Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-20 / 1107. szám
1940. április 20. tfismammi bérmunkás 3 oldal EGYRŐL-MASRÓL Elmondja: Z. J. Jó, hogy megszűnnek a határok” vagy Miért folyik az orosz-finn háború?” HITLER MEGINT “FELSZABADÍT” Mint a banditák, az éj sötétjének leple alatt, a német nácik úgy támadták meg a két skandináv államot minden előzetes fegyelmeztetés nélkül. Hitler nyilatkozata szerint, ezen két ország — Norvégia és Dánia — megtámadása a két ország érdekében történt, hogy felszabadítsák azokat a Szövetségesek járma alól. Hitler ezen újabb manővere egyáltalán nem okozott meglepetést, talán még a megtámadott országoknak sem. Ma már mindenki elvan készülve a banditák támadására és bárhol ütik fel a fejüket nem okoznak meglepetést- Az áldozatok természetesen a védtelen országok, amelyek sem felfegyverkezve nincsennek ilyen intervenció megakadályozására, sem megfelelő erejük nincs a támadás elleni védekezésre. A skandináv államok több mint egy évszázados békés múltra tekintenek vissza. Az elmúlt világháborút megúszták anélkül, hogy akár az egyik, vagy másik oldalon fegyveresen beleavatkoztak volna és a jelen háborúba sem volt szándékuk beleszólni. A semlegessé- gi törvényeket az utolsó betűig betartották és nem rajtuk múlik, hogy most Hitler banditiz- musának áldozatai lettek. Úgy Norvégia, mint Dánia — a harmadik skandináv Svédországgal egyetemben — kereskedelmi összeköttetésben voltak úgy a Szövetségesekkel, mint a komunáci országokkal. Norvégia hegyeiben nagy mennyiségű kiaknázatlan vasérc van és annak eladásával igyekeztek a háborút saját részükre hasznosítani. Dánia viszont tej, vaj termékekben és marhaállományban gazdag és ezeket szállította a háborús országoknak, amelyeknek nagy szükségük van ezen termékekre. Ugyan akkor Svédországnak fejlett gyáripara van és a gyártott árukra különösen a jelenben nagy a kereslet. Figyelemre méltó a skandináv országoknál, hogy minden el- lentállás nélkül engedték a nácikat bevonulni. Ez nem azért történt igy, mintha a norvég és dán lakosság szimpatizálna a nácizmussal, hanem a józan eszüket vették elő és minthogy legyilkoltassák önmagukat a túlerőben levő vad náci csorda által, inkább utat engedtek nekik. Elismerés illeti még a két ország kormányzóságát, hogy nem kísérelte meg a lakosság ezreit a gyilkoló eszközök elé állítani, amelyet úgy sem lettek volna képesek feltartóztatni, így, hogy életben maradtak, még mindig meg van a lehetőség, hogy megfelelő, eszközök Kei és utakon felszabadítsák magukat a nácizmus és általában a kapitalizmus minden fajtájú rabigája alólA “GYŐZELEM LEHETŐSÉGE AZ IPAROKON NYUGSZIK” Az IWW-nak, mint forradalmi Ipari Szervezetnek — tehát szigorúan osztályszervezetnek — van egy szilárd álláspontja a kapitalista imperialista hábo- borukkal szemben. Mint forradalmi osztályszervezet, a kapitalizmus elleni harcban minden eszköz használatát igazoltnak tartja és a megalkuvás nélküli osztályharc hirdetője, ugyanakkor a kapitalista háborúkkal szemben a legpacifistább szervezetek egyike és ugyancsak minden eszköz igénybevételét igazoltnak tartja a kapitalista háború megakadályozására. Az IWW elképzelhetetlen üldözés célpontja volt az elmúlt világháborúban ezen határozott háboruellenes álláspontjáért és elvan készülve, hogy a közeljövőben, amikor az Egyesült Államok ismét fegyveresen belép a világháborúba, hasonló sors vár a szervezetre, a tény azonban továbbra is az marad, hogy a kapitalista osztály imperialista háborúját kizárólag a