Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-02-24 / 1099. szám
1940 február 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . - Ő MEGJEGYZÉSEI AZ ASZALT SZILVA A “Szabadságiban egy hosz- szu cikk jelent meg, amely örömmel jelenti be, hogy a népélelmezés kérdése szülőhazánkban megoldást nyert- A tanulmány a bevezetésben megállapítja, hogy a “Magyar nép étrendje hiányos, egyoldalú, vitamin szegény . . . Tejet, gyümölcsízt alig esznek, télen még a hírét se hallják”. Természetesen azért, mert a népnek nincs pénze tejre, gyümölcsre, hisz maga az iró mondja, hogy “az orvosok kétségbe vannak esve, hogy milyen hitvány koszton él a falusi magyar ember gyermeke”. Mi már régen megírtuk, hogy a magyar urak a magyar nép életnívóját alább süllyesztették a kinai kuli életnívójánál, hisz a kormány hivatalos orvosai állapították meg, hogy falun a szegénység “fillérért vesz egy kocka cukrot, hogy a csecsemője valami kevés cukorhoz jusson szegényke”. Bizony a szegénység csecsemői legjobb esetben, sült tökön és krumplin nevelődnek, ha egyáltalán felcseperednek. Azt írja ez az Írónő, hogy “az anyák elnyüve és fillér nélkül, nem juttatthatnak tápláló eledelt a kis babának”. De most már változott az idő, mert a kormány gyümölcs aszalókat állított fel, ahol a gazdák el nem adott gyümölcseit megaszalják — nem etetik fel a disznókkal mint eddig — és úgy bocsátják áruba. Az úri Írónő megállapítja, hogy a kormány bölcs intézkedése, most- már lehetővé teszi azt, hogy a magyar nép a vitamin dús aszaltszilvához jusson, csak azt nem Írja meg őnagysága, hogy az az “elnyűtt anya” aki a megállapítása szerint “fillér nélkül van” és legjobb esetben “fillérért vesz kocka cukrot” vájjon miből fogja megvenni a vitamin dús aszaltszilvát és egyébb gyümölcsöt? Higyje el az irónő, hogy a kormány a gazdákon segített az aszalással. A szegény nép gyermeke, amely még tejhez sem juthat, csak akkor fog jobb és táplálóbb ételeket enni, ha a szilva helyett az urakat, az elnyomóikat aszalják meg. HARC A “MAGYAR IGAZSÁGÉRT” A minap alkalmam volt egy régi amerikás magyarral beszélgetni, aki kitűnő humorral mondotta el azokat a trükköket, sitani, hogy a rendszert megóvják az összeomlástól. Roosevelt elnök ezen reformereknek a szószólója. A hatalmasok azonban minden oly reformot a leghatározottabban elleneznek, amely a profit rovására megy és a kapitalista sajtó nagyrésze ezen plutokraták szolgálatában áll. Azok, akik ma a régen legyilkolt Lincolnt dicsőítik, a Lincoln nyomdokaiban haladó Rooseveltet megakarják feszíteni. Hol tehát a következetesség? amellyel “régi jó időkben” kifosztották az amerikai magyarságot. Ezek a hírhedt szélhámosok jutnak az eszembe, amikor a “Magyar Igazság” bajnokainak a küzdelmét figyelem — nem a különleges magyar igazságért — a koncért. A “Magyar Igazság” szabadalmazott bajnokai ma a “Magyar Szövetség” vezetői, kik a nagy egyletek — nem a magyar tömegek — által fizetett tagdijakból Washingtonban tartanak fenn irodát. Ez a szövetség amelynek a fő alapitója Himler Márton volt, ki a Szabadság megvételével egy napilaphoz jutott a maga fél tucat hetilapja mellett. A “Magyar Igazság” körüli koncot meg irigyelte Cleveland hirhedt Tárcái-ja és most ő megakarja alapítani a maga külön zsákmá- nyolási területét- De ezen a téren az a baj történt, hogy azok, akiknek a neveit erre