Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-01-06 / 1092. szám

1940 január 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal HAMISAN ZUG A BÉKEHARANG ROOSEVELT ÉS A RÓMAI PÁPA ÖLELKEZÉSE — MUSSO­LINI MINT AZ “ÁLDOTT” BÉKEAPOSTOL Karácsony szent ünnepén újra megszólaltak a békeharan­gok. A főharangozó Roosevelt elnök, aki most Wilson elnök min­tájára egyenesen a római pápával lépett egységre a béke meg­teremtése érdekében. Ez már az utolsó lépcső az úristen felé ve­zető utón és olyan közelségben mégis csak lehetne eredményre számítani vagyis egy kis mun> kanélküliségre a gyilkoló ipar­ban is. Mert a többi iparokban még mindig általános a pangás a kormány beavatkozása ellenére is, a hivatalos kimutatás sze­rint még mindig több mint tiz millió a munkanélkülek tömege. Az igaz, hogy az európai orszá­gokban is mindenütt megma­radt továbbra is a munkanélkü­liség kisértete, de ott meg van arra a speciális magyarázat, ott a zsidók az okai a munkanélkü­liségnek. Amikor már a zsidók­nak még az irmagját is kiirtot­ták még akkor is a zsidók az okai a gazdasági válságnak. És mindez azoknak a pápai kartár­saknak a jóváhagyása mellett történik, akiknek a támogatá­sára számit most Roosevelt el­nök a világbéke megteremtésé­nél. Már sok esetben rámutattunk a kapitalista rendszer bakugrá­saira melyek sokszor nevetsé­gessé tészik a helyzetet melyek annyi sok nyomort és szenve­dést, embermilliók kipusztitá- sát idézik elő. Ilyesmi történt a múlt héten, ugyanakkor ami­kor Roosevelt elnök az acélmun­kások megnyuzóját nevezte ki pápai békeapostolnak, maga a pápa is útra indult a béke meg­teremtése ügyében. Az első állomása az olasz ki­rály palotájába vezetett, ahol a király további életéért imádko­zott. Azután magához hivatta Mussolini főgyilkost, az ethio- piai néptömegek mérgesgázos hóhérát és pápai áldással ellát­va békeapostolnak kinevezte. É: mindez a legkomolyabb körök­ben minden nevetés nélkül < tűrt akció a világbéke megte­remtésére. Erről írnak headline- okban az összes újságok és ahogyan látszik ez lesz a kám pányfegyver egyike a legköze­lebbi politikai választásoknál. És ez még mindig nem vol­zás nélkül követik Moszkva áru­lásait tűzön, vizen keresztül. A francia magyar munkások­nak a Stalinizmussal való szem­befordulása, még a finn-orosz háború előtt történt, igy elkép­zelhető az, hogy azóta az ellen­tétek még jobban kimélyültek. De ma még ott van a kom- munázik által beléjük nevelt ideológia, amely szerint a “de­mokrácia” hozza a munkásság­nak a megváltást. Ha majd győznek a “demokratikus” ha­talmak elfog érkezni a kiábrán­dulás ideje és meglássák azt, hogy demokrácia csak a kapi­talizmus megszűnésével lehet. csó\ na annyira tragikusan szomorú, ha a munkástömegek csak úgy egyszerűen tudomásul vennék De nem ez történik, hanem nagy helyeslés! És a sok csaló­dás után még mindig az a re­mény, hogy az ilyen akciók bé­két fognak hozni az emberiség­re és visszaállítani fogják azt a békés termelési rendszert, ahol a munkásoknak nem kell rettegni a gyilkos bombáktól nem kell rettegni » pusztító munkanélküliségtől sem. Az ilyen esetek csak azt iga­zolják, hogy még mindig csak a kezdetén vagyunk annak a nagy munkának, melynek célja d munkástömegek öntudatra ébresztése és osztályharcos ala­pon való egységes szervezése. Az viszont szintén tény, hogy a következményekért a munkás­tömegek csak saját magukat okolhatják, mert annyi sok évek óta nem mutattak hajla­mosságot, hogy helyzetüket fel­ismerve saját maguk intézzék ügyeiket. Mennyire egyszerű volna a világbéke megteremté­se, ha a munkástömegek a nem­zetköziség alapján egységesítve lennének. És mennyire nevetsé­ges volna akkor Mussolini dik­tátorra adott pápai áldás. így azonban minden lehetsé­ges, és a közeljövőben sok ha­sonló történetek fogják fűsze­rezni a világesemények front­ját. A szervezetlen munkástö­megeknek nincs erejük ahhoz, hogy beleszóljanak az esemé­nyek