Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-05-11 / 1110. szám

1940 május 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI HÁT EZ MI? A komunáci vezérkartól már megszoktuk azt, hogy a különbö­ző szervezeteket garmada szám­ra alakítják meg, hogy ilyen mó­don férkőzzenek hozzá a tudat­lan tömegekhez. Ha egyik szer­vezet le kompromitálta magát, a gyűjtési kampányok már nem szuperálnak, akkor egyik nap­ról a másikra megalakult egy jóhangzásu uj szervezet, amely­nek a neve alatt újra megin­dult a tömegbolonditás és fő­leg a pénz harácsolás. A kutya (Fehér Jóskák) mindig az ma­radt, csak a lánc, a nyakravaló változott meg. Most amikor a nagyhangú demokratikus bolondgomba már nem szuperál amelynek pedig a fő programja a “demokrácia vi­lágméretekben! nagy vezére Rooseveltnek a támogatása” volt, de azóta változtak az idők, a Hitlerrel kötött szent szövet­ség után, nem lehet már a de­mokráciát a zászlóra tűzni ma­ga a “nagy elnökünk” is be­állt szerintük “háborús uszitó- nak” uj cég és uj cégérre volt szükség, az uj cég neve “Ame­rikai Magyar Központ” a cégé­rül pedig Magyarország függet­lenségének a megmentését Ír­ták most, amikor már a 10 éves gyerek is tudja azt, hogy a ma­gyar függetlenség, amelyet ez az uj vállalat meg akar mente­ni csak a holdban létezik. Ma­gyarország ma szőröstől-bőrös- től Hitler-Mussolini gangszterek kezében van, ezt jól tudja ai Szebenyei-Fehér klikk is, de jó alkalomnak látszik a jelszó ar­ra, hogy a “hazafias” honfitár­sak zsebe ellen egy jól szerve­zett rohamot intézenek. Az uj cég a régi vezérekkel a régi módszer szerint, hazug, ostoba jelszavak mögé bújva igyekszik lehetőleg jó mélyen belenyúlni a magyar prolik zsebébe. VÁLASZTUNK Közelednek megint a válasz­tások a politikus fékerek min­denütt buzdítják a választókat, hogy gyakorolják a “legszen­tebb polgári jogukat” és sza­vazzanak a most folyó elővá­lasztásokon. A munkás név alá rejtőzött politikusok azzal kecsegtetik a szavazókat, hogy ha “helyesen” szavaznak, úgy kiszavazhatják a kapitalizmust, persze mélysé­gesen hallgatnak arról, hogy hová lett az a 14 vagy 16 millió német munkás, akik évekkel ezelőtt “helyesen” vagyis a munkás név alá rejtőzött politi­kusokra szavaztak, ugyan ezt a kérdést nyugodtan fel lehet tenni a francia és olasz stb. munkásoknak is, kik mindany- nyian a saját bőrükön tapasz­talták, hogy mennyit ér ez a “legszentebb jog” amelyet csak addig gyakarolhattak amig azt a kapitalisták megengedték, amig jó fiuk voltak, addig ját­szadozhattak azzal hogy az ő szavazatuk dönti el a világ sor­sát. Amikor a parlamentnek ne­vezett fecsegő társaság kelle­metlen lett akkor egyszerűen a sarokba tették és jött az eddi­gi burkolt diktatúra helyett a nyílt diktatúra. Gyönyörű iskola példája a “legszentebb jog” értékének az a kutya komédia, ami most Wierton W. Va.-ban folyik le. Ez a város szőröstől-bőröstől a hírhedt munkásnyuzó, unió elle­nes Wierton Steel tulajdonosai nemcsak a gyárban de a privát életükben is a Wiertonék spic­li rendszerének az ellenőrzése alatt áll. Egész nyíltan, meg­mondják hog>- a gyár érdeke melyik jelölt megválasztását te­szi szükségessé és hogy azok megválasztásától függ az hogy lesz-e munka. Ez a reakciós vál­lalat nemhogy munkás jelöltet nem indorszál, de még a demok­rata jelölt sem lehet a gyár al­kalmazottja. A jelöltek közül a republikánus pártiak 90 száza­léka gyári alkalmazott