Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-02-03 / 1096. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 február 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre^........................$2.00 One Year ........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Kollektív termelés (P) A mai roskadozó társadalom nem tálal kiutat, arra vonatkozóan, hogy saját társadalmát, csak valamilyen módon topább vezesse. Ma mindenki borzong a háború veszedelmétől. Alig, hogy a másik világháború csak ideiglenesen befejeződött, már ismét a másik kirobbant. Amig a múlt világháborúért Il-ik Vilmos császárt okolták és azzal a jelszóval, hogy nem lehet béke mindaddig, amig a volt német császárt meg nem fosztják hatalmától. Vilmos császárnak menni kellett; de azért a béke nem állt helyre. Ma megint ott állunk, ahol az 1914-es világháború kezdetén. De mostan már nem a német császár felelős a háborúért, hanem Hitler. Maga az a tény, hogy háború van, nem személyek hibáin múlik, hanem magának a társadalmi rendszernek hibája. Mert a jelenlegi magántulajdon rendszere tulfejlődte korát, úgy, hogy nem képes gondoskodni, vagy nem is akar, az emberiség millióiról. Országhatárokat védelmeznek, olyan határokat, amely határokon belül a népmilliók úgy is éheznek, akár van háború, akár nincs. Ha igy áll a helyzet, akkor magában az ország gazdasági berendezkedésében van a hiba, mert minden országban terem annyi élelmiszer, hogy saját népét elláthatná. Chamberlain, az angol miniszterelnök azt hangoztatja, hogy Hitlernek pusztulnia kell a náci rezsimjével együtt, mert csak akkor lehet béke- Vájjon Hitler pusztulásával meg fog-e a német nép helyzete változni, vagy Angolország győzelme fog-e a nép milliók nyomorán változtatni? Minden maradna a régi kerékvágásban és megint bűnbakot kellene keresni egy újabb háborúra, hogy a népek millióival ellehessen hitetni, hogy azért van éhség és nyomor az emberek milliói között; mert a háború okozza. Ilyen megtévesztő érvelésekkel megint ellehetne terelni az emberiség figyelmét attól, hogy a mai kapitalista rendszer az okozója a világ katasztrófának. Az álhazafiak, meg a mai rendszer talpnyaló ujságirói mindig úgy próbálják a közvéleményt irányítani, hogy más országot tesznek oda bűnbaknak, a nép nyomoráért. Az ország határaitól teszik függővé a népek jólétét és boldogságát. Nem az országok határai azok, amelyek megvonják a népektől a megélhetési lehetőséget, hanem az a rossz társadalmi berendezkedés, amely ma minden országban létezik. Az uralkodó osztály, amely a jelen rendszert igyekszik fenntartani, nem akarja belátni, hogy rendszere a jelen formájában nem alkalmas a nép ellátására. Haguk a politikai vezérek foltozgatni próbálják. A tanítók a rendszer helyessége mellett foglalnak állást, a képmutató újságírók a közvéleményt úgy akarják irányítani, hogy aki a jelen rendszer ellen van, az fölforgató. Pedig elfog jönni az idő már a közeljövőben, hogy ha másképpen nem, hát forradalom fogja a mai rendszert elsöpörni, éppen úgy, mint az előbbi rendszereket. Csak meg kell érteni azon forradalmi utmutatást- amely minden emberi szenvedésnek megszüntetője kell, hogy legyen. Éppen úgy, mint a mai rendszerben elő lehet állítani mindazon szükségleti dolgokat, ami az emberi élet fenntartásához szükséges és hogy a mai rendszerben mégsem jut mindenkinek oelőle, az csak magának a jelen kapitalisztikus társadalmi rendszernek a hibája. r/ A bajokat csak úgy lehet orvosolni, ha magát az okozatot szüntetjük meg. A bajok pedig a magán tulajdon áldatlan rendszerében keresendők. A bajok orvoslása is egyszerű, különösen ma, amikor a modern gépek segítségével mindenből lehet eleget termelni. Csak a hiba ottan van, hogy egyes emberek milliókat halmoznak fel. A raktárakat élelmiszerekkel zsúfolják meg, de azért az emberek milliói számára mégsem jut belőle. Ezt a rendszert védelmezik az államférfiak, a tanítók az iskolában dicsőítik, a közvéleményt irányitó újságírók pedig lakájok módjára az uralkodó osztály véleményét tartják közvéleménynek. Nem-e észszerű és helyes dolog volna egy olyan társadalmi rendszer, ahol az emberek kollektiv termelést végeznének; de nem egyesek részére, hanem az összemberiség részére. Mi