Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-02 / 1100. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 március 2. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára !............ 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél " 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Csak a szokásos cirkusz (P) Az előbeharangozások már megtörténtek a cirkuszi arénákba, mivel az Egyesült Államokban az éjv folyamán választások lesznek országszerte. Azért már jóelőre a husosfazékra aspirálók megperditették a nagydobjaikat, hogy a kíváncsik figyelmét magukra tereljék. Az ígéretek garmada, szálló igékbe varázslódik, csak most az a fontos, hogy az agynélküli fülpárok dobhártyáját hogyan tudják a legtöbbet Ígérők megrezzenteteni. Minket mostan nem is az érdkel, hogy melyik, mennyit igér, hanem inkább az, hogy az amerikai néptömegek még meddig hagyják magukat félrevezetni, a vásáros cirkuszok módján beharangozott politikai cécók áh tál. Ha a néptömegek csak egy kicsit gondolkozni tudnának, akkor már régen ráeszméltek volna arra, hogy a választási kampányok milyen sablonosak. Az uralmon lévők mind azzal érvelnek, hogy ők mennyit akartak tenni, de az ellenfeleik ebben elgáncsolták. A hatalomra törekvők pedig azzal mennek a harcba, hogy a mostani rezsim az országot a tönk szélére juttatta. Ha majld ők kerülnek a gyeplő szárához, majd ők fogják megmutatni, hogyan kell az ország ügyeit intézni a nép javára. Ezek a választások előhangjai amit már hosszú évtizedek alatt úgy megszoktunk, hogy rá sem hederitünk. A legnagyobb baj csak ottan van, hogy az emberek hamar felejtenek, vagy egyáltalában nem is gondolkoznak a napjainkban megtörtént események felett- Mert, ha az amerikai nép nagy tömege tényleg gondolkozni tudna, egyszerűen már megcsömörödött volna a sok megígért, de soha be nem váltott ígéretektől. Az újság fir- kászok, akik írásaikat csengő aranyakra váltják ilyenkor, a választások előestélyén egyenesen a prostitúció örvényébe süllyednek el. Azt állítják magukról, hogy ők hivatottak a közvéleményt irányítani, de mivel a Judás pénznek nincsen szaga, igy majdnem minden prostituált lapnál látjuk azt, hogy minden párt jelöltjét támogatják — természetesen — ha fizetnek a hirdetésért. Ezek alól a magyar sajtó sem kivétel. Náluk is mindegy és ha az olvasók a választási hirdetéseket elolvassák akkor meggyőződhetnek igaz állításunkról. Éppen olyan mindig az eredmény, mint amilyen maga a beharangozás, mert semmi mást nem tartalmaz a számukra csak Ígéreteket. A társadalmat alapjában nem ismerő ember nagy fontosságot tulajdonit a politikának, pedig alapjában véve semmi más mint az összpontosított gazdasági erő végrehajtó testületé. Mivel a mai rendszerben a dolgozó munkásnak munkaerejénél egyebe nincsen és nem is részese a mai társadalmat irányitó gazdasági tényezőknek, amelyek a ma politikáját uralmuk megtartására szervezték meg és minden intézményeiket fen is tartják mindaddig, amig gazdasági hatalmukat képesek megtartani. Azért egyetlen dolgozó munkásnak sincsen semmi keresni valója egyik politikai pártban sem. Amikor majd a munkások nagy tömege rá fog eszmélni arra a valóságra, hogy mindennél fontosabb egy munkás részére, biztosítani a megélhetés lehetőségét, mert ez az élet legfontosabb alapja, akkor egy nagy igazságra fog ráeszmélni és nem lesz tovább támogatója a politikai cirkuszoknak. Vájjon mi történne ebben az országban, ha bármelyik politikai párt uralomra jutása után kijelentené azt a való igazságot, hogy ők nem tehetnek semmit a nép érdekében, mert ők nem a tényleges kormányzói ennek az országnak, mivel a háttérben lévő kapitalizmus az, amely a mozgató ereje a mai társadalomnak. Sajnos azonban a politikában sohasem volt és sohsem lesz ennyi őszinteség, mert minden politikai pártnak, csak az a hivatása, hogy uralkodjon. Az sohasem fontos, mennyire szolgaijai?) az össznépesség érdekeit. Ez alól még a legforradalmibb jelzővel ellátott “munkás” politikai pártok sem képeznek kivételt. Munkás történelmi nyelven