Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-27 / 1108. szám
1940 április 27. BÉRMUNKÁS 8 oldal Harmincöt esztendő a munkásosztály szolgálatában, az ipari demokráciáért, az elnyomatás ellen Irta: ROZSÁNY JÁNOS A dolgozó emberiség köztulajdonon alapuló társadalmi rendszerének, az IPARI DEMOKRÁCIÁNAK gyakorlati épitője, a VILÁG IPARI MUNKÁSAI (IWW) SZERVEZETE, fennállásának harmincötödik esztendejéhez érkezett. Az eszme gyakorlati megvalósító lehetőségét, az osztályharc materiális felismerése alapján,#------------------------------------------egyetlen szervezet sem fejlesztette és vitte a dolgozók tudatába, olyan nemzetközi horderő- vel, mint az IWW tette, megalakulásának napjától. A történelmi materializmus alapján, becsülettel, őszintén, forradalmi kitartással és elszántsággal szolgálja a munkásosztályt, DIREKT ÉS KIZÁRÓLAG A MUNKÁSOSZTÁLYT, világszerteVoltak idők és alkalmas viszonyok, hogy taglétszámát rohamosan növelhette volna és gazdasági, anyagi megerősödését biztosíthatta volna, megalkuvásnak árán. Azonban minthogy letérjen forradalmi útjáról és megszegje a munkásosztály iránti hűségét, még áldozatkészebben folytatta a tanítást és elszántadban vette fel a küzdelmet a dolgozók elnyomóival. Céljának elérésére nem vette igénybe a szentesített eszközöket és nemcsak a kapitalista osztállyal nem ereszkedett alkuba, de tagjainak kilengéseit is a legnagyobb szigorral kezelte. Előttünk áll a philadelphiai eset, mikor a tengerhajózási szervezet ottani tagjai 1920-ban háborús anyagot raktak olyan hajókra, amelyek az orosz forradalom leverésére voltak irányozva, a szervezet minden bünbocsánat nélkül jóval több, mint 12.000 tengerparti munkást zárt ki tagjainak sorából. Világos, hogy az ilyen eljárás anyagi gyengülést eredményezett, de a szervezet elvhüségét emelte és forradalmi tisztaságát bizonyította, nemzetközi alapokon. Ilyen feltételek mellett csak természetes, hogy a kíméletlen osztályharcban ,a kizsákmányo- lókkal alkudozó szervezetek tagszaporulatát nem követhette és a maga sajátos kereteiben nem fejleszthette olyan mértékben, hogy domináló szerepet tölthetne be az iparokban. Azonban tanításának szelleme ott uralkodik _ a számottevő szakszervezetekben. Az ipari viszonyokat őszintén szemlélők, a józanul gondolkodók, ezen egyáltalán nincsen- nek meglepődve. Csak a hiszékenyek, a gyenge jellemüek és a maguk árnyékától is kétségbe esők remélik megváltásukat a tömegmozgalomtól. Innen ered a politikai hatalomra vágyók vonzódása az olyan alakulatok iránt, melyek máról-holnapra nagy tömegeket tudnak magukhoz ragadni. Ismerjük céljukat, melyszerint a tömegek szavazási döntését a maguk hasznára szeretnék fordítani egyrészt és másrészt pedig az úgynevezett alkalmas pillanatban, bizonyos fejetlenség felmerülésekor, az állam hatalom meghódításával átmeneti diktatúrát szándékozik felállítani- Eddig, maguk is tisztában vannak céljukkal. Azonban, hogy az átmenetből miként eveznek át a kívánt ipari demokráciába, maguk sem tudják. Hivatkozva Marxra, amit a Leninre való nyomatékos hivatkozással egyre inkább elhomályosítanak, azonban eddig még elméletben sem dombororithat- ták ki elfogadhatóan, hogy miképpen lehetséges az ipari erők helyes megszervezése nélkül, ipari demokráciát felépíteni. Hivatkoznak nagy bölcsen az államhatalom erőszakszerveire, példának állítva azt oda, az átmeneti diktatúra előnyeiben kételkedő unionistáknak. Elmulasztják ugyanakkor figyelembe venni és őszintén elismerni, hogy az államhatalom erőszakszervei, a termelés eszközei felett rendelkező kapitalista osztály ellenőrzése és irányításában működik, tehát az ipari terépitésével, a réginek keretein belül, a marxi elméletet a tőke és munka viszonyában, gyakorlati alapokra fektette és azáltal a fennálló társadalmi rendszert alapjában támadta meg. Éhez nem férhet kétség és csak azért nem hivavkozunk Marxra gyakrabban, mert az IWW gyakorlati működése az elméletet tovább fejlesztette és mint a munkásosztály felszabadulásának gyakorlati eszköze, az elmélet fölé emelkedett. Leninre viszont nem hivatkozhatunk, mert élete munkája a politikai hatalomra való törekvésben és annak megszerzése után, a további fejlesztésében őrlődött fed. Félreértás elkerülése végett, itt leszögezem, hogy Lenin jóhiszeműségében senki sem kételkedett és feltehető, hogy az adott viszonyok között ő és társai nem is cselekedhettek másként, mint az átmeneti diktatúrát megerősítve hatalommá fejleszteni és annak védnökségével a kommunizmus eszméjét lehetőleg megvalósítani- Azonban ,amint bebizonyult, az elmélet gyakorlati vereséget szenvedett és