mig a demokratákból egy sincs aki a gyárnál dolgozna, ha mégis akad valaki, aki demokrata ti- keten szaladna nagyon rövide­sen azt veszi észre hogy kisza­ladt magából a gyárból is. De a hírhedt vezetőség most bocsátja el azokat a munkáso­kat kik 3 éve valami szerepet játszottak az akkori acélsztrájk alatt. A munkásoknak ha fel­nyílna a szemük, akkor meglát­nák azt hogy a választójoguk­kal csak a láncaikat erősitik meg amikor másokra bízzák a védelmüket. Megértenék azt, hogy csak az iparokban való szervezkedéssel tudnak eredmé­nyesen védekezni a kizsákmá­nyolok ellen és teremthetik meg az Ipari Demokráciát, de wier- toni munkások ma még nem is mernek gondolni a helyes szer­vezkedésre annyira félnek a gyár spiclijeitől, de maga a ki- zsákmányolójuk falánksága, kí­méletlensége fogja őket jobb belátásra kényszeríteni. ÉN NEM MEGYEK! Amint már megírtuk Horthy kormánybiztosa, ki most a rut- hén nép nyakán ül, haza invi­tálja az amerika magyarokat, no hát ne tessék félre érteni, nem mindenkit. Olyan magya­rokat, kik a reliefen vagy a W.P.A.-n élnek semmi esetre sem csak olyanokat akiknek le­galább 3000 dollárjuk van, azoknak minden jót igér a kor­mánybiztos ur. Törlesztéses földet, adómen­tes házat és gyárat stb. A po­fonvágott református pap, az a rosszul sikerült Ladányi a brid- geporti náci lapban nagyon biz­tatja az amerikai magyarokat, hogy menjenek haza, fogadják el a magyar kormány nagylel­kű ajánlatát, amely jó módot és “tekintélyt” biztosit a dollár tulaj donosoknak. Én ezúton izenem meg Peré- nyi és Ladány csuhásnak, hogy és ünnepélyesen kijelentem, hogy nem megyek haza, mely elhatározásomat az alábbiakban indokolom meg. No. 1. Nem megyek haza. Nem pedig azért, mert dacára annak, hogy 16 éve robotolok ebben az országban, nemhogy 3000 dollárom, de még 3000 centem sincs. No. 2 hogy ezzel pótoljam ki azt az amerikai dollárokat ame­lyeket az amerikai magyarok elfelejtenek az óhazai postata­karékba elküldeni, miután a sa­ját bőrükön tanulták meg azt, hogy miként fosztották ki az amerikai magyarokat mikor a dolláraikért, még filléreket sem kaptak. No. 3. mert jól ismerem az1 A sok meg nem értett szavak között egyik legfontosabb a szabadság szó fogalma. Bár ab­szolút szabadságról még beszél­ni sem lehet, nagyon kevés em­ber van, aki a szabadság szó re­lativ értelmét csak meg is pró­bálná érteni. Nemcsak hogy nem érti meg a nagy tömeg a szó igazi értel­mét, hanem minden eszközzel a sajtóval, rádiókon, szószékeken keresztül arra törekszenek, hogy valahogyan meg ne értse a nagy tömeg ezen szó fontosá­gát és teljes értelmét. E miatt egészen ellentétes értelmet ad­nak a szónak, például szabad­ságnak állítják be azt a tényt, hogy Ford és magánhadserege védelmi harcot folytat az unió ellen, vagy hogy a tőke urai azt csinálhatnak magánkézbe levő és százezreket alkalmazó üze­meikkel amit akarnak. Ábrahám Lincoln még 1864- ben baltimori beszédében a kö­vetkezőket mondta: “Némelyek­nek a szabadság azt jelenti, hogy azt tehet önön magával és munkájának gyümölcsével amit akar, másoknak viszont azt je­lenti, hogy úgy tesznek más emberekkel és azok munkájá­nak eredményével, amint nekik tetszik”. Amidőn Fordék sajtó sza­badságról és cselekvési szabad­ságról beszélnek, az úgy hang­zik mint amikor a juhász elza­varja a farkast mely a báránya­it akarja felfalni. Amig a bárá­nyok élni való szabadságát megvédte, a farkas