Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-01-27 / 1095. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 január 27. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI VÁLASZÚT ELŐTT... A világ nagykapitalistáinak érdekvédelmi szervezete a nép- szövetség miként előrelátható volt piacféltésben gyorstalpaló módszer szerint, szinte órák alatt kizárta tagjai közül Szovjet- Oroszországot. Ez rendjén van. Rendjén pedig azért, mert Oroszországnak nem is lett volna szabad egyáltalán belépnie e cirkuszi arénába. A sokat hangoztatott és még többször tagadott intervenciós felvonulás előestéjén vagyunk. Nekünk IWW-istáknak — bármennyire is elitéljük a szovjet kormány ténykedéseit és bár nem osztjuk az u. n. Komintern vonalvezetését sem — talán jobban és illetékesebben van jogunk arra, hogy leszögezzük áz újabb fordulat óráiban habozás nélkül álláspontunkat. Amikor ezt tesszük, kijelentjük, hogy ezen álláspontunk leszögezése a jövő órákban talán a legközelebben érdekelt IWW-isták, a magyarországi IWW-isták állásfoglalását jelenti. Azonban ez olyan IWW-isták állásfoglalása, akik az események kellős közepén állanak hűséggel posztjukon és ha föld- alá is kényszerítve, de az osztályharc élcsapatát alkotják, megértéssel, helyesléssel fog találkozni nemcsak az IWW-isták, de világszerte a proletáriátus széles rétegeiben. Talán sehol másutt mint itt Magyarországon, volt a legélesebb és úgyszólván életre-halálra szóló harc az IWW-isták és a Kommunisták Magyarországi Pártja cégére alatt kalózkodó gangszterek között. Szószerint kell ezt venni, mert a besúgók és spiclik, eme díszes csoportja és az IWW-isták között a gödi strandtelepen egy ízben valóságos véres ütközet zajlott le, ami több órán át tartott. Csupán a hirülvett csendőrségi karhatalom érkezésére szűnt meg. De sok sebesülés történt addig. Folyt a proletárvér tehát. Az IWW-t az uralkodó rendszer föld alá kény- szerithette, de meg nem semmisíthette. Moszkva rájött, milyen érdektársaság vezette orránál fogva, beszüntette a KMP finanszírozását és nemcsak az egész gangszterbanda csapott át nyilasnak, vagy szóródott szét, de egyetlen kommunista érzelmű proletár sem kerülhetett ettől a naptól kezdve a politikai rendőrség horgára, az álkommunisták jóvoltából. Igen! Éppen ezért tartjuk magunkat illetékeseknek, hogy most nyilatkozzunk s állásfoglalásunkat — ami kezdettől való — leszögezzük. Senki nem vonhatja kétségbe azt, hogy erre jogunk is van. A Szovjet Unió politikai kormányának ténykedéseivel, a világ forradalmasító törekvéseinek föladásával, a német-orosz paktum megkötésével, nem azonosítjuk magunkat. Ennek dacára, most amikor azt látjuk, hogy az arisztokrácia és papi járom alól kemény és véres harcok árán fölszabadult orosz proletáriátus és parasztság eddig elért gazdasági és szellemi vívmányait veszély fenyegeti. Amikor fölrémlik előttünk, milyen borzalmas mészárlás lenne annak következménye a pro- ietármilliók között, ha jelenlegi rendszerüket kapitalista hadseregek segítségével az elmenekült cári ellenforradamárok és papok döntenék meg és kerülhetnének uralomra. Ha arra gondolunk, micsoda baromi sors várna az irtás után még megmaradó orosz proletárokra és parasztokra. Ha azután a kapitalizmus Oroszország hatalmas területén, szabad harácsolási életelixirhez jutna, ez alkalmas volna életének, rendszerének meghosszabbítására, azt valljuk mi IWW-isták — főleg mi magyarországi