az átmeneti diktatúrát, állandósított diktatúra köA VÖRÖS NAP Harcot és dögvészt aki hoztál Babonás, régi századokra, Kelj föl, óh, kelj föl, szent, vörös Nap Reám ragyogva. Csupa gyászt és feketét látok, Amint halódva széttekintek: Éjszakás, gonosz, részeg balsors üz, kerget minket. Sokáig lesz, sokáig tart még A régi sors, a régi átok? Késlelkedő,-tunva, vörös Nap Hozzád kiáltok. Nem akarok dühvei meghalni, Ajzott és visszatartott ívvel, Remény nélkül, fekete gyásszal, Fekete szívvel. Kelj föl, óh, kelj föl, szent vörös Nap, Mig gyűlölök, vagyok, és élek: Hatalmasabb, pusztitóbb lennél, Hogyha én nézlek. S ha te rám néznél, lángot küldnél, Amiként az meg vagyon írva, A gazokra. És én nyugodtan Dőlnék a sírba. Ady Endre melés javaiból táplálkozik. Ennek az elvitathatatlan materiális tényezőnek alapján szakított az IWW a politikai és az azt kisérő átmeneti diktatúra elméletével. Felismerve, hogy a termelés eszközei feletti ellenőrzés és a termelt javak szükség- letszerü elosztásának irányítása nélkül, a munkásosztály örökön örökké a munka gyümölcsétől megrabolva, ipari rabszolgaságban marad, ez a megállapítás hajtotta az IWW-t a kíméletlen osztályharcba. Viszont a termelés eszközeinek tulajdonosai, a kapitalista osztály részéről, ez váltotta ki az IWW iránti legádázabb gyűlöletet. A POLITIKAI ELMÉLETEK CSŐDJE Az IWW az uj társadalom vett, melynek alapján az alkotmányos államkapitaizmus helyezkedett el. Leninre tehát csak azok hivatkozhatnak, akik a jelenlegi diktatúrát, más néven szereplő diktatúrával akarják helyettesíteni. De akik a történelmi materializmus alapján, az uj társadalom alapjait már a mainak keretein belül építik, azok nem fogadhatják el az ipari viszonyoktól eltérő elméleteket és kevésbé követhetik azokat. A DIKTATÚRA HÁTRÁNYA Különös és a társadalmi rendszerek átalakulásának történetét ismerőknél, mint például az ipari szervezkedés híveinél, érthetetlen, hogy ellenfeleik miképpen egyeztetik össze okoskodásaikkal és a marxi tanokra való hivatkozással az attól homlokegyenest eltérő tevékenységüket. Midőn elismerik, hogy a mindenkori rendszerek termelőmódja egyszersmint a társadalmi formája a termelésnek és nem pedig fordítottja, amelyszerint az állami irányítás módja volna formája a termelésnek, ugyanakkor lehetetlen és a materiális tényezőkkel ellenkező eszközökkel igyekeznek a kimúló társadalmi rendszert, ujjal helyettesíteni. A létező erőszakszervek megszüntetése helyett, azt még hatható- sabbá felépíteni kívánják. Ezen cselekvésükkel igazolják, hogy helytelen utakon járnak, mert nemcsak felszabadítani képtelenek a szerintük úgynevezett többségi diktatúrával a felszabadulásra törekvő és számarányánál fogva a többséget alkotó munkásosztályt, de ellenkezőleg, szigorúbb diktatúrával, erősebb elnyomást kénytelenek gyakorolni éppen a nagy többség rovására, hogy kedvenc elméleteiknek alapot adjanak. Fantáziához hasonló elgondolásaikra, eddig csak Oroszországról tudnak gyakorlati példával szolgálni, azonban a tények elhallgatásával, vagy azok palástolásával csupán. Mert hiszen lehetetlen a tisztán látóknak a tanulságot nem felhasználni felszabadulási törekvésükben, amely nem egyéb, mint a cári kisebbségi önkényt, a párttagok kisebbségi diktatúrája követte, aminek káros megismétlődését kikerülni kell. A nagy többség képtelen megszabadulni az átmenettől, mert a kezdet tervezetei nem váltak be és a párturalom biztosítása érdekében a kommunizálás gyakorlásával felhagyni kényszerültek s csak annyiban hajtották végre, amennyiben az a diktatúra fennmaradását biztosította. A régi társadalom vég- nyulványait érintetlenül hagyva, a természet törvényei és a történelmi materiális tényezők ehárithatatlan következése kép- pen, a letagadhatatlan kapitalista termelőmód társadalmi formája bontakozott ki, amit mivel az állam intézi a termelés eszközei és a szétosztás ellenőrzését és irányítását, államkapitalizmusnak nevezünk. Mi diktatúrára, nem kívánunk diktatúrát építeni, hanem helyettesíteni akarjuk ipari demokráciával, amelynek alapjait a jelen társadalom keretein belül rakjuk le és akik azt hiszik, hogy ez nagyon lassú munka, azok csak tekintsenek Oroszországra és meggyőződhetnek, hogy az a módozat még lassúbb és egyben keservesebb isTávol áll tőlem az orosz forradalom vívmányainak lekicsinylése, azonban azok elferdített méltánylásával helyrehozhatatlan hibát követnek el. Mert fni ipari unionisták nem állítjuk, hogy a forradalom bizonyos fokú eredményt ne ért volna el. Ellenkezőleg. Mi azt állítjuk, hogy a társadalom átépítésének eszközei helytelenek (Folytatás a 10-ik oldalon)
