Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-01-20 / 1094. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 január 20. AMIT NEM HAGYHATUNK SZŰNELKÜL —"———■___cs. . Ő MEGJEGYZÉSEI HALÁSZGATÁS KÖZBEN A közelmúltban felhívtam az olvasóink figyelmét Kemény György a “Verhovayak Lapjában” megjelenő cikksorozotá- ra, amelyet az amerikai munkásmozgalom, nagy sztrájkjairól ir. Akkor dicsérőleg említettem meg azt, az alaposságot és tárgyilagosságot, amellyel ismerteti az amerikai munkástörténelem véres lapjait, különösen kiemeli a sztrájktörő ügynökségek és az egész állam- aparátus aljasságát ezekben a harcokban. Ez a becsületes írása késztetett arra, hogy akkor elhallgassam azt, hogy az egyes általa megirt harcokban elhallgatta az IWW szerepét, arra gondolva, hogy tekintve a tárgyilagosságát — ez nem tudatosan történt meg. Sajnos, de ez a véleményem alaposan megváltozott akkor, amikor két nagy cikkben ismertette Mr. Kemény a mckees-roc- si nagy sztrájk lefolyását, maga a leírás megdöbbentően élet- hü, bátran és nyiltan Írja meg, nemcsak a deputivá esketett gangszterek gazságait, de a hatóságokét is, fel egészen a szenátusi vizsgáló-bizottságig. Csak egyről feledkezik meg Mr. Kemény az IWW nagy szerepéről ebben a harcban, már pedig a mckees-rocksi sztrájk 100 százalékos IWW vezetés alatt folyt le. Ez a szervezet volt az, amely óriási áldozatokat hozott a harcban és a cikk iró mégis megelégszik azzal, hogy az IWW szerepét két szóban említi meg. Kemény György az utóbbi időben úgy mutatkozott meg, mint magyar Amerika leggerincesebb újságírója, de ez a tudatos elhallgatása az IWW szerepének sokat le von az iró gerincességéről alkotott véleményünkből. SZÉGYENLIK? Úgy látszik, amint a legszerencsétlenebb uccai nőnek is vannak olyan pillanatai az életben, amikor elpirul, akként vannak a mi kommunáciainknak is olyan megirni valójuk, amelyet minden aljasságuk dacára is szégyenlenek megirni. Hozzá voltam már szokva ahhoz, hogy a “Magyar Jövő” egyes dolgokat csak hetek múlva ir meg, azért vártam, hogy talán majd csak leközli azt a sürgöny váltást, amely Stalin és az őt a hatvan éves születés napja alkalmával üdvözlők között lefolyt. De hiába, azt még a “Magyar Jövő” kulijai is észrevették, hogy ezeket a sürgönyöket nem lehet a magyar prolik elé tálalni, mert az any- nyira undorító, hogy még az ő jól edzett gyomruk is felfordulhatna tőlük. Nem-e örökös szégyene a munkásmozgalomnak, hogy az orosz kommunista párt vezérét, a párt főtitkárát, meleg, baráti szeretettel üdvözölte Hitler és Ribbentrop a német szocialista és kommunista munkások legyilkoló ja, a munkásszervezetek szétverő je, a koncentrációs táborok megalkotója, amelyekben még ma is tízezrével szen- vendnek a munkások. Üdvözölte főtisztelendő ur Ti- so, a slovák köztársaság elnöke, a Hlinka gárda megalkotója is, aki halomra gyilkolta a szlovák szervezett munkásokat. Ezekre a baráti üdvözletekre oly émelyítő válaszokat küldött Stalin atyuska, hogy érthető, hogy a “Magyar Jövő”-ék nem merték leközölni ezeket a táviratokat, amelyben Sztálin arról biztosította a német proletáriátus hóhérait, hogy az orosz szovjet és a náci Németország között a barátság örök, mert az “vérrel van össze cementezve” ettől még a “Magyar Jövő” prostituáltjai is elpirultak (?). BIRINYI A KÖZGAZDÁSZ A mi, nem éppen hibátlan kerekű Birinyi barátunk, honmentői tevékenységében, nagyon sokoldalú fiúnak mutatkozott. Irt ő