Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-01-27 / 1095. szám
1940 január 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSROL Elmondja: Z. J. MÁGLYÁRA A TUDOMÁNNYAL A sötét reakció a legnagyobb ellenségét a tényekre építő tudományban látja. Mennél bar- bárabb eszközökkel kormányoz az uralkodó osztály, annál siralmasabb az alattvalók helyzete. Viszont, mennél nagyobb műveltséggel rendelkeznek a munkástömegek, annál' nagyobb akadályokba ütközik azok kizsákmányolása, vagy leigázása. Következetesen: a barbarizmus, vagy reakció homlokegyenest ellentétbe van a tudománnyal. Ezek után nem nehéz megérteni, hogy a barbarizmust visszaállító országoknak miért volt első dolga a tudomány kincstárát megsemmisíteni. A magyar Tanácsköztársaság leverését követő hónapokban a fehérterroristák és Horthy pribékek nagy buzgalommal láttak hozzá minden oly irodalmi és tudományos mü megsemmisítéséhez, amely bármely tekintetben felvilágosító hatással birt a magyar népre. Máglyára raktak minden oly könyvet, vagy irodalmat, amely kétségbe vonta a mágnások, grófok, bárók, földesurak és kapitalisták feltétlen jogát a magyar munkástömegek leigázására. Sokan bizonyára megelégedéssel sóhajtanak fel ily hírek olvasása után, hogy “de jó, hogy mi nem élünk azokban a barbár országokban”, ahol a tudomány kincstárát ily alávaló módon semmisitik meg. Pedig ezen tudomány gyilkolástól a mi “szeretet szabad hazánk” az Egyesült Államok sem mentes. Sokan még visszaemlék- szünk az 1917 és azt követő évekre, amikor a háborús őrület mint a szennyes ár, minden korlátot lerombolt. Nemcsak a megvadult csőcselék, hanem a hivatalos kormány közegek is azt hitték, hogy a nép elégedetlenségének a tudomány az oka s ahol módjukban volt, igyekeztek megsemmisíteni a tudomány forrását. Az IWW helyiségeiben az egész országban, valamint a szervezet központjában, Chicagóban mindent megsemmisítettek, amihez hozzá férhettek. A chicagói központ hatalmas könyvtárából és nyomdájából tonnaszámra hordták el a tudományos könyveket, füzeteket és lapokat. Az IWW helyiségében levő könyvtárakat teljesen megsemmisitették és több városban máglyán égették el azok • tartalmát. De a barbarizmusnak ez a letagadhatatlan jele nemcsak 20- 22 évvel ezelőtt történt meg, hanem még ma is megtörténik az “Urnák 1940-ik évében”. És még hozzá nem is valahol az elmaradt délen, Georgiában, vagy Tennesseben, hanem a “müveit” keleten, Massachusets állam Cambridge városában, amely Boston közelében van, De Cambridge nemcsak arról nevezetes, hogy Boston közelében van, hanem arról is, hogy ott van Amerikának egyik legelőkelőbb egyeteme, a világhíres “Harward University”. Ez a Harward University az ért világhíres, mert innen kerülnek ki a “nemzet nagyjai” a leghíresebb politikusok és m den “kékvérű” családapa arr£ törekszik, hogy fia a Harward University hallgatója legyen. Ily előkelő egyetemnek, ugyebár illő volna hasonló környezet. De nézzük csak mi történt Cambridge-ben a közelmúlt hetekben. A városi tanács (City Council) egy törvényjavaslatot fogadott el, amely elrendeli minden oly könyv, füzet, folyóirat, vagy újság megsemmisitését, amelyben említés történik “Lenin” vagy “Leningrád”-ról .Hát nem egy lélekemelő példája ez a hazafiságnak ? Ki hinné el, hogy ily előkelő egyetem székhelyén egy ilyen bornirt városi tanács uralkodik, amely felbecsülhetetlen értékű irodalmat akar megsemmisíteni csak azért, mert esetleg azokban elő fordul a két említett név. Hogy a javaslat nem emelkedett törvényerőre, annak egyedül a polgármester vétója volt az akadálya. A tudatlanság az emberiség legnagyobb ellensége. Mennél nagyobb a tudatlanság a munkástömegek között, annál köny- nyebb az uralkodó osztály helyzete. Nem csoda, hogy a tudomány forrását elakarják pusztítani. Mi azonban azt hisszük, hogy erről már lekésett az uralkodó osztály. A könyveket máglyára rakhatják, de a tudományt, amely már belevésődött az agyakba el nem tudják pusztítani. VISSZAFEJLŐDÉS Az események gyakran kényszerítenek, hogy tollhegyre vegyük az amerikai szakszervezetekben uralkodó reakciót, melynek minden ténykedése a munkásság nyakára még szorosabb jármot rakni. A szak- szervezeti basák akkor sem tehetnének jobb szolgálatot a munkáltatóknak, ha fizetésüket azoktól és nem a munkásoktól kapnák. Mint már több esetben ismertettük a szakszervezeti basák oly busás fizetést élveznek, hogy sok munkáltató is szívesen cserélne velük jövedelmet és mindennek dacára nem a szakszervezeti tagságnak javát szolgálják, hanem a munkáltatókét minden valószínűség szerint azért, hogy a szervezet által fizetett tekintélyes összeg mellett még a munkáltatóktól is kicsikarjanak legalább annyit a saját zsebükre. Általánosan elismert tény az, hogy “egyesülésben rejlik az