Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-02 / 1100. szám
1940 március 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal HUSZÉV UTÁN BUDAPEST, 1940 január — E lap hasábjain (1939 junius 24. 6 oldal) “Vetettünk: aratni akarunk” címen irt cikkemben rámutattam arra a magyarországi “osztályharcos” munkásmozgalom fája a szociáldemokrácia törvényszerűséggel rohan a proletárosztály elárulásának jutalmaként, azon pont felé, amely az ÁRULÓ sorsa. «>-----------------------------------------Ma elmondhatjuk, hogy Magyarországon úgyis mint nemzetközi, úgyis mint osztályharcos szociáldemokrata munkás- mozgalom nincs többé. Bár a nemzetköziségük éppen úgy mint osztályharcos mivoltuk 20 évvel ezelőtt a tanácsköztársaság ideje alatti ellenforradalmi szereplésükkel gyakorlatilag és a valóságban megszűnt, mivel továbbra is nemzetközieknek és maxistáknak hirdették magukat rajtunk kívül, kik árulói tevékenységüknek szemtanúi voltunk sok ezernyi jóhiszemű magyar proletárt bírtak e cégér alatt nemcsak becsalogatni rozzant csárdáik, a szakszervezeteik falai közé, de mivel besúgói, denunciáns szerepben is nagy gyakorlatuk volt a fehérterror rendszerével a «forradalmi és marxista szervezeteket is fölszámoltatták (vagy föld alá kényszeritették mint az IWW-t is) azt hivén patentj ük van a munkásosztály nevében ágálni, azt egyedül majorizálhatják és övéké lett a világ is ezzel. Az azonban, aki árulóvá válik egyszer, többé ettőli hivatásától nem szabadulhat meg. Legyen ez akár egyén, vagy szerIWW szervezet ellen, majd amikor ennek komolyabb eredménye nem mutatkozott moszkvai utasítással operált, mely állítólag úgy szólt, minden tag tartozik az illetékes szakszervezetébe visszalépni- Tehát inkább a reformista, korrupt és ellenforradalmi szakszervezeteknek kellett és volt ajánlatos a moszkvai parancs szerint, hogy jobb meggyőződésük dacára tagjai legyenek a kiebrudalt és kiábrándult munkás tízezrek, mint az IWW-isták forradalmi szervezetének legyenek tagjai. Az IWW szervezet harcolt ez ellen a most bebizonyosodott ellenforradalmi parancs ellen, mivel persze nemcsak a Szocialista Munkás Párt, de ennek megszűnése után a Kommunista Párt elvből élősködők haragját is magára vonta. A szakszervezetek vezérkarának persze kapóra jött ez a moszkvai parancs, hisz tagjaik alig-alig voltak és a tagdíj bevételek sem voltak már elegendők a tisztviselők, vezérek fizetésére. Uj élet megindulását várták és főleg a bevételek növekedését. vezet. Moszkva nem kevésbé okolható azért, hogy a magyarországi úgynevezett balodali munkásmozgalom most nincs többé. Persze a legális maxista mozgalmat értjük ez alatt. Emlékezetes, hogy 1926-ban, az IWW magyarországi legális szervezetének zászlóbontásakor megelőző időkben hatalmas forrongás, szakadás történt úgy a szociáldemokrata párt, mint a szervezeteikben. A politikai sza- kadárokat fölszivandó a pártkommunisták Vági István vezérlete alatt megalapították a Magyarországi Szocialista Munkás Pártot. Ez a párt természetszerűleg pártpolitikai célkitűzéseken túl gazdaságilag teljesen tehetetlen volt a szak- szervezetből kiebrudalt tízezreket szervezett erővé összekovácsolni, akcióképessé tenni az iparokban a gyakorlati osztályharc továbbvitelére mozgásban tartani. De itt volt az akkor megszületett legális IWW szervezet, melynek élén fizikai munkások állottak, kik az ipa- rokbani osztályharcok mibenlétével és a termelés minden csin- jával-binjával is tökéletesen tisztában voltak. A kiábrándult és kiebrudalt párt és szakszervezeti tagok politikai szervezetüknek a Szocialista Munkás Pártot tekintették és