Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-13 / 1106. szám
1940 április 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal Hitler volt segítőtársa a német munkássághoz apellál, Hitler letörésére A SZÁMŰZÖTT IPARFEJEDELEM KIÁLTVÁNYBAN VÁDOLJA AZT A RENDSZERT, AMELYET A HASZON VÉDELMÉRE SEGÍTETT MEGALAPOZNI. got, tűzzel- vassal, rádióval- sajtóval és megvesztegetéssel . .” Thyssen még azt is kije- tette, hogy Hitler a felelős egyedül a háború megindításáért, ami leghőbb vágya és legfenségesebb célja volt mindig. A MUNKÁSOKTÓL VÁR SEGÍTSÉGET Thyssen 1932-ben segített hoz, amelyben felhívja, hogy Hitler uralmát törjék le. A kiáltvány a svéd stockholmi nemzetközi munkás egyesület márciusi közlönyében 'jelent meg, amely alapul szolgál ennek a cikknek megírásához. Thyssen kijelenti a kiáltványban, hogy nyilvánosan kívánja elismerni, miszerint nagy hibát követett el 1932-ben, midőn “Van Papén, Schroeder, (a bankár) Kirdorf és Krupp van Bohlen und Halbach (valamennyien ipari hatalmasságok), együttesen vállalták Hitler pártjának financirozását; azáltal, hogy Hitlernek anyagi támogatást nyújtottak, “elismerték és igazolták Hitler jóhiszeműségét a német nép és az egész világ előtt és egyben felelősséget vállaltak a hatalomhoz juttatásában”, amit Thyssen nyíltan beismeri és a látszat szerint megbánt. Egyben nyomatékosan kijelenti, hogy ő és kapitalista társai, de Francia-Angolország és az Egyesült Államok is rettenetes hibát követtek el- Ezzel beismeri, hogy Hitler hatalomra jutása a német és a nyugat nagy kapitalistáinak a müve volt. BÁRMIT A HASZON MEGMENTÉSÉRE Thyssen és cinkostársai abban a hiszemben voltak, hogy megmenthetik a kapitalizmust Németországban. Ma beismerik, hogy egy futóbolondnak adtak hatalmat a kezébe. Ebben a tekintetben Thyssen do- kumentáris nyilatkozata, éppen úgy mint kapitalista társaié, tanulságul szolgál arra, hogy miképpen válhatott lehetségessé Hitlernek feketére mázolni a német nemzetet. Amig valami reményt nyújtott a kapitalizmus megmentésére, lett légyen bármilyen durva, vagy a legvadabb embertelenül pusztuló eszköze, az emberi jogok teljes kiirtására, addig nekik az igazságos és logikus volt, mert azelőtt is, uralmuk idejében is és jelenleg is úgy vélik a hatalmasok, hogy aki a szent és sérthetetlen profitot merészeli megtámadni, az kiirtani való bűnöző. Most viszont azt mondja, hogy “ez egy kriminális ügy és Hitler betegesen szeszélyes és bosszút termelő agya, nem kevesebb, mint egy hatalmas háború dicsőségére vágyik. Olyanfélére, mint a Wagner operáiban jelképezett felvonulások, tűzijátékkal, rekedt, részeg tömegek a földre borulva előtte őt imádva, miközben ő a felhők magasságában egyedül trónol, az alpok isteneként, embergyü- lölettel eltelve. Mint a jövő csodája, egy újkori Messiás és Mohamed, aki leigázza a viláHitlernek béklyót kovácsolni és náci rabszolgaságba hajszolni a német munkásosztályt- Midőn a szervezkedést, szabad szólást és szabad sajtót meggyilkolták ő is ott volt a temetésen. Midőn a békés foglalkozást, háborús célok használatába állították és gyászos gyűlölködést alapoztak a faji babonaságra és tudatlanságra, amelyet aztán nemzeti elvé emeltek. Thyssen is jelen volt az aktusnál és kétségtelen, hogy amig az őrültség a dolgozók ellen irányult, azt a periódust tartotta jó üzletnek. Most pedig, ugyanaz a Thyssen kiközösítve a falkából és száműzve, segítségért kiáltoz. Uramfia, milyen fordított időket is élünk, hogy még azokhoz a munkásokhoz fordul segítségért, melyeket a maga idejében segített keresztre feszíteni. Diktatúra vagy Demokrácia? Tisztelt .Munkástársak: Engedjék meg nekem, hogy az utóbbi hetekben folyamatban levő “Diktátori” vitacikkekhez nézetemet nyilvánítsam. Kovács munkástárs a legutóbbi Bérmunkásban irt cikkét olvasva, főként késztetett arra, hogy ehhez a témához hozzászóljak. Kovács munkástárs a cikke tetején irja, hogy Vasz- kónak igaza van, én pedig azt mondom, hogy egyiküknek sincs igaza. És pedig Kovács munkástársnak azért, mert egyes tételeknél tiltakozik a minden diktátorság ellen és ugyan akkor ő maga diktátori hangon szól, amikor azt mondja: mert lehetetlennek tartom azt, hogy IWW köpönyegbe bújva mint dugárut a Sztálinizmust csempésszék be a Bérmunkás olvasóinak az agyába. Hát munkástársam, kérdezem öntől, hogy ezen kijelentés mi más mint diktátorság, melyre nézetem szerint egyikünknek sincs joga. Úgy érzem, hogy minden gondolkozni tudó embernek van egy meggyőződése és minden embernek az a meggyőződése, amit helyesnek tart éppen ezért szabadjon a nézetét, meggyőződését nyilvánítani is- És ha ez a meggyőződés őszinte hite is, úgy ha nem is egyezik meg a mienkkel, meg van rá a mód, hogy közelebb hozzuk az illetőt a mi meggyőződésünkhöz, persze, nem kigúnyolással, lebecsüléssel. Vaszkó munkástársam n a k meg szerintem azért nincs igaza, mert, mint hosszú cikkében hivatkozik valakinek a nagy mondására, amitől való eltérés végzetesség lenne. Én azt hiszem, hogy még nem létezett olyan ember, aki nem tévedett volna. Bizonyos, hogy különösen az európai nép nem a saját elgondolása szerint cselekedhet ma, hanem a társadalmi kényszer sodorja a fejlődés vagy visszaