Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-02-03 / 1096. szám

1940 február 3.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

FORRADALMI MEGÉRTÉS ÉS SZERVEZKEDÉS ELŐNYEI

Lázongás egyedül nem vezet eredményre, mert a lázongó munkást könnyen félrvezethetik, hogy olyan ügyért harcoljon, ami nem vonatkozik érdekeire. Gyakran az ilyen ott is hagyja a küzdelmet, mielőtt az befejezéshez ért volna. Nem lehet mással megmagyarázni, hogy miképpen tudta a nácizmus megfogni

^---------------------------------------------a német tömegeket.

Sokan közülük abban a feltevésben voltak, hogy a nemzeti szocializmus a középosztály és parasztságon épült, amelynek végül sikerült megnyerni a nagyipar érdekeltségeit ügyünknek, ami viszont lehetővé tette, hogy megerősödjenek és -a hatalmat magukhoz ragadják, sokan közülük is abban a hitben voltak, hogy a német munkásosztály ellene van a Hitler- izmusnak, különösen pedig azok, akik hozzászoktak, hogy szociáldemokrata és kommunista halotton szavazzanak. Hát vájjon a német munkásosztly- nak nem volt demokráciája és gazdasági szervezkedési joga? Hát nem-e volt nekik szabad sajtó és szabad szólási joguk? De bizony meg volt mindaz, legalább is olyan értelemben, mint nekünk van ebben az országban.

Mégis mikor megvizsgáljuk a Hitler uralomra jutása előtti három választási szavazatokat, úgy találjuk, hogy azok egyre emelkedtek Hitler javára. Mig végül is többségi szavazat utján, a burzsoázia törvényesített keretein belül és utón magához ragadta a hatalmat.

•w. 5

AZ IFJÚSÁG MITLERHEZ SZEGŐDÖTT

Nem tagadjuk le a tényeket és pedig, hogy Hitlernek sikerült magához hódítani a munkás ifjúságot és nem is olyan nagyon nehéz meglátni az okait, ami győzelemre segítette.

Világosan áll előttünk, hogy az ifjúság magára hagyatva program nélkül és tervezet hiányában, nem látta az utat egy jobb jövő felé az akkori demokráciában. Tehát az ifjúság fellázadt a demokrácia ellen. Fanatikus követőivé váltak Hitlernek. Amiben az akkori demokrácia részesítette őket, nem volt más mint munkanélküliség, nélkülözés és a polgári jogok mellett reménytelen jövő. Nem gondoskodott a demokrácia célirányos programról részükre és igy mindőn minden más eszköz kimerült, hát tol- vajlásra adták magukat, minekután demokratikus börtön jutott nekik. Az ifjúság élni akaró vágyódását meglátta Hitler és azt saját érdekének szolgálatába állította. t

Hitler is Ígért nekik valamit. Először is a munkanélküliség megszüntetését ígérte. Tudta azonban nagyon jól, hogyha nem sikerül ígéretét beváltani, akkor lelkes követői cserben hagyják. Tehát igyekezett ígéretét némileg teljesíteni is, amit nem mulasztott el demokratikus kritizálóinak minden adott alkalomkor szemükbe vágni. Azonkívül egyre szőtte háborús terveit, ami ismét csak azt bizonyítja, hogy bízott az ifjúságban, hogy azok a pokolba is elmennek ha küldi őket és onnan vissza is jönnek. A közel

jövő majd bebizonyítja, hogy milyen messzire és mélyreható az »ifjúság iránta tanúsított vak bizalma.

