Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-02-03 / 1096. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 február 3. UJ KERESZTES HÁBORÚ? Két évtizeden keresztül, verte félre a vészharangot a Harmadik Internaeionale és valamennyi szekciója szerte a világon, hogy a kapitalista államok támadásra készülnek Szovjet-Orosz- ország ellen. Állandó jelszóvá tették, hogy: “Védjük meg Szov- jet-Oroszországot, a nemzetközi imperializmus támadásával szemben”. Ez a jelszó ténylege-^ sen beleidegződött a proletári átus nagy tömegeibe, amely minden országban hajlandó volt minden rendelkezésére álló eszközzel a Szovjetek mellé állani a saját burzsoáziájával szemben. Nemcsak a kommunista pártok tagsága és a szovjetekkel szimpatizáló tömegek készültek erre a védelemre, hanem azok a szervezett munkások is, akik taktikailag eltértek a kommunista pártoktól, akár jobb, akár baloldalra. Feltétlenül a lehető legnagyobb támogatást nyújtották volna a megtámadott orosz proletáriátusnak. Kétségtelen, hogy maga a nemzetközi imperialisták, nemcsak azért nem támadták meg a saját proletáriátusának rossz példát mutató szovjeteket, mert nem tudták eltüntetni az egy- másközötti ellentéteket, hanem főleg azért, mert a saját hadseregük, — amelynek a túlnyomó többsége mindenütt nincstelen proletáriátus soraiból kerül ki — megbízhatatlan volt egy oroszok elleni háborúra. Ezt a tényt gyakorlati tapasztalatokból tudták. Az 1918-19-es expe- diciós hadseregek megbízhatatlanoknak bizonyultak, állandó elégedetlenség és lázadás mutatkozott nemcsak a hadseregben, hanem a blokádot vonó haditengerészeknél is, amely akcióképtelenné tette az egész expediciós hadsereget és csak a blokád fenntartását, és a belső ellenforradalmi alakulatok hadianyaggal, pénzzel való támogatására szorítkoztak. Judenics, Kolcsak, Wrangel stb. ellenforradalmi alakulatokat a felfegyverzett proletáriátus leverte, ezzel az imperialista hatalmak fel is adták egyelőre a szovjetek megdöntésére irányuló törekvéseiket. A nemzetközi proletáriátus készségét igazolta az 1921-es lengyel-orosz háború is, amikor a hadianyagokat szállító vonatok tucatjai rabbantak fel francia, német és osztrák területekenA proletáriátus készségétől félt a burzsoázia, de nem bízott benne maga a szovjet kormány sem, amely Lenin halála, a Trotzky csoport száműzetése, későbbiek kivégzése után, letett a világforradalom jelszaváról, a nemzetközi proletáriátusban való bizalomról. Ehelyett súlyos engedmények árán, az imperialista hatalmakkal való megegyezést, sőt a szövetséget kereste, igy vélte elérni a saját uralmának a biztosítását. Első lépése a Nemzetek Szövetségébe való fyelépés volt, amely intézmény, az imperialista nagyhatalmak kontrolja alatt állt, ahol Litvinov eltvárs, nagyon hamar beletanult a kapitalista kormányokkal való pak- tálásba, amelynek az eredménye a francia és cseh kormányokkal kötött katonai szövetség volt, amely szövetség nagy szimpátiát váltott ki az anti- fasizta tömegeknél. A müncheni paktum, amely Csehország megsemmisítését jelentette, halálos csapás volt erre a katonai szövetségre is. Úgy látszott, hogy Chamberlainék árulása arra készteti Sztalinékat, hogy visszavonuljanak a kapitalista kormányokkal való paktálástól. De pár hónap után a szovjet diplomaták már újra szövetségről tárgyaltak, még pedig egyszerre két szemben álló kapitalista csoporttal, amely tárgyalások augusztus 26-án a világ ámulására a Hitlerrel való szövetség megkötésével értek véget. Ennek a szövetségnek a megkötése tette lehetővé