irányításába, sőt a diktá- tori rendszerek alatt nyögő munkástömegeknek még ahhoz sincsen joguk, hogy az esemé­nyekről saját véleményeiket nyilvánítsák. A megkonditott békeharan­gok hamisan zúgják a béke­hangját, mert maguk a haran­gozok is hamis utakon járnak. A pusztuló válságba jutott ka­pitalista termelési rendszer nem teremthet többé békét, csak pusztító háborút és pusztí­tó munkanélküliséget. És ezt mindaddig folytatni fogják, mig végül mégis csak a munkástö­megek egységesen megszerve­zett ipari erővel egy utolsó meg­álljt kiáltanak feléjük! És ez lesz az igazi békeharang, mely az emberszeretet igazi hitvallá­sát fogja megalapozni. * (f.) AZ AKRONIAK CLEVELANDON A magyar munkás kultur igényének kielégítésére már több ízben a clevelandi Mo­dern Színkör ment Akronba, hogy ott egész estét kitevő műsort adjon. Legutóbb la­punkban beszámoltunk, hogy Akronban a helybeli munkás­társnők és munkástársak egy kitűnő estét rendeztek, be­mutatva AKIKNEK EGY A SORSUK cimü 2 felvonásos életképet. Clevelandiak meghívására ezt az aktuális színdarabot az AKRONIAK CLEVELANDON is lefogják játszani a Bér­munkás Otthonban, 2759 E. 79th Streeten JANUÁR 21-ÉN VASÁRNAP délután 3 órai kezdettel. Ma­gánjelenetek is lesznek. Mü- ábr után tánc. Jegy ára 35c. Csak a tánchoz 15c. Legyünk ott tömegesen, adjuk elismerésünket az ak- roniak fáradtságos munkájá­ért. A mai állapotokon csak azok csodálkoznak, akik csodákra vártak. — A várakozás, mindig kényelmesebb volt, mint a cse­lekvés és a gondolkozás. A legékesebb szónál is szebb a tett! Mit tettél osztályodért, lapodért, a szervezkedésért a haladásért? A BEVÁNDORLÁSI hatóság Figye­lemre MÉLTÓ DÖNTÉSE Csehszlovákiának a németek által való megszállása után Csehország legnagyobb cipőgyá­ra a Bata Company, kihasznál­va Amerika szimpátiáját, lépé­seket tett, hogy olcsó cipőket gyártó telepét itt nyissa meg. A rokonszenves gondolatot a tett követte és a cipőgyár köz­pontjában, Maryland államban már működésben is van a Bata gyár. Tizmililó dolláros újabb be­fektetéssel a Bata Company most több uj gyárat akar nyit­ni és ebből a célból Csehország­ból akar munkásokat hozatni. A bevándorlási biztos elutasí­totta a gyár ilyen kérelmét és határozatba hozta, hogy itteni munkásokat kell alkalmaznia. A gyár speciális termelési mód­ja betanítására 100 munkás kö­zül csak 10 lehet csehországi munkás. A HISZÉKENYEK MINDENT KÉSZPÉNZNEK VESZNEK. A múlt napokban a sovjet né­hány nagyobb városában helyi választások voltak és mivel a jelöltek az összes szavazatok­nak 99 százalékát kapták — hát a “Daily Worker” azt írja, hogy ilyen nagy demokratikus eredménnyel egy kapitalista ál­lam sem dicsekedhet. Az elvtár­sak, akik csak hinni tudnak — hát be is veszik; de mi azt mondjuk rá válaszul, hogy az orosz demokrácia nem vete­kedik a német náci demokráciá­val, mert a német választások­nál is Hitler kapta a szavazatok 99 százalékát. A demokrácia mind két he­lyen egyforma fogalom. Amig Németországban csak a Hitler jelöltjére lehet szavazni — ad­dig Oroszországban csak egy párt állíthat jelöltet Stalin atyuska j óváhagyásával. Ugye milyen szép demokrá­cia? EGY BÍRÓI Döntés Fehér holló számba megyen a clevelandi megyei törvényszék egyik birájának döntése, amivel több mint félmillió munkásnak munkanélküli segélyre való jo­gosultságát határozta meg. Ugyanis a puhaszén bányá­szokat a bányabárók az elmúlt nyár folyamán kizárták a ter­melés színteréről. Az ügyvezető osztályok sztrájknak minősítet­ték az esetet és a törvény ren­delkezése szerint munkanélküli segély nem jár a munkásoknak. A törvényszék most megálla­pította, hogy a gyáros részéről történő kizárás nem sztrájk és igy 340.000 bányásznak lega­lább 15 millió dollárt fognak ki­fizetni. ELVIN YILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban —_ dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül Ne maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents