Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-01-20 / 1094. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 január 20. EGYRŐL-MÁSROL .................... ... - - - ..... - . I Elmondja: Z. J. REAKCIÓ ÉS TERROR IKERTESTVÉREK A chicagói napilapok az utóbbi napokban szörnyen méltatlankodnak a “Munkás” szervezetek által gyakorolt terror következtében. Bár semmi különleges eset nem történt, mert ámi történt nem uj. Ami történt az hasonló az előbbiekhez, amely már több mint harminc esetben ismétlődött meg az utóbbi kilenc évben. Harminckét embert végeztek ki a szak- szervezetekben uralkodó gang- szterek. A jelenlegi csak annyiban különbözik az előbbiektől, hogy most egy munkáltatóról — és minden valószínűség szerint egy union ellenes munkáltatóról — van szó. Az eset előzményei a következők: Marinus Hvid egy autó javító műhely (garage) tulajdonosa volt és valahogy sem a munkáltatók szövetségével, sem a munkások szervezetével nem volt kibékülve. Bár állítólag az utóbbi időben a szakszervezettel nem volt baja, mert munkásai a szervezet tagjai voltak és az union által megállapított minimum bért fizette. Ez alkalommal inkább a garage tulajdonosok szövetségével került összeütközésbe és ennek lett áldozata. Hvid egy régi kosztumerje vagy egy évvel ezelőtt más ga- rageba vitte az autóját és néhány hónap után, mivel az uj garageban adott szolgálattal nem volt megelégedve, vissza vitte autóját a Hvid garagejá- ba. De történetesen az uj garage tulajdonosa nem más, mint a garage tulajdonosok szövetsége péntárnokának a felesége es az ügy a garage tulajdonosok szövetsége elé került. A szövetség ítélete Hvid ellen szólt, még pedig úgy, hogy 75 dollár pénzbírságot kellett volna fizetni, vagy a szövetségből való kizárásnak volt kitéve. A pénzbüntetést nem fizette meg és igy automatikusan kiesett a garage tulajdonosok szövetségéből. Amint az ügy fejleményei mutatják, a garage tulajdonosok szövetsége és a garageok- ban alkalmazott munkások Szakszervezetei között szoros megegyezés van, mert amikor Hvidet kizárták a garage tulajdonosok szövetségéből, az union AZOK az olvasóink, akikhez lapkezelők nem kerülnek 35 centet küldjenek, és 10 cent posta költséget — lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio azonnal sztrájkba szólította a Hvid garageban alkalmazott munkásokat és a garage elé napi 24 órás picketeket állított. A dolgok igy folytak hónapokon keresztül minden változás nélkül, mig végre december 28-án megtörtént a változás. Két “fogdmeg” megtámadta Hvidet az uccán és annyira helyben hagyták, hogy két nappal később sérüléseibe belehalt. Hvid halálát természetesen a szakszervezet számlájára írják a hivatalos körök és minden áron a picketelő munkások soraiból szeretnék előverbuválni a gyilkosokat. Nem újság az, hogy a szak- szervezetek ellen ilyen vádak kerülnek felszínre és ha azok történetét vizsgáljuk, nem is alaptalanul. Amikor a prohibi- ció véget ért, számos alvilági alaknak más foglalkozás után kellett nézni és a szakszervezetek nagyon kívánatos talajnal bizonyultak. A prohibició idején a moonshine business volt egyike a legnagyobb iparágaknak és annak megszűntével sok ezer gangszter maradt foglalkozás nélkül. Ezek nagyrésze a szakszervezetekben keresett és talált foglalkozást. így sok szakszervezet uj vezetőket kapott és sok szakszervezet alakult azon idő óta, melynek egyáltalán nem az volt a célja, hogy a munkások helyzetén segítsen, hanem, hogy a job nélkül maradt gangszterek foglalkozáshoz — és tagadhatatlanul jól jövedelmező foglalkozáshoz — jussanak. így alakult meg a garage alkalmazottak szakszervezete, a junk yardokon alkalmazott munkásoké, a laundry munkásoké és más egész csomó szak- szervezet, amelynek kizárólag az a hivatásuk, hogy eltartsák a gangszter vezéreket. Azt sem állíthatjuk azonban, hogy a régi szakszervezeti vezérek kü- lömbek volnának az újaknál és igy minden képen csak a munkások az áldozatok. Mert ne higyjük, hogy a szak- szervezetekben csak 25-30 dollár heti fizetésről volna szó. A közelmúltban e hasábokon foglalkoztunk a tejkihordók szak- szervezetében uralkodó reakcióval, ahol 18 éve nem volt tisztviselő választás és végre felsőbb utasításra a választás az elmúlt decemberben megtörtént. Ezen választás is félrema- gyarázhatatlanul bizonyitja azt, hogy a szakszervezeti tagság nincs megelégedve a reakciós tisztviselőkkel, mert a régi elnök, aki 30 éve töltötte be az elnöki tisztséget csúfosan kibukott. Hasonló sors érte a titkár- pénztárnokot, aki a szakszervezet megalakulása óta viselte a tisztséget, tehát 38 év óta. Hogy