Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-06-01 / 1113. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 junius 1 Háború vagy forradalom? (B-y) A polgári elemek értelmesebb tagjai egyre növekvő számmal jönnek át arra a régi szocialista álláspontra, hogy vagy egy gyökeres, forradalmi gazdasági és politikai változás, vagy a meg nem szűnő háború (vagy legalább is hadiállapot) között kell választani az emberiségnek. Azonban a N. Y. Times egyik ®---------------------------------------levelezője, 0. D. Tolischus azt a kérdést veti föl, hogy a náci háború egy forradalmi háború? Amint a május 12-iki Times- ban írja: “A kérdés nem az, hogy az egyforma erkölcsi, egyforma célú, szóval alapjában véve egyforma nemzetek közül, melyik lesz az első Európában. A kérdés az, hogy vájjon Európa és az egész világ megtarthatja-e a jelenlegi társadalom, politikai és gazdasági szerkezetét.” Rámutat arra, hogy a nácik egyik célja az európai konszolidáció, persze a németek uralma alatt. Nagyon helyesen arra is rámutat, hogy a helyzet benső okainál fogva a náci Németország nem állhat meg Európa határain belül, vagyis a háborút tovább kell vinni, ho győznek, akár egy néhány évi pihenés után. A gazdasági kérdésre vonatkozólag ezt írja: ‘“A gazdasági szervezetet illetőleg a ‘német szocialista’ kollektivizmus egy olyan nemzeti és nemzetközi ‘szocializmust’ hirdet, amely a nemzetileg (országosan) és nemzetközileg megtervezett gazdaságon alapszik, amelynek elérésére az egész kontinens egy “grosswirt- schaftraum”-ot alkotna és melyben a “munka” és nem az arany volna az értékmérő és a pénzérték alapja.” És rámutat arra, hogy a német pénzértéket már is mesterségesen szabályozzák, amivel a német áruk árát és azoknak a nemzetközi csereértékét tetszés szerint szabályozhatja a kormány. Azt is kimutatja, hogy ha Európát ilyen gazdasági alapon fogja megszervezni, akkor az egész világ kényszerülve lesz, hasonló gazdasági szervezet alapjára helyezkedni. E sorok írója biztosra veszi, hogy ilyen vagy ehhez nagyon hasonló gazdasági és ezt önmagától követő politikai szervezetet kell majdnem minden országnak fölállítani, mindegy, akármelyik fél nyeri meg a háborút. Csak egyetlen esetben, egy európai szocialista forradalom esetében válna fölöslegessé és elkerülhetővé a nácik társadalmi szervezete. Az a szervezet jön, amelyik a magántőkének az anarchisztikus és erőt s vagyont pazarló ekonomiájával szemben száz százalékosan hathatósabb úgy békében, mint háborúban. Viszont, amennyiben nem a munkások javára hathatósabb, és nem a munkások által dominált állam intézi a termelést és az elosztást, a náci társadalmi szervezet sem lehet végleges megoldása a társadalom jelenlegi bajainak — attól eltekintve, hogy zsarnokságot és kizsákmányolást és háborút jelent továbbra is. MI TEREMTETTE MEG A NÁCIZMUST? Ennek az elemzése megadja a kulcsot a jövő megállapításra. A világ ekonomiában a német ekonomia fontos, sőt nélkülözhetetlen rész volt. És a világpolitikából sem lehetett kitörölni Németországot. 1918-ban letörték a fejlődő és terjeszkedő német kapitalizmust a nyers erőszakkal, blokáddal stb. Egész természetesen a szocialista társadalmi megoldás felé irányult a helyzet megoldására való törekvés. Az első kísérletet, Lux- embrug és Liebknecht vezetése alatt elbuktatták a reakciós elemek. (Ezek között első helyen volt a német szociáldemokraták jobbszárnya.) A helyzet még rosszabbra vált évről-évre. Az infláció millió és millió kisebb és nagyobb tőkést tett tönkre. Körülbelül minden harmadik munkás munkanélkül volt. Állítólag 32 politikai párt képviselői