Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-02 / 1100. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 március 2. SZEMLE Irta: Vizer Ferenc A Bérmunkás január 27-iki számában Kovács Ernő munkástárs bírálatot mond egy Magyarországról irt cikk felett, ugyan csak Vaszkó György munkástárs feb. 17-iki számban kritikát mond ennek az írónak egy másik cikkéhez. Mindkét válaszra engedtessék meg, hogy nekem is legyen egy néhány megjegyzésem. Nem akarom magamat ellenséges hanglatban éreztetni mert igy vélekedek, ahogy alább azt kifejtem, de bizonyság, hogy a világ eseményeket más és más üvegen keresztül látjuk. De nem árt, ha nézeteinket kifejtjük a tudásunk csiszolására sem. Kovács munkástárs “Jó, hogy megszűnnek a határok . . . ” cimü cikkében arra utal, hogy nem volna jó ha Európában megszűnnének a határok- Szerinte csak azoknak lehet az jó, akiknek az elvi meggyőződése nincs megfelelő tudással alátámasztva. Hát itt már lehetne vitatkozni, azonban ez az irás nem annyira vita akar lenni, mint a tények megállapítása. Ha cs . . . ő . .. . analízise nem volna olyan tágértelmü, egyszerűen napirendre térhettünk volna feletteön arra utal többek között, hogy a határmegszüntetés nemzeti elnyomatást jelentene az erősebb jogán. Például kinevelné az erősebbek jogán az orosz, német, olasz, vagy francia munkásság fölényérzetét a bekebelezett kis nemzetek fölött? Ez a föltevés csapnivalóan rossz. Annyira ellenkezik a tudományossággal, hogy még csak vitát sem képezhet. Ön nem volna hive egy olyan egyesülésnek, amelyből nem zárhatnánk ki a tagokat? Mert Európából csak nem deportálnák ide a magyarokat, avagy Hajmáskértől, Szibériától, a német koncentrációs táboroktól félti munkástárs az európai proletáriátust ? Az erősebb jogáni fölény érzet és nemzeti elnyomás, amire ön utal, meg van itt Amerikában is. Nem hiszem, hogy ön még ezt nem vette észre. Igaz, hogy itt vagy egy tucat nyelvvel többet beszélnek és vagy egy tucat nemzettel több érzi, ki a hátán, ki meg a szivében azt az ön által feltételezett nemzeti elnyomást és fölényérzetet. De azért nem hagyjuk itt — ugylátszik ön sem — az országot. Végkövetkeztetésében arra utal ön, hogy ha az európai öntudatos munkásság nagytöbbsége egy meggyőződésű volna, akkor üdvözölhetnénk a határdöntést. Hát itt sem egymeg- győződésüek a népek, azért csak megvagyunk az országban, hát akkor azok oda át miért nem lehetnének meg egy Egyesült Európában? Avagy Sztálintól, Mussolinitól, Hitlertől, akik Chamberlaint Benes sorsára akarják juttatni, félti ön az európai proletáriátust? Hol van ebben a feltevésben a biztosíték arra, hogy mire a jelen konfliktus véget ér, mind azok nem-e fognak Benes sorsára jutni? Hogy most kik ők, az más lapra tartozik- Amikor George Washington a brittekkel szemben a függetlenségi harcot vívta, kortársai kérdezték tőle, hogy milyen kormányformát akar? Washington azt felelte: verjük meg előbb a britteket. Az európaiak is jogosak lehetnek ilyen válaszra. Nos, hogy is állunk azokkal a “sáros és véres csizmákkal”? Ezen eszmefuttatás már annyi dögönyözésen ment keresztül, hogy az IWW, One Big Union keretein kívüli csatangolás kár- hozatos, rossz és hogy a küzdelmes élet útja csak egy vonalú, amelyen nem lehet vissza menni és a bajokat kikorigálni. Ezért igyekszünk a proletáriá- tus zavaros látását kristályoz- ni, bíráló képességüket növelni, csiszolni. A múltak hibáira rá kell — sőt a jelenre is — mutatni. Ha ez volt a célja Vaszkó munkástárs írásának, akkor O. K. De egy kicsit mintha attól többnek látszana a megállapítások terén. Viszont mintha egy kicsit kevesebbnek látszana a Marxizmus egyenes megállapításaiban. Az egyszerű föltevéseknél, azért utaljuk többnek, mert minden korlát nélkül állítja azokat be- A Sztálin atrocitások százpercentesen igazoltak nála. Ellenben ide nikkel-oda nikkelbánya — amire a jelzett magyarországi cikk is utal — és amelynek hallatára Vaszkó munkástárs egy kicsit — vagy ha úgy tetszik nagyot hallott. Amikor azt mondja, hogy a finneket az oroszok úgy halomra bombázzák — ez igazán szörnyű és elitélendő dolog minden jobb érzésű embernél. De, ahogy a reakciós sajtó írja, a finnek sem igen jobbak a deák- né vásznánál. Továbbá azt mondja Vaszkó munkástárs “csak azért mert nem hajlandók országukat, nikkeljüket oda adni Sztálinnak, akik nem vágynak az orosz mennyországba”. Ezeket a feltevéseket legyen szabad nekem is megkritizálnom, mert az a valóságban félrevezető. Hol van ebben az illúzióban a helyes és tisztán látási bírálat ? Lehetne ezen egyveleget is a “legújabb elméletek” közzé