Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-27 / 1108. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 április 27. A történelmi materializmus története (B-y) Az ember felfogó és gondolkodó képessége már évezredek óta magas fokon állt. Socrates, Plato, Arisztotelész, Pitha- goras Görögországban kétezer évvel ezelőtt; jóval előttük Egyiptomban és Kínában az ottani tudósok és bölcsészek a logika és más elméleti tudomány alapköveit helyesen rakták le. A gyakorlati tudomány te-«---------------------rén ellenben, azt hitték, hogy a föld egy lapos tányér; azt hitték, hogy minden elemnek meg van a maga személyes istene és hogy a villám a főistennek a nyila. Természetesen szerintük az embert és a világot egy szellem teremtette, amely hasonló az ember gondolkodó és teremtő szelleméhez, csak az ember véges, az pedig végtelen, úgy tudásban, mint erőbenArra hosszú évszázadokon keresztül nem gondoltak, hogy gyakorlati kísérletezéssel ellenőrizzék a tisztán spekulativ megállapításokat. Ha voltak ilyen “forradalmárok”, azokat eltették láb alól. Alig 300 éve csak, hogy Ser- vitust máglyán elégették, mert emberi testet mert boncolni; Galileot megvakitották, mert azt merte mondani, hogy a föld gömbölyű és a nap körül forog; hogy Angliában a “forradalmár” tudósok, (akik között volt Newton és Boyle is ) titkos szövetséget alkottak, hogy gyakorlati kísérletekkel bizonyítsák be az úgynevezett “logikai” megállapítások helyességét avagy helytelenségét. Az első kísérleteik egyike volt, hogy aktuális, gyakorlati módon próbálják ki azt a “tudományos” megállapítást, amely szerint a pók nem tud kimászni olyan körből, amelyet az orszarvu szarvának a porából hintenek a pók körül. Szereztek ilyen port, egy élő pókot és titokban összegyűlve a kísérletet megejtették és amint a fönnmaradt jegyzőkönyvben olvashatjuk: “a pók azonnal kimászott a körből”. Persze ezt a “forradalmi” megállapítást csak akkor merték az akkori hivatalos tudománnyal szemben kinyilatkoztatni, amikor II Károly alatt ez a titkos szövetség törvényesen működhetett. így álltunk a természet — és más gyakorlati — tudományok terén. A történelemtudomány terén elmaradott és tudománytalan módszereket használtak, amelynek az alapja nagyjából ez volt: “Egy nagy gondolkodó szellem teremtette a világot olyannak, amilyen; úgyszintén az embert is. Az embernek a saját nagy gondolkodó és tervező szelleméből adott egy részecskét (egyiknek kisebbet, a másiknak nagyobbat) és az eseményeket az emberek csinálják a cselekvéseik rugója tisztára az ész és az egész történelmi folyamatot a nagy teremtő szellem irányit- ja.” Eme tannak az első részét alaposan tönkretette már Darwin a fajok eredetéről való igazán forradalmi tanával, amely szerint minden élőlény és faj lényeges fizikai változáson megy keresztül. A változást pedig az élőlényeket körülvevő fizikai és anyagi körülmények okozzák- Azóta persze ezer bizonyíték került elő annak a bizonyítására ,hogy az ember nem az isten agyából pattant, pláne olyannak, mint amilyennek az írott történelmünk alatt ismerjük. A fenti tannak a második részét véglegesen Marx és Engels törte össze és eljutottunk a történelemtudomány egy uj és forradalmi módszeréhez: a dialektikus történelmi materializmushoz. MI A DIALEKTIKA? Egy Hegel nevű zseniális német bölcsész felfedezte, hogy mi a fejlődésnek a hajtóereje. Szabó Ervin igy ismerteti ezt az elméletet: “A fejlődésnek hajtóereje az ellentét, az ellentmondás. Minden ami van, magában hordja önmagának az ellentétét . . . . Semmi sincs álladóan, maradandóan, mert amikor van ugyanakkor ellentéte által nincs is. Az ellentét megoldását egy harmadik, magasabb, gazdagabb fogalom tartalmazza, amely a kettőnek egyesülése, (Thesis — Antithesis — Synthesis-) De az uj szintézis sem végleges . . . ennek is föllép az ellentéte.” A bölcsészetre igy alkalmazható ez a tan: Van egy felfogás, azzal ellentétbe egy másik felfogás kerül elő. A kettőnek az összetűzésből, a vitán keresztül egy harmadik felfogás alakul ki, amelyik a két ellentétes felfogásnak az összhangja, a szintézise. (Maga a szó “dialektika” a párbeszédes “dialógus”.) A fizikában rájöttek arra, hogy a hatás és a visszahatás ellentétes játéka képezi a hajtó erőt. Például az égitesteknek, magának a földnek is, két ellentétes erejét ismerjük: a gravitációt és a centrifugális erőt. Vagy például a villamosságban: a pozitiv és a negativ áram ellentéte és a kettőnek a kiegyenlítése okozza a villamos erőt, amit oly nagy mértékben használunk. Végül pedig a társadalmakra vonatkozólag: minden társadalom magában hordja a saját ellentétét, mely ellentét alkotja a fejlődés hajtó erejét. A hegeli tant kiegészíti a következő : “ a világot nem mint kész dolgok összességét, hanem mint folyamatok összességét kell felfogni, amelyben a dolgok és a fogalmak folytonos változáson mennek át és — látszólagos esetlegességek (véletlenek) és visszaesések ellenére is — folytonosan magasabbra fejlődnek.” “Semmit sem tekinteni véglegesnek, abszolútnak, hanem mindent mulandónak, folytonos folyamatnak; ez ez ami Hegelnél ugyancsak a fogalom folytonos fejlődésére nyer alkalmazást, de eredeti formájából kivetkőzve az evolúció társadalmi törvényével azonos.” (Szabó Ervin) Ámde ennek a hegeli bölcsé- szetnek egy nagy hibája volt. A tan csak a fogalomra volt építve. Igaz, hogy radikálisan különbözött az isteni vezetés tanától, de az észt és az ész működését nem a természet visszatükröződésének tartotta, hanem az anyagi (fizikai) dolgokon fölülálló, abszolút erőnek tartotta. Hegellel szemben egyik nagy tehetségű tanítványa Feuerbach vezetése alatt az úgynevezett materialista felfogás kezdett győzelemre jutni. MI A MATERIALIZMUS? “A materialisták a természetet tartották az egyetlen valónak, reálisnak: Hegel bölcséletében ellenben a szellem vagy az ész a világ belső oka, az egyetlen való s igy a természet is csak másodlagos . . . nem a természet, hanem az abszolút eszme a világ lényege ...” “A hegeli spekulációnak megfordított ja az igazság. A filozófia (bölcsészet) kezdete, alap i a nem isteni, nem az abszolút, nem a végtelen; hanem a filozófia alapja a véges, a való, a dologi (tárgyi). A filozófia a valóságnak a tudománya; a valóságnak összessége pedig a természet ... a filozófiának tehát ismét vissza kell térnie a természettudományra.” (Szabó) Ami itten a bölcsészetre áll, az áll a fizikában is. A materialisták azt állítják, hogy erő nincs az anyagon kívül és fölül. Az erő csak az anyag tulajdonsága. Ha nincs anyag — nincs erő. A szellem és a test szintén í- választhatatlan. Ha nincs test, úgy nincs szellem. Nincs egy testen kívül álló gondolkodó szellem. Épp úgy az a filozófia, ame-, lyik nem a természetben lévő és érzékelhető dolgokon és azoknak az összefüggésén alapszik, az nem lehet élő, való bölcsészet. Marx és -Engels pedig a társadalom és a történelem tudományra is alkalmazták a materialista (anyagelvi) felfogást. A hegeli dialektikát és a feu- erbachi materializmust kiegészítették azzal, hogy a proletár- sában felismerték a