Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-06-01 / 1113. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 junius 1 AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ”'——___cs.. .0 MEGJEGYZÉSEI dályozza meg a fehér jóskáka1 abban, hogy féltéglával verjél a mellüket “hogy ime a magyar tömegek velünk vannak”. Lassan csak nyílnak a sze­mek és az agyak és dacára a Janus arcuaknak, hogy egyfe lől mint moszkvai emisszárusol mutatkoznak, másrészt pedig, nemzeti ruhába akarják bujtat­ni a tagjaikat a Május elseje felvonulásra. Egyik oldalon Hit­ler ellen akarják megvédeni a magyar függetlenséget (amely nek már régen lőttek), másik oldalon meg hazug pacifizmu sukkal szolgálják Hitler rabló hadjáratát. Ezek a régen foly­tatott kétszínű játékok már senkit sem tévesztenek meg, a fodros gatya és a piros sapka dacára is meglátják azok, akik nek szemük van, a munkásmoz galmat gátló, romboló komuná cikat. ODA ILLIK! A “Magyar Jövő” az első ol dalon, fekete keretben hozza, hogy “a mai nehéz időkben a lapunk managelését Rákosi Sándor vette át”. Tényleg ne­héz idők lehetnek ott a Jövő­ék portáján, hogy egy ilyen Rákosi odakerülhetett a lap élé­re. Ez a kis girhes cionista, aki még soha termelő munkát nem végzett, hanem mindig a mun­kásság nyakán élősködött, tény­leg odavaló, ennek a bolondok lapjának az élére — már értve az olvasóikat, akik pénzt adnak ezért a Hitler-Sztalin szemét­ért — mert erről a Rákosi-rói pár évvel ezelőtt az IWO Cleve­land east sidei orvosa állapítot­ta meg, hogy az agya meg van támadva, tehát nem vehető fel az IWO tagjává. A viselkedése, bamba kinzésése, a fehérjóskák szolgai követése, mind azt iga­zolják, hogy az orvos megálla­pítása helyes volt. Ezek után kétségtelen, hogy a komunáci újság méltó vezetőt kapott Rá­kosi Sándorban. Csak az érde­kelhetné a híveket ha a száju­kat kimernék nyitni, hogy mi az oka annak, hogy a lapnak a managerjei átlag hat hónapon­ként változnak. Valami baj lehet ott állandó­an a “kréta körül”. "DEMOKRÁCIA" “NYÍLT VÁROS” Amerika szerte szokásos az, hogy egyes városok nagy táblá­kat helyeznek el a város szélén, amelyeken felsoroják az átuta­zóknak a város nevezetességeit. A kapitalista érdekeltségek, fő­leg a Chamber of Commerce vi­szont lapok, körlevelek és folyó­iratokban hirdetik a város elő­nyeit, amelynek az alapján le­településre invitálják az üzlet­embereket. Az ilyen előnyök legtöbbnyire az alacsony adók, olcsó munkabérek stb. Stubenville, Ohio városa, ki­vétel ez alól a szokásos hirde­tések alól. Az itteni, üzletembe­rek azzal invitálják a profit hajhász társaikat, hogy ez a város teljesen “nyílt”. Ha ér­deklődői az iránt, hogy mit je­lent a “nyílt” megjelölés, akkor megtudod azt, hogy itt a szent profit érdekében, minden álla­mi és szövetségi törvényre fü­tyülhetsz, ezért semmi bántódá- sok nem lehet. Törvény tiltja a sorsjegy árusítást, itt cégtáb­lák hirdetik, hogy milyen sors­jegyek kaphatók. Nyílt üzletek­ben játszhat lóversenyt, kocka­játékot. Állami és szövetségi törvények tiltják a prostitúciót, itt egész uccák csak bordélyhá­zakkal vannak megtöltve, itt az alkohol mérési korlátozások is­meretlenek. Megmagyarázzák ennek a “nyílt” városnak az előnyét is, amely abból áll, hogy a kör­nyékbeli bánya és acéltelepek robotosai ide tódulnak “peda” napkor és a keservesen megke­resett dollárjaikat itt költik el, itt dobálják el az öntudatlan munkások a családjuk fentartá- sára szükséges pénzt. Ez a kapitalista szisztem! A profitért mindenre