badítani, jelenleg még önmagu­kat sem. Sztálintól meg nem várhatjuk, hogy ő legyen a fel­szabadító, ugyan ezt is megte­hetné, de előbb a saját hazájá­ban kellene kiengedni a Cseka börtöneiből és az északi sark szomszédságában felállított fe- gyenctelepekről a szibériai kon­centrációs táborokból a saját rabjait, az agyonkinzott az agyongyötört emberek százez­reit. Nem is említve a kivég­zettek sok sok ezreit. De emlékezzünk meg egy pár szóval Hitlerről is, mert röpköd­nek a levegőben olyan hangok is hogy a Sztálin és Hitler ösz- szefogás üdvösebb a munkás- osztály szempontjából mint az áldemokrácia, mert a Sztalin- Hitler frigy haladást és fejlő­dést jelent az áldemokráciával szemben. Hát azok, akik ezt 1 i- szik olvassanak egyet-mást a “The Voice of Destruction” (a rombolás szava) cimü könyvből, amit Herman Rauschning adott ki, egyik Hitler volt bizalmasa, aki a belső legfőbb gárda cso­porthoz tartozott, tehát eléggé hiteles. A következő szellemes­ségeket Hitler elvtárs mondja: “Az arisztokrácia meghal, a polgári osztályok vergődnek, de csak a Marxista urak hiszik azt, hogy a munkásosztály fogja át­venni az uralmat, hogy az ipari munkás és a farmer lesz a jövő fontos társadalmi tényezője! . . “A mai munkás sem egyéb, mint egy társadalmi rend csö- kevénye, épp úgy mint az arisz­tokrácia, vagy a polgári osztá­lyok.” . . . “Egy uj mester-osz­tályra van szükség, mely folyto­nos harcokban, háborúkban ed­ződött.” . . . “A párt rangsorba veszi át az uralmat és mellet­tük lesznek az engedelmes al­tisztek” ... “A többi, a névte­lenek nagytömege, akik szolgál­nak és engedelmeskednek, jo­gokkal nem bírnak és teljesen mindegy, hogy földbirtokosok­hoz, munkásokhoz, vagy pro- fesszionátusokhoz tartoznak-e” . - . “Ezek alatt már csak egyel- len tömeg lessz, a modern rab­szolga népek tömege, akik fe­lett szabadon suhoghat az os­tor” . . . “És mindezek tetején az uj mesterek, a biológiai kor­látok csak kezdetben számíta­nak, később túllépünk ezeken a kereteken, sőt túl a nemzeti ha­tárokon is.” “És nekünk véget kell vetni a mai úgynevezett közművelt­ségnek is” . . . “Nem tömhet­jük meg az átlag párttag fejét felesleges lim-lommal, előbb, vagy utóbb el kell törülnünk a: átalános iskoláztatást, mert ezt a rozsdásodó, romlást hozó mér­get a liberalizmus szabadította fel s még hozzá a saját elpusz titására” . - . “Csak az elitté számára engedhetjük meg a művelődés szabad választásé' és a tudományt állandó ellenőr­zés és válogatásnak kell alávet nünk. A tudás csak kisegítő eszköz. Ennélfogva az alacso nyabb 'osztályok széles tömegei nek meg kell adnunk a TUDAT­LANSÁG ÁLDÁSÁT!” . . . “Vi­szont a Herren-Class iskoláiban nincs szükségünk erkölcsre, em­beri félelmekre .előítéletekre, lelkiismeretre, olyan uj' embert akarunk, aki szabadon rendel­kezik élet és halál felett”. Azt hiszem Hitlerből elég ennyi is, ehhez nem kell kom­mentár. Munkástársak! Elég volt a számításból, legyen elég a lélek mérgezésből, beszéljünk nyíltan és őszintén, ne tussoljuk és szé­pítsük a dolgokat tovább. Ele­get verdesték szemünkbe az orosz szennyes rongyot, itt az ideje, hogy visszaverjük, vagy visszalökjük oda, ahonnan jön- Vagy csak Rothfisher, Goldber­ger és Bartha tudtak az IWW nyelvén beszélni? . . . Wiener, Pika, Zára, Lefkovits, Fishbein, Kozsány hol vagytok ? Lenin idejében, Lenin sem volt jó? Most már Sztálin és Hitler is jó volna? Én újból csak azt mondom, ha Lenin idejében nem huztuk fel az orosz sáros csizmát, hát most nem huzzuk fel a Sztalin- Hitler véres csizmát. Akik pe­dig ezt megakarják tenni, te­gyék meg — jó utat — de ak­kor menjenek oda nyíltan a tá­borukba és ne kukacoskodjanak egy olyan szervezetben, ahol tudják mi az osztályharc, akik keresztül mentek már nem egy­szer az osztályharc kereszttü­zén. Az IWW tagjai százával fi­zettek életükkel a szólásszabad­ságért, a nagyobb darab ke­nyérért, a szervezkedési szabad­ságért, a szebb, jobb társadal­mi jövőért, az ipari demokráci­áért, és az emberiség szabadsá­gáért. Az IWW arra tanítja a mun­kásságot, hogy ne várja senki­től sem a felszabadulását, a sa­ját fejével gondolkozzon és a saját lábán járjon és ha a mun­kásság ezt megtanulja és meg­szívleli, akkor nem messze a felszabadulás, de ha ezt nem te­szi és mindég másokra bízza a sorsát (főleg politikusokra és diktátorokra) akkor bizony még messze van a felszabadulás órá­ja. Geo. Vaszko. CHICAGÓI ESEMÉNY Nem mindennapos dolog, hogy az IWW chicagói magyar tagjai mulatságot rendeznek. De mivel mozgalmunk és la­punk a “Bérmunkás” amely a magyarul beszélő munkások centjeiből van fenntartva, azért szükséges, hogy helyenként anyagiakat szerezzünk lapunk biztosítására. Azért szólunk a chicagói lap­olvasókhoz, hogy most mutas­sák meg — tudnak még lelke­sedni és tenni a magyar mun­kások egyetlen lapjáért a “Bér­munkásáért. Ugyanis MÁRCI­US 16-ÁN, szombaton este 8 órai kezdettel, a 333 West North Ave. alatti helyiség 3-ik emeleti Blue termében tánccal egybekötött KEDÉLYES ES­TÉLYT tartunk. Belépti dij 25 cent, jó cigány zene. Remélhetőleg a “Bérmunkás” olvasói nemcsak megjelennek, hanem agitálni is fognak a mu­latság érdekében, annál is in­kább, mert a jövedelem a “Bér­munkás” támogatására lesz fordítva.

Next

/
Thumbnails
Contents