Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-01-06 / 1092. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 január 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........ $2.00 \ One Year ........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ....... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD >^»>42 A munkanélküliség problémája (P) Egy nagy társadalmi probléma, amely még mindig megoldásra vár, ez a munkanélkülisék megoldásának kérdése. Amilyen bonyolultnak látszik sokaknak ennek a kérdésnek meg­oldása, éppen olyan egyszerű dolog volna — ha azt tényleg olyan formában próbálnák megoldani — ami magának a munkanélkü­liségnek az előidézője. A munkanélküliség nem egyéb, mint a mai társadalmi rendszernek egy betegsége. Éppen ezért csak logikusan lehetne megoldani, éppen úgy mint másfajta betegsé­geket ami magán az embereken, az emberi test valamelyik ré­szén felmondja a szolgálatot. Ilyenkor orvoshoz megyünk — ter­mészetesen az orvos kikérdez mindent, hogy a beteg maga mond­ja el bajának keletkezését. A beteg azután megfogadja az orvosi tanácsot annál is inkább, mert az orvosban az orvosi tudományt látja megtestesülve. A társadalmi bajok orvoslása még sokkal könnyebb dolog vol­na, de a legnagyobb baj ottan van, hogy a hibát sohasem ott ke­resik ahonnan a tényleges bajok származnak. Pedig a mai tár­sadalom hibáit feltalálni olyan egyszerű dolog, csak egy logikus számítást kell eszközölni és mindjárt rájövünk azokra a bajok­ra, amit sokan nem akarnak meglátni — sőt másoknak is igye­keznek figyelmét a tényéktől elterelni. Tudják a hivatalos nép ámitók, hogy az emberiségnek a leg­nagyobb rétege a hiszékenyek nagy tömege és anélkül, hogy gondolkoznának azon, hogy a mai társadalomban az uralkodó osztály gondoskodik a hivatásos félrevezetők fenntartásáról, akik azután minden ténykedéseikkel a mai rendszert dicsőítik, hogy annak további fennmaradását meghosszabbítsák. Éppen úgy mint ahogy az iskolás gyermek megtanulja az egyszer-egyet, ami a számolás alapjául szolgál. Ha megtanultunk számolni, ak­kor használjuk magunk saját fejünket a számítás mesterségé­hez és egy kis számítással megállapíthassuk a társadalom hibáit is. Vegyünk egy darab nyersanyagot — például egy ruhára való szövetet, amelynek piaci ára nem nagyon magas különösen ak­kor, ha a ruhagyáros nagyban vásárolja. Ha most a munkások, akik a ruhákat elkészítik a nyersanyag árához hozzá adják azok­nak munkabérét, akkor kapunk egy bizonyos összeget, ami még a negyedrészét sem teszi a gyáros által eladott ruha árának. A gyáros többet keres mint az összes munkásai és a ruhaiparban dolgozó munkás nem tudja visszavásárolni a saját munkaerejé­vel készített ruhákat. Ennek azután az lesz a következménye, hogy a piac áruk­kal lesz elhalmozva, mert nem szükségletre, hanem sokszor fe­leslegre megy a termelés, és a munkások munkanélkülivé válnak, mert a raktárak árukkal lesznek felhalmozva. A munkásmozgalom az, amely minden igyekezettel rámu­tat a társadalom ezen hibáira és tiszta számítással igyekszik megértetni az emberiséggel a jelen társadalom hibáit, de a for­radalmi munkásmozgalom, nemcsak rámutat a társadalom hibá­ira, hanem orvoslást is talált a bajok megszüntetésére. A mai társadalomban a munkanélküliség egy állandósított tény. A fej­lett ipari rendszerben nagyon meggyorsította magát a termelést es a föld kerekségén mindenhol az ipari fejlődés kiszorította a kézmü ipart és mivel a munkások csak egy kis százalékát kap­ják vissza munkabér fejében egy árucikk tényleges eladási árá­ból úgy, hogy a kapott munkabérből sokszor még a legszüksége­sebb házi kellékeket sem tudják megvásárolni. A munkanélküli­ség megoldására egyedüli dolog volna célravezető — ha magát a társadalmi rendszert formálnánk át olyanképpen, hogy minden munkás megkapná munkájának teljes gyümölcsét — és minden­ből annyit termelni, amennyi az emberiség összes szükségletét fedezné — akkor nem volna többé munkanélküliség sem árufel­halmozódás — ami aztán megszüntetné az emberiség millióinak számára a nyomort és nékülözést. Amikor ezt a témát igy megpengetjük mint forradalmi mun­kások — akkor az ellenvélemény felhangzik — a mai rendszer a legjobb, a mai rendszer a legdemokratikusabb! Mindenki bol­dogulhat saját szerencséje szerint! A bajok lényege onnan ered, hogy a munkások milliói még mindig azok szekerét tolják, akik a mai társadalmat uralják és görcsösen ragaszkodnak a jelen rendszer fennmaradásáért. Ha a munkanélküliek a többi mun­kásokkal egyetemben megértenék, hogy a mainál egy jobb rend­szert csak maga a munkásosztály létesíthet és