Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-06-15 / 1115. szám
1940 junius 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal Vissza Marxhoz! Az állam a közel és távoljövőben (B-y) Milyennek látta Marx és Engels az államot a kapitalista állam után? Engels a következőkben foglalja össze az állam elméletét: “Az állam tehát nem öröktől fogva létezik. Voltak társadalmak, amelyek fönnálltak nélküle, amelyeknek fogalmuk sem volt az államról és az államhatalomról. A gazdasági fejlődés meghatározott fokán, amely szükségszerűen össze volt kötve a társadalomnak osztályókra való szakadásával, az állam eme szakadás erejénél fogva elkerülhetetlen lett. Gyors léptekkel közeledünk most a termelés fejlődésének olyan fokához, amelyben ezen osztályok fönnállása nemcsak megszűnik szükségszerűvé lenni, hanem nyílt akadálya lesz a termelésnek. Az osztályok ép oly elkerülhetetlenül el is tűnnek, amilyen kikerülhetetlenül keletkeztek a múltban. Az osztályok eltűnésével elkerülhetetlenül eltűnik az állam. A társadalom, amely újra szervezi a termelést a termelők szabad és egyenlő társulásának az alapján, oda- küldi az egész állami gépezetet, ahová való: a régiségek múzeumába, a rokka és a bronzbalta mellé.” (A család, magántulajdon és az állam keletkezése cimü könyvében Lenin idézi a fenti összefoglalást. Minden olvasónak kötelessége volna önmaga iránt, hogy Lenin eme “Az állam és forradalom” cimü könyvét elolvassa, ha megakarja tudni, hogy mi volt Lenin álláspontja e kérdésben.) Marx a Gothai Program kritikájában ezt mondja: “ . . . lehet a mai államiságról beszélni, szemben a jövendővel, amikor a mai állam gyökere, a kapitalista társadalom, már elpusztult.” Tehát látjuk, hogy a két ember ebben a kérdésben is egyetértett. Marx igy folytatja a kritikát: “Kérdezhetjük aztán, milyenre változik át az államiság a kommunista társadalomban? Vagy más szavakkal: megmarad-e olyan társadalmi funkció, mely a mai állam tevékenységének megfelelne? E kérdésre csak tudományosan lehet felelni s nem közelitjük meg a problémát egy bolhaugrásnyival sem ha ezerszer is tesszük össze a két szót: nép és állam.” Marx egy igazi tudós óvatosságával beszél a jövőről, amely távolabb esik, de a közelebbi jövőről, amely a kapitalizmus és kommunizmus közé esik, vagyis az átalakulási időről sokkal határozottabban ir a fenti idézetet követő szakaszban: “A kapitalista és a kommunÚtirány a bugaci pusztára: A Holland Tunnelon át vegye a 25-ös Highwayt, addig mig meglátja a Rout 130-as táblát, itt forduljon balra és menjen 8 mértföldet a daytoni templomig, itt szintén balra fordulva néhány blocknyira van a hely. Itt már jelzőtábla lesz az utón. ista társadalom közé az egyiknek a másikba való forradalmi átalakulás korszaka esik. Ennek felel meg a politikai átmeneti idő, mikor az állam nem lehet egyébb, mint a proletár- ság forradalmi diktatúrája. “De a (gothai) programnak semmi köze sincs sem az előbbihez, sem a kommunista társadalom jövendő államához. Politikai követelései nem tartalmaznak mást, mint régi, közismert demokrata siralmakat: általános választójogot a nép közvetlen törvényhozását, népjogot, néphadsereget stb. Puszta visszhangja a polgári néppártnak, a “Béke és Szabadság Szövetségének.” (Szabó “Marx és Engels” II. köt. 425 oldal.) E cikk folyamán világosan fogjuk látni, hogy Marx a “proletár diktatúra” alatt valóban demokráciát, igazi demokráciát értett. A mozgalomban is a demokráciát gyakorolta, az anarchistákkal ellentétben. De egész helyesen “diktatúrának” nevezi magát a demokráciát is. A demokrácia a többség