IWW-isták, akik saját szemeinkkel láttuk, saját bőrünkön éreztük, mit jelent a kapitalizmus és a papság győzelme a proletáriátus és parasztság fölött — ehhez segédkezet soha, de soha nem nyújthatunk és nyújtani nem fogunk! Ha pedig kitör a harc, helyünk az orosz proletáriátus oldalán van, és ha kell úgy fegyvert ragadunk és velük együtt harcolunk azért, hogy ne a sötétség és halálhörgések, ne a megkínzott férfiak és megbecstelenitett nők és leányok jajkiáltásaikkal telt éjszaka boruljon rá Oroszországra és lakóira, mint 1919-ben történt Magyarországon, Finnországban és 1938-ban Spanyolországban. El a kezekkel tehát az orosz proletáriátustól. Ha nem! A proletáriátusnak tudnia kell kötelességét és mi magyar IWW- isták habozás nélkül teljesítjük is azt. Hisszük, nem egyedül! Budapest, 1939 december 15-én. Az IWW-isták magyarországi szervező bizottsága. NESZE NEKED ROOSEVELT Mindenkinek meg van a maga baja, még Roosevelt elnökünknek is. Nem elég az, hogy lassan lejár az elnöki terminusa, elveszíti a kitűnő munkáját és ő is megszaporitja az amerikai munkanélküliek nagy számát (nem fog a WPA-re szorulni). Nem elég, hogy a “job”- jára pályázó republikánusok folyton kritizálják, most azután psőstől hull a nyakába a veszedelem, a leghűségesebb hívei, kik éltek és haltak érte, most meghasonlottak vele és bejelentették azt, hogy ágytól-asztal- tol elváltak a régi szerelmüktől. A “Magyar Jövő” egyik szá- íjia jelenti be, hogy “F.D.R. Cserbenhagy ja a New Deal ügyét”. Megállapítja most már a; kommunáéi lap is: “Roosevelt pplitikája a tőkés osztálytól sohasem távolodott el”. Mikor ezt nii irtuk meg, akkor minket “szociálfasizták” jelzővel illettek és az amerikai magyarság között, hűség nyilatkozatokat gyűjtöttek, amelyeket “diszkül- döttség” vitt el Washingtonba. Változtak az idők a Hitler szövetség óta, ma már “a demokrácia világméretekbeni nagy vezére“ “Chamberlain cselédjévé” lett, de ugyan akkor még a lap hátulján, az ő kontroljuk alatt működő new yorki “Magyar Nap bizottság” a felhívásában ilyeneket' ir le: “a nincstelenek érdekeit szivén viselő nagy elnökünk Roosevelt ...” Ugy- látszik a kommunáciknál, nem tudja a jobb kéz, hogy mit ir le a bal, illetve a két balkezes firkászok, úgy írnak,, ahogy a moszkvai parancs szól. A vezércikkben áruló, a felhívásban meg “nagy elnök” Roosevelt. MOLNÁR FERENCZ AMERIKÁBAN •' Az amerikai magyar lapok mind megírták, hogy a legnagyobb élő magyar iró, kinek a müveit az összes kultur nyelvekre lefordították, megérkezett Amerikába. Sem ezek a lapok, sem az “uj korszakot” élő “Szabadság“ nem írják meg a?t, hogy mi az oka annak, h,ogy Molnár Ferencz, mint annyi más magyar iró, tudós és rpüvész, miért jött el Magyar- országból, miért szóródnak szét az. egész nagy világon. Nem Írják meg azt, hogy az a Molnár Ferencz, aki Magyarország legkiválóbb újságírója volt, ma nem irhát Magyarországon lapokban, mert az uságirói kamara nem vette fel tagjának. Nem írják meg azt sem, hogy annak a Molnár Ferencznek kinek a színdarabjait a múltban egyszerre mutatták be a világ összes fővárosaiban, ma nem játszhatják a régi és nem mutathatják be az uj színdarabjait Magyarországon. Nem. Egyszerűen elhallgatják azt, hogy Molnár Ferencz és sok más társa, ma Magyar- országon azért nem jelenhet meg a nyilvánosság előtt, mert zsidó és ez a mai fasizta Magyarországon olyan bűn, amelyet akkor sem bocsátanak meg ha az olyan világhirességre