LÁZONGÁS VAGY FORRADALOM

Arra utalunk, hogy ne tévesszük össze a lázongás és forradalmi lelkesedést. Lázongó munkásokat gyakran másoknak az érdekeiért lehet a harcba vinni. A német munkások ha forradalmi ipari union- izmus alapján képezték volna magukat harcra, kipróbált taktikával és eszményi lelkesdés- sel, ahelyett, hogy orruknál fogva vezettették magukat a politikai posványba, akkor bizonyára ismerték volna azon eszközöket, melyekkel nemcsak megvédelmezhették volna a már fennálló korlátolt szabadságot, hanem mellette kivívhatták volna maguknak a bőséges szükségleti javakat. Helyzetükön mindenesetre könnyithe 11 e k

volna még a weimari köztársaság keretein belül is, amig any- nyi erőhöz nem jutottak volna, hogy aztán önmaguk irányításába vehették a termelés és szétosztás eszközeit is. Képesek lehettek volna arra is, hogy az összes politikusokat, náci és szocikat munkába fogják, ha élni akarnak és a burzsoá demokrácia foszlányain, felépíthették volna az ipari demokráciát. Nem tették. Az eredményt pedig mindenki ismeri- De bízunk, hogy lesz ez még másként és pedig rövidesen, amikor majd jobban csinálják.

A lázadó és forradalmilag lelkesedő munkás közti külömb- séget máshol is megtaláljuk. Például a. lázadó munkás az IWW-ban nagyszerű gyerek. El megy a többi lázongókkal oda, ahol a munkásoknak követeléseik van munkáltatójukkal szemben. Segitnek ezeket megszervezni. Nagy sztrájkokat vezetnek és nyernek meg, ami után megjavulnak a munkaviszonyok és emelkednek a munkabérek. De mi következett be gyakori esetben azután?

A szervezők lassan másfelé szállingóztak és távozásuk után a lázongás lángja lelohadt és sokan kimaradtak a szervezetből. Munkások mindig dicséretet érdemelnek, amikor munkáltatójuk ellen felveszik a küzdelmet. Azonban az IWW teljes megértésével nemcsak pillanatnyilag küzdenek, de állandóan résen állanak, hogy a kivívott eredményeket megtartsák és azok mellé még többet harcoljanak ki. Kitartanak továbbra is szervezetük mellett még azután is, amikor elült a harci zaj és tovább viszik a küzdelmet, amig a szervezet végcélja nem teljesülGyakran a munkáltatók igyekeznek rágalommal és más módon a munkások Összetartását

megtörni, amidőn az IWW vitte őket harcba. A munkáltatók sokkal inkább ismerik és tudatában vannak az IWW végcél jelentőségének, mint maguk a munkások. De hiszen nem lehetetlen, hogy egyszer majd a munkások is megértik és felismerik érdekeiket és addig küzdenek, amig azt el nem érik.

AMILYEN HANGULAT VAN

A lázongó másik típusa, aki belép az IWW-ba és csupa tűz egy ideig. Nagyszerűen működik, amig az ügyek tetszése szerint peregnek. De mihelyst kedvenc elméletét ellenzik, megharagszik és félre vonul. Pedig ő is egy lázongó, de több mint bizonyos, hogy nem forradalmár. Nem tudja megérteni, hogy a külömböző taktikák kizárólag egy bizonyos cél elérését szolI gálják és taktikai kérdésekben lehetnek őszinte ellentétek. Ha pedig megérti, akkor viszont felfuvalkodott egyénisége nem engedi, hogy munkástársaival megegyezzen taktikai kérdésekben.

Nem akarom eltulajdonítani ami a lázadónak kijár- Ő is értékes a szervezetre és nagyszerű harcoló, de csak akkor, amikor hangulatban van. Azonban sokkal hasznosabb volna, ha igyekeznének megértést keresni az ügyek intézésében és forradalmi lelkesedéssel az eszméért küzdjenek. Sok változtatást eszközölhetünk még ezután is működésűnk irányán, azonban a végcélre való tudatos törekvésünk megmásithatat 1 a n u 1 ugyanaz marad. Ellenezni minden változást, végül is a megsemmisülést eredményezné.