diktatúrája. Ha a munkások (proletárok) alkotják a túlnyomó többséget egy államban és ha mindenkinek joga van, (sőt kötelessége) hogy munkás legyen, akkor a proletár diktatúra, a munkások többségének az akaratát és annak végrehajtását jelenti. Ez pedig föltétlenül szélesebb alapon álló demokrácia, mint például az angolországi, ahol legalább is formálisan még, a király döntése szükséges egy törvény életbe léptetéséhez. Minden szabadságszerető ember gyűlöli a zsarnokságot és vele a köztudatban egyértelmű “diktatúrát”. Hát vegyünk egy példát arra, hogy mit is értünk mi ‘“diktatúra” alatt: a közlekedést szabályozó törvényeket és intézkedéseket. Ezeknek az egyike a vörös és zöld lámpa jelzés és ahol rendőr van, ottan az ő jelzése. A törvényt a nép többsége által megválasztott törvényhozók hozták vagy pedig még demokratikusabb módon — a referendum utján hozták életbe. Egy ucca keresztezésénél naponta ezer és tízezer hajtó megy át. Kit nevezhetünk joggal közveszélyes “diktátornak”, a rendőrt, aki “diktálja”, hogy ki mikor mehet, ayagy azt az illetőt, aki az “egyéni” szabadságát akarja gyakorolni a törvény és a rendőr “diktatúrájával” szemben? Ugyebár, a legtöbb hajtónak nem szükséges a “diktátor rendőr”, elég maga a lámpajelzés. Ámde vannak olyan hajtok is, akik átmennek a vörös jelzés ellenére is. Az előbbiek számara nem kell rendőr, nem kell büntetés és nem kell erőszak. Az utóbbiakkal szemben szükséges. Ezt a példát mindenre alkalmazva mondhatjuk, hogy az államra, ami diktatúrát jelent (akár burzsoá, akár proletár állam), csak addig van szükség, ar»ig a társadalom tagjai nem elég finomak, müveitek és jók arra, hogy diktatúra nélkül is a helyes intézkedéseket kövessék. Marx ezt a gondolatot félre- magyarázhatatlanul fejezte ki számtalan esetben. Ugyanezt a gondolatot már a Kommunista Kiáltványban kifejezte, huszonöt év ve] előbb. Tehát sokkal érettebb, sokkal tapasztaltabb korában is megmaradt annál az elemzésnél, hogy egy átmeneti időnek kell lenni, amennyiben egy társadalom sem születik tökéletesen más formában mint az előző társadalom. Hiszen láthatjuk, hogy a hűbéri társadalomnak még mindég megvannak a gazdasági és a politikai maradványai nemcsak a világ egyes részein, hanem például magában Angliában, a kapitalizmus klasszikus hazájában is. Igaz, hogy ezek a politikai formák, mint a királyság, olyanok, mint az ember vakbele, még mindég meg van, bár már régen felelegessé vált. Nem használ, sőt örüljünk, ha bajt nem okoz. Mi lehetett az oka annak, hogy Marx ebben a kérdésben nem változtatta álláspontját, holott számtalan más fiatalkori felfogását hajlandó volt habozás nélkül összetörni. Azért mert egy gyakorlati példa az amúgy is logikus elméletet megerősítette. Ez a példa a párisi kommün volt 1871-ben. Ezzel a történelmi eseménynyel bőven foglalkozik a “Polgárháború Franciaországban” cimü könyvében. .Aki ezt elolvassa, megfogja érteni, hogy miért nem terjesztették éppen ezt a könyvet a parlamentáriz- must imádó szociáldemokraták. Marx rámutatott arra, hogy a városi tanács tagjai a munkásokból kerültek ki; felelősséggel tartoztak és bármikor elmozdíthatok voltak; a fizetésük az átlagos munkás bérének felelt meg. “A kommunnek — irta Marx — nem parlamentárisnak, hanem átdolgozok testületének kellett lennie, egyazon időben törvényhozónak és a törvényeket végrehajtónak . . . Ahelyett, hogy egy alkalommal három vagy hat évre elhatározták volna, hogy az uralkodó osztály, melyik tagja képviselje és nyomja el a népet a parlamentben, ahelyett az általános választói jognak szolgálnia kellett a