Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-05-11 / 1110. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 május 11. I BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ........................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Tévtanok (P) A huszadik századról amelyben ma vágjunk azt állítják, hogy az emberiség civilizációjának korszaka. Bárha az emberiség bizonyos tekintetbe hatalmas fejlődést mutat, különösen a technika terén, de azéri azt mégsem állíthatjuk általánosságban, hogy az emberi társadalom egy magasrendü korszakot ért el a civilizáció terén. Mivel a mai társadalmi berendezkedés ferdeségeken alapszik, annak természetes következménye nem lehet más, minthogy az emberi civilizáció is ezen ferdeségeknek egy káros kinövése, amit igazi emberi szempontból nem is lehet civilizációnak nevezni. Az a gazdasági rendszer, amelyben ma élünk nem nevezhető civilizált emberi társadalomnak, már azért sem, mert az emberek millióit megfosztja a megélhetési lehetőségeitől. Ami az emberi társadalomban egyik legfontosabb tényező. Azután megfosztja az emberiség nagy tömegeit az önrendelkezés jogától. Ezek mind azért történnek, hogy a mai társadalmat uralok továbbra is megtarthassák jelen rendszerüket. Ennek keresztülvitelére olyan tévtanokkal halmozzák el a társadalmat, hogy a nem gondolkozó ember olyan tévedésekbe esik és rendesen azokat hiszi el, amelyek károsak rá nézve. Nem is csoda, mert minden intézmény a mai társadalmi rendszer szószólója. Nem törődve a humanizmus magasztos eszméjével, csak egyet tartanak szem előtt, hogy minden sajtótermék, amelyet megvásárolnak szócsöve legyen a mai rendszernek. Azt sem lehet elvitatni, hogy az emberiség nagy haladást ért el a természet tudomány terén is. Közelebb hozták hozzánk az égitesteket. Pontosan tudják a csillagok járását. Az orvosi tudomány szintén kitűnő vívmányokat a valóságba érvényesít. Mind ezeket lehet nevezni az emberi civilizáció előhaladásának. Magában a társadalmi életben azonban nem tudják megoldani az emberiség problémájának a biztos megélhetési lehetőségét. Nem is azért talán, mintha ezt nem volnának képeseg megoldani, mert a nemzetgazdászok éppen olyan jól tudják mint mi ipari forradalmárok, hogy ez mind a kapitalista termelési rendszer hibáin alapszik. Ennek további megtartása érdekében vásárolja meg a kapitalista osztály majdnem az összes tudósokat, lapszerkesztőket és osztály intézményeik ösz- szes alkalmazottait, beleértve az egész politikai gépezetet, akiknek azután hivatalbeli kötelessége a tévtanok hirdetése. Meg kell magyarázni — de tejesen az emberiségnek, hogy az a rendszer jó, csak valamelyik kereke zökkent ki a rendes vágásból, csak türelem, megint nemsokára minden jó lesz. Mi történne máról-holnapra, ha azok a sok tudósok és irók cserbehagynák az uralmon lévő kapitalizmust és a helyett a ferde beállítások helyett megmagyaráznák az embereknek, hogy a társadalomnak hibája magában a gazdasági rendszerben van. Máról-holnapra már egy igazán minden tekintetben civilizált társadalomba élhetnénk. Nem volna többé háború, megszűnne a kizsákmányolás. Az isteni (?) igét hirdetők nem harácsolhatnának vagyont a tulvilági boldogság ígéretéből. De mivel a pénz rendszerében élünk és senkisem törődik azzal, hogy milyen körülmények között tesz szert a csengő aranyokra, igy tehát nem is az a fontos, hogy minden embernek meglegyen a biztos megélhetési lehetősége, hanem az, hogy a sok tévtanokat olyan színezetbe tudják beállítani az emberiség előtt, hogy azok azt minden kétely nélkül el is higyjék. Ma, amikor az emberiség ezer és ezer sebből vérzik, amikor civilizációról beszél mindenki és a mai rendszer civilizációjának legnagyobb vívmánya közé tartozik az emberámitás, amikor eltudják terelni az emberek gondolatát a valótényektől. Vegyük az amerikai kontinenset példának, ahol parlagon hagynak heverni földeket, csak azért, hogy a piacra kevesebb áru kerüljön, vagy elégetnek megtermelt gabonát, gyümölcsöt. Ahol milliók éheznek vagy csak tengetik életüket egy napról a másikra. Hol van itten az emberszeretet, a civilizáció? Lehet, hogy a mai