fecsegtek megoldásról és nem sokat használt, hogy “demokratikus” alapon fecsegtek. A legnagyobb politikai párt, a Szociál Demokrata Párt 8 millió szavazatot bírt, a a Kommunista Párt 6 millió szavazatot kapott. A szakszervezetekben 4 millió munkás volt megszervezve. Anarchisták és szindikalis- ták is számosán voltak. Ebben a helyzetben jött Hitler, akinek a programja valamennyi program között a legzavaróbb, a legellentmondóbb volt. A munkásoknak “szocializmust”, a tőkéseknek “anti-kom- munizmust”, a hazafiaknak “Nagy Németországot”, a munkanélkülieknek “munkát”, a tönkrement kiskereskedőknek “antiszemitizmust” és az angol uralkodó osztálynak a “szovjet Oroszország összetörését” Ígérte. És mindenkitői kapott támogatást az ígéret fejében, de nem azért, mert lángész volt, hanem azért mert a helyzet parancsolóan követelt egy megoldást és valamennyien azt hitték, hogy egy változás a megoldással egyértelmű. A helyzet forradalmat követelt. A helyzetet csak egy kommunista forradalom oldhatta volna meg. A munkanélküliek, a tönkrement kisiparosok és kereskedők abban a helyzetben voltak, ahol nem volt mit veszíteniük. Csak irányításra és egy határozott programra volt szükség. De nem csak politikai, hanem akció programra. Ezeket nem adta meg egyetlen szervezet sem, a szindikalistáktól és a kommunistáktól kezdve a legszélsőségesebb jobb pártig — csak Hitlerek. A csütörtököt mondott müncheni puccstól kezdve a mai napig Hitleréknek volt akció programjuk és akaratuk és bátorságuk. Ámbár nem annyira Hitleréknek a bátorsága és az ügyessége, hanem az ellenfeleinek a gyávasága és bárgyusága az alapja a sikereinek. Nem akarok kitérni arra, hogy a német kommunista lapok még 1932-ben azt Írták, hogy a “náci mozgalom nem veszély’' hogy azt már “tönkretették”, hogy a “szociálfasizták” a (szociáldemokraták) a főellenség; nem akarok kitérni annak bővebb ismertetésére, hogy a szociáldemokraták úgyszólván semmit sem tettek — a fecsegésen kívül — hogy megakadályozzák a náci győzelmet. Elég az ahoz, hogy Hitlerék győztek. Nem volt évtizedes tradícióval biró politikai partjuk. Nem volt gazdasági szervezeteik sem. Mégis győztek. (Egy szaktársam, aki a német- országi anarchisták lapjának a szerkesztője volt, Hitler győzelme előtt négy héttel dühösen tagadta a náci győzelem lehetőségét!) A NÁCIZMUS KÖVETKEZMÉNYEI Hitlerék a győzelmük után a belső rekonstrukcióhoz fogl ak. összetörtek minden szervezetet néhány hónap alatt. Kíméletlen erőszakkal összekovácsolták a német népet a pártjuk uralma alatt. A munkanélküliséget valóban eltörölték úgy annyira, hogy a fegyveres hajcsárokon kívül mindenkinek dolgozni kellett, sőt 8 óra helyett 9-10 vagy több órát kellett dolgozni, de nem több fizetéssel. Nyilvánvalóan, mindenki evett — valamit és valamennyit, de aligha lakott jól valaki a párttagokon kívül. A zsidókat megfosztották az üzleteiktől, vagyonaiktól. Biztos, hogy nem lehetett minden “aryan” kispolgárt kielégíteni az elkobzott zsidó üzletekkel. Lassanként egyre többet préseltek ki a nagy tőkésektől is. Elkezdték fojtogatni úgy a katholikus, mint a református egyházat. Ahol volt mit elvenni, azt elvették a különböző, főként hazafias jelszavak alatt. “‘Nem vaj, hanem ágyú kell!” Fegyverkeztek lázasan. A bé- beföltételeket fölrúgták. Saar völgyét “szavazással” visszaszerezték. Hogy engedték ezt meg a győztes országok? Anglia nemcsak, hogy megengedte, de elősegítette Hitleréket, annál az egyszerű oknál fogva, mert Hitleréket mint fasiztákat hasznos eszköznek akarták fölhasználni Szovjet Oroszország ellen, amint a német tőkések fölhasználták Hitleréket