Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-27 / 1108. szám
1940 április 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal A jólét s nyomor tavaszi virágzása Minden igyekezetünk a munkásosztály szervezésében és nevelésében oda irányul, hogy könnyen megérthető igazságokkal rábírjuk a munkásság tömegeit, hogy fölszabadulásuk érdekében saját maguk cselekedjenek. Legtöbb esetben az átlagos munkás gyanakodva néz azokra, akik a profit rendszer megdöntése érdekében szót emelnek. A«> meggyőző propagandisztikus beszédet hazugságnak minősítik, és továbbra is a profitrendszer hűséges támogatóinak maradnak meg. Milyen jó volna, ha most csak úgy néhány pillanatra kezükbe vennék a new yorki National City Bank jelentését, melyet 2,480 corporáció évi üzleti forgalmának és befektetésének tanulmányozása folytán kiadott. Ebből megállapíthatnák, hogy az üzleti fellendülés ezen cor- porációk részére 63 százalékig szökött fel és minden egyes befektetett dollár után $6.02 mond hat dollár és két cent tiszta hasznot könyveltek el. Ugyanúgy a New York Times örömujjongva jelenti, hogy az ez évi március havi osztalékok 252 millió dollárt tesznek ki, a legmagasabb összeg az utóbbi három évben a március hónapi osztalékokban. Ezekkel a tényekkel szemben gyakran látjuk ugyanazokban az újságokban melyek a fenti jelentést közzé tették azt a hamis propagandát, hogy a munkások erős szervezkedése valamint az állami megadóztatás alaposan megnyirbálta a nagytőkések profitját. Azt is hangoztatják ugyanazon újságok, hogy a gyári termelési iparban a munkások 84-86 százalékát kapják meg az átlag termelés értékének. Ezzel szemben pedig a Szövetségi Census mely a gyári termelés tanulmányozásával volt megbízva most adta ki az 1937- évről szóló jelentését, melyben határozott pontossággal informálnak, hogy az 1937. évi 61 billió dollár termelési ösz- szegből, munkabérben alig több mint 10 billió dollárt fizettek ki. Tehát az igazság az, hogy nem 84-86 százalékot kaptak a munkások vissza, hanem a termelés értékének csak 16 és fél százalékát. A 84-86 százalékot a gyárosok, a részvény tulajdonosok és bankárok vágták zsebre. Ezek maradnak a tények és itt ahol a számok beszélnek nem lehet politikai prédikációkkal azokat megváltoztatni. Láthatjuk, hogy az államhatalmi New Deal féle kormányforma, nem hozott változást a termelés szinterén sem a megadóztatásokkal, sem pedig a munkabér törvényével. A termelés a nagyKÖNYVSZEMLE By ARTHUR KALLET és F. J. SCHINK 100,000,000 GUINEA PIGS A könyv irói sok évet dolgoztak a Szövetségi kormány vegyészeti hivatalában, ahol a külömböző élelmi, orvosi szereket analizálták, igy nagyon is hivatottak arra, hogy megállapítsák, hogy Amerikai népességét mint kísérleti tegeri malacokat alkalmazzák, haszonra éhes, és minden gonoszságra, még nagybani mérgezésre is hajlamos vegyészeti üzletek. Ezt a könyvet minden családanyának kellene olvasni, tanulmányozni, hogy ne fizessen méregért jó pénzt, mint most sokan megteszik, és sok esetben betegséget, sőt halált vásárolnak meg jó pénzen, mert valamilyen hangzatos hirdetés befolyása alatt olyasmit vesznek, vagy olyasmire használnak bizonyos dolgokat, mely nagy károkat okozhat a család valamelyik, vagy az összes tagjainak. A kormány vegyészeti hivatalában felhalmozott és sok esetben a törvényszékek aktáiból vett tényekkel bizonyítják, hogy mi mindenféle mérget adnak el Amerikában és szerintük — akik ott voltak a kormány hivatalban — a kormány is tehetetlen. Példának megemlítjük a könyv alapján, hogy sok esetben gyümölcsei együtt arzenik és ólom mérget is veszünk és megeszünk. A Pepeko fogpaszta egy negyedrészét ha beveszik elegendő, hogy halált okozzon, mivel a potassium chlorate mérget taltalmaz. Nagyon sok ilyen eset van megemlítve, a mellett, hogy a patent orvosságokról egy egész érdekfeszitő részlet van megírva, melyből a következőket idézzük: “Az amerikai rongyos egyéniség kertjében kevés más olyan büdös virág van, mint az óriási 350,000,000- dolláros, paten", orvossági üzlet”. Egy másik kitűnő üzleti lebonyolítás, “Mr. Cohen megvásárolt, 140.000 canna ETHERT, mely a hadsereg raktárába volt tiz évig tartva, Cohen fizetett érte 7 centet kannájáért, eladta a kórházak részére 70 centért kannánként, dacára, hogy teljesen használhatatlan volt kórházak részére. Amiért megbüntették $200. dollár pénzbírságra.” Az olvasó számítsa ki, mennyi tisztességes hasznot csinált Mr. Cohen amellett, hogy sok embernek az életét veszélyeztette a kórházakban. Sok, sok hasonló eset van megemlítve, melyet nagyon is tudnak bizonyítani sok esetben törvényszéki adatok alapján és melyet mindenkinek ismernie kellene, leginkább akik a vásárlást végzik, ne hogy megmérgezze családját, vagy betegséget vegyen, melyet sok esetben állandóvá tesznek a minden be- tebséget gyógyító szentelt vízhez hasonló patent orvosságók használata által. Vi. tőkések kezében maradt és a felfokozott speedhajsza és a birtokukba levő újfajta termelési gépek, a New Deal ellenére még nagyobb profitot halmozott fel részükre, kizárólag csak azért, mert a termelt javaknak csak 16 és fél százalékát adták vissza a termelő hadseregnek. És azt az egyszerű tényt különböző tévutakon próbálják félremagyarázni a munkástömegek előtt. A munkásság osztályérdeke első sorban az, hogy saját egyéni jólétének céljából arra törekedjen, hogy az elrabolt 84-86 százalékból minél többet harcoljon ki a saját részére. És ezekben a harcokban kiképezze magát arra, hogy a termelési rendszert átvegye a tőkés és az állami profitrendszer tulajdonából és lehetetlenné tegye a termelési javak egyetlen százalékának is az elrablásátHa a munkásosztály propaganda energiáját egységesen ennek a számadati ténynek az alapján a munkástömegek igazi fölébresztésére használná föl, akkor egész bizonyos, hogy már sokkal közelebb tartanánk az ideális társadalmi rendszer megvalósításához. De mert nem igy történik a szervezési és nevelési munka, ezért állunk az uj világháború küszöbén, melynek végrehajtásához zavartalanul rabolhatják el, a termelési javak 84-86 százalékát. És addig amig a munkásosztályt lehet a tévútra terelni addig mindig lehet lesz a munka gyümölcsétől is megrabolni. Kizárólag a munkás tömegek öntudatától és akaratától függ, hogy meddig mehet ez igy tovább. (f.) A munkáltatók 'ékbére' Az ország iparvállalatainak statisztikai kimutatásait figyelve, bárki könnyen megállapíthatja, hogy soha a múltban — még a kapitalista rendszer leg- DŐségesebb éveiben sem — volt oly hatalmas profit felhalmozódás, mint éppen az utóbbi években. Némely nagy iparvállalat haszna az elmúlt évben megkétszereződött, ami nem néhány száz, vagy ezer dollár profit többletet jelent, hanem tiz, húsz, sőt vannak esetek, ahol több mint ötven millió dollárral több a haszon az elmúlt évben, mint az előző évben. És mindez történik akkor, amikor a kaptalisták tele vannak panasszal a new deal kormány iránt, amely állítólag a nincstelenek javát szolgálja a kapitalizmus rovására. A minap E.R. Stetinius a United State Steel Corporation elnöke előadást tartott Chicagóban az Economic Club bankettjén és előadásában éles kritikát gyakorolt a kormány felett, amiért intézkedéseivel valóságos “éhbérekre” kénszeriti az üzleti vállalatok tulajdonosait. Ez a Mr. Stetinius nem is olyan jelentéktelen személyiség mint sokan hiszik, mert elnöke az ország leghatalmasabb iparvállalatának a U. S. Steel Corp-nak. Ez a truszt amellett hogy sok ezer munkást kizsákmányoló telepek felett rendelkezik Illinois, Indiana és Pennsylvania államokban, számos szén és ércbánya felett is rendelkezik, vasutak és hajó vonalak tulajdonosa és ezen vállalatnak évi haszna több száz millió dollárra rúg. Ezzel azonban nincs megelégedve Mr. Stetinius, mert szerinte ez a néhány százmillió dollár profit “éhbér”. Mr. Stetinius többek között a következőket mondotta: “Nincs mód a privát üzlet fenntartására, annál kevésbé a fejlődésre és a megélhetési standard javítására, a vállalat tulajdonosai nem részesülnek megfelelő jövedelemben, amely megérné a hozzájárulásukat. Azok, akik útját állják, hogy a tulajdonosok megfelelő jövedelemben részesüljenek, nem lehetnek a bérmunkásoknak sem barátai. Munkáltatóknak kell lenni, ha azt akarjuk, hogy legyen munkájuk a bérmunkásoknak.” Stetinius szerint a “profit” szót sokan félremagyarázzák, mintha az olyan valami volna, amit a munkáltatók semmiért kapnak. Szerinte “profit nélkül a jelen rendszer nem létezhet”. Dacára annak, hogy az acél truszt jövedelme minden precedenst felülmúl, egyáltalán nem látjuk, hogy a leggyérebb törekvést mutatnák a foglalkoztatott munkások életstandardjának javítására. Annak azonban számos esetben voltunk a szemtanúi, hogy az acél telepek rabszolgáinak legkonzerva t i- vabb követeléseit terrorral nyomják el a Stetiniusok. Los Angelesi Levél A teremtés legszebb, lecso- dálatosabb május első reggele a kizsákmányoltak ünnepe hiv bennünket a szabadba — az örök- természet és a madarak dalában való gyönyörködésre, volt a rég szózata. Ma, a madár dalt felváltotta az ágyuk tüzet okádó bömbölése, a fegyverek ropogása és a bércekig harsogó emberi jaj szó, szerte a világban. Testvéreink vére festi meg a mezőt, ahol egymásnak soha nem ártott emberek gyilkolják egymást. Szinte ökölbe szorul a kezem, amikor arra gondolok, hogy mind ennek nem kellene lenni, ha az istenadta nép csak egy keveset tudna gondolkodni, hogy miért és kiért ontja a vérét? Ha megértené már, hogy a nemzetközi háborúk nem a munkások érdekében vannak. Hogy a dolgozóknak egyedül a termelés eszközeit tulajdonukban tartókkal van leszámolni valójuk, mert egyedül azok, akik megfosszák attól, hogy mint a természet koronája élvezhesse mindazt, amit a természet nyújthat és amit keze és esze munkájával előállíthatSoha sem volt kívánatosabb, hogy a felkelő májusi nap világosságot gerjesszen az emberiség agyában, hogy felismerjék az Ipari unionizmus felszabadító útját és szervezkedésükkel megteremthessék a népek valódi eldorádóját. G. Bakos.
