Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-01-20 / 1094. szám
1940 január 20. BÉRMUNKÁS 5 oldal A diktátorságoknak az Egy Nagy Szervezet állhatja útját Az idegen izmusok ijesztgetésével a fasizmus felé irányuló törekvéseiket takargatják a fékerek. Napról-napra rémes regékkel tömik a közönséget, a különböző világrészeken lábraka- pott diktátorságok brutális elnyomásáról. A sajtó állandóan leleplezi Stalin, Hitler és Mussolini ténykedéseit. A egyes munkás egyesületek éppen úgy,® mint a kereskedelmi kamara elitélik a diktátorokat és rezolu- ciókat fogadnak el ellenük. Felvilágosítanak bennünket, hogy mennyire rothadt a diktátor- ság és egyre bizonyítgatják, hogy mennyire szerencsétlenek azok a munkások, akik diktáto- ri kormányzati rendszerben kénytelenek élni, hogy mennyire le vannak láncolva és rettenetes rabszolgaságban tengődnek. Nagy többségük ezeknek a szószátyároknak, viszont nem ellenzik az általuk annyira rosz- szalt idegen diktatúrák itteni meghonosítását. Támogatnak úgyszólván minden olyan törvényhozást, ami nagyobb elnyomatásra vezet. Helyeslik az idegenek deportálását, még azokét is, akik 20-25 és negyven esztendeje élnek már az Egyesült Államokban. Elfelejtik, hogy ezek az elemek a legoszloposabb védelmezői a demokráciának és gyűlölői a diktátorságok minden fajta gúzsba kötő rendszerének, melyet már az a tény is bizonyít, hogy szülőföldjükről kivándoroltak elsősorban azért, hogy megmeneküljenek a diktatúrák egyik-másik fajtájától. Törhetetlen bátorság, intelligencia, önnállóság és kemény munka volt, ami hatalmassá építette ezt a nemzetet és ugyanaz a feltétele még ma is a további fejlődésnek. Amit az idegen születésűek hozzájárulása nyújtott ehhez, ismeretes minden józanul gondolkodó ember előtt. Csak a feltolakodott idegen faló és amerikanizmust védelmező prókátorok felejtették ezt el. Éppen úgy ignorál- ják azt az igazságot is, hogy az önmaga által választott hazájában az egyén éppen olyan jó amerikai és enyhén kifejezve semmivel sem kivánatlanabb mint az, aki véletlenül beleszületett az amerikai meghatározásba. diktatúra kialakulását ? Egyszerűen azt felelhetjük, hogy nem! Diktátorság létesülését eredményesen megakadályozni, a helyesen szervezkedő munkás- osztály képes csak. Azáltal, hogy szervezett erejénél fogva a munkaidőt redukálja olyan mértékben, hogy a munkanélkülieknek is alkalom adódjék kenyérkeresetre. Ha ez nem történik meg kellő időben, akkor előfordulhat, hogy a munkán kívülieket a politikai kormányzat, eszközül használja fel a tessék-lássék munkásszervezetek ellen. Az unionoknak feltétlenül törekedniük kellene, hogy amíg munkanélküliség fenforog, segítsen emelni a munkanélküliek életnívóját. A munkanélküli és ez különösen az ifjúságra vonatkozik, nem mindig ismeri el az életnívó külömbséget a dolgozó és munkanélküli munkás között. A tátongó ür olyan nagy ma már a munkanélküliek és munkán levők között, hogy sokak előtt úgy tűnik fel, mintha a foglalkoztatott munkások és munkanélküli társaik érdekei nem volnának azonosak. Hiszen sokan vannak a munkanélküliek között olyanok is, akik még nem is nagyon régen a szervezett munkások előhar- cosai voltak és lelkesítői a sztrájkoló munkásoknak, akiket esetleg könnyen felhasználhatnak az uralomra törekvő politikus csoportok, diktatórikus hajlamuk teljesítésére. A dik- tátori akarnokok nem mulasztják el a megkapó jelszavak alkalmazását sem, amivel nagyon egyszerűen hatni tudnak a munkanélküliekre különös e n, mint tették Németországban a nácizmus keletkezésekor, hogy “mindenkinek joga van a megélhetéshez” stb. Különös, hogy a gyűlölködés mérge már átterjedt egyes uni- onokra, melyeknek tisztviselői valósággal kémkednek a szervezet tagjai között. így készítik elő ravasz cselekvéssel és nevetséges jelmondatokkal itt is a diktatúra alapját, a minden hájjal megkent veszedelmes fékerek, akik pedig a nyilvánosság előtt, mint a demokratikus rendszerek védelmezői szerepelnek. A DIKTATÚRÁK ELLENI GÁT Bizonyos, hogy a népesség legnagyobb többsége ellensége minden fajta diktatúrának — legalább is ez a látszat. Azonban a tény az, hogy ellenezni valamit és tudatosan cselekedni ellene, teljesen két különböző eredményre vezet. A különböző izmusok törvénytelenitése, vagy kitiltása vájjon megakadályozhatja a MUNKÁSOKÉ A KÜZDELEM Tény és senki sem tagadja, hogy mindenkinek joga van a megélhetéshez, azonban mi ennél többet mondunk és pedig, hogy a szorgos dolgozóknak joguk van a termelés összes javaihoz, vagyis munkájuk teljes gyümölcséhez. Sőt mi több, joguk van állandó munkához és olyan munka- viszonyokhoz, amelyet önmaguk javára alkotnak és irányítanak. A csírázó diktátomokok mindent ígérnek, jogokat és minden mást, de megfogható biztosíték nélkül, a munkások segítő hozzájárulása ellenében. Szükségük van a munkások segítségére, ügyük előmozdításának