a német munkásmozgalom ellen. Átadták Hitelréknek Ausztriát és Csehszlovákiát. De végül valahol csak megkellett szüntetni az engedményeket. Ekkor egy merész pálfordulással Hitlerék “a halálos ellenségük”-höz fordultak segítségért és a világ csodájára a Szovjet Oroszországot is betudtág huzni valamilyen Ígéret alapján és igy — egyelőre — nem Oroszország ellen ütött ki a háború. A háborúban kiviláglott, hogy a nácik a nemzetközi akció programjukat ép olyan vakmerőén hajtják végre, amint a belfödi programjukat. Ugyancsak nyilvánvalóvá lett Angliának a rothadtsága, úgy gazdaságilag, mint politikailag. A világ munkásait ez a két irány iparkodik megnyerni a saját számára. Világos, hogy még az úgynevezett “demokrá- ciák”-ban is vannak fasizta érzelmű munkások. Egyelőre figyelmen kívül hagyom a közép- osztályt és az uralkodó osztály tekintélyes részét.) Szerencsére a munkások között csak kevesen lelkesednek a náci vagy a fasizta uralomért. Tehát ez irányban nincs olyan nagy veszély, mint abban az irányban, hogy a munkások nagy része az angol “demokrácia” védelmére siet ahelyett, hogy a saját uralkodó osztályát dobná le a hátáról. Ezeknek a félrevezetett munkásoknak nem volna szabad elfelejteni, hogy éppen az angol uralkodó osztály építette föl a náci mozgalmat és általában mindenütt az uralkodó osztály hozta létre a fasizmust éppen a munkásosztály ellen. Ezek a munkások gyűlölik az eszközt (a fasizmust), de az eszköz megteremtőinek a segítségére sietnek. Elfelejtik, hogy Angliának a fasizta-barát Chamberlain kormánya építette föl a német fasizmust, a spanyol fasizmust és részben felelős azért, hogy Sztalinék a nácikkal szövetkeztek. Elfelejtik, hogy ezt főleg azzal a pénzzel tették, amivel Amerikának tartoznak és hogy azután tették, amikor Amerika segítségével leverték Németországot. Elfelejtik, hogy Anglia, Belgium és a többi “demokratikus” államok ép oly kegyetlen kizsákmányolói a gyarmataikban élő népeknek, mint Hitlerék. Elfelejtik, hogy az angol munkás arányalgos jóléte és demokráciája véres kizsákmányoláson alapszik, csakhogy a kizsákmányoltak szines- bőrü emberek. Elfelejtik megkérdezni, hogy mennyiben szolgálják a munkásosztály ügyét, ha akár a német és olasz fasizta uralkodó bürokráciát, akár az angol és francia fél-fasizta uralkodó osztályt támogatják. A munkásoknak nem szabad megengedni, hogy örökké az uralkodó osztályuk hadiszekeréhez legyenek kötve. Nem az “ellenség” hadseregében van a fő ellenségünk, hanem a saját uralkodó osztályunkban. Először meg kell teremteni a munkásállamot, akkor azután lehet joggal beszélni a “hazájuk” védelméről. A németek célszerűbb gazdasági, de reakciós politikai rendszere, — és az angolak liberálisabb politikai, de rothadt gazdasági rendszere között nincs mit választani öntudatos munkásnak. Mindkettőt helyettesíteni kell a munkásoknak az igazán demokratikus ipari társadalmával. Ennek elérésére kell az erőnket fordítani. HAJÓKIRÁNDULÁST tart ezidén is az IWW new yorki olasz tagjai JUNIUS 23-ÁN. Ezek a kirándulások már olyan népszerűek a New York és környéke munkások között, hogy az elmúlt nyáron több száz volt azoknak a száma, akik a késői jelentkezés folytán lemaradtak az élvezetes kirándulásról. A rendező bizottság jelenti, hogy bár ez alkalomra a jóval nagyobb CALVERT hajót bérelték ki, de a jelek szerint azon is minden hely el lesz foglalva, ezért kéri a bizottság a Bérmunkás olvasóit is, akik tömegesen szoktak részt venni a kiránduláson, hogy mielőbb foglalják le helyüket a bizottságnál, 158 Carrol St., Brooklyn, N. Y. Felnőtteknek egy dollár, gyermekeknek 50 cent.