odagravi- táltak, de mivel gazdasági szervezettség nélkül az mit sem ért — ezt jól tudják — a szakszervezetek helyett az IWW-ba igyekeztek belépni. Mindkét szervezet fejlődésnek indult. A Szocialista Munkás Párt féltékenykedve látta azt, hogy a volt szakszervezeti tagok nem hajlandók tudomásul venni azt, hogy a Szocialista Munkás Párt az egyedüli célravezető szervezet. Előbb vad kirohanásokat, sat jótámadásokat intézett az A sors tragikomikuma az, hogy moszkvai segítséggel valójában lassanként duzzadt a taglétszám és a pénztár. Moszkva azután nagynehe- zen végre mégis rájött arra, hogy az itteni Kommunista vezérkar a centráléban nem lát mást mint fejős tehenet és a kapott hatalmas összegekből gondtalan életnél többet a vezérek nem fedeztek egyrészt, másrészt nem vetették meg besúgói és rendőrkémi ténykedésükért a Horthy pengők fölszedését sem, beszüntették a kommunisták finanszírozását, ami azután nem lévén dohány és ha- rácsolási lehetőség szép csende- desen ki is múlt. így az IWW volt egyedül az a szervezet, mely forradalmi marxizmust képviselte az egyik oldalon, mig a másik oldalon a szociáldemokrata párt és szak- szervezetek támogatva tehát nemcsak a moszkvai paranccsal, de az egész fasizta magyar államhatalommal is. Góliát és a Dávid harcához hasonlított a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek, valamint az IWW-isták szervezete közötti élet-halál harc, ami mindenkor az IWW-isták fényes erkölcsi győzelmével végződött, mindaddig amig szövetségese a szakszervezeteknek, az állam- hatalom segítségére nem sietett a párt és szakszervezeteknek és minden törvényes formák sut- badobásával az erőszak jogán az IWW-isták szervezetét föl nem oszlatta és tagjaik köztulajdonát képező közvagyont el nem kobozta. A legális IWW szervezetet csakis ily módon bírták megsemmisíteni, jobban mondva illegalitásba szorítani. A szociáldemokrata párt és a szakszervezetek diadalünnepe fejükbe kergette e szervezetek vezéreinek a cézári mániát- Valójában elismert “balodali” törvényes szervezettel csakis ők rendelkezhettekA vörös cégérül használt párt és szakszervezeti kalóz lobogó színe előbb halvány pirossá, majd most 1940 január 22-én teljesen fehér nacionalista, sőt fasizta lobogóvá változott át — nesze neked Moszkva —1940 január 22-én egy kiáltvány jelent meg a magyarországi szervezett munkások nevében, mit úgy nevezett szakszervezeti tanács adott ki, Kabók Lajos elnök és Peyer Károly titkár aláírásával. Az árulás eme csim- borasszójának teljes és dodonai magyarázkodó körítésével nem foglalkozunk. Csupán egyes mondatait citáljuk: “ a magyar szervezett munkásság, nem kíván állam lenni az államban, nem kíván OSZTÁLY URALMAT, ellenkezőleg, küzd minden osztályuralom ellen — Horthyék osztályuralmuk ellen miért nem küzdött? — és az alkotmányosságot, a közszabadságot az egész magyar nép közkincsének tartja, de ragaszkodik ahhoz, hogy az ezeréves Magyarország nemzeti céljai között a dolgozók — értsd a kövérre hizlalt rabszolgák — jogainak elismerése, a munka igazságos társadalmának — ez a kapitalista világban fából-vas- karika — megteremtése, az emberi méltóság, a szabadság és egyenlőség az elsők között álljon. Amikor a magyar szervezett munkásság ez alkalommal is kinyilatkoztatja a magyar nemzethez — tehát nem a néphez — való tartozását és törhetetlen ragaszkodását, ugyanakkor elvárja a társadalom többi osztályaitól is, hogy a magyar munkásság felemelkedését, jogainak elismerését, sorsának a jobbrafordítását éppoly fontosnak tartsa, mint önmagát”, majd igy folytatja “A magyar szervezett munkásság törhetet- lenül ragaszkodik