kimagyarázva a dolgot, minden politikai párt az osztályuralom megtestesítője. Maga a munkásosztály, amelynek legfontosabb ^teendője csak az lehet, hogy az osztályokat megsemmisítse és ez által véget vessen minden fajta osztályuralomnak. Az osztályuralom megszüntetése nem történhet meg a politikai szavazási bódékban, mert magát az osztályuralmat a gazdasági különbözetek léptették életbe. És csak az emberek gazdasági egyenlősége szüntetheti meg. Azért bármilyen hangosak is lesznek a választási kampányok az idén, bármit is Ígérnek a politikai ellenfelek, a munkásosztály sorsa marad a régi. Milyen megszívlelendő példa volna a munkások részére egy néhány kijelentés, amit már néhány politikai vezér akaratlanul jelentett ki. Például a sok közül egy, amikor 1932 tavaszán a munkanélküliek Detroit városában a kommunisták vezetése alatt a városháza elé vonultak és a polgármestertől munkát követeltek. Frank Murphy az akkori polgármester a városháza emelvényéről azt a kijelentést tette, “hogy ő nem adhat munkát, hisz azelőtt sem nála dolgoztak és nem is bocsátotta el őket a munkából”- De ebből a kijelentésből sem a kommunisták, sem az ott levő munka- nélküliek nem tanulták meg, hogy a munkanélküliséget nem a politikusok okozták és nem is lehet a politikusok által megszün tetni. Mi, IWW-isták már régen ráeszméltünk arra az igazságra, hogy a munkásság ne várjon semmit egyik politikai párttól sem, hanem ahelyett, hogy idejét elfecséreli és másoktól várja azt a változást, hogy gazdasági gondok nélkül élhessen, erre a munkásosztálynak magának kell, hogy lépéseket tegyen, hogy szervezze meg munkaerejét annak a gazdasági erőnek megdöntésére, amely gazdasági erő ma a társadalmat uralja. Ne várjon senki a politikától társadalmi változást, ha esetleg morzsát dobnak is az éhezőknek azért teszik, hogy uralmuk további létezését meghosszabitsák. Szakszervezeti fattyúhajtások Washingtonban (Folytatás az 1-ső oldalról) union munkások végzik a munkát. Ehhez a látványhoz még hozzá tartozott az is, hogy az áruház tulajdonos a washingtoni lapokban nagyobb cikkeket helyezett él, melyekben kérdést intézett Mr. Greenhez és Mi. Lewishoz megkérdezve őket, hogy igy akarják elérni, hogy a munkanélküliek munkához juthassanak. A nagy közönség egy jóizüt nevetett az egész dolgon, a szakszervezeti munkások mindkét részen abban a tudatban maradtak, hogy jól elvégezték saját érdekeik megvédelmezé- sét, és ezzel már be is lett volna fejezve az egész ügy. És itt van az a veszedelem amire föl kel1 hívni a figyelmét az osztálytu datos munkásoknak. És az értelmes szakszervezeti munkások nak be kell látniok azt, hogy az ilyen cselekvésekkel a nagyobb darab kenyérért folyó igazi munkásharcok valóban komoly jelentőségét aknázzák alá. Ha megengedjük azt, hogy a picketelő munkásokból nevetséget csináljanak, csak azért mert a szakszervezeti vezér urak összekaptak a tagsági dij bekollektálási koncon, akkor hogyan várhatunk el szimpátiát, vagy a feltétlen fontos anyagi támogatást az igazi munkás sztrájkokhoz. A picketelés egyik harci fegyvere a munkás- osztálynak a tömegek megnyerésére és saját osztály érdekének védelmére. Ezt a fegyvert nem szabad engednünk a Green- Lewis frigy megtörése folytán bekövetkezett perpatvarban a szakszervezeti bigottságban maradt tömegek játékszerének fölhasználtatni. Az ilyen szakszervezeti játszmák csak újabb bizonyságot nyújtanak arról, hogy azok idejét múlt intézmények, és a munkásosztálynak a modern ipari fejlődéshez mérten modern ipari szervezetre van szüksége, mely nem széttagolja hanem szorosan egyesíti az ipari munkásságot. Az Egy Nagy Szervezet megdönthetetlen igazságát láthatjuk a fenti esetből, és csakis ennek az igazságnak a felismerése döntheti el az AFL és CIO közötti harc mérlegét a munkásosztály javára(f.) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírjak, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a s lakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már élpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
