Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-06-01 / 1113. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 junius 1 AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ”'——___cs.. .0 MEGJEGYZÉSEI dályozza meg a fehér jóskáka1 abban, hogy féltéglával verjél a mellüket “hogy ime a magyar tömegek velünk vannak”. Lassan csak nyílnak a szemek és az agyak és dacára a Janus arcuaknak, hogy egyfe lől mint moszkvai emisszárusol mutatkoznak, másrészt pedig, nemzeti ruhába akarják bujtatni a tagjaikat a Május elseje felvonulásra. Egyik oldalon Hitler ellen akarják megvédeni a magyar függetlenséget (amely nek már régen lőttek), másik oldalon meg hazug pacifizmu sukkal szolgálják Hitler rabló hadjáratát. Ezek a régen folytatott kétszínű játékok már senkit sem tévesztenek meg, a fodros gatya és a piros sapka dacára is meglátják azok, akik nek szemük van, a munkásmoz galmat gátló, romboló komuná cikat. ODA ILLIK! A “Magyar Jövő” az első ol dalon, fekete keretben hozza, hogy “a mai nehéz időkben a lapunk managelését Rákosi Sándor vette át”. Tényleg nehéz idők lehetnek ott a Jövőék portáján, hogy egy ilyen Rákosi odakerülhetett a lap élére. Ez a kis girhes cionista, aki még soha termelő munkát nem végzett, hanem mindig a munkásság nyakán élősködött, tényleg odavaló, ennek a bolondok lapjának az élére — már értve az olvasóikat, akik pénzt adnak ezért a Hitler-Sztalin szemétért — mert erről a Rákosi-rói pár évvel ezelőtt az IWO Cleveland east sidei orvosa állapította meg, hogy az agya meg van támadva, tehát nem vehető fel az IWO tagjává. A viselkedése, bamba kinzésése, a fehérjóskák szolgai követése, mind azt igazolják, hogy az orvos megállapítása helyes volt. Ezek után kétségtelen, hogy a komunáci újság méltó vezetőt kapott Rákosi Sándorban. Csak az érdekelhetné a híveket ha a szájukat kimernék nyitni, hogy mi az oka annak, hogy a lapnak a managerjei átlag hat hónaponként változnak. Valami baj lehet ott állandóan a “kréta körül”. "DEMOKRÁCIA" “NYÍLT VÁROS” Amerika szerte szokásos az, hogy egyes városok nagy táblákat helyeznek el a város szélén, amelyeken felsoroják az átutazóknak a város nevezetességeit. A kapitalista érdekeltségek, főleg a Chamber of Commerce viszont lapok, körlevelek és folyóiratokban hirdetik a város előnyeit, amelynek az alapján letelepülésre invitálják az üzletembereket. Az ilyen előnyök legtöbbnyire az alacsony adók, olcsó munkabérek stb. Stubenville, Ohio városa, kivétel ez alól a szokásos hirdetések alól. Az itteni, üzletemberek azzal invitálják a profit hajhász társaikat, hogy ez a város teljesen “nyílt”. Ha érdeklődői az iránt, hogy mit jelent a “nyílt” megjelölés, akkor megtudod azt, hogy itt a szent profit érdekében, minden állami és szövetségi törvényre fütyülhetsz, ezért semmi bántódá- sok nem lehet. Törvény tiltja a sorsjegy árusítást, itt cégtáblák hirdetik, hogy milyen sorsjegyek kaphatók. Nyílt üzletekben játszhat lóversenyt, kockajátékot. Állami és szövetségi törvények tiltják a prostitúciót, itt egész uccák csak bordélyházakkal vannak megtöltve, itt az alkohol mérési korlátozások ismeretlenek. Megmagyarázzák ennek a “nyílt” városnak az előnyét is, amely abból áll, hogy a környékbeli bánya és acéltelepek robotosai ide tódulnak “peda” napkor és a keservesen megkeresett dollárjaikat itt költik el, itt dobálják el az öntudatlan munkások a családjuk fentartá- sára szükséges pénzt. Ez a kapitalista szisztem! A profitért mindenre kapható, nagyobb profitért felrúgja az általa szetnek hirdetett törvényt, amely csak akkor “szent” ha a rolni. Amint Marx folytatta a fenti idézetet: “Bővebben foglalkoztam egyfelől a ‘teljes munkahozadék- kal’, másfelől az ‘egyenlő joggal” s az ‘igazságos’ elosztással, hogy megmutassam, mennyire vétkeznek, ha oly fogalmakat kényszerítenek pártunkra dogmákul, melyek ha egykor jelentettek is valamit, ma már az elavult frázisok lomtárába valók és ha a reális felfogást, melyre oly fáradsággal neveltük rá a pártot, most, mire gyökeret eresztett ismét jogi és egyébb ideológiákkal, a demokraták s a francia szocialisták kedvelt fecsegéseivel torzítják el.” Ugyanezt mondhatta volna igy is: mennyire vétkeznek azok, akik nem a materiális alapot, a természeti és a gazdasági körülményeket vizsgálják és nem annak az alapján Ítélkeznek, a jogi és politikai felfogásokról és a társadalom szerkezetéről ! Jegyzet: Az idézetek Szabó “Marx és Engels müvei”-ből vannak. (A következő cikkünkben a jelenlegi állam anyagelvi elemzése lesz a tárgy.) prolival szemben kell érvényesíteni. A “nyílt” város rendszert szívesen támogatják az acél és bányabárók, mert amig a proli a szerencse játékok, az alkohol és a bordély felé rohan, addig nem találja meg az utat a fel- szabadulást hozó szervezkedés felé. Pedig ez a rendszer, amely a saját maga által gyártott törvényeket is felrúgja a profitér, megérett arra, hogy a lomtárba kerüljön a bordély házaival együtt. “BÜDÖS TÓT” Büdös tót lett az eddig slo- váknak nevezett “testvér”. Hogy is ne, amikor a magyar uraktól eltanulva, most ők is a “revízióval” terelik el a náci nyomorúságról a szenvedő tót munkások figyelmét. Zug a magyar hazafias berek, verik a mellüket féltéglával, hogy majd ők ráncba szedik a “megvadult” tótokat, pedig jól tudják azt, hogy a slovák kormány Tisoval, Tukával egyetemben, nem más, mint Horthy-Teleky féle együttes, Hitler dróton rángatott pojácái, kik csak akkor hangosak, ha Hitler uszítja őket, mig Csáky gróf is addig csahol visz- sza, amig Hitler rá nem szól, hogy “csiba te”! így volt a románokkal szemben is, azzal a külömbséggel, hogy ott a magyarok képezték azt a revolvert amellyel Hitler kizsarolta száj- harmonikáért és bicikliért a román petróleumot és élelmiszereket. Amikor eredményt ért el, akkor egyszerűen a másik “nagy magyarbaráttal, Mussolinivel egyetemben 25 évre “garantálták” Romániának Erdélyt. A magyar kormány mi mást tehetett, mint engedelmeskedve a parancsnak, szépen bebújt a sarokba és onnan morog vissza — nem a gazdáira — hanem a felhecceit tótokra. A hazai és az amerikai magyar lapok hűségesen aszisztálnak emellett a kutya-komédia mellett, csörgetik, a kardot, pedig jól tudják, hogy. azt Hitler beszegezte és csak ennek a banditának a szolgálatába történik, ellenkező esetben megindulnak a német hadigépek és a Magyarországon levő “5-ik kolumna”, amelyet az úri és a náci csirkefogók alkotnak, közreműködésével egyszerűen névlegesen is náci protektorátussá teszik Magyarországot. Amikor Biri- nyi megint felkiálthat, hogy “Dicsértessék érte a Jézus Krisztus”. NEM MEGY . . . Sehogy se akar sikerülni a magyar nyelvű komunácik fejős tehenének az IWO-nak a tagszerzési kampánya, pedig igazán ígérgetik a tágtársaknak, hogy a tagszerzők napidijjal ellátott diszvendégek lesznek a konvención. Hiába utazik állandóan a kihizott matyó, a legnagyobb erőfeszítés is csak azt eredményezte, hogy a tagszerzési kampány