társadalom, még ideig-óráig tudja rendszerét fenntartani, még akadnak áltudósok, akik tévtanok hirdetésével még féken tudják tartani az emberiséget. Mert hihetetlen dolog előttünk, hogy tudományra szert tett emberek ne látnák a mai rendszer hibáit. A technika gyors fejlődése kifogja termelni, ha nem a tudósokban, hát akkor az éhező néptömegekben azt a hatalmas tábort, amely a mai rendszert aláfogja ásni minden intézményével együtt. A mai bonyolult társadalmi rendszerben senkisem tudja mit hoz a holnap. Nem-e jobb volna ha az emberek tanulnának és megértenék azokat a logikus igazi eszméket, amelyek nem tévutakra vezetik az embereket, hanem egy olyan társadalmi rendszert irányoznak elő, amely egy igazi civilizált emberi társadalomnak az igazi alapját képezik. Mindenféle élméletek lebegnek ma a levegőben, de a végérvényes és aktuális elmélet csak az lehet, hogy a mai gazdasági rendszert kell átformálni, nem értve alatta reformálni, mert nem jelent semmit az emberiség számára, ha a mai rendszert megtartjuk vagy annak bármilyen osztályintézményét. Mert a mai rendszer magában hordozza az emberiség nagy tömegének nyomorát, hogy azután egyesek jólétbe élhessenek. A mai háborúban féltik az emberi civilizációt, azt a civilizációt, amely a legutóbbi 25 év alatt csak embermészárlásban élte ki magát. Téves dolog egy társadalomról azt állítani, hogy civilizált, amikor milliókat pusztitanak el az emberölésre készített technika vívmányaival. A mai háború is a tévtanok alapján jött csak létre. Azok a téves és a valósággal furfanggal kieszelt jelszavak. amelyekkel az embereket még mindig félre lehet vezetni, megfogják magukat bosszulni magán a jelen társadalmon. Akarva nem akarva, a harcban álló milliók felfognak eszmélni és ráfognak jönni arra az igazságra, hogy az emberiség nem élhet tovább egy olyan társadalomban, amelynek minden ténykedése csak áligazságon alapszik. Az emberiség agyában meg kell fo- gamzani annak az igaz eszmének, hogy LE Á MAI RENDSZERREL és helyébe valósítsunk meg egy igaz társadalmat, gazdasági osztálykülömbözetek nélkül. Ezt az igazi embertant hirdeti az IWW és forradalmi szerveztével küzd ennek megvalósítása érdekében. Tartsuk adósagmentesen a lapot A New York és Cleveland kerületi értekezletek tanácskozásain a delegátus munkástársak azzal a jóleső körülménnyel találták magukat szemben, hogy a napirend nem minden egyes pontja, a delegátusok nem minden felszólalásának kiinduló alapja volt az, hogy miként jelentessük meg a Bérmunkás legközelebbi számát. Tette ezt lehetővé az a körülmény, hogy az országos értekezlet kiegyenlítette a lap régi tartozását és hogy a magyar ipari unionisták, valamint a Bérmunkás olvasói tevékenyen bele kapcsolódtak a lap fentartásáért folyó minden akcióba. így az értekezletek többet foglalkozhattak a tanítás és nevelésnek úgy a minőségével, mint a mennyiségével. Bár a delegátusok tudják, hogy az írógárda minden egyes tagja munkásöntudatának tesz eleget, amikor a Bérmunkás szerkesztésében részt vesz, mégis a leghálásabb elismerés nyilvánult meg a hét- ről-hétre szállított cikkekért. Megállapítják az értekezletek, hogy a Bérmunkás sohasem szolgálta jobban a felvilágosítást mint most. Hogy ez a helyzet állandósulhasson a New York kerületi értekezlet az építő gárdának erre az évre való fentartását határozta, amelyhez az ott jelenvoltak közül többen azonnal csatlakoztak. Ezt a határozatot a clevelandi értekezlet is magáévá tette és a lecsatlakozás itt is megtörtént. Mindkét értekezlet felhívása a Bérmunkás olvasóihoz az, hogy csatlakozzanak a lap adósságmentesen tartók csoportjához és anyagi körülményeikhez mérten havi támogatással segítsél a célt, hogy a Bérmunkásnak ne legyen nyomda tartozása. Az “Építő Gárda” rovatunk legyen olyan tetszetős, amilyen megelégedéssel olvassák az írógárda tanító cikkeit. ELVIN YILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmét. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének ♦ Zilri n ♦ J E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi h vatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom s*orke7rtét éoitiük a régi társadalom keretein belül
