Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-06-01 / 1113. szám
1940 junius 1 BÉRMUNKÁS 7 oldal Franco országában 75 százalékkal redukálták a munkabéreket A CNT ÉS UGT MUNKÁSSZERVEZETEK TAGJAI ÉS TISZTVISELŐIT LEGYILKOLTÁK. — FASIZTA UNIÓKAT SZERVEZTEK, NÉMET MINTÁRA. A Federated Press jelentése. Amióta Frankoék feloszlatták a CNT és UGT Spanyolország legszámottevőbb két központi munkásszervezetét, a munkabér 75 százalékkal redukálódott és a munkaidő 8 óráról 10 órára emelkedett naponta, amelynek súlyos következményeit az a tény is növeli, hogy a szükségleti cikkek árai viszont 200 százalékkal is emelkedett, amint a nem ré-«>-----------------------------------------gén visszatért három kubai je lenti a Federated Press tudósítójának. A három kubai névszerinti Manuel Perez szállítási munkás, Jose Rodriguez tanuló és Francisco Gil könyvelő, nagy viszontagságok közepette sikeresen megszöktek Franko börtönéből és Portugálián át nem régen érkeztek vissza ebbe az országba. Mind hárman a lojalista hadseregben harcoltak Franko banditái ellen és azután is, hogy a háború. hivatalosan befejeződött, folytatták tovább a küzdelmet orvul az asturiai hegyekben, ahol még ma is 1.500 fegyveres munkás tartja magát Franko túlnyomó erejével szemben. Rodriguez beszéli az angolt a legjobban és igy a kérdésekre a másik kettő helyett is ő felelt és tolmácsolt. Elbeszélésük szerint, az építő iparban a napi munkabérek 2.40-3.00 dollárról lesülyedtek 80 cent és $1.00-ra amióta a munkásszervezeteket elpusztították Frankoék. A személyszállító motor kocsik kezelőinek bére az azelőtti 2.40-6.00 dollárról egyszerre egy dollár 40 centre esett. Mesterembereknek a napi gyári bére szintén csak $1.40 és 3 dollár között váltakozik, holott a bandita uralom előtt három dolláron felül volt. I szágában és csak 5 dollár ellenében lehet nagynehezen hozzá jutni egy kilóhoz, ami azelőtt csak $1.60 volt. A polgári lakosság csak nagy nehezen juthat babhoz és liszthez, mert azt is a hadsereg részére tartják lefoglalva és a kivitel érdekében, hogy pénzhez jussanak. A munkásszervezetek azon tisztviselőit és aktiv tagjait, akiknek nem sikerült elmenekülni, egyszerűen legyilkolták és a kevésbé aktiv tagokat internáló táborokba dolgoztatják napi 5 centért. Néhánynak a halálos ítéletét 30 évi fogházra változtatták, ami még a halálos Ítéletnél is kegyetlenebb büntetés olyan cselekményért amit az egész nemzet felvirágoztatásának érdekében kifejtettek. A szabadon lévő munkásokat bele- kényszeritették a Falangisták szervezetébe, amely hasonlatos a német munkásfronthoz, vagyis amolyan állami company unió. Ezen úgynevezett munkásszervezet, amelynek kizárólagos kötelessége Franko parancsait teljesíteni, eddig Munoz tábornok felügyelete és irányítása alatt működött. EGY MILLIÓAN BÖRTÖNBEN Dacára, hogy nagy gyakorlott munkás hiány van Cataloniá- ban, ahol tudvalevő, hogy a legvéresebben dühöngött a fehérterror és valósággal kiirtották a munkásokat, addig viszont más nagyobb városokban növekedett a munkanélküliek száma úgy, hogy egyedül Bilbao- ban 20.000 főre becsülik a munkanélkülieket. Egy millió spanyol szabadságharcos viszont vagy börtönben ül, vagy koncentrációs táborokban kínlódik. A foglyok ezreit foglalkoztatják kegyetlen munkával minden más ellenérték fejében, mint csak amit megesznek, ha ugyan képesek sokáig bírni azon az eledelen, amit a vérszomjas banditák nekik feltálalnak. 