azzal vádol­ja, hogy az ő szabadságát tipor­ta el. A bárányok és farkasok nem tudnak megegyezni a sza­badság szó értelmében. Ugyan ez történik az emberek között is, mindnyájan hangoztatjuk a szabadság szeretetét, de két el­lentétes értelemben. A munkásság gazdasági fel- szabadulási harca és minden lé­pés, mely ahoz közelebb vezet és az elért eredményeket, a munkásság mint a szabadság­hoz vezető utat üdvözli és a tö­ke urai ellenben mint az ő sza­badságuk eltiprását átkozzák. Szabadság az az ismeretlen valami — mely után mindnyá­jan vágyunk, oly kevesen bír­nak, és még kevesebben értenek meg. Lincoln szerint a szabad­ság csak önön magunk és mun­kánk eredménye feletti rendel­kezésre terjedhet ki és nem le­het szabadságnak nevezni, ha fölöttünk és munkánk gyümöl­cse fölött mások rendelkeznek. Nem szabadság az, amikor a nagy többség érdekével ellentét­be egy kisebbség érdekeit szol­gálják. Például, egy gyár igaz­gatása, amikor egy néhány tu­lajdonos érdekében történik, élősdi magyar urakat, mert utá­lom Horthyt és a csendőreit amelyek az adó mentesség foly­tán, más utón nyúznák meg az áldozataikat. No. 4 mert hamisság az, hogy nekem ajánl fel földet, de az otthon levő 3 millió nincstelen földnélküli parasztnak nem jut­tat földet, legfeljebb a “vitézi szék” alatt létesített spicli gár- 1 da, úri cselédeknek. nem szabadságon, hanem hatal­mi jogon alapszik és mennyi el­nyomatás, zsamoksák kapcso­lódik ezen ténykedéshez, melyet a tőke urai szabadságnak nevez­nek és oly erősen védenek! me­lyet sajnos még sok sok millió munkás szabadságnak ismer el, amint a farkas csorda és velük rokonszenvező ragadozók sza­badságnak tartják, hogy akkor és azt a bárányt egyék meg amelyik nekik tetszik. Szabadság csak akkor fog létezni, amikor a munkások sa­ját maguk és munkájuk ered­ménye felett rendelkezhetnek, mely a nagy többség érdekeit nem sérti, hanem elősegíti. Mi tudjuk, hogy ez lehetséges, de csak egy újjászervezett társa­dalmi és GAZDASÁGI rendsze­ren keresztül érhetjük el, mely­nek a megszervezése, megvaló­sítása minden gondolkozó és szabadságra vágyó munkásnak kötelessége. Vi. SZENZóNZÁRó TÁNCMU­LATSÁG NEW YORKBAN Az, egész téli szezon alatt csak néha irtunk beszámolót a new yorki mulatságokról, pe­dig volt benne részünk bőven, de a beszámoló cikkek helyett igyekeztünk a mulatság bevéte­leinek egy részét a Bérmunkás lapunk felülfizetési rovatába juttattni. Megállapíthatjuk azt, hogy az egész téli működés ki­tünően sikerült, a Bérmunkás Otthon lakbérét pontosan fizet­ni tudtuk és helyiségünk átre- noválását is végrehajtani képe­sek voltunk. A sikeres szezont egy sikeres záró estével akarjuk befejezni, melyhez kérjük a New York és környéki munkástársaink tá­mogatását melyet, MÁJUS 11-ÉN szombaton este fogunk megtar­tani, a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. Ez alkalom­mal nagyon érdekes színdara­bok kerülnek bemutatásra a legjobb szereplőkkel. Úgyszin­tén szerződtetve van SZIGE­TI JÓZSEF a hírneves cigány­prímás zenekara a tánchoz, mely egymagában eseménysze­rű program. Ne várjunk tehát külön meg­hívókat, csak egyszerűen ve­gyük tudomásul, hogy május 11-én este 8:30-kor a Bérmun­kás Otthonban találkozunk és ezt adjuk tudomására ismerő­seinknek és barátainknak. A belépő jegy ára mint rendesen most is csak 35 cent. Munkástársi üdvözlettel, a rendező bizottság. I "SZABADSÁG"

Next

/
Thumbnails
Contents