kapható, na­gyobb profitért felrúgja az ál­tala szetnek hirdetett törvényt, amely csak akkor “szent” ha a rolni. Amint Marx folytatta a fenti idézetet: “Bővebben foglalkoztam egy­felől a ‘teljes munkahozadék- kal’, másfelől az ‘egyenlő jog­gal” s az ‘igazságos’ elosztással, hogy megmutassam, mennyire vétkeznek, ha oly fogalmakat kényszerítenek pártunkra dog­mákul, melyek ha egykor je­lentettek is valamit, ma már az elavult frázisok lomtárába va­lók és ha a reális felfogást, melyre oly fáradsággal nevel­tük rá a pártot, most, mire gyö­keret eresztett ismét jogi és egyébb ideológiákkal, a demok­raták s a francia szocialisták kedvelt fecsegéseivel torzítják el.” Ugyanezt mondhatta volna igy is: mennyire vétkeznek azok, akik nem a materiális ala­pot, a természeti és a gazdasá­gi körülményeket vizsgálják és nem annak az alapján Ítélkez­nek, a jogi és politikai felfogá­sokról és a társadalom szerke­zetéről ! Jegyzet: Az idézetek Szabó “Marx és Engels müvei”-ből vannak. (A következő cikkünkben a jelenlegi állam anyagelvi elem­zése lesz a tárgy.) prolival szemben kell érvénye­síteni. A “nyílt” város rendszert szívesen támogatják az acél és bányabárók, mert amig a proli a szerencse játékok, az alkohol és a bordély felé rohan, addig nem találja meg az utat a fel- szabadulást hozó szervezkedés felé. Pedig ez a rendszer, amely a saját maga által gyártott tör­vényeket is felrúgja a profit­ér, megérett arra, hogy a lom­tárba kerüljön a bordély házai­val együtt. “BÜDÖS TÓT” Büdös tót lett az eddig slo- váknak nevezett “testvér”. Hogy is ne, amikor a magyar uraktól eltanulva, most ők is a “revízióval” terelik el a náci nyomorúságról a szenvedő tót munkások figyelmét. Zug a magyar hazafias berek, verik a mellüket féltéglával, hogy majd ők ráncba szedik a “megvadult” tótokat, pedig jól tudják azt, hogy a slovák kormány Tisoval, Tukával egyetemben, nem más, mint Horthy-Teleky féle együt­tes, Hitler dróton rángatott po­jácái, kik csak akkor hangosak, ha Hitler uszítja őket, mig Csáky gróf is addig csahol visz- sza, amig Hitler rá nem szól, hogy “csiba te”! így volt a ro­mánokkal szemben is, azzal a külömbséggel, hogy ott a ma­gyarok képezték azt a revolvert amellyel Hitler kizsarolta száj- harmonikáért és bicikliért a ro­mán petróleumot és élelmiszere­ket. Amikor eredményt ért el, ak­kor egyszerűen a másik “nagy magyarbaráttal, Mussolinivel egyetemben 25 évre “garantál­ták” Romániának Erdélyt. A magyar kormány mi mást tehe­tett, mint engedelmeskedve a parancsnak, szépen bebújt a sarokba és onnan morog vissza — nem a gazdáira — hanem a felhecceit tótokra. A hazai és az amerikai magyar lapok hű­ségesen aszisztálnak emellett a kutya-komédia mellett, csörge­tik, a kardot, pedig jól tudják, hogy. azt Hitler beszegezte és csak ennek a banditának a szol­gálatába történik, ellenkező esetben megindulnak a német hadigépek és a Magyarorszá­gon levő “5-ik kolumna”, ame­lyet az úri és a náci csirkefo­gók alkotnak, közreműködésé­vel egyszerűen névlegesen is náci protektorátussá teszik Magyarországot. Amikor Biri- nyi megint felkiálthat, hogy “Dicsértessék érte a Jézus Krisztus”. NEM MEGY . . . Sehogy se akar sikerülni a magyar nyelvű komunácik fejős tehenének az IWO-nak a tag­szerzési kampánya, pedig iga­zán ígérgetik a tágtársaknak, hogy a tagszerzők napidijjal el­látott diszvendégek lesznek a konvención. Hiába utazik állan­dóan a kihizott matyó, a legna­gyobb erőfeszítés is csak azt eredményezte, hogy a tagszer­zési kampány tetején a taglét­szám