Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-01-13 / 1093. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. HÍR SZEMLE _________írja: KY._________ AZ ÖSSZETARTÁS nagyszerű pél­dáját tanúsították a new yorki mun­kástársak, midőn nagyszámmal részt vettek az osztály harc foglyai javá­ra rendezett ünnepélyen. Philapelphi- ából is szép számmal képviseltették magukat a munkástársak, akik so­ha el nem mulasztják, hogy megje­lenésükkel is segítsék az osztályharc áldozatait. Az Industrial Worker utján érte­sülünk, hogy az összmunkálkodásnak meg is volt az eredménye, amennyi­ben a General Defense bizottsághoz a bevételből már eddig is $340 dol­lárt juttattak. A végelszámolás még nem történt meg és a jelekből ítél­ve, annak megtörténte után tetemes összegre van remény. Az ünnepi be­szédet Ben Fletcher az IWW vete­rán agitátora mondotta el, melyet a jelenlevők nagy megelégedéssel fo­gadtak. Többek között kihangsú­lyozta az ehhez hasonló összejövete­lek gyakoribb szükségét, hogy a vé­delem munkája fennakadást ne szen­vedjen. Azon a nézeten vagyunk mi is, hogy ha a munkástársak minde­nütt olyan szimpátiával fogadnák az agilisebbek kezdeményezését, mint amilyen antipátiával viseltetnek gyakran azokiránt, akkor összejöve­teleink mindig eredményesek lehetné­nek. Nemcsak az azonnali anyagi­akban, mutatkozna örvendetes ered­mény, hanem emelné az általános tagság munkakedvét a további tevé­kenységre, aminek hatását az egész mozgalom gyümölcsöztethetné szer­vezés terén. A VILÁG leggazdagabb városá­ban, a munkanélküliek ezrei állottak sorban órák hosszán keresztül vár­va városi alkalmazásra. Ugyanis a new yorki köztisztasági biztos nyi­latkozata szerint, néhány alkalma­zottra lesz szükség, aminek hallatá­ra a kapitalista lapok nagyra fel­fújt hírrel járultak a nyilvánosság elé. Természetesen a munkanélküliek a munkaalkalom reményében ezres tömegekben lepték el az uccákat és végeredményben a hidegtől dermed- ten kellett haza vánszorogjanak, mert senkit nem vettek fel. Bizony nagyon megrostálják még a városi munkákra is a munkanélkülieket és az egész felvonultatás nem szolgált ez alkalommal sem más célt, mint­hogy seregszemlét tartsanak a mun­kanélküliek tábora felett, hogy azál­tal a munkabérek leszorítására több okuk legyen. Az ilyen állapotokat pedig nagyon könnyen megszüntet­hetnék a munkások, szervezkedés utján. De ugylátszik, hogy még min­dig inkább szappanburborékot haj­szolnak, mirithogy emberi méltóság­gal szervezkedjenek. Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act »if March, 3, 1879 CLEVELAND, 1040 JAN. 13 NUMBER 1093 SZÁM Az akroni magyar IWW-isták rendezésében"..... JANUÁR 14-ÉN, VASÁRNAP DÉLUTÁN TUDOMÁNYOS ELŐADÁS LESZ A MAGYAR HÁZBAN 112 E. Thornton Street Előadó: KOVÁCS ERNŐ mtárs Clevelandból Tárgy: Marxizmus vagy Sztálinizmus. Belépő dij nincs. Mindenkit szívesen látnak. AZ ELNÖK BESZEL, A NÉP HALL­GAT, A WALL STREET DÖNT CSŐDBE JUTOTT A TERMELÉSI RENDSZER LIBERÁLIS FOLTOZGATÁSA IS. Hiába próbáljuk hosszú évtizedek óta meggyőzni a gondol­kodni tudó munkástömegeket, hogy a politikai szintéren való játszma csakis a gazdasági erők birtokosainak érdekében törté­nik, mindjárt megkapjuk az ellenvéleményt, hátha mégis egy jó ember kerül a politikai hatalom élére és a mi érdekünkben fog cselekedni. -----------------------------------------­Egy ilyen “jó ember” a jelen­legi Roosevelt elnök ur, akinek liberális jó szándékát, használ­ták az utóbbi években ütőkár­tyának, hogy ugye mégis csak jó mert próbál tenni valamit a dolgozók érdekében, ő vezet­te be az órabér törvényt, ő csi­nálta meg a WPA-t és ahhoz hasonló sok másfajta alakula­tokat, ő hozta be a munkanél­küli segélyeket és megalkotta az aggkori segélyzési törvényt. Mindez olyan soknak tűnt föl, hogy a múlt elnökválasztásnál, nemcsak az AFL és CIO reak­ciós szervezetei, hanem a leg­vörösebb forradalmi köntösbe bujt kommunista párt is Roo­sevelt javára verbuválta a sza­vazatokat. Megdönthetetlen érvnek tar­tották, hogy ha már elértük azt, hogy egy liberális polgári vezetőség áll a kormány élén és ennyi sok mindent tud ten­ni a népért, akkor mennyivel inkább érdemes a radikális