Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-27 / 1108. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 április 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ............................$2.00 One Year ..............................$2.00 Félévre ................................. 1-00 Six Months ......................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ........................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD-®M2 Májusi megemlékezés Ezzel az elhatározással vigyük szét a Bérmunkás ünnepi számát a magyar házakhoz, hogy általa megnyerjük a lap rendes olvasójának a magyar munkások ezreit, akik még nem előfizetői lapunknak. EGY uj olvasónak a megszerzésével tegyük emlékezetessé ezt a májust, mert hiszen minden munkás, akit a Bérmunkás olvasótáborába sorozhatunk egy katonája lesz a békeszereteten alapuló háborúk ellenes felfogásnak. Minden egy éves előfizetéshez, akár uj, akár régi, ingyen küldjük meg az alábbi ipari unionizmust ismertető füzeteket. Mi az IWW és mi nem? ................... 10c. Rhetorikai szabályok ---------------- 10c. Népszerű gazdaságtan ....................... 10c. Egy Nagy Szervezet (tervrajzai) .... 15c. A május elseje hetében szerezzen EGY előfizetőt a Bérmunkásnak. májüsTelseje (P) Most minden dolgozó munkásnak lekellene tenni a szerszámot, hogy megünnepeljük a munka ünnepét május elsejét. Tanujelét kellene adni a világ dolgozóinak, hogy él bennük a forradalmi munkások ipari szolidaritása. Amikor megkellene mutatni a világ munkásainak, hogy nekik is van erejük, saját akaratuk, ami szervezett összetartásban rejlik. Az uj s egy boldogabb társadalom előharcosai, akik bízva bíztak a munkásosztály nemzetközi szolidaritásban, akik a munkások nyolc órai munkaidejének jelképéül forradalmi munkásünnepé avatták május elsejét. Ezen a napon minden munkásnak lekellene tenni a munkaszerszámát, hogy szemlét tarthassunk saját táborunk felett — meggyőződjünk arról, hogy az osztályharc hadserege milyen újabb erőkre tett szert a legutóbbi szemle óta- Ma a vörös május 52-ik évfordulóján, munkások vérével van áztatva az európai csataterek földje. A munkások milliói állnak egymással szemben, hogy az uralkodó osztály rendeletére gyilkoják egymást halomra. Az ezer sebből vérző proletárok a különböző csatatereken saját osztályérdekeik ellen küzdenek és életüket áldozzák ahelyett, hogy az ipari szolidaritás jegyében, május elsején a végmegadásra kényszeritenék a kapitalizmust. Talán az álig felfegyverzettek közül millió és millió gondol május elsejének jelentőségére azzal a gondolattal, hogy mennyivel emberiesebb volna ma az osztályharc táborában ünnepelni ahelyett, mint kapitalista országhatárokat védelmezni azért, hogy a kizsákmányolás gálád rendszere továbbra is életbe maradjon. Fájó gondolat repül keresztül agyunkban azért, hogy a munkásosztály milliói véreznek ismét, ahelyett, hogy előre gondoskodtak volna saját osztályérdekeik győzelemre viteléről. A nevelés és tanítás munkája nem gyökeredzett oly mélyen a munkásosztály agyában, mert ha igen akkor a nincstelen proletárok nem volnának kaphatók sem az uralkodó osztály megvédésére, sem saját osztálytársaik legyilkolásá- ra. A munkásosztály történelmi hivatása nem az országhatárok megvédése, vagy annak kibővítése, hanem egy uj rendszer kiépítésén alapszik országhatárok nélkül. Maga az a tény, hogy május elseje ennek a forradalmi törekvésnek kellene, hogy jelképe legyen; mert ha a munkásosztály nemzetközi ipari szolidaritása nem nyilvánul meg magának a munkásosztály részéről, mert elméletek nem elegendők ahoz, hogy egy társadalmi rendszert máról-holnapra megváltoztassunk, ez csak kizárólag az erő kérdésén alapszik. Maga a kapitalizmus a mai emberirtó háborújában is csak a munkásosztályra támaszkodik. Első sorban termelő hadsereg a legfontosabb, mert a háború győzelme kizárólag azoktól függ, akik a hadseregeket ellátják munícióval és élelemmel. Ez pedig maga a munkásosztály. Ha