héttel csökkent. Ez a csúfos felsülés nem aka­I. Most, mikor milliókat visz­nek és az amerikai fiatalságot is előbb-utóbb vinni akarják a vágóhidra, hogy a demokráci­át, ezt a misztikus valamit, me­lyet még az angol király, House of Lords és az ipar fejedelmek is demokráciának neveznek, a munkásokkal akarják megvé­detni, időszerű, hogy bonckés alá vegyük, ne hogy a gondol­kozó munkásság is önkéntele­nül támogatója legyen ennek a fék demokráciának. Nagyon könnyű a komunácik- nak ezen demokráciának csúfolt rendszer ellen agitálni és azol a liberálisak, akik az uralkodó osztállyal együtt úgy akarjál velünk elhitetni, hogy ez az iga­zi demokrácia, melyet az ame­rikai angol és francia népre rá- kényszeritették, ezzel a fasiz- táknak játszanak a kezükre és könnyebbé teszik a munkás mil­liókat harcba vinni a demokrá­ciának csúfolt rendszerük ellen. Amint a viz hidrogén és oxi gén, a levggő nitrogén és oxi­génből van összetéve, úgy a demokrácia is csak a szükséges politikai, gazdasági és társadat mi szabadság együtteséből ala­kulhat ki. Amint nem lehet a hidrogént víznek nevezni csak azért, mert abban szerves ré­sze van, úgy nem lehet az eset leges politikai szabadságot sem teljes demokráciának nevezni, még ha meg is volna valame­lyik országban a másik két fő­alkatrésze, gazdasági és társa­dalmi szabadság nélkül. Hatá­rozottan a legnagyobb megcsú­folása ennek a nemes, de keve­sek által értett magasztos esz­mének az, amikor a királyok, lordok és ipar fejedelmek ban­károk vagy párt diktátorok a demokrácia palástjával próbál­nak takarózni. POLITIKAI DEMOKRÁCIA Amit ma általánosan elakar­nak velünk demokrácia helyett fogadtatni, az csak egy har­madrésze a demokráciának, a politikai alkatrésze. De, hogy milyen hatástalan ez a politikai demokrácia, mi itten Ameriká­ban legjobban tudjuk szemlélni, ahol legnagyobb részben meg van a politikai demokrácia, de mégis vagy 40 millió egyén kö- nyöradományon, vagy a kor­mány kegyelméből tengődik, amellett, hogy egy néhány ipar fejedelem több százmilliós évi jövedelmet élvez. A vagyon tu­lajdonosai uralják a kormányt is, mivel megvesztegetéssel és csellel a saját embereiket, a korporációk ügyvédet küldenek a törvényhozás házába, vagy a már bekerülteket vásárolják meg. Ezen cikkünkben csakis a po­litikai szabadság, vagy demok­ráciára szorítkozunk. A régi szcoialista felfogás szerint, tár­sadalmi, “szociál” demokráciá­nak vélték a titkos és egyenlő választó jogot, melyet a politi­kai tisztviselők megválasztásá­ra, vagy esetleges visszahívásá­ra használhatna. Másik tényező mely a politikai demokráciát jellemezte, hogy a politikai tisztviselőséget, nem örökség, vagy kinevezés által, hanem vá­lasztások által töltsék be. Tehát azt a rendszert, ahol örökség jogán, vagy szükebb körű bürokrácia hosszú időkre politikai pozíciókhoz juthat, va­lamely rendszerben fontosabb politikai állásokat, kinevezések utján töltenek be, semmi esetre sem lehet demokráciának nevez­ni, legkevésbé egy királyságot. A demokráciának legfonto­sabb kelléke, hogy minden em­bert egyforma jogokkal ruház­zanak fel. Amig ezt sok ország­ban nem tették a választójogok terén, a társadalmi és gazdasá­gi téren, nemcsak, hogy nem terjesztették ki, hanem mint it­ten Amerikában visszafelé fej­lődött. Amig 80-90 évvel ezelőtt a politikai demokrácia mellett egy iskolába, egy templomba és társaságba járt a munkás a munkáltatóval, amellett, hogy legtöbb esetben együtt dolgoz­tak, sokszor együtt ettek, ma

Next

/
Thumbnails
Contents