munkás- osztály akadályozhatja meg. Az IWW mindig azt hirdette és ma is azt vallja, hogy a háború lehetősége nem a kormányoktól, nem a hadseregtől, hanem a munkásoszfály magatartásától függ. Ha^ munkásosztály szervezkedik a termelés színterén és szervezett erejét állítja a háborút óhajtó és háborúra uszító kapitalista osztály ellen, a háború lehetetlen volna. Ha a munkásosztály kellő osztálytudattal rendelkezne és szervezett erejére támaszkodva megtagadná a gyilkoló eszközök gyártását; azok és a hadsereg szállítását, egyetlen ország imperialista kormánya sem volna képes megtámadni a másik országot és a háború lehetetlen volna. Hogy az IWW ezen tanítása nem légből kapott állítás misem bizonyítja jobban, mint a szövetséges hatalmak — Anglia és Franciaország — Amerikában időző kereskedelmi megbízottja, aki a chicagói “Export Managers Club” banketjén tartott beszédében többek között a következő kijelentést tette: “Az európai háború egy gazdasági harc és annak győzelmi lehetősége nagyban a gyárak és bányák teljesítő képességétől függ inkább, mint a hadsereg stratégiájától”. Sir Louis Beale valószínűleg tudja mit beszél, mert hiszen háborús országokat reprezentál és tudnia kell, hogy a hadsereg, akármilyen nagy legyen is az, mitsem ér felszerelés nélkül. És ennek a felszerelésnek a szállítása pedig a munkásosztály kezében van. A háború a munkásosztály legnagyobb átka. A munkásságtól csak áldozatot követel jogokban, energiában és életben. És mind ezen áldozat ellenében a munkásság semmi mást nem kap a háborúból, nyomor és szenvedésnél. Nyilvánvaló tehát, hogy egyedül a munkás- osztálynak érdeke a háború lehetetlenné tétele. Ezt azonban sóhajtozással, vagy jajgatássa sohasem éri el a munkásosztály. Ennek elérésére szervezkedni kell forradalmi Ipari Szervezetekbe a termelés színterén. Nemcsak egy gyárteleInnen-onnan közel húsz éve, hogy a pennát kezembe vettem és elsőizben Írtam cikket a lapunkba. Ez nemcsak azt jelenti, íogy azóta vagyok IWW-ista, de azt is, hogy itt a nagy pocso- yán innen mint egyik szerény, de harcos tagja állok az európai lWW-isták előretolt állásán őrségen. Azóta megszámlálhatatlan cikkem látott napvilágot la-«------------------------------------------púnkban és ha azok mindenkor nem 100 százalékig fedték volna az IWW elvinyilatkozatában foglalt célkitűzések iránti munkálkodásom fémjelét, egészen Dizonyos azok nem láthattak volna 20 éven át napvilágot e lap hasábjain. Soha nem Írtam le támadó cikket egyén vagy egyének ellen. Ha ostoroztam valamit az soha nem a személynek, mindenkor a rendszernek ostorozása volt. Ez fölmentene attól, hogy ez esetben szükségét érezzem annak, hogy észrevételt tegyek a fenti 2 cim alatt megjelent cikk íróinak megirt és engem kioktatni igyekvő Kovács Ernő és Vaszkó munkástársak cikkeire. Úgy látom Kovács Ernő munkástárs amikor károsnak minősiti az apró csip-csup államhatárok közé bepréselt és elnyomott, kizsákmányolt proletári- átusnak az ilyen államhatárok lendöntése és megszűnése révé- ni egyesülését, vagy ha úgy tetszik összekeveredését, akkor lényegileg nem tesz mást, mint 100 évvel ezelőtti céhmesterek tettek, akik a kézmü kisipar megsemmisülését féltették a gyáripar, a kapitalizmus kialakulásától és hadakoztak is ellene. Most az a kérdés: A kollektiv, tehát ipari unionista társadalmi rendszer valaha is elérhető volna e, ha a modern és lassanként az ipari fejlődés csúcspontját elérő világtrösztök, hatalmas ipartelepek helyett millió és millió apró soha semmiféle eszközzel