az üzletre felhasználta egymás után tiltakoznak az ellen, hogy megkérdezésük nélkül a nevüket ilyen kis üzletecskének a piszkába hurcolják meg. A kudarc miatt, ma mint mártír szaladgál ez a hirhedt alak és hogy a veszett fejszének a nyelét megkaphassa, most beugratott egy pár szerepelni vágyó egyént, kiknek a nevét kis pletykájában leírta, hogy a “Szabadság” terrorjával szemben védjék meg, adjanak neki elégtételt egy banket lerendezésével. A gyűjtés megindult és a Tárcái védelmi bankéira elkezdték pumpolni a kis üzletembereket és egyéneket, kik fogcsikorgatva szurkolják le a dollárokat, hogy a fenmaradó ösz- szeget mint fájdalom dijat át- adhasság a szerkesztő urnák. Ez a kis piszkos história nemcsak azt igazolja, hogy a “Magyar Igazság” jó üzlet, amelyért érdemes marakodni, de igazolja Barnum azon mondását is hogy a balekok soha sem halnak ki. Még egy Tárcái horgára is akadnak apró kis halacskák és pár száz dollárocska. HUMOROS RÉSZ Az olvasó hozzá van szokva ahhoz, hogy a lapunkban csak komoly, értékes Írások jelenjenek meg. De a nyolc oldalon keresztül való komoly tanulmány, egy egész nap kemény robotban élő munkásnak, vagy pláne a munka után szaladó, segélyen élő prolinak fárasztó és üditő- leg hat, ha azt egy kis humor tarkítja meg. A mi lapunk állandó humor szállítója, a nyilas keresztért rajongó Clevelandon élő Birinyi-Kossuth Lajos, akinek a “komoly” írásai minden épeszű emberből kacagást fakaszt, azért a mai szomorú világban hálásnak kell lennünk Birinyi doktornak, hogy hetenként megnevettett bennünket. A múlt héten Borah szenátor halálán kesereg és azt az indítványt teszi, hogy haladéktalanul állítsunk Magyarországon szobrot az istenben boldogult szenátornak, amiért olyan jó indulattal volt a szülőhazánk iránt. Meg is Írja, higy milyen hallatlan nagy előnye lessz Magyarországnak, ha ezt a szobrot felállítjuk, mert aszondi ez a “tudós” náci: “Nem kell félteni Magyarország jövőjét, ha Kossuth apánk, Washington György és Borah szenátor szelleme őrködik felette- Nem lesz olyan idegen kormány, amely olyan merész lenne, hogy e három nagy szellem pártfogásában levő Magyarországot meg merné támadni”. Amint tudjuk, hogy a magyar nép keresetének túlnyomó részét Horthyék katonai kiadásokra fordítják. Milliók és milliók úsznak. e hadi szergyárosok zsebeibe. Erődöket építenek, félnek az oroszoktól, megakarják támadni Romániát, azért a nagy készülődés. Hát nem ostoba ez a magyar kormány, hogy ilyen horribilis kiadásokat végez a határ védelmére mig ez a kérdés simán el lenne intézve ha elfogadnák Birinyi ajánlatát és csekély 25-35 ezer pengőért megcsináltatnák Borah szobrát (Kossuthnak és Washingtonnak már van szobra) és rájuk biznák a határvédelmet. Persze ízléstelenség Birinyitől, hogy Szűz Máriát, ki eddig Magyar- ország patrónája volt, detroni- zálja és három urat tett a helyébe. Úgy látszik azonban otthon nagyon szegényes a termés a nagy szellemekben, hogy egy magyar mellé két amerikait kell megtenni védőszellemnek. A Képviselőház hozzájárul a Dies-bizott- ság további működéséhez Liberális körökben nagy reménykedéssel tekintettek a képviselőház józan belátására, hogy nem szavazza mege a további költségeket a Dies bizottság káros és nemzetgyalázó működéséhez. Azonban másként történt. Dacára, hogy magas méltóságú egyének, közöttük egyetemi