erő”. A munkásosztály legfőbb fegyvere a szolidaritás, melynek hiányán harca csak vereséggel végződhet. Éppen az a legnagyobb hátránya a szak- szervezeteknek, hogy a munkásokat széttagolják a különböző szakmai szervezetekbe és ezáltal lehetetlenné válik az egy iparban dolgozók szolidaritása. A munkásság minden téren, ahol foglalkoztatva van, nehéz harcokat vívott úgy a munkáltatókkal, mint saját vezéreivel, hogy a harcához annyira nélkülözhetetlen szolidaritást megteremtse és amikor ezt elérte átenegedte magát a nemtörődömségnek amely alkalmat a vezérek kihasználva minden igyekezetük oda irányul, hogy lerombolják a munkássák között fennálló szolidaritást. A közelmúlt napokban ily szégyenletes példáját mutatták a chicagói “fiat janitorok” (házmesterek) a nemtörődömségnek, amelynek a közeljövőben nagyon káros következményei lesznek a janitorokra. A napokban újították meg a lejárandó szerződést a Realestate Boardal és az uj szerződésben, amely öt évre szól, egy szégyenletes pontot fogadtak el, amelyben megtagadják más szervezetek tagjaival a szolidaritást sztrájk esetén. Semmi kétségünk aziránt, hogy a chicagói janitorok túlnyomó százalékának nincs tudomása arról, hogy milyen szerződést kötöttek vezéreik a realestate boarddal és éppen itt a baj, hogy teljesen vezéreikre bízzák az ő ügyüket. A múltban a janitorok szolidáris viszonyban voltak az épület munkásokkal, a tejkihor- dókkal, mosódák, szén, olaj és más üzletek szállítóival és amikor egy bizonyos épületen sztrájk volt, oda semmiféle szükségleti cikket be nem szállítottak. Az újonnan aláirt szerződésük azonban — amely március 1-én lép életbe — megtiltja a janitoroknak a szimpátia sztrájkot és más szervezetek tagjaitól sem várja azt el. így a jövőben ha a janitorok valamely épületben sztrájkot vívnak, a festők nyugodtan fognak tovább dolgozni, a tejesek szállítják a tejet a lakóknak a szenes a szenet a sztrájktörőknek stb. Ily szégyenletes szerződés kötés után úgy az union vezérek, mint a realestate board megbízottai méltán dicsekedhetnek a “nagyszerű” szerződéssel. Mert nekik valóban van okuk dicsekvésre. De mit szólnak mindehhez a janitorok? Ahelyett, hogy a viszonyukat szorosabbra fűznék a többi érdekelt munkásokkal, eltépik az összekötő kapcsot és visszafejlődnek. Az Építő Gárda eddigi teljesítménye , Az épitőgárda tagjait ezúton, kérjük, hogy akiknek neve után a befizetett összeg kimutatása; nem helyes, hogy egy postakártyán tudassák azt velünk. Fazekas István, N.Y.......... 7.00 Pál Lajos, Ambridge ....... 6.00 Ács Sándor, N. Y.............. 5.GD Pataky József, Brooklyn . 27.00 Stefánkó M., Brooklyn ..... 9.00, Stefánkó M.-né,' Brooklyn 8.00 Fishbein László, N. Y........ 2.00 Mrs. Loczy, N. Y................12.00 Bodnár József, Brooklyn .. 8.00 Gonda Arnold, Astoria .... 2.00i Hajnal Helén, N. Y...........12.QD Vaszkó György, N. Y........25.75: Csorba Pál, N.Y..................11.00. Nagy József, Astoria ___ 7.00^ Fülöp Lajos, N. Y.............. 8.00 Fülöp Irma, N. Y.............. 8.0D Vlasits Márton, N.Y.........13.00: J. Lengyel, N.Y.................. 7.00 G. Nagy, N.Y...................... 8-00Z. Zatykó, N.Y................... 4.00 J. Feczkó, N.Y....................12.00 J. Németh, N.Y..................10.QD Mrs. I. Pollák, N.Y............ 3.25. Szigeti E., N. Y.................. 1.00 Rothberger E., N. Y.......r.. 1.00 Mrs. I. Pollák, N. Y............ 2.00 A. Réfi, Lodi ................... 5.00 E. J. Havel, Garfield .......12.00 Alex Keese, Chicago ....... 1.00 Zs. Fábián, Chicago ....... 4.00 St. Sütő, Chicago ............. 1.00 A- Szász, Chicago ............. 6.00 P. Pika, Chicago ............... 3.00 I. Bukovszky, Berwyn ......500 J. Kozsány, Saratoga Sp. 48.00 Mrs. Kozsápy, Saratoga .. 12.00 J. Gatnarek, Pittsb............. 1.00 L .Kristófik, Pittsb............ 2.00 A. Kucher, Pittsb.......... 2.00 P. Hering, Buffalo ..... 5.Q0 L. Rost. Phila..................... 5.00 A. Alakszay, Akron ......... 5.00 Jos. Vizi, Akron ............... 9.00 Jim Farkas, Akron ........... 5.ÖD Lefkovits L., Clev..............11.00 A. Molnár, Clev.................. 4.00 G. Scherhaufer, Clev.......... 4.00 J. Fodor, Ch. Falls ...........12.00 A. Wiener, Clev................... 2.00 B. Farkas, Clev................... 3.00 M. Kaczibán, Clev. ........... 2.00 J. Herczeg, Clev................. 6.00 Jos Takács, Clev.................. 5.00 N. N. Clev............................ 2.00 L. Bauer, Newark .......... 2.00 F. Duschek, Nutley, N. J. 12.00 L Gáncs, Carolina ...........12.00 J. Herold, Bridgeport........ 6.75 ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “UE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, ha«em arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül
