Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-01-06 / 1092. szám

1940 január 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL "___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A finn Mannerheim vonal nyugati része ellen százezer orosz proletárt vonultattak fel, akik a nekik szokatlan időjárás és a finnek erős védelme alatt, mint képünk mutatja, sohasem fog­ják viszontlátni övéiket. STALIN ŐFELSÉGE Stalin a minden oroszok leg­főbb atyaistene, a kommuná- zik felmagasztosult vezére, 60 éves születésnapi ünnepét ép­pen úgy ülték meg, mint dics­telen elődjéét Miklós cárét. Az ország lobogó díszt öltött, a la­pok vezércikkeztek, és a talp­nyaló udvaroncok, írtak és szó­nokoltak, a hadsereg parancs­nok Vorisolov, azt irta, hogy “ a sovjet katonák Stalin nevé­vel az ajkukon, boldogan halnak meg a finn fronton. Akárcsak az elődje, ma már Stalin szemé­lyesíti meg Oroszországot és az orosz prolik, nem a világforra­dalomért, hanem Stalinért hal­nak boldogan meg (a “felszaba­dítandó finnek szemtelenül sok elvtársat juttatnak ehhez a bol­dogsághoz) . 1914-ben Potiorek osztrák tá­bornok, Ferenc Jóska születés­napjára “Belgrádot' helyezte legalázatosabban őfelsége lábai elé”. Ezért az “ajándékért” Po­tiorek kitüntetést kapott, csak­hogy azok a szemtelen szerbek nem voltak olyan lojálisak őfel­ségéhez, mert három nap alatt tönkreverték Potiorek hadsere­gét — vagy 15.000 magyar ka­tona hagyta ott a fogát — és visszavették az ajándékot. Ugyan ezt a gyalázatos em­bermészárlást rendezte meg most a sovjet “Potriorek” gene­rálisa, hogy születésnapi aján­dékkal kedveskedjen Stalinnak, de a finnek álá Szerbia, tönkre­verték a vágóhidra küldött elv­társakat, Stalin legnagyobb di­csőségére. A teteje a dolognak az a tá­virat váltás, amit a német és az orosz “führer” egymással váltott. Stalin a következő gra­tulációt kapta: “Kérem, fogadja legőszin­tébb szerencse kivánataimat, 60-ik születésnapja alkalmá­val. Boldog jövendőt kívánok úgy önnek, mint a baráti Oroszországnak, Hitler.” Erre a kedves üdvözletre kö­szönő távirat ment, amely igy fejeződött be: “ a német-orosz barát­ságot a vérpecsétje fűzte szo­rosra, és az egyre szorosabbá válik. Stalin” Bizony a vér, a Berlinben le­fejezett kommunisták, Zinovje- vek vére a lengyel proletárok vére, a finnek vére és a még ki- ömlő sok vér fogja, szorosabbá tenni ezt a barátságot egész az akasztófáig, amelyet a sok pro­li vezérek megérdemelnek és re­mélem meg is kapnak. MÉGIS TÉVEDTEM A múlt heti lapunkba megír­tam, hogy az amerikai kommu- názik évek óta elfelejtették a magyar komün mártírjait, akik­ből olyan soká élősködtek. De most az I.W.O. széltolója, a “Magyar Jövő” karácsonyi szá­mában újra felfedezi a mártíro­kat és a tömegek széditése ér­dekében, most glorfikálja azo­kat, akiket a “demokráciá”-ban való szédelgés kedvéért, hosszú éveken keresztül megtagadtak. Ez a hullarabló, még nem olyan régen a demokráciáért, Rooseveltért tépte a száját. A múlt évben a bánya vidéken, Szent Istvánról tartott előa­dást és ezt a pogány gyilkolta- tó “szentet” állította példakép­nek a bányászok elé, akkor ezek a fickók, a vallás és a polgári demokrácia védelmében utaz­tak, akkor ez volt az üzlet, de ma, amikor a sovjet imperializ­must kell, mint világforradalmi tényt beadni a prolinak, akkor előkerülnek a lomtárból, a már­tírok és azok csontjaival cégere- sitik a stalini gazságokat. Mire Stalinék elfoglalják Finnorszá­got, addigra megérjük még azt is, hogy a fehér jóskák. megint lemerik irni a “proletár dikta­túra” jelszavát is, annyira visz- sza fognak forradalmosodni. Pe­dig hosszú évek óta tilos volt ezekről a régi jelszavakról sza­valni a kommunázi berkekben. chao-kung Ez a furcsa név mindjárt nem lesz olyan furcsa, ha meg­magyarázzuk, hogy egy Tolna­megye paksi budhista “supreme master” szól az angol, francia, német és orosz kormányokhoz, követelve, hogy haladéktalanul kössenek békét, mert ellenkező1 esetben, ők maguk, a tibeti bud­hista főpapok, az ő emberfelet­ti erejükkel fognak rendet te­remteni. Persze “father” Chao- Kung eme fenyegetőzésének ép­pen annyi hatása lesz a megne­vezett imperialista kormányok­ra, mint a körösi szentelt víz­nek, vagy a pápa őszentsége ál­tal elrendelt imának. Ezt a Chao-Kungot, nem Pak­son keresztelték erre a névre, ott egyszerűen Trebits Ignác név volt az, amelyre hallgatott, abból lett Tárcái Ignác, ezen