sorolni, amivel magyarországi munkástársunkat megbélyegzi. Itt Amerikában az állami munkán dolgozó munkásoknak még van nikkeljük, de hogy a finn proletáriátusnak van-e nikkelje, országa bányája — ez már azok közzé a kefék közzé tartozik, amit most adnak a keresztény civilizációnak. Nem látja ön, hogy egy vaj judo, uj társadalom megszületését akarják keresztre feszíteni? Mrs. Countess Starre, sister of Finland’s Field Marshall Mannerheim- Ez a finn származású grófnő most érkezett az Egyesült Államokba. Nővére Mannerheimnak, a fehérterrorista tábornoknak, akire a magyarországi cikk hivatkozva megállapítja “a finn proletáriá- tus, még ha orosz segítséggel is, de a magánkapitalizmus profitja és elnyomatása ellen fogott fegyvert és mi forradalmárok kell, hogy tudjuk helyünk, amely semmi esetre sem a Mannerheim féle fehérterror uralmi rendszer oldalán van.” Vaszkó munkástárs nem lát mögéje az értelmes soroknak? “Még ha orosz segítséggel is” és ezt állítja ön “sáros és véres csizmának”. Kár. A marxista megállapítás azt sugalja, hogy itt valami nem jó. No de hát csak ennyi baj legyen. Mi igy is szeretjük egymást, mint felebaráti tisztelt munkástársak, még akkor is ha néha egy kis hibát követünk el a szegénység és a velejáró mizériák megszüntetésének nemes együtt munkálkodásában. Hogy az esetleges hibás nézeteket csiszolnunk kell, mert ellen esetben az elhallgatás a dolgok mikénti beleegyezését jelentené. Végkövetkeztetésképpen a z volt tehát a célom, hogy a konfúziók hinarából kihalászni tudjuk a hasznosat. Ha ez csak egy kicsit is sikerült, akkor nem veszik kárba a toll felvevé- se, amellyel a babyloni helyzetben szórakoztam. Hogy is mondta Petőfi: “Nekünk most az isten kevés, Mert ő nem eléggé kemény. Hozzád folyamodunk pokol! A jelen kor idején -Öntsd szivünkbe minden dühödet, Hogy ne ismerjünk könyörü- letet, Mig a gazok közül a földön egy mozog!” NÉPSZERŰ GAZDASÁGTAN Irta: MARY E. MARCY Fordította: GOLDBERGER L. A füzet megjelent a Bérmunkás kiadásában. Ára 10c. (Folytatás) K. Feltéve, hogy a californiai szénbányában dolgozunk napi öt dollárért és a munkáltatónk el akar küldeni bennünket az alaskai bányájába dolgozni, ahol napi tiz dollárra van szükség az életszükségletek beszerzéséhez. Többet fogunk megtakarítani Alaskában a napi tiz dolláros fizetésből, mint Califomiában az öt dollárból? F. Nem takarítunk meg többet, mert Alaskában tiz dollár lesz a munkaerőnk értéke, amennyiben annyiért szerezhetjük be a munkaerőnk termelésére szükséges életszükségleti cikkeket (élelmet, ruhát, lakást). K. Ha az életszükségleti cikkek értéke emelkedik, ki fizeti a különbséget, a munkásosztály vagy a kapitalista osztály? F. A kapitalista osztály fizeti a különbséget, mert mindig annyit kell fizetnie, amennyi értéke van a mi munkaerőnknek, hogy azt újból előállíthassuk; hogy erőnk legyen a további mun- kárn> ALACSONY ÁRAK. Azt már tudjuk, hogy a munkánkra való erőnk, a munkaerőnk árut képez. Az áru értékét, az előállítására fordított szükséges társadalmi munka szabja meg. Ha három órai társadalmi munka szükséges az egy napi életszükségleti cikkeink előáll)tására, akkor a munkaerőnk értéke, három órai szükséges társadalmi munkaAz alábbi példa a munkaerő értékét képviseli: mert három órai társadalmi munka foglaltatik azon életszükségleti cikkekben, amelyek bennünket 1 napra táplálnak. A C. példa fogja képviselni az egy napi termelésünket. Ez kilenc órai munkát tartalmaz. A bennünket alkalmazó kapitalista, vagy földműves, any- nyit kell, hogy adjon nekünk, amennyivel megfizethetünk az első (A) példában foglalt életszükségleti cikkekért. A. B. kocka ugyanolyan nagyságú, mint az A. kocka, mert három órai munkát tartalmaz. Azt az értéket képviseli amelyet a munkáltatótól visszakapunk bér fejében. Tudjuk már, hogy az A- kocka egyenlő a B. kockával. Azt is tudjuk, hogy a C. kocka háromszor akkora, mint az A. vagy B. kocka. Azt is tudjuk, hogy a kapitalista állandóan törekszik a C. kockát kihúzni tiz vagy ha lehet tizenegy órára és a munkabért minden esetben igyekszik kisebbíteni. Csak állandó küzdelemmel sikerül a munkásoknak megtartani ezt az arányt és egy átlagos bé,rjavitást és rövidebb munkaidőt elérni. Egy napi termelésünkKilenc órai munka A bér fejében visszatérített ^ érték. 3 órai munka Magától értetődik, hogyha több bért biztosítunk (B), akkor kevesebb értéke marad a termelésünknek (C) a bennünket alkalmazó kapitalistának, amint a bér redukálása több hasznot hagy meg neki. (Folytatjuk) A munkabér 3 órai munka B. arany vagy pénz A munkaerő értéke 3 órai munka A 1 napi életszükséglet