15 batalion, minden batalionban 500-800 munkás fogoly van beosztva, foglalkozik erődítések építésével a Pyrenes hegyekben és Gibraltár körül, náci mérnökök irányítása és felügyeletével. Spanyol Maroccoban viszont 3.000 rabot hajszolnak pihenés nélkül erődítések építésénél, kibírhatatlan hőségben és igy pusztítják ki a spanyol nemzet legjavát és leghősiesebb harcosait. A náci mérnökök teljhatalmú intézkedései arra engednek következtetni, amint ezek a menekültek elbeszélik, hogy Franko háborúra készülődik a németek oldalán. Bármiként is legyen, csak tanulságul szolgálhat a munkásosztálynak, hogy mit remélhet uralkodóitól szervezetlenül és nemzetközi összetartás hiányában. Bitófát, golyót és koncentrációs táborokat. Összetartással azonban az egész világot. íme, idáig jutottunk közben minden drágul Ugyanakkor a munkások rettenetes árdrágulással néznek szembe. A kenyér kilója azelőtt 10-12 cent volt, mig ma felszökött 16-18 centre. Húst csak kétszer lehet kapni hetenként, aminek kilója $1.60 az előző évek 80 centjével szemben. Kávé olyan ritkaságok közé tartozik mint az arany Franko ormár ledönthetetlen válaszfalak állnak a munkás és munkáltató és azok családjai között. Felhalmozott vagyon és ezekből eredő társadalmi tekintély ma csak örökség utján szerez- nető meg. A termelési eszközök feletti abszolút kontrol, nevetségessé teszi a politikai demokráciát, vagy azon hitet, hogy az létezhet. Ahol hatvan család uralja egy ilyen gazdag ország termelési és szállítási eszközeinek 80 százalékát. Minden nap megnyilvánul, hogy a kormány, a politikai gépezet, csak hűséges szolgája az iparfejedelmeknek. Ez a tény még a szociáldemokrata kormányok helyzetében is. így nem csoda, hogy a német néppel könnyű volt meg- utáltatni ezt a fajta demokráciát. Vi. A Horthyizmus az elmúlt 2 évtizedben sem nagyon dédelgetett bennünket proletárokat. Az a dühöngő terrorja, amit most bevezetett az ipari üzemek, gyárak militarizálásával, a háborús helyzet ürügye alatt, még az uralomra kerülésekori dühöngésein is túl tesz. Mint minden gyárba, úgy hozzánk a Magyar Fémlemez Ipari R. T. gyártelepére is betelepítette a tisztibanditáinak egyikét egy százados személyében. Ezt az Erzsébet Királyné ut alatti gyártelepet amelyen 70 százalékig női munkaerők dolgoznak, köznyelven halálgyárnak hívnak már régóta. A gyár létszáma 5000. A munkabér pár elő- munkás hajcsárt és néhány tucatnyi spiclit leszámítva óránként 30 fillér. Munkaidő heti 48 óra (de volt már 70 is közben). A munka éjjel-nappal szakadatlanul tart. Hadianyagot (gránát hüvelyt) gyártunk. Halálgyári címét azzal érdemelte ki, hogy az agyonstrapált gépek mellett agyonhajszolt munkásnők közül nincs nap, hogy néhányat, kit könnyebben, kit súlyosabban meg nem csonkítsanak. Egy-egy ujj izének, vagy teljes ujjnak összezuzása, lesza- kitása a gépek által könnyebb eseteknek számítanak. Mindezt a napi 2 pengő 40 filléres, illetőleg heti 14 pengő 40 filléres munkabérért, amiből még levonják az OTI járulékot is. Mivel a drágaság napról-napra nő a közelmúltban a munkások jó szakszervezeti metódus szerint — javarésze tagja ugyanis a Vas és Fémmunkások Szövetségének — deputációt menesztettek a százados úrhoz, akinek előadta az e célra megválasztott