mostan május elsején a világ munkássága tényleg osztálytudatra ébredne és letenné a munkaszerszámot, megállítaná a termelő eszközök kerekeit, megbénítaná a háború csinálok teljes hatalmát. Ilyen akciók keresztülvitelére osztálytudatos munkások kellenek, akik nem várnak. a vezérek utasításaira, hanem a nemzetközi ipari szoidari- tás jegyében maguk kell, hog) a végrehajtók legyenek. Az utolsó 25 év a megpróbáltatás évei voltak, látjuk a régi fajta nevelés és helytelen szervezési forma, akció, képtelenné tette a munkásosztályt, de azért nem szabad csüggedni, mert a munkásosztály nagy ügye nincsen veszendőben. Az elévült és hasznavehetetlen taktikát és szervezeti formát olyannal kell felcserélni, hogy szükség esetén a munkásosztály egyöntetűen tudjon cselekedni. A múltban a megtévesztett munkásosztály letért az osztályharc tényleges utjáhól ahelyett, hogy direkt akciót érvényesítette volna, elkalandozott a képviseltetés fellegvárába, amiért már nagy árakat fizetett és fog fizetni mindaddig, amig egészen megcsömörölve, jobb belátásra nem ébred, saját maga nem intézi saját osztály ügyét. Május elseje kell, hogy legyen tényleg a munka ünnepe, de csak úgy avathatjuk azzá, ha ipari erőnket ugj egyesitjük, hogy munkaerőnk felett mi rendelkezzünk. A május elsejei munkaszünet csak úgy jöhet létre, ha arra a munkásosztály szervezkedik a munkatelepeken. Halálhörgés hallatszik mindenfelől, munkás milliók bambán- báfnulnak egy más szemébe elfeledve emberi mivoltukat. Gyáván megalázkodva rendeletre mennek gyilkolni. Milliók és miliők, akik soha sem értették a forradalmi munkások tanítását félnek ugyan a háború veszedelmétől, de áthatva az álhazafiság eszméjétől mennek előre a pusztulásba. Mikor fog tanulni már a munkásosztály? Vagy még mindig kevés volt a vérontás? Nem tanultátok meg a múlt háborúból, hogy a munkásosztálynak a háború után is csak koldus kenyér jár! Május elsejének forradalmi szele át kell, hogy hasson minden munkás agyán, meg kell, hogy értse — ha munkás vagy, miért nem tartsz velünk! Vagy véred és életed oly olcsó, hogy hiába eldobod! Nem él már bennetek az ember, hogy saját magatokért harcoljatok" Lesz még május elseje az egész világon a munka ünnepe. Mert, hogy még ma nem az, csak a munkásosztály állhatatlan maradi- sága az oka. Tanuljatok meg küzdeni önmagátokért, ha az osztályharc is veszéllyel jár, de győzelme biztos, ami a munkásosztály győzelmét jelenti- Amikor már nem koldus kenyér jár többé a dogozóknak, hanem jólét és boldogság és akkor igazán ünnepelhetjük május elsejét, mint a munka igazi győzelmének ünnepét! MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN IRN YK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Bridgeport, 1940 április Tisztelt Munkástárs: Mellékelve egy check előfizetésem és a lapra felülfizetésem gyanánt. Nem is tudom elképzelni, hogyan lehet egy munkásérzelmü egyénnek vissza tartani magát egy olyan lap olvasásától, mint a Bérmunkás. Különösen érdeklő a “Magyarországi Tükör” azért is, mert a benne megirt cikkek, azonosak a rokonaimtól kapott levelek tartalmával. Csak folytassák a felvilágositást. Tisztelettel D. Majlak Bridgeport, márc. 9, 1940 Tisztelt Munkástárs: Mellékelve talál money ordert 2 éves előfizetésért, egy dollár felül- fizetés és 20 naptárért. Máskülönben erre felé minden nagyon csöndes, valami említésre való munkásmegmozdulás alig történik; a bérrabszolgák ugylátszik megvannak elégedve a sorsukkal. Hive az Egy Nagy Szervezetért J. Herold. MÁJUSI ÜNNEPÉLY A 440-es Vas és Fémunkás Ipari Szervezet detroiti csoportja MÁJUS 5-ÉN VASÁRNAP a Schiller Hallban, Gratiot és Au- bin St. sarkán a szervezési alapra MÁJUSI ÜNNEPÉLYT rendez, amelyre a Bérmunkás olvasóit ezúton is meghívják. ELVIN YILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. Ej két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor h< sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A' munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül-