pediglen csak úgy, ahogy azt az IWW tanítja. A munkásosztálynak nem szabad idegenkedni a forradalmi szervezkedéstől, mert csak ez az egyedüli a munkanélküliség végleges megszüntetésére. Amikor a nyomor és nélkülözés majd csak mint a múltak rossz emléke fog az emberiség gondolatába visszatérni. A FRANCIAORSZÁGI MAGYAR MUNKÁSOK SZTÁLIN ELLEN A háborús helyzet okozta szállítási nehézségek miatt csak elkésve kaphatunk európai híre­ket, igy csak most világlik ki az, hogy a francia- magyar emigrációra milyen összetörő hatása volt a Stalin- Hitler vad­házasságnak. Tudni kell, hogy Franciaor­szágban a magyar colonia min­denkor nagy volt, de Közép- Európa Hitlerizálása óta az osztrák, német és a cseh orszá­gokban emigrált magyarok nagy része Párizsba tette át a lakását, amelyet erősen meg- szaporitottak a zsidótörvények áldozatai is. Meglehetős nagy tömegű ipa­ri és bányamunkás is kivándo­rolt a háború után, kik a vidé­keken és a bánya telepeken he­lyezkedtek el, de egyrészük az uj háború kitörése után vissza­vándorolt. A franciaországi magyar co­lonia erős egyleti és társadalmi életet élt, tagjai voltak a szin- dikalista szervezeteknek, a szo­cialista és kommunista emig­ráns csoportoknak, de nagy munkát fejtettek ki Horthyék is, hogy a nem emigráns töme­geket megtartsák maguknak ezért a magyar gócpontokban magyarországi papokat és taní­tókat küldöttek és egy heti la­pot is kiadtak a hazafias mun­kások “magyar szellemben” va­ló megtartására. A legnagyobb csoportot a kommunisták alkot­ták, kiknek a heti lapjuk a “Szabad Szó” volt. A szocialista munkások a “Világosság” cimü lap köré csoportosultak, a “nép­front” kormányzat idején a két munkás csoport is több Ízben ‘egységfrontot” alkotott, de an­nak tartósságát a kommunisták diktatórikus hajlamai lehetet­lenné tettek. A Hitler-Stalin paktum vil­lámcsapásként hatott a fenti csoportokra, amelyeknek a szi­gorú moszkvai utasítás szerint a beállítottságuk, “az egység­front a fasizmus ellen” és a “ná­ci imperializmus meggátlása a demokratikus hatalmak össze­fogása által”. így érthető, hogy a “Világos­ság” csoport kiáltványában erő­sen neki támadt a hitleri szö­vetségnek, igy aposztrofálja a helyzetet: “De meg kell bélyegeznünk azt a perverz szövetséget is, amellyel a bolsevizmus a munkás mozgalomnak, a szo­cializmusnak s az emberi kul­túrának a legnagyobb ellen­sége mellé szegődött és en­nek, a hitleri barbárságnak szekerét tolja. Jászay Károly a csoport ve­zetője a többek között a követ­kezőket írja: “A német és orosz imperi­alizmus összetalálkozásának egyik jótékony hatása, hogy eloszlatott egy legendát, mely lidércnyomásként nehezedett húsz esztendőn át az európai munkásmozgalomra s kerék­kötője volt a szocializmus fej­lődésének. A hivatalos bolse­vik! propagandának az a “bo- urage de crane”-ja, maszlag­ja, hogy Oroszországban a szocializmus épül, Oroszor­szágnak nincsenek hóditó szándékai és hogy Oroszor­szág a kis nemzetek függet­lenségének legbiztosabb vé­delmezője, most mind össze­omlott. Ribbentropp és Molo­tov néptársak agusztus 23-i véd- és dacszövetsége letépte a fátylat a “népek zseniális atyjának” a képéről.” Rónai Zoltán a magyar ko- mun igazságügyi népbiztosa el­keseredett cikkben támadja a paktumot és kimutatja, hogy Stalinék nemcsak lepaktáltak, de átvették “Hitler ideológiai álláspontját is, valamint a hit­leri zsarolási és támadási mód­szereit is”. De legérdekesebb Mosonyi Ferencnek a “Szabad Szó” volt főszerkesztőjének a cikke, ki a paktum után rögtön lemondott a főszerkesztőségről. Megállapítja, hogy “Már ja­nuár óta titkos tárgyalásokat folytatnak az oroszok a néme­tekkel, amelyet Barmin a sov­iet ügyvivője még áprilisban le­leplezett”. A paktum eredményét a kö­vetkezőkben foglalja össze: “1. A Komintern és az An- tikomintern erkölcsi hulla. 2 A szovjet a totális államok kö­zött foglal helyet a béke front helyett. 3. A nemzetközi át­csoportosítás bonyolult és még számos meglepetést sej­tet.” Majd igy folytatja: “Attól a pillanattól kezdve, hogy Oroszország, szakítva a franc abarát és “népfronti” külpolitikai iránnyal, átállt a hitlerista táborba, a francia- országi magyarok túlnyomó többsége különösebb megin­dulás nélkül fordult el attól az államtól és rezsimtől, melynek vezetői a politikai kétkulacsosságnak és erkölcs­telenségnek soha nem látott példáját tanúsították. Meg vagyunk róla győződve, hogy a szovjet néhány hivatásos ügynökének kivételével egy­etlen franciaországi magyar­ban sem merülhetett fel a Moszkva- vagy Páris-alterna- tiva.” Éppen úgy mint az amerikai sovjet ügynökök, kik gondolko-

Next

/
Thumbnails
Contents