vonatkozik is mint Molnár Ferencz. AZ OROSZ NÉP ELLEN? Egy nagyon aktiv munkás- tásunk arra hívta fel a figyelmünket, hogy a lapagitáció munkában hátrányos az, hogy a ‘Bérmunkás” olyan sokat foglalkozik mostanában Szovjet Oroszországgal, mert azok a munkások, akik szimpatizálnak a Szovjetekkel, ezt olybá veszik mint a kapitalista lapok támadásait. Tény az, hogy az elmúlt hónapokban mi is gyakran irtunk erről a kérdésről, tény az is, hogy állandó kritika tárgyává tesszük a szovjet kormány ténykedéseit, de erről még akkor sem mondhatunk le, ha ugyanakkor a polgári lapok is támadják a szovjeteket, mert minden más kérdésnél csak egyetlen szempont az irányadó és pedig a munkásmozgalom kérdése, abban pedig a levél iró munkástárs is egyetért, hogy Sztalinék működése, különösen a Hitler paktum óta súlyos katasztrofális hatású a munkásmozgalomra. Miután az orosz-finn háború és a Hitler szövetség nemcsak, hogy fenn áll, hanem nap-nap után, újabb meglepetéseket hoz és homlok- egyenest ellenkezik mindazzal, amit modern munkásmozgalomnak mondunk, szerintünk ezeknek a tényeknek a megírása és megkritizálása elengedhetetlen kötelességünk, amelyről nem mondhatunk le azok kedvéért sem, akik még ma is szentirás- nak veszik Sztalinék kijelentéseit és kritika nélkül elfogadják a cselekedeteiket. Sőt a célunk a kritikával az, hogy ezeket az olvasóinkat felvilágosítsuk arról, hogy a szovjet kormány útja helytelen és a munkásmozgalomra. káros. Mi soha sem az orosz nép, hanem mindig az orosz kormányzat ellen írunk, amelynek az irányításában nagyon kevés beleszólása van az orosz proletáriátusnak. Csak annyiszor és olyan módon foglalkozunk Sztal i n é k k a 1, amennyiszer az ő működésűk, minket arra kényszerit. “SZOCIALISTA” KÖLTŐ Pár héttel ezelőtt egy levél és^ vele együtt több vers jelent meg a “Munkásában Olexo Endre bridgeporti költőtől, amely levélben arra hivatkozik, hogy ő már mint Olexo régi szocialista iró és sajnálatát fejezi ki, hogy eddig nem küldött verseket a “Munkás”-ba mint szocialista lapba és ígéretet tesz, hogy ha a szerkesztő is úgy. akarja “ezt a mulasztást a jövőben pótolni fogja”. Ismerjük Olexo Endrét, ő állandó verselő je volt a kommunista Uj Előrének, a Magyar Világnak. A levele kapcsán azt hittük, hogy a Sztalin-Hitler paktum, hozta ellentétbe a volt elvtársaival, azért fordul most a “Munkásához- Ez a feltevés azonban helytelen, mert a tények azt mutatják, hogy ennél a “szocalista” költőnél szó sincsen elvi kérdésről, mert ami-, kor a szocialista mivoltáról ir a “Munkás”-nak ugyanakkor a verseit állandóan beküldi a magyar nácilapoknak a bridgeporti “Egyetértés”-nek is. így közösséget vállal ebben a lapban j hirdetett Hitlerizmussal. Akármennyire szocialistának is vallja magát, mert a szocialista erkölcs nem engedi meg azt, hogy egy szocialista Írásai egy he-1 lyen jelenjenek meg Csongrádi) Tukacs-Birinyi náci firkászok írásaival, ezt nemcsak Olexonak de a “Munkásának is a figyelmébe ajánljuk. (Vájjon melyiktől irigyli a rovatvezető a vers- irót?? — szedő) TUDOMÁNYOS ELŐADÁSOK NEW YORKBAN Értesitjük munkástársainkat, hogy az ideiglenesen szünetelt TUDOMÁNYOS ELŐADÁSOK sorozata ismét kezdetét veszi. JANUÁR 28-ÁN VASÁRNAP a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave, Vlasits Márton munkástárs tart előadást. Tárgy: Kinek a kezeiben van Amerika vagyona. A munkástársak tömeges megjelenését kérjük. Az IWW csoportja.