azt, hogy Hitler megtámadhassa Lengyel- országot, ezzel elindítsa az uj világháborút. Lengyelországnak a náci Németország és a Szovjetek által való felosztása, később a Baltic államoknak protektorátussá való sülyesztése és főleg Finnország megtámadása, nemcsak az úgynevezett “demokratikus” imperialis t a hatalmakat, de az eddig a szovjetekkel szimpatizálók nagy tömegeit, szerte a világon szembe állította a Sztalin-Hitler féle szövetséggel. A burzsoázia élesen látja, hogy úgy Németország mint Oroszország az állam-kapitalizmus felé halad. A két diktatórikus nagyhatalom, illetve Oroszország a maga racionalizált üzemeivel, amelyekben teljesen átvette az amerikai “speed-up” rendszert, amelyet bonusszal, kitüntetésekkel és a bérek különbözőségével fokoz, teljesen tiszta képét mutatja az államkapitalizmusnak. A hatalmasan kifejlett bürokráciája amely folyton növekedik és erősödik, a katonai parancsnokokkal együtt képezi az uj uralkodó osztályt és mindinkább távolodik a lenini célkitűzésektől. Hitler katonai állammá alakította át Németországot, amely szükségszerűen szembe kerül a nagy kapitalisták érdekeivel. Az egész termelés a militariz- mus szolgálatába állt és mint ilyen állami felügyelet alá került, amelyhez már csak egy lépés kell, hogy az állam kisajátítsa, saját kezelésébe vegye a nagyipart. Ilyen lépések elég gyakoriak ma Németországban, azonkívül a zsidó vagyonok elkobzása, megmutatta Hitlereknek azt az utat, amelyen eljutnak a szükséges anyagiakhoz, hogy az uralmuk alapját képező különböző alakulatokat pénzelhessék. Az államkapitalizmus, maga az ő vagyon elkobzásával, kisajátításával majdnem olyan gyűlöletes a burzsoázia szemében, mint a kommunizmus, igy a többi országok imperialistái elérkezettnek látják az időt arra, hogy ezt a két, a mai uralkodó osztály hatalmát veszélyeztető hatalmat megsemmisítsék. Ma már minden háborúhoz, megfelelő ürügyek kellenek, hogy a tömegek elviseljék a háború borzalmait. Ma ezek az ürügyek megvannak és pedig: “a kis államok függetlenségének és a demokráciának a védelme”. Tény az, hogy Lengyelország és Finnország megtámadása, utáltá tette a két diktátort, és a szükségszerüleg bekövetkező további hódítások, Svédország és Norvégia északon, Belgium és Hollandia nyugaton, Magyar- ország, Románia és Törökország keleten, azok a hatalmak, amelyek előbb-utóbb bekerülnek a már megszüntetett országok listájába. Minden ilyen hódítás közelebb viszi az egész világot, köztük az amerikai földrészt is, hogy a fenti jelszavak alapján beleavatkozzanak a világmészárlásba. A demokrácia védelmére az utolsó években éppen a kommunisták nevelték rá a tömegeket, ennek tudható be az, hogy a francia és angol munkás dacára a komminteri pálfordulás- nak készséggel harcol a Hitleri diktatúra ellen, hogy a munkásság szimpátiája az egész világon a francia-angol “demokrácia” mellett nyilvánul meg. Fokozott mértékben nyilvánul ez meg Finnország esetében, amelyet például a svéd és norvég KÖNYVSZEMLE UPTON SINCLAIR MÜVEI Angol nyelven megirt, szórakoztató de mégis tanulságos elbeszélések között legajánlatosabb Sinclair könyvei, melyeknek legnagyobb része valóban megtörtént szenzációt, sok esetben a munkásság részért tragédiát jelentő eseményeket ismertet. Sinclair elbeszélései olyan népszerű nyelvezettel vannak megírva, hogy még az iskolás gyermekek és könnyebb olvasmányokhoz szokott női olvasók is élvezettel olvashatják De ugyan akkor elég tanulságos a legkomolyabb gazdaságtan vagy társadalmi tudomány kutatók részére is. Sok olvasni szerető gyermek vagy felnőtt van, akiket az uralkodó osztály éppen a könyveken keresztül mételyez meg. De vannak könyvek, ezek között Sinclairnek az összes müvei, melyek nagy segítő társává válnak a nevelésnél, már csak azért is, mivel a mindennap megnyilvánuló osztályharcot domborítja ki. Az osztályharc felismerése és cselekedeteinknek ahhoz való alkalmazása nélkül nem lehetséges egy egészséges munkásmzogalom. Ezen szempontból ajánljuk, nemcsak olvasásra, de másoknak való — leginkább a saját gyermekeink részére — ajánlatra, általában a fiatalság között ismertetetni az alábbi könyveket. “100% Patriot” olvasásával megismerjük a Tom Mooney ügyet. California valóságos polgárháborúba átmenő osztály- cát, melyben az IWW-nak is oroszlánrésze volt. Világosan kimutatja a frame-up rendszert, melynek Mooneyn kívül sok ezren estek és mindennap esnek áldozatul. “Boston”. Sacco és Vanzqtti tragédiája, a gondolkozó és aktiv munkásság kálváriája, egy. jól szervezett szociáldemokrata ipari munkásság nagy anyagi támogatásban részesít. Az uj “keresztes” háborúra a hangulat érik. A jól megszervezett propaganda, Sztálin és Hitler újabb hódításai, ennek uj tápot adnak, igy csak idő kérdése az, hogy mikor fog ez teljesen kialakulni. Egy azonban bizonyos, bármelyik hatalmi csoport fog győzedelmeskedni, a tényleges vesztes a proletáriátus lesz, neki kell újra megfizetni a háború számláját. A legszomorubb az, hogy éppen a kommunista pártok romboltak szét minden olyan erőt, amely alkalmas lehetett volna arra, hogy megakadályozza az uj imperialista háború kitörését. De kétségtelen, hogy a háború végén, az újra csalódott tömegek szükségszerűen keresni fogják a háborúkat szülő kapitalizmus ellenszerét és azt csak az Ipari Unionizmusban találhatják meg. Erre az időre kell ma nekünk Ipari Unionistáknak felkészülnünk, nehogy a kiábrándult, becsapott tömegek újra a politikai fékerek kezei közzé kerüljenek. cső. elfelejthetetlen lecke az osztályharcból. “Oil”, melynek az alapját Harding elnöksége alatt, a Teapot dom világra szóló politikai gráf tolás adja meg. Hidegvérű kizsákmányolás, politikai korrupció, a gazdagok botrányos családi élete. Bérharcok és gonosz zsarnokság, valamint a szabadságért harcolók összecsapásai, más szóval az osztályharc teljes valóságában, mely nélkül egy élethü elbeszélést nem is lehetne megírni. “Goslings”, “Brass Check”, “The Jungle”, “King Coal”. “They Call Me Carpenter” “The Singing Jail Birds” és most legújabban megjelent “The Fiiver King” mely Ford birodalmát és magánhadseregét, azok tevékenységét ismerteti. A Bérmunkás nem fizetésért, vagy haszonlesésből ismerteti e könyveket, aki teheti megveheti, de mindenki kérheti, sőt követelheti a könyvtárakból- Legtöbb helyen meg van, de nagyvárosokban kérésre beszerzik, csak kérni kell, ha még nem volna meg a könyvtárban. Aki olvas egy pár könyvet a fent említettek közül, az meg fog velem egyezni, hogy tanulságos és ajánlatra érdemes Upton Sinclair könyvei. Vi.------------ I ÚJABB bizottság. A kárpátaljai főtanácsadónak, hogy legyen mivel pepecselnie, ha már a zsíros jövedelmet fölszedi megalakították az úgynevezett “kárpátaljai véleményező bizottságot” is. Ezek szerint eddig a rendes közigazgatáson kívül; a kormányzói biztos, a főtanácsadó és a “kárpátaljai véleményező bizottság” is a “fölszabadított” kis oroszok nyakára telepedett. A ruszinok sorsa viszont még siralmasabbá vált mint addig volt. őnekik ugyanis semmibe sincs beleszólási joguk. Róluk, nélkülük döntenek a nagyfejüek.