(x08010)

AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÍÍL

___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI

MEGINT CSERÉLNEK

A lapok megírták, hogy a két hü szövetséges, Hitler és Sztálin között uj paktum készül, amely szerint a közösen elfoglalt és utána felosztott Lengyel- ország hovatartozásában a következő változás fog beállni: Szovjetoroszország átengedi a neki átadott volt galíciai területet Németországnak, amelynek ellenében viszont Németország átadja a Szovjetnek Varsót, Lengyelország volt fővárosát és hozzá az egész varsói kerületetEz a kis utómegállapodás, melyet a két szövetséges hatalom ilyen barátságosan elintézett, nemcsak azt bizonyítja, hogy a szövetségesek között milyen szoros az együttműködés, hanem bepillantást nyújt a szövetségesek balkáni terveibe is.

Mert úgy Németország, mint a Szovjet balkán felé akarnak terjeszkedni. Mind a két hatalomnak évszázados törekvése a keleti államokra való protektorátus kiterjesztése, amely a kurzus változásokkal sem változott, éppen úgy fenn áll Hitler alatt, mint Vilmos császár idején. Sztálin is szorosan halad azon az utón, amit Nagy Péter cár az utódainak kijelölt, de amig a múltban a két hatalom egymás ellen akarta a hatalmát kiterjeszteni, addig a mostani uralkodók egymással karöltve akarják megvalósítani nagy elődeik terveit.

Keletfelé az ut Magyarországon és Románián keresztül vezet. Amig jelenleg a Szovjetek mind a két országgal határosak, addig Németország csak Magyarországon keresztül juthat a balkánra, de a villámháboru taktikája megkívánja azt, hogy az ellenséget gyorsan és lehetőleg minden oldalról megtámadhassák, ezért vált szükségessé ez a csereüzlet, no meg azért, hogy a román határokra felvonuló német csapatok erős nyomása kényszerítse a román kormánt egyrészt a román olaj és búza korlátlan szállítására, másrészt, hogy megakadályozza Romániának egy németorosz ellenes blokkba való csatlakozását.

A katonai és hódítási célon kivül még egy kis elvi része is van ennek az uj paktumnak. Az oroszok, mint felszabadítók szerepeltek az elfoglalt területeken. Galiciában is a “faj” a “vér” testvéreket szabadították fel Molotov elvtárs szózata szerint, amit a szovjeteknek a világszerte kommunista párt név alatt működő ügynökségei utána szajkóztak. Most a “lengyel nemesek” uralma alól “felszabadított” több mint egy milliónyi “fajtestvért” átengedik a lengyel uralomnál százszor gyalázatosabb Hitler náci rabszolgaságba- Eladják őket mint a barmokat, ahol épen úgy, vagy még fokozott métrékben lesznek elnyomva, nemcsak tgazda- ságilag, de fajilag is, mint a lengyel uralom alatt voltak. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy a Szovjet vigécei a galiciai prole- táriátusnak ezt az állatok szerinti eladását, milyen hazugságokkal adják be a ma még rájuk hallgató híveiknek?

HOL A RÉGI GÁRDA?

A fenti kérdést a “Magyar Jövő” vezércikkírója teszi fel, abból az alkalomból, hogy a számtalanszor megismételt felhívások dacára sem jelentkeznek azok “kik 35-40 éven át küzdöttek, áldoztak”, hogy most ismét kezükbe vegyék a gyűjtő iveket, az előfizetési nyugta könyveket, végigjárva a magyarságot megerősítsék a “legnagyobb fegyvert a Magyar Jövőt”.

Nem akarják ezek azt megérteni, hogy ez a “régi gárda”, kivéve a minden plézen található Petrás Pál vagy Erdei Mihályo- kat — annyira megundorodott tőlük, hogy elbújt a kuckóba — mert a tévedését és csalódását beismerni szégyenli — meg a kirándulások sem kecsegtetnek nagyobb eredménnyel, mert nemcsak a “régi gárda” de azok is akiket ezek felszoktak keresni a gyűjtő ivekkel ma már nem hajlandók, adakozni arra a sajtóra, amely ma egyik “erőssége” nem a munkásmozgalomnak, hanem az azt meg- csufoló, tönkretevő kommuná- cizmusnak.