munkáspártok javára dolgozni, és elősegiteni, hogy az ő embe­rük kerüljön a hatalmi székbe, majd akkor látni fogjuk, hogy mi mindent fog tenni a dolgo­zók végső fölszabadítása érde­kében. A heves vitatkozások köze­pette még a munkászervezetek- be tartozó képzett munkások közül is sokan elfelejtették azon történelmi materialista megállapítást, hogy a “politikai hatalom csak a gazdasági ha­talom visszatükrözése”. Min­den ami a politikai fronton tör­tént a termelési erők helyzeté­nek a megnyilvánulása. Angli­ában pl. nem volt ott a nagy liberális elnöki fölszabadító, és mégis hosszú évekkel azelőtt bevezették a munkanélküli se­gélyzéseket és az aggkori biz­tosítás bizonyos formáját. AZ ESEMÉNYEK SORÁN Meglátja Pika Pál Bevezették még pedig azért, mert a termelési erőviszonyok helyzete olyan volt, hogy arra rá kényszerítve voltak a terme­lési erő birtokosai, ha csak nem akartak szembenézni a mun­kástömegek forradalmi felkelé­sével. Az iparokban bekövetke­zett ^állandóan növekvő munka- nélküliek tábora, elsöpréssel fenyegette az angol uralkodó­kat. A rohamosan növekvő for­radalmi láz lecsapolására tehát a saját uralkodó rendszerük vé­delmére vezették be Angliában a munkanélküli segélyzéseket. Hogy mennyire határozott iránytű a történelmi materializ­mus a társadalmi rendszer vizs­gálatánál, azt különösen láthat­juk, hogy olyan országokban, ahol az ipari fejlődés által lét­rejött géprendszeri termelés nincsen olyan fokon, hogy a termelési erőkön keresztül nyo­mást gyakoroljanak az erők tu­lajdonosaira, ott lehet a nyo­mor bármilyen mély, de a rend­szeres állami munkanélküli se­gélyzési rendszer nincsen. Da­cára annak, hogy talán ugyan­azok a liberálisnak és demok­ratikusnak nevezett egyének az uralkodók. (Lásd az indiai helyzetet.) Ilyen szempontból figyelve az eseményeket, mi nem dől­tünk be a Roosevelt féle liberá­lis érának és jól tudtuk azt, hogy bizonyos reformintézkedé­sek elsősorban az uralkodó rendszer további fennállásához járultak hozzá. Éppen igy nem lepődtünk meg azon sem, hogy a Roosevelt féle liberalizmus gyors léptekkel gravi tál a Wall Street urai által mutatott uj irányzat felé. A közeljövőben nagy megpróbáltatás elé néz­nek a munkástömegek és nagy (Folytatás a 8-ik oldalon) ROOSEVELT ELNÖK elmond­ta a képviselő házban beszé­dét. A béke mellett beszélt és- közben több pénzt kér fegyver­kezésre. A közmondás azt tart­ja, ha véletlenül nem lett volna gyilkoló eszköz a tettesnél, hát bizonyára nem gyilkolt volna; de hát minek a sok fegyver és muníció ha ki nem próbálják. Természetesen csak a béke ér-' dekében ? TALÁLÓS KÉRDÉS. A napi la-, pok álladóan a finn győzelem-, ről számolnak be. A kommu- nácik lapjai pedig a fehérbe öl-. tözött vöröshadsereg ? győzel­mével dicsekednek. A harcok ma éppen úgy állnak, mint a- háború kezdetén mind a két fél győz — de az olvasókra bízom, hogy az újságok közül melyik hazudik. KERESSÜK A FARMERO­KAT? Californiában megala-: kult a farmerokat védő egye­sület, amelynek minden farmer tagja lehet, aki a munkásszer- vezetek ellen védekezni akarna. A LaFolette bizottság felülvizs­gálta ennek az egyesületnek a működését, természetesen üzle­ti könyveit és mindent találtak az üzleti könybe bejegyezve; csak éppen farmerok neveit nem, akik adakoztak a nemes ’ kapitalista célokra. Az adatok! között felsorolják a Pacific va-;- suttársaság, a californiai villa­mos társaság, a Gáz és Light,1 valamint néhány nagyobb bank, amelyek 5—10 ezer dollárokat adtak a farmerok szervezeté­nek életre hívásához. Csak ar­ra vagyunk kiváncsiak, hogy maradtak ki belőle a farmerek? És még valaki merje mondani, hogy nem áldozatkész a nagy­tőke. NÉHA ŐK IGAZAT MONDA­NAK. A chicagói Daily News1 nincsen megelégedve azzal a döntéssel, hogy Bridges nem kommunista és ezért nem de­portálható mint nem kívánatos idegen. De hiszen azt írja a Daily News, hogy a kommunis­táknak annyi néven nevezett szervezetük van, hogy még ők maguk sem ismerik ki magu­kat közte. Ebben a Daily News- nak is igaza van. Mi meg azt mondjuk, hogy egyik sem ér egy fabadkát — csak a szegény proletárok félrevezetésére való komédia az egész.

Next

/
Thumbnails
Contents