jelen társadalomban rejlő materialista feltételeket, amelyekre szükség van az uj társadalomban. A két szellemóriás között a kommunista kiálltvány megírása előtt Szabó szerint: “A kü- lömbség az, hogy Marx egyelőre a társadalomnak csak politikai és jogi szervezetét bírálja, habár a felszabadulás gazdasági föltételét, a proletárságot már fölismerte ; Engels, ellenben, kinek szeme Anglia gazdasági életé- -npznS qauqun^ezauSiqiA tqqos nek szemléletén élesedett, késági alapját rakja le, amikor megállapítja,, hogy az összes gazdasági bajoknak az oka a magántulajdon.” Úgy Marx mint Engels erős részt vettek a politikai harcokban, de a burzsoa demokrácián alapuló (vagyis a parlamentáris politikai) akciót, csak má- sodrangu eszköznek tartották. “Marx és Engels számára a politika csak eszköz volt. A puszta demokrácia — Írja Engels 1844-ben — nem képes a szociális bajokat meggyógyítani. A demokratikus egyenlőség kiméra (ábrándkép) a szegények harcát a gazdagok ellen nem lehet a demokrácia és egyáltalán a politika talaján kivívni. Ez tehát csak átmeneti fok, az utolsó tisztán politikai eszköz, amelyből azonban rögtön uj elem kel ki, minden politikát túlhaladó elv. Ez az elv a szocializmus.” (Szabó) MI A TÖRTÉNELMI MATERIALIZMUS? Engels egy évvelkésőbben irt tanulmányában, amelyben az angol munkások helyzetét tárgyalta, az előszó keretében megszólal az osztályellentétek tana. Marx és Engelsnek közösen irt könyvébén (A Szent Család) követelik az elméletek gyakorlati kipróbálását, — a cselekvést. Amint Szabó mondja: “Spekulativ formában ugyan, de teljesen kifejletten ezekben a tételekben ugyanaz a fölfogás nyilvánul, amely Engels előszavában. Ha az ember lényegét a társadalmi viszonyai szabják meg, akkor a társadalmi tényeket kell megismerni, hogy az embert ismerjük; az elmélet igazságát úgy kell kipróbálnunk, hogy a tömegek cselekvési szabályává tesszük; ha az elmélet beilleszkedik a tömegek cselekvési irányába és módjába, akkor igaz. A legfontosabb tehát, a tömegek cselekvését mozgató erőket fölfedezni; ezeknek a szintézise adja a társadalom igaz törvényét.” Ma nem akad egyetlen egy polgári lélektan tudós (psziho- lógus), aki nem tudja és nem tanítja, hogy az embert körülvevő tárgyak és események összessége döntő hatással van az embernek az egyéniségére. Némely kémikus azt állítja, hogy a tápláléktól és annak mikénti feldolgozásától függ az egyén jelleme. Ha ez netalán túlzás is, de nem túlzás az a felfogás, hogy az embernek a lényegét és öntudatát a társadalmi viszonyai szabják meg. Marx és Engels ennek a feltevésnek az alapján hívták harcba a világ proletárságát a kommunista kiáltványban. A kiáltvány méltatására újra átadom a szót Szabó Ervinnek: “A kommunista kiáltvány logikus betetőzése annak a szellemi fejlődésnek, amelynek utján Marxot és Engelst elkísértük. Filozófiájuk a hegeli idealizmusból átment a feuerbachi materializmus tüzén s ebből és a való élet tanulmányozásából — amelyre az vezetett — hatalmas szintézisként keletkezett a törétnelmi materializmus; gyakorlati tevékenységük a liberális polgárság táborából átterelődött a kommunista proletársági harci soraiba . • . . amely egyedül volt valóban az uralkodó embertelenség megdöntésén érdekelve, és a “szeretetre” és a “felvilágosításra” építő régi hegel-feuerbachisták kórusába éles visszáshangként csapott be az osztályharc sivitó szózata. Hosszú vajúdás után megszületett a Marxizmus.” Ez a rövid történelme a marxista dialektikus történelmi materializmusnak. OLVASD AZ IndustrialWorkert