milyen kényelmes és jól jövedelmező állásuk van ezen vezéreknek abból is látható, hogy az említett tejkihordók szakszervezetében az elnök és titkár-pénztárnok évi 12 ezer dollár fizetést kapott. A jelenlegi évi gyűlésük ezt az összeget levágta 10 ezerre, de még igy is horribilis összeg a tejkihordók keresetéhez arányitva. Amig a tejesek hetibére 48 dollár, amelyből még különféle levonások is vannak, addig a szakszervezetük tisztviselőinek heti keresete közel kétszáz dollár. És az állapotok hasonlók a többi szakszervezezetkben is. Ki hiheti el, hogy ezekben a magas fizetésű piócákban van egy parányi munkás érzés? Ugyebár nem csoda ha ilyen jól jövedelmező állásokért képesek szövetkezni a munkások mindenfajta ellenségével, képesek az árulásra és ellenfeleik legyil- kolására. A szakszervezetek a reakció melegágyai és annak ikertestvére a terror. Ezeken változtatni csak egy módon tud a munkásság, ha önmaga építi fel szervezeteit a mai termelési viszonyoknak megfelelően Ipari alapon és nem magas fizetésű piócákat ültett a vezéri pozíciókba, hanem tisztviselőket állít be, akik oly díjazásban részesüljenek, mint a szervezet tagjai az iparokban. Csak ez az egyetlen mód van a munkásszervezetekből a gangszteriz- mus kiküszöbölésére. ÁL -ERKÖLCS CSŐSZÖK Chicagoval kapcsolatban a világ sokat hallott az ott uralkodó terrorizmusról, amely érthe tő is. A chicagói munkáltatók elkeseredett ellenségei a mun- kászervezeteknek és ami szer vezet létezik, az a legmélyebb reakcióban fetreng. A napi sajtó természetesen szintén ily színvonalon áll. Azok őrködnek az “erkölcs” felett, pedig ha belenézünk ezen lapok történetébe, látni fogjuk, hogy ők is a legrettentőbb terrorral építették fel jelen cirkulációjukat. Nem kell nagyon messzire visszatekinteni a múltba, csak vagy 30 és néhány évre, amikor ezek az “erkölcs” csősz lapok gangszterjei nyílt háborút folytattak Chicago uccáin egymás ellen. Az 1900 évek elején Chicagónak volt 8 napilapja, melyek közül kettő, ma is létezik, és akkor is vezető szerepet töltött be. A verseny igen éles volt a lapok között és mindennek tetejébe Hearst is akkor alapított lapot Chicagóban. Abban az időben a belvárosi újság sztandok nem árulták az összes lapokat, hanem minden újságnak külön-külön árusai voltak és az uccák keresztezéseinél mindnégy sarkon, más és más lapelárustói voltak, akik farkasszemet néztek egymással. Bár a versenyben előzőleg sem voltak kíméletesek egymással szemben a lapok gangszter jei, Hearst megjelenésével azonban minden újságárus mellé egy fegyveres gangsztert állítottak és igy próbálták meggyőzni az ellenfelet, hogy az általuk képviselt ujsák a “legjobb”. Ezek az állapotok évekig tartottak igy és már egész hadserege állt a gangsztereknek a különböző lapok szolgálatában, akiknek az volt a dolguk, hogy az ellenfél kocsijait összetörjék, az újságot megsemmisítsék, a kocsikat és újságárusokat leverjék, vagy ha a szükség megkívánja legyilkolják. Ennek az “áldásos” újság terjesztésnek sok száz sebesültje került kórházba az évek folyamán és számosán életükkel fizettek a McCormick, Lawson és Hearst javaiért. De nem is kell egészen a múltba vissza térnünk, hogy ezen ál-erkölcs csőszök viselt dolgait megismerjük. A jelenben a szemünk előtt játszódik le a Hearst lapok szerkesztőségi alkalmazottainak sztrájkja, amely szintén bővelkedik a gangszterizmus áldásaiban. A Hearst gangszter jei orozva ütik le a sztrájkólókat, azok kocsijait felborítják és összezúzzák, a szervezet által bérelt sound- truckot a folyóba lökték, a sztrájk gyűléseket fegyveres banditákkal veretik szét és hasonló erkölcsös cselekedeteket visznek véghez anélkül, hogy a többi lapoknak csak egyetlen elitélő szavuk is volna hozzá. Ezek az ál-erkölcs csősz lapok követelik leghangosabban a terrorizmus megszüntetését a szervezetekben, de nem azért mert talán ők szeretnék látni a munkásszervezeteket a valódi hivatásuk teljesítésében, hanem, hogy a hatóságokat ráuszítsák a szervezetekre és ezáltal megfélemlítsék a munkásságot és hosszú időre elriasszák a szervezkedéstől. Éppen ideje volna, hogy a munkásság tudatára ébredjen ezen aljasságoknak, melyek a munkásság rovására történnek és ezen ál-erkölcs csősz lapokat is megérdemelt elbánásban részesítsék. A munkásoknak munkás lapokat kell támogatni, amelyek minden időben a munkások érdekeiért harcolnak. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és uélkiilözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “tjE A BER- RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom Vezetőt ép'tiü1 a régi társadalom keretein belül.