céljából, azonban mihelyst eredményhez jutnak, elfelejtik a számtalanszor hangoztatott ígéretek teljesítését, sőt hálájuk jeléül halomra gyilkolják a velük ellenkező munkásokat. Lásd miként cselekedtek Németországban, Olaszországban, hogy ne is említsük Oroszországot. Amidőn tehát munkások harcba szállnak valamely vezér parancsolására, az általa meghatározott célért, tekintet nélkül, hogy milyen ígéretekkel kecsegtet, akkor egyáltalán nem önérdekeikért küzdenek. Ellenkezőleg ? Segítenek lerakni a diktátorság alapját és önmaguk fölé emelik azt. Ezért tehát a munkások sorai között tevékenykedő leghangosabban kiabáló, az idegen izmusok elleni hajszának és bajnokai az amerikai munkások megmentésének és az amerikai demokráciának arkangyalai mindenáron, lehetséges, hogy éppen ezek törődnek a legkevesebbet a demokrácia sorsával. Sőt annál is kevesebbet törődnek a dolgozók sorsával, akik arra használják fel a megkapóan kedvelt jelszavakat, hogy önmagukat ismerté tegyék, hogy azáltal hatalomhoz juthassanak. SZERVEZKEDJETEK HELYESEN Az IWW megingathatatlanul azon szilárd állásponton van, hogy a munkásoknak kell kez- keményezni és harcolni követeléseik beteljesüléséért és ami ugyanilyen fontossággal bir, sohase támaszkodjanak hatalomra áhítozó egyénekre, hogy azok cselekedjenek értük. Az IWW törhetetlenül hirdeti, hogy a munkásoknak iparilag szükséges szervezkedniök és az általuk alkotott ipari szervezetekkel alkothatja a munkásosztály erőteljes Egy Nagy Szervezetét. Továbbá a gazdasági munkásszervezeteknek határozottan forradalmi alapon kell működni, például amint azt az IWW elvinyilatkozata is meghatározza. “A munkásosztály és munkáltató osztály között semmi közösség nincsen.” Az igazi alapokon nyugvó munkásszervezetek, nem képezhetnek csupán tagjárulékot felhajtó ügynökséget, hanem törekedniük kell tagjaikat forradalmi vonalon nevelni és a pillanatnyi előnyökért folytatott küzdelem mellett arra kell szervezkedni, hogy a munkásosztály képes legyen a termelés eszközeit a köz javára alkalmazni, amidőn a kapitalizmus képességei teljesen megszűnnek. Forradalmi ipari szervezetek nem utasíthatják vissza egyetlen munkás beállását sem, csupán azon oknál fogva, mert az iparban nincsen elegendő munka a szaporodó tagság részére. Bebizonyult már eléggé több szervezetnél, hogy uj tagok kiküszöbölése által egyenesen útját állták és megtörték a munkások bátorságát. Amidőn tehát az IWW-hoz csatlakoznak a dolgozók, ugyanakkor a legfontosabb és hatásosabb lépéssel közelednek a diktátorságoknak útját állni. Bármilyen formában is készülődjön diktatórikus kormányzati rendszer, annak csakis helyesen szervezett munkásosztály emelhet gátat és egyben a helyes ipari szervezkedéssel az uj társadalom alapját építjük, a mainak keretein belül. (Az Industrial Workerből Ky.) . CSÖKKEN A MUNKANÉLKÜLISÉG HA MEGÉLJÜK MÉG TALÁN MEG IS SZŰNIK Régi szokás, hogy így évvégén, statisztikai kimutatásokat közölnek, a legkülönbözőbb dolgokról. Beszámolnak a nyereségről, a termelés emelkedéséről és sok mindenről, ami minket munkásokat is nagyon közelről érint. így például megtudtuk, hogy a bezárult 1939-es év, azok közé az évek közé sorozandó, amelyek alatt az automobil gyártás elérte az eddig ismert legmagasabb fokot, illetve 1939-hez hasonló, kilenc évet ismernek csupán, beleértve az úgynevezett prosperitásos éveket is. Az autómágnások és trösztök valamennyien busás profitot zsebeltek el. Még a hatalmas Chrysler vállalat is, noha detroiti telepein, közel két hónapon át úgyszólván holtponton volt a termelés a munkások sztrájkja miatt. A közölt kimutatásokból megtudjuk azt is, hogy 1939-ben több mint egy millió ember került le a reliefről, WPA-ről és nyert foglalkozást az iparágakban, ahol állami, vagy inség- munka, avagy könyöradomá- nyok helyett, a két keze munkájával nyílt alkalma megkeresni a kenyerét. Szó se róla, ha az ilyen kimutatás egy olyan orszából jönne, amelynek munkanélkülisége az egy milliós számok körül forog, a rendszer urai gomblyukba tűzhetnék a nagy eredményt és eldicsekedhetnének vele. De amikor az Egyesült Államokban jelentik ezt, ahol konzervatív számítások szerint is . . . tizenkét millió munkanélkülit tartottak számon az 1939. év beköszöntő elején, az egy millióval csökkent számok, aligha válthatnak ki belőlünk különösebb lelkesedést. Könnyen megérthető, hogy ha a munkanélküliség megoldása a kapitalizmustól fog függni, akkor az eljövendő tizenegy esztendő alatt, még megoldást nyerhet. TUDOMÁNYOS ELŐADÁSOK NEW YORKBAN Értesítjük munkástársainkat, hogy az ideiglenesen szünetelt TUDOMÁNYOS ELŐADÁSOK sorozata ismét kezdetét veszi. JANUÁR 28-ÁN VASÁRNAP a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave, Vlasits Márton munkástárs tart előadást. Tárgy: Kinek a kezeiben van Amerika vagyona. A munkástársak tömeges megjelenését kérjük. Az IWW csoportja.