vallási, politikai, állami és társadalom tudományi szempontból, de hihetetlen következetességre a legnagyobb ostobaságokat minden esetben. Legutóbb közgazdasági szempontokat tartott szem előtt és minden elmeorvos megállapítaná ebből és az előbbi cikkeiből, hogy az őrültségben is rendszer van. Kezébe került egy statisztika, abból szépen leírja, hogy mennyi Amerikában a munka- nélküli és leírja az amerikai nép keresetét és megállapítja egész helyesen; hogy az amerikai lakosság túlnyomó nagy többsége mélyen az amerikai életstandardon él. De és itt jön a legjobb, az hogy őkelme rögtön meg is állapítja a baj okát és mint jó orvos az orvosságot is felírja. Szerinte Amerikában azért van 10 millió munkanélküli és azért él nyomorban any- nyi sok millió ember, mert azok a fránya angolok és franciák tartoznak a világháborús hadiszállításokért. “Ezért az amerikai népnek 12 milliárd dollárral kevesebb vásárló képessége van”. Birinyi szerint a munka- nélküliség oka az, hogy a franciák és angolok tartoznak és nem fizetnek. Hát nincs igaza?! Ha nekem és a 9.999.9999 munkanélküli társamnak, megadnák a ránk eső adósságot, mondjuk 1000 dollárt azok a piszkos szövetségesek, azt mi rögtön elvásárolnánk, mindjárt itt volna a prosperitás, megszűnne a nyomor. Ja, de most jut eszembe, hogy az ángliusok nem is nekem tartoznak, igy én aligha kapnék valamit is belőle, meg az is eszembe jut, hogy van itt pénz ma is dögivei (csak nem nekünk) meg az is eszembe jut, hogy az adós nemzeteknél igy Angliába is van munkanélküliség, nem is kicsi. Hát “kedves” Birinyi, ez nem közgazdaság- tan amit Ön itt leirt, mert azt ma már mindenki tudja, hogy a munkanélküliséget, a nyomort nem a Morganék külföldön lévő pénze, hanem a kapitalista tár-| sadalmi rendszer termelési anarchiája idézi elő. Amit Ön leirt az propaganda, nagyon buta, nagyon átlátszó náci propaganda. BIZONYÍTÉK! A Magyar Jövőben Szebenyei “kollega” nagyon neki ront egy zöld ”kollegá”-nak, ki úgy akarja magát észrevétetni, hogy kijelentette az amerikai lapok utján, hogy a magyar zsidóság megsértése miatt párbajra hívta ki az egyik nyilas képviselőt. Mi nem tudjuk, de nem is érdekel bennünket az, hogy ez a párbaj- vagy szájhős tényleg elküldte-e a kihívó táviratot, hogy tényleg haza megy-e, hogy “megvívjon” egy párbajt. Mi nagyon lenézzük ezt a hősieskedést, de egy kissé nevetségesnek találjuk Szebenyei ő forradalmiságát is, ki azzal indokolja azt, hogy ez a Dénes egy álhirlapiró, mert nem vették fel az újságíró kamarába. Hát kérem kedves kommunáéi Szebenyei az ma egy erkölcsi bizonyítvány ha valakit az újságíró kamarába nem vesznek fel, mert azt ön is jól tudja, hogy abban zsidót, liberálist, antifasiztát nem vesznek fel. Ezen a Dénesen kívül sok más magyar újságírót ért ez a kitüntetés. Ettől eltekintve, lehűt, hogy igaza van Szebenyeinek, hogy ez a Dénes egy zsaroló ál- hirlapiró. Csak azt nem értjük, hogy ezzel a képességgel miért nincs még a Magyar Jövőnél? ERRE ÉN IS BEFIZETEK Most utólag be kell vallanom, hogy az elmúlt évben egy nagyon mulatságosnak ígérkező komédiától estem el, nemcsak én, hanem sok más munkástársam is, az ország különböző részéből. Még vissza emlékezhetnek a munkástársak arra, amikor a clevelandi kis piszkos szerkesztője beugratta a Munkás Betegsegélyző 2-ik osztályának a titkárát, hogy indítson ellenem port a Bérmunkásban megjelent ostorcsapásaim- ért, amelyek nagyon érzékenyen érintették a titkár urat. Később a