közös nevezőre nem hozható kézímü kisiparok korában élnénk? Nem! A kisiparnak bármenynyien is hullottak el a gyáripar fejlődési folyamata alatt el kellett pusztulnia. Elkellett pedig azért, hogy a céhmajsztram uramékat fölváltsa a gyáriparos, trösztvezér, a mesterlegényt átformálta proletárrá. Minél nagyobb tömegben vannak együtt a proletárok, annál hozzáférhetőbbek, felvilágoso- dottabbak és forradalmárokká formálhatók át. Minél kevesebb kézben összpontosulnak az iparok igazgatása annál kevesebb kapitalistával állanak ezek a tömegek szemben és ha egyszer — bár már tegnap lett volna mint holnap — a proletariátus döntő harcba megy a kapitalizmus ellen ami éppen a fejlődés törvényszerűsége folytán előbb- utóbb bekövetkezik győzedelmeskedni is fog rajta. Ez a helyzet az országhatárok megszüntetésénél is. Az európai munkásság szervezettpen, nemcsak egy országban, hanem az összes gyártelepeken és valamennyi országban az egész világon és a kapitalista osztály imperialista háborújával szemben a munkásosztály Általános Sztrájkja legyen a válasz. sége elhibázott és úgy néz ki, mint az a fürge pulikutya amelynek jó nagy kölöncöt kötnek a nyakára. Ez a kölönc a szakszervezkedési módszer és az e tetejébe nehezéknek ráerő- sitett külömböző politikai pártok maszlagai súlyosbítva a határok általi elzárkózottsággal. Az európai munkás nemzetköziségének — ellentétben az európai IWW-istákkal — látóköre nem terjed túl a határon. Az ami nemzetköziségüket jelképezi a nemzetközi kongresszusok megtartása még annyi értékkel sem bir gyakorlatban, mint az úgynevezett Eucharisztikus vallási kongresszusok. Már most az európai országhatárok fő kerékkötői annak, hogy az európai proletáriátus elgátolt folyamai egy hatalmas tengernek alakuljanak át- Az eddigi képletes nemzetköziséget tehát fölváltaná és föl is kell, hogy váltsa az igazi közvetlen kapcsolatok révén megteremtődő nemzetköziség. Itt nem jöhet számításba milyen uton-módon dőlnek vagy lesznek ledöntve a határok, fontos, hogy megsemmisüljenek. Az, hogy ma nem Skodáék, hanem a németek ellen lázonga- nak a csehek átmeneti dolognál nem egyébb és csakis azt igazolják miket föntebb leírtam az európai munkásság szervezeti vonalvezetése elhibázott. Ne féltse Kovács munkástársam a proletáriátust. Sok mindent kibírt és kibír ez a fiatal életerőtől duzzadó uj társadalmi réteg. A nyelvi területek, országhatárok nélkül akkor is megmaradnak. A kapitalizmus sorsát éppen ez az országhatárok ledöntése siettetné a megsemmisülés felé, miként a fasizmusét is és éppen ezért ők talán nagyobb aggodalommal látják a kibontakozó határok, országok megszüntetését. A magánkapitalizmus uralmát —■ éppen a proletáriátus szervezetlensége vagy téves szervezkedése miatt, hogy az államkapitalizmus váltsa föl megakadályozni nem lehet. Ez a fejlődés egy újabb ettapjánál tehát nem egyéb. A proletáriá- tusnak akarva, nem akarva, miként a gyermeknek azt a utált ricinust le kelle nyelnie és min- nél előbb magemészti annál jobb. Ne feledjük el az úgynevezett nemzeti forradalmakat, amelyek mindenkor mint Kovács munkástársam írja “a csehek sem Skodáék, hanem Hitle- rék ellen harcolnak”, kizárólag az úgynevezett pozícióját vesztett, vagy ilyent elérni kivánó intellektuel tagjai szorgalmazzák saját osztályhelyzetük javítása céljából, magyarul, hogy ők legyenek az elnyomók a hatalmat élvezők. A proletáriátust a nincstelen parasztságot csakis eszköznek, semmi másnak veszik igénybe. Hogy pedig ezt si- (Folytatás a 8-ik oldalon) mwwmw