professzorok, irók, művészek, tudósok és egyház férfiak — kérvényezték a bizottság menesztését, azzal szembe helyezkedve jóváhagyták és megszavazták működéséhez a további költségeket. A nép által megválasztott képviselők nem hallgatnak a józan szóra, amivel bebizonyították, hogy őket ugyan a nép választja meg, azonban a tőkés osztály képviselik. Liberális körökben pedig a meglepetés moraja zúgott fel, eme hallatlan merészségen. Hogyne méltatlankodnának, mikor szerintük is, nemcsak demokratikus ellenes a Dies bizottság ténykedése, de egyenesen reakciós és a fasizmus útját egyengető alakulat. A szépen megfogalmazott és válogatott finom szavakkal fűszerezett kérvényben elmondják, hogy a Dies bizottság “a demokratikus jogok, mint szabad szólás és gyülekezés eltip- rását képezi, olyan időszakban, midőn a visszás nemzeközi helyzet hazánkban még inkább megköveteli, hogy alkalmazkodjunk szorosan, úgy betüszerint, mint szellemileg is alkotmányos jogainkhoz.” Különösen kifogásolták a bizottság működésében azt a szemtelen viselkedést, hogy a beidézett tanuktól nem kérdezték, sőt nem is kutatták, hogy kik, micsodák, mivel foglalkoznak és honnan ismerik a vallomásban részletezett eseteket, csak egyszerűen elhittek minden zagyvaságot. De nem csak elhittek mindent, hanem nyilvánosságra hoztak olyan dolgokat is, hogyha nem a humoros oldalát tekintették volna a hivatalos közegek, hát egyenesen az őrültek intézetébe csu- katták volna az egész bizottságot Dies képviselővel együttHAMIS JELENTÉSEK Például nyilvánosságra került, hogy a kormány alkalmazásában legalább is 100 kommunista hajlamú egyén tölt be magas állású és fontos hivatalt. Ugyanakkor fennen bejelentették, hogy a névsort nyilvánosságra is hozzák a kongresszus összeülése alkalmával. Azonban mikor a bizottság a jelentését beterjesztette a múlt esztendő munkájáról, kiderült, hogy az éppen az ellenkezőjét tartalmazta mint amit beígértek. Tehát alaptalanul vádoltak és fenyegetőztek, bizonyítani pedig teljesen képteleneknek bizonyultak. Tehát a bizottság nyilvánvaló kudarcából, liberális körök joggal remélhették, hogy a kongresszus végre észszerüség- gel kezeli a kérdést és feneken rúgja a nép pénzét elprédáló fasizta fiókákat. Azonban mi, akik jobban ismerjük a kapitalizmus hűséges szolgáit, a népellenes képviselőket, egyáltalán nem tápláltunk hiú reményeket. Sőt bizonyosak voltunk, hogy olyan célra, mint amilyenre a Dies bizottság elpocsékolta a kiutalt summás összeget, még van és lesz is pénz, mindaddig, amig a dolgozó nép megelészik szavazati jogainak szabad gyakorlásával. Mihelyt azonban a dolgozó nép, amely a szavazók zömét alkotja, a szervezkedés erejének tudatára ébred és szervezkedik iparilag gazdasági erejének bázisánál és ipari szervezeteit összpontosítja az EGY NAGY SZERVEZETBEN, kérvényezés- re szükség többé nem lesz, mert egyenesen utasíthatják képviselőiket, akiket az iparokban választanak meg, hogy azt cselekedjék, ami a dolgozó munkásosztály érdekeinek legjobban megfelel. A hasznos mun- kátkerülő akamokokat pedig vagy javító intézetbe, vagy az őrültek házába küldi- Gyüjtsé- tek hát erőiteket szervezkedéssel. (Ky.) KITŰNŐ MŰSOR ÉS TÁNC az IWW detroiti angol csoportja rendezésében SZOMBATON, FEBRUÁR 24én este 8 órai kezdettel a SPANISH HALL-ban, Barkley és 18 ucca sarkon. Jó zene és ételek, italok. Belépő dij 25 cent.