tetején a taglétszám héttel csökkent. Ez a csúfos felsülés nem akaI. Most, mikor milliókat visznek és az amerikai fiatalságot is előbb-utóbb vinni akarják a vágóhidra, hogy a demokráciát, ezt a misztikus valamit, melyet még az angol király, House of Lords és az ipar fejedelmek is demokráciának neveznek, a munkásokkal akarják megvédetni, időszerű, hogy bonckés alá vegyük, ne hogy a gondolkozó munkásság is önkéntelenül támogatója legyen ennek a fék demokráciának. Nagyon könnyű a komunácik- nak ezen demokráciának csúfolt rendszer ellen agitálni és azol a liberálisak, akik az uralkodó osztállyal együtt úgy akarjál velünk elhitetni, hogy ez az igazi demokrácia, melyet az amerikai angol és francia népre rá- kényszeritették, ezzel a fasiz- táknak játszanak a kezükre és könnyebbé teszik a munkás milliókat harcba vinni a demokráciának csúfolt rendszerük ellen. Amint a viz hidrogén és oxi gén, a levggő nitrogén és oxigénből van összetéve, úgy a demokrácia is csak a szükséges politikai, gazdasági és társadat mi szabadság együtteséből alakulhat ki. Amint nem lehet a hidrogént víznek nevezni csak azért, mert abban szerves része van, úgy nem lehet az eset leges politikai szabadságot sem teljes demokráciának nevezni, még ha meg is volna valamelyik országban a másik két főalkatrésze, gazdasági és társadalmi szabadság nélkül. Határozottan a legnagyobb megcsúfolása ennek a nemes, de kevesek által értett magasztos eszmének az, amikor a királyok, lordok és ipar fejedelmek bankárok vagy párt diktátorok a demokrácia palástjával próbálnak takarózni. POLITIKAI DEMOKRÁCIA Amit ma általánosan elakarnak velünk demokrácia helyett fogadtatni, az csak egy harmadrésze a demokráciának, a politikai alkatrésze. De, hogy milyen hatástalan ez a politikai demokrácia, mi itten Amerikában legjobban tudjuk szemlélni, ahol legnagyobb részben meg van a politikai demokrácia, de mégis vagy 40 millió egyén kö- nyöradományon, vagy a kormány kegyelméből tengődik, amellett, hogy egy néhány ipar fejedelem több százmilliós évi jövedelmet élvez. A vagyon tulajdonosai uralják a kormányt is, mivel megvesztegetéssel és csellel a saját embereiket, a korporációk ügyvédet küldenek a törvényhozás házába, vagy a már bekerülteket vásárolják meg. Ezen cikkünkben csakis a politikai szabadság, vagy demokráciára szorítkozunk. A régi szcoialista felfogás szerint, társadalmi, “szociál” demokráciának vélték a titkos és egyenlő választó jogot, melyet a politikai tisztviselők megválasztására, vagy esetleges visszahívására használhatna. Másik tényező mely a politikai demokráciát jellemezte, hogy a politikai tisztviselőséget, nem örökség, vagy kinevezés által, hanem választások által töltsék be. Tehát azt a rendszert, ahol örökség jogán, vagy szükebb körű bürokrácia hosszú időkre politikai pozíciókhoz juthat, valamely rendszerben fontosabb politikai állásokat, kinevezések utján töltenek be, semmi esetre sem lehet demokráciának nevezni, legkevésbé egy királyságot. A demokráciának legfontosabb kelléke, hogy minden embert egyforma jogokkal ruházzanak fel. Amig ezt sok országban nem tették a választójogok terén, a társadalmi és gazdasági téren, nemcsak, hogy nem terjesztették ki, hanem mint itten Amerikában visszafelé fejlődött. Amig 80-90 évvel ezelőtt a politikai demokrácia mellett egy iskolába, egy templomba és társaságba járt a munkás a munkáltatóval, amellett, hogy legtöbb esetben együtt dolgoztak, sokszor együtt ettek, ma