szónok, hogy mivel a kenyér 38 fillér, a tej 32, a tojás 30, a bab 1 pengő között van, a 30 filléres órabérből kijönni nem bírnak bérjavitást kérnek. A bérjavitás összegét szerényen és gyáván mindössze óránként 8 fillérbe jelölték meg. A százados 1919 évben már ismert és most újra alkalmazásba vett tisztibandita módszer szerint intézte el a munkásság kérését. A küldöttség szónokát lefogatta és a Margit körúti katonai fogházba megbilincselve kísértette át. A többieket durva szitkok kíséretében irodájából kizavarta és ezzel részéről elintézte az ügyet. A szónokot aki egyébként nem katonai, hanem polgári személy ennek dacára a hadbíróság 7 havi börtönre Ítélte el. Történt mindez anélkül, hogy erről az esetről akár a polgári, akár az úgynevezett munkássajtó egyetlen sort lehozhatott volna. A munkások előtt a százados kijelentette, aki nem hajlandó 30 fillérrel megelégedni, az majd napi 20 fillérért fog dolgozni, mert egyszerűen akár férfi, akár nő katonának nyilvánítják és mint e munkára kivezényelt katona kell, hogy dolgozzon. Igen a szakszervezetek nevelésének, a szakszervezeti szolidaritásnak látható eredménye ez a helyhez kötött ipari jobbágyrendszer megvalósulása. Ipari jobbágyság semmiben sem marad el az 1848 év előtti jobbágy sorstól, sőt súlyosabb annál. Itt a gyárban ha egy munkás pontos időre nem jelenik meg és azt a százados által elfogadhatóan nem igazolja lecsukatásban részesül. Akinek munkaidő alatt bármely hivatalos ügyben dolga akad és elakar menni erre a századostól kell engedélyt kérnie. Ha az engedélyt megkapta csakis úgy távozhat el, de az illető hivataltól, ahová menni kellett Írásbeli bizonyítványt kell hoznia és azt beadni a századosnak, hogy valójában ott járt az illető munkás és milyen ügyben és mennyi órát, percet időzött ott. íme igy néz ki a magyar bérmunkásság szabad mozgási szabadsága anno 1940- Horthy Miklós uralkodásának 20-ik évében, mint a jobbágyság évszázadai alatt volt a parasztság 1848-ig. Néhányan vagyunk ebben a halálgyárban is IWW-isták és ha a fenti okok miatt óvatosan is, de végezzük azt a propagandát ami végeredményben megfogja e rendszer épületének az összedöntését hozni. Ha valaki azt hiszi naivan ez szórványos állapot ami nálunk van akkor téved, mert az ösz- szes ipartelepek, bányák és nagybirtokok hasonló katonai egyeduralom intézi a munkásság jobbágysorsbani kényszer- robotoltatását éhbérekért és a kapitalisták, földbirtokosok helyett profitnöveléséért. Ennek a rendszernek tehát pusztulnia kell, ha mi nem akarunk elpusztulni. Pedig mi nem akarunk, de nem is fogunk annyi bizonyos! Budapest, 1940 március. Nagy Marcsa CHICAGO FIGYELEM! Az IWW chicagói csoportjai 1940 junius 9-én vasárnap reggeli kezdettel tartják az első PIKNIKET. A Caldwell- Erdőben, amely hely a Milwaukee és Devon Ave.-nál van. Az 53-es számú helyen. Ahol lesz tánc jó zene mellett. Belépti dij nincs. Legyünk ott mindannyian. NEW YORK FIGYELEM! Az IWW angol csoportja 1940 junius elsején az uj IWW Hallban, 116 University Place TÁNC ÉS KABARÉ ESTÉT rendez. Warren K. Billings személyesen fog megjeleni. Kérjük úgy az uj mint a régi tagokat, hogy jelenjenek meg. Jó zene. Jegy ára 25 cent, kezdete este 8:30-kor. Bazár az angol lap javára. Belépő dij nincs. A tárgyakat a tagok adományozták. Mindenkit szívesen látunk. A rendező' bizottság.