Magyarország — ez már komikum — függetlenségéhez és szabadságához. Tisztában van azzal, hogy ezek megóvására kell, hogy az ország a tökéletes fölkészültség — hadianyag gyárosok örömére — állapotába jusson, hogy HADSEREGE — persze a fehérek hadseregét értik Peyerék — minden erőszakos támadással szemben az egész magyar nép egységes erejével képes legyen megvédeni az országot.” Ennyit éppen elég idézni a nyilatkozatból Bebizonyosodott, hogy igaz az a magyar közmondás “kutyából nem lesz szalonna”. Árulókból sem lehet tehát osztálytudatos forradalmár. E nyilatkozat nyilvánosságra hozatala oly viharos fölhorka- nást váltott ki a szakszervezetek tagságának ezrei között, aminek következményeit e pillanatban előre látni nem lehet. A tagság előzetes tudta és hozzájárulása nélkül hozott nyilatkozat gyümölcse még ezután fog csak megérni. íme 20 év elég volt ahhoz, hogy az álarc lehulljon. Viszont megszületett az árulások vajúdása következményeként a magyar nemzeti szociáldemokrata párt. Bűnben fogant és bűnben fog dicstelenül kimúlni annyi bizonyos. Gippert Mária Hogy élnek a szegény muníció gyárosok Még Amerika nincs hivatalosan a háborúban, igy talán szabad megírni, hogy a legnagyobb muníció érdekeltség tagjai hogyan élnek. A Du Pont család tagjairól van szó, akik kontrolálják a robbanószerek gyártását amellett, hogy a General Motorsnál is kontrolt gyakorolnak, mivel 10 millió common share van bitokukban, 396,870.- 216 értékben, mely után 1939- ben 17 millió dollár hasznot húztakF. Lundberg, az “Amerika hatvan családja” cimü könyvben azt mondja, hogy a Du Pontoknak több cselédjük van mint az angol királyi családnak, a király privát őrségét is beleszámítva. Wilmington, Del. környékén két tucat birtok van a Du Pontok ^tulajdonában melyekből 4, egyenként 15 millió dollár értéket képvisel. Henry F. Du Pont, Winterthur kastélya csekély 150 szobát képvisel, de a cselédségnek legnagyobb része nem lakik ott és negyven hálószoba csak a család és vendégek részére van. Pierre Du Pont már 200 szobát tart fenn a Longwood-i kas-' télyában, ahol egy orgona van 10.000 csővel, melynek a szállításához 14 vasúti kocsi volt szükséges a Fortune magazin szerint. Ezen négy kastély mellett sok kisebb-nagyobb nyaralók, téli paloták vannak Floridában, New Yorkban és más országokban arra az esetre, mikor nem férnek meg a fent említett kastélyokban. Lundberg számítása szerint, a Rockefellerék utáni sorrend: Ford, Mellon, Du Ponts, akik több billió dolláros vagyonnal bírnak. Tehát Amerikában nem egy, hanem lehetne mondani legalább is hatvan királyi család van, akik nemcsak a szegény balkáni királyokhaz ,hanem az angol királyhoz hasonló pompában és fényűzésben élnek. SZEGÉNY ÉVEK HASZNA A polgári lapokból nap-nap után látjuk a jajkiáltást, hogy a kormány agyon szabályozza a nagytőkét, ezek között a General Motors szócsövei, köztük Mr Knudsen a leghangosabb, így érdemes megvilágítani, hogy mennyi hasznot csináltak a G. M. üzemek az Ínséges években: Év Haszon Kocsinként 1935 $167.226.510 $97.00 1936 238.483.425 117.00 1937 196.436.589 92-00 1938 102.190.007 78.00 1939 183.300.000 119.00 Összehasonlítás miatt még leközöljük a kormány által kiadott jelentést mely 1927-től- 1937-ig szól, az átlag évi hasznot mutatja ki: General Motors Corp. 173.- 236-252. American Telephone telegraph 150.524.232. Standard Oil 86.811.276. United Steel 48.586.563. American Tobacco 29.395.625. International Harvester Co. 26.668.811. Chrysler Corp. 24.213.767. Goodyear Rubber Co. 8144.037. Jókai szerint elmondhatjuk: “Szegény gazdagok” soha sincsennek megelégedve . . . Vi.