szerkesztő ur is nagy címen jelentette be, hogy őkelme is port indít, nemcsak ellenem, de az egész lapbizottság ellen is. Nemcsak a clevelandi, hanem a vidéki munkástársak is résztakartak venni ezen a nem mindennapi komédián és New York, Pittsburgh és Akron jelentette be, hogy egy-egy jól megpakolt autóval hozzák el a tanúikat, az állításaink igazolására. A rendőrügyész előtt is kijelentettük “semmit sem vonunk vissza, bizonyítunk”. A Bérmunkás hetken keresztül hívta fel a társaságot — ismerve a gyenge emlékező tehetségüket — hogy várjuk a beígért port. De a társaság begyulladt és a per elmaradt, de elmaradt más beígért pör is, mert ugyan abban az időben, szedték le Tárcáiról a keresztvizet “Az Ember”, “A Munkás” és Him- lernek vagy 6 heti lapja, a magyar szótár minden jelzőjét rá rakták, ami ellenkezője a becsületesség és a tisztesség jelzőinek. Tárcái újra nagy hangon jelentette be, hogy beperelte Himler Mártont, természetesen ez a pör is elmaradt, miután a AZ ESEMENYEK SORÁN Meglátja Pika Pál SZÉP KIS DEMOKRATÁK? A Washingtonba sereglett honatyák egy része megmutatta, hogy igazságtalanul viselik a demokrata jelzőt. Mostan került ismét a képviselőház elé az a törvény javaslat, amely a lynchelés ellen szól. Ezt a javaslatot egy new yorki képviselő terjesztette elő, amire a déli államok képviselői erősen tiltakoztak. Természetesen a déli államok képviselői úgyszólván mind demokraták. Legalábbis névleg. Hogy miért hívei a lynchelésnek, hát biztosan azért, mert ha törvényes eljárás szerint büntetnék a tetteseket, hát kiderülne a turpiság, hogy a hatóság emberei által elkövetett bűncselekményekért amint már többször megtörtént, ártatlan embereket, főleg feketéket lyncheltek meg és ezáltal befejezettnek tudták a dolgot. Lám, lám, milyen hipokraták a honatyáink. Azért mennek Washingtonba, hogy törvényt csináljanak és egy olyan törvényjavaslat ellen tiltakoznak, ami a déli államok szégyenletes barbár intézkedései ellen irányulnak. NEM TALÁLJÁK A FEHÉR HOLLÓT. A Dies bizottság lámpással keresgél; de még fehér hollót sem talál. A napisajtó ujjongott, hogy Roosevel- tet leleplezték, mivel vagy hét ezer, úgynevezett vörös (?) van a kormány fizetési lajstromán. A felülvizsgáló, Mr. Matthews, aki azzal lett megbízva, hogy állitsa össze azoknak a vöröseknek névsorát, akik a kormány fizetési lisztáján vannak. Mr. Matthews, annyira elkészült vele, hogy egyetlen név nincsen a birtokában. Ez a csekély kis vizsgálat, ami nullával végződött 100 ezer dollárba került, erre van pénz bőven. JÓSZÍVŰSÉG, a román király őfelsége félti a hazáját, természetesen neki van mit félteni és közben olyan szép hangzású kijelentést tett, hogy képes az utolsó embert feláldozni, hogy az országját megvédje. Lám, lám, milyen jó szivü, csak éppen arra nem határozta el magát, hogy esetleg ős is képes lenne a hazájáért meghalni. Ilyenek a jó hazafiak, egytől- egyig képesek mások életét feláldozni. “felperes” jelölt itt sem merte megreszkirozni a bizonyítási eljárást. De most úgy látszik kárpótlást kapunk az elmaradt komédiáért, mert amint a Himler lapokból olvassuk, Himler bejelenti: “nem kellemes az ilyesmi, mert az ember szívesebben lesepri a poloskát (Tárcáit — szerk.) mint szétnyomja, de megunta Tárcái piszkolódását és beperli őtet”. Figyelemmel kisérjük, hogy Himler beváltsa-e a fenyegetését, vagy pedig ő is csak “bejelenti”. Ha igen, úgy erre a komédiára én is meg veszem a belépti jegyet.