a néven lett német missziós pap, majd Lincoln név alatt angol képviselő, majd nemzetkö z i kém, majd német ellenforradal­mi szervező stb. stb. után most mint tibeti budhista pap fenye­geti meg a világot. Elgondolkozva ennek a nagy­stílű szélhámosnak az élettörté­netén, sajnálattal lássuk, hogy Chao-Kung clevelandi testvére, minden igyekezete dacára na­gyon mögötte maradt Chao- Kungnak. Jó FEJ Szebenyei József magyar új­ságíróról, ki a háború után ke­rült Amerikába, mindenki tud­ja, hogy nagyszerű újságíró, egyike magyar-amerika legjobb toliforgatóinak, kinek azonban egy nagy hibája van, hogy a jó feje, a jó tolla mindenkor bérbe vehető. Olyan ez mint az urasá­gi föld, amelyen a tulajdonos nem akar dolgozni, tehát bérbe adja, használatra annak, aki ép­pen fizet érte. Egy ideig az Amerikai Ma­gyar Népszavában szolgálta Horthyékat, majd azt tette a saját heti lapjában, később Gön­dör Ferenc “Emberijében a demokrácia mellett tört lánd­zsát. Mikor a nyár elején elő­ször merült fel a Hitler-Stalin paktum lehetősége, akkor Sze­benyei egy nagyobb cikkben magyarázta meg, hogy miért le­hetetlen az, hogy Stalin és Hit­ler kezetfogjanak. De ez a kéz­fogás minden lehetetlenség el­lenére is megtörtént, sőt ma már mint Stalin sürgönyözte Hitlernek már “vérrel van meg­pecsételve ez a barátság”. Szebenyei ur elhallgatott egy ideig, mig nem pár hét előtt egyszerre csak újra felbukkant az “Ember” hasábjain, ahol most már ennek a “vérrel pecsé­telt” kézfogásnak a helyességét magyarázta meg. Mindenki aki Szebenyeit és a “Ma­gyar Jövő” cim alatt meghúzó­dó közkereseti társaságot isme­ri, tisztába volt azzal, hogy Sze­benyei írásaival a kommunázi lap hasábjain fogunk rövidesen találkozni. A karácsonyi számban már ki is jött ez az uj forradalmár, akin azonban meglátszik, hogy rövid ideje eszi a ’’forradalmi” kenyeret, mert a cikkében — hogy a megbízhatóságát igazol­ja — ajánlkozik arra, hogy Hit­lert sajátkezüleg felköti, elfe­lejti azt, hogy Hitler ma ne­bánts virág, hü szövetséges, aki olyan végtelenül kedves üdvöz­letét küldött a minden oroszok vörösre mázolt cárjának Stalin­nak. Jó, jó Szebenyei ur, illetve most már elvtárs, szép ez a nagy buzgalom, de legyen tekin­tettel a társaságra, amelybe ke­veredett, tessék szépen alkal­mazkodni és tudomásul venni azt, hogy Hitler egy gyengéd, békeszerető angyal, akinek a Stalinnal együtt szerkesztett “béke ajánlatát” a lengyelor­szági osztozkodás után a csúnya Chamberlain és Daladier urak visszautasitották. Ne felejtse el azt sem, hogy a stalini imperializmust az egész világ elitéli, csak egyedül Hitler az, aki “megérti” a sta­lini “felszabadító” harcot a fin­nek ellen, tehát lassan a testtel, ne nyúljon olyan gorombán a szövetségeshez, mert megtalál haragudni Stalin atyuska. Máskülönben nagyon jó tár­saságba teccett kerülni, nagyon jól fog állni önnek a Neuwald, Nagy János társaság, mintha csak a testére szabták volna. Pompás egy csere volt ez Magyar Jövőék, Somogyi Pál’ a spanyol forradalom veteránja helyett Szebenyeit ültetni le az elárvult Íróasztalhoz, ki szintén veterán harcosa a . . . magyar ellenforradalmi Horthy rend­szernek. A NÁCI EGYSÉG Hitlerék minden alkalmat fel­használnak arra, hogy kihang­súlyozzák azt, hogy a német nép minden rétege egységesen áll a vezér mögött, különösen szere­tik az egység megnyilvánulásá­ra felhasználni a Hitler által el­rendelt és ellenőrzött szavazáso­kat, amelyek mindig 100 száza­lékos bizalmi megnyilvánulások, annál is inkább, mert csak igen­nel lehet szavazni, aki mégis vesz magának bátorságot, hogy ellenvéleményt nyilvánítson azt egyszerűen eltitkolják. A háború kitörése óta azon­ban az elnyomott és elhallga­tott ellenvélemény, olyan feltű­nően és hangosan nyilvánul meg, hogy azt már nem lehet titokban tartani. Az elmúlt pár héten tömege­sen vasúti katasztrófák történ­nek a Harmadik birodalomban, amelyekben rengeteg sok hadi­anyag és emberélet pusztul el. Ez a tény nem a normális sze­rencsétlenségeket jelenti, ha­nem az elnyomott proletáriátus szabotálását a náci uralommal szemben, amely forradalmi jel­legű lenne ha a sovjettel való szövetség nem tartaná le a ra­dikális munkások nagy tömege­it. De Hitlernek egy nagyobb vesztesége, még jobban felfog­ja rázni az elnyomott német proletáriátust minden sovjet paktum dacára megfogja dönte­ni Hitler rezsimjét. Olvasd a Bérmunkást!

Next

/
Thumbnails
Contents