van veszteni valójuk a nincstelen millióknak, akiknek sem az ország határán belül ,sem pedig kívül semmijük sincsen? És még mindig hisznek abban az elavult hazafias frázisokban, hogy a német vagy angol, vagy talán a román az ellenség. Miért nem értik meg a dolgozó nép milliók, hogy egy társa- dalmositott rendszerben nem fontos, hogy meddig tart egy ország határa, az sem fontos, hogy milyen a hivatalos nyelv, mert csak egy lehet az emberiség szempontjából fontos, hogy mindenkinek megélhetése biztosítva legyen. A jelenlegi háború, sem a népek felszabadításáért folyik akár milyen jelszó is van a háta- mögött. Bárhogyan végződjön is a jelen háború, az emberiségnek meg kell érteni, hogy törekvése csak egy lehet, hogy megvalósítsa a kollektiv termelési rendszert az egész világon, amellyel azután megszünteti az országhatárokat, félre teszi a politikai diplomatákat, a mai rendszert, ami már olyan sok csapást hozott az emberiségre. Feljegyzi a történelem hasábjain, mint az emberiség legborzasztóbb rendszerét, amely éhségnél, nyomornál, és vérengző háborúknál nem biztosított egyebet az emberiség nagy tömegének. Maga az IWW, amelynek célkitűzése semmi más, mint egy kollektiv társadalmi rendszer, amely magában hordozza az ez ideig csak álmodozó emberiség boldogabb jövőjét, amikor minden ember gondnélkül élvezheti azt a rövid életet, amit a természet reá kiszabott. Azok, akik ellenségei egy közös termelési rendszernek, nem lehetnek mások, mint az emberiség millióinak ellenségei, mert egy olyan rendszer fenmaradását dicsőítik, amely csak szenvedéssel telt napokat hoz milliók számára. Megkülönböztetett érzelmek (Ky) Hoover a finnek boldogítója úgy nyilatkozott, hogy már megtörténtek az előjegyzések a második millió dollárra is- Az első milliós jegyzésekből már 600.000 dollárt továbbított a finneknek. Szerinte most van itt az ideje, hogy megmutassuk igazi érzemeinket a finnek iránt. Amint mondja, az utóbbi jelentésekből megállapítható, hogy Finnország lakosságának 18 százaléka fegyverben van és igy a termelés úgyszólván szünetel, tehát készlet hiánya folytán csakis külföldi segítség révén tudják magukat tartani. Mennyire megkülönböztetett magatartás ez a spanyol munkásosztály küzdelmével szemben. Amikor azok véreztek az egész világ kapitalista zsoldos hordái ellen harcolva, bezzeg nem volt ennyire nagylelkű Mr. Hoover és a hozzája hasonló társai. Pedig hát ottan voltak csak valójában kitéve a harctér mögötti falvak és városok asszonyai és gyermekei a kegyetlen légi bombázásnak. Azonban nemcsak akkor volt alkalom emberséges belátásra, hanem még ma is miután levertek a spanyol dolgozók szabadság- harcát. Hiszen ismeretes, hogy, akik a harctéren nem estek el, vagy fogságba nem jutottak, száműzetésbe kényszerültek Franco bosszuállása elől- Ezek közül a megmenekült és Franciaországban internáló táborokba zsúfoltak közül, még mindig 180.000 néz a lassú éh-halállal szemben. Ezeknek a szerencsétleneknek ftiegmentésére még ma is működésben van a Spanish Refugee Relief (Spanyol Menekülteket Segélyző) kampány, de még a hírlapok is agyonhallgatni szeretnék az egész ügyet, mint a demokráciák legnagyobb arcul csapását. A spanyol menekültek segélyző mozgalma eddig 500 dollárt gyűjtött az újabb akcióra, hogy a dél-amerikai államokba segítse át az internált menekülteket. Ennek az igazságos ügynek érdekében, nem nyílik meg Mr. Hoover és társainak szőrös szive. Joggal kérdezheti minden emberséges egyén, hogy vájjon miért és honnan ered ez a nagy kontraszt? Nem magyarázhatjuk mi sem meg mással, minthogy a spanyol munkások a kapitalista rendszer megszüntetéséért harcollak és ezért nem várhattak és nem is kaptak segítséget osztályellenségeiktől, mig a másik oldalon a finnek az Egyesült Államokhoz hasonló demokratizált kapitalista rendszert védemeznek és ez váltotta ki a nevezett rendszer képviselőiből a megnyilvánuló nagylelkűséget. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet bélve mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban —_ dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibert tisztesseges napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom s3,,pVt,»zrtét éoitiük a réei társadalom keretein belül