kommünben szervezett népet azzal, hogy kikereshesse üzeme számára a munkásokat, felügyelőket, könyvelőket épugy, mint az egyéni (meg-) választási jog erre a célra szolgál minden más .munkaadónak.” * A rendőrség fel lett mentve minden politikai tevékenységtől és a kommün felelős szervével lett helyettesítve. Az állandó hadsereget helyettesítették a nép felfegyverzésével. “ . . . a kommün a legnagyobb1 mértékben rugalmas politikai forma volt és lényegében véve, úgy mint az összes előbbi kormányzati formák is, a maga módja szerint elnyomó szervezet volt. Valóságos titka ime ez: a kommün a dolgok lénye szerint a munkásosztály kormánya volt, a termelő osztály harcának eredménye a vagyonosok osztálya ellen; a kommün ama végre megnyíló politikai forma volt, amely megvalósíthatta a munka gazdasági felszabadulását. Enélkül az utóbbi feltétel nélkül a kommünális berendezkedés lehetetlen és csalás lett volna.” Vájjon mi volt Engelsnek a kifejezett véleménye erről az “átmeneti” korszakról és “átmeneti államról”. Lenin idézi Engels egyik levelét, amelyet Bebelnek küldött a gothai programra vonatkozólag. Egy rész igy szól belőle: “ . . . A ‘szabad népállam’ átváltozott, ‘szabad állammá’. (A programban való kifejezéseket idézi Engels. B-y) Nyelvtani értelemben ez a szó: ‘szabad állam’ az olyan, amelyben az állam szabad a polgáraihoz való viszonyt illetőleg, vagyis zsarnoki kormánnyal biró állam. Ideje volna felhagyni ezzel az államról szóló fecsegéssel különösen a kommün után, amely már nem is volt a tulajdonképen (a régi)* értelemben vett állam. A ‘népállammal” az anarchisták több mint elégszer kiszúrták a szemünket, bárha már Marxnak a Proudhon elleni munkája, de még a Kommunista Kiáltvány is nyíltan beszél arról, hogy a szociális rend megkezdésével az állam önmagától feloszlik és eltűnik. Minthogy az állam csupán átmeneti intézmény, amely arra szolgál, hogy a harcban, a forradalomban az ellenségeink letörésére használjuk fel, “szabad népállam”-ról beszélni tiszta értelmetlenség. Ameddig még szükséges a proletáriátusnak az állam, addig nem a szabadság érdekében szükséges, hanem ellenségeinek az elnyomására. Amikor lehetővé válik a szabadságról beszélni, akkor az állam, mint olyan megszűnik létezni. Ezért mi (Engels és Marx) javasolnék mindenütt az ‘állam’ szó helyett a ‘közösség’ (geme- inwesen) szó használatát. Régi ‘kitűnő német szó ez, amely megfelel a francia ‘kommün’ szónak.” Látjuk, hogy Engels és Marx ebben az átmeneti állam kérdésében is teljesen egyet vallanak. A párisi kommünt fegyveres erővel összetörték. Felmerül a kérdés, hogy milyen irányban fejlődött volna ez az “átmeneti állam”. Engels foglalkozott ama lehetőséggel, hogy ez az állam is elfajulhat. Erre vonatkozólag a következőket irta: “A kommünnek nyomban kezdetben el kellett ismernie, hogy az uralomra jutott munkásosztály^ nem gazdálkodhat tovább a régi államgépezettel; hogy a munkásosztálynak, ha nem akarta ismét elveszíteni épen csak meghódított uralmát, egyrészt el kell távolítani az elnyomásnak egész, régi és eddig ellene felhasznált gépezetét, másrészt biztosítani kellett önmagát a saját követei és hivatalnokai ellen is, ezek valamennyiét, kivétel nélkül minden pillanatban felválthatóvá nyilvánítva ki. “Ez ellen a minden fennálló államban eddigelé kikerülhetetlen dolog ellen, — hogy az állam és az állam szervei a társadalom szolgáiból a társadalom fölött álló úrrá változtak át __ a kommün két csalhatatlan szert alkalmazott. Először is, az összes állásokra . . . általános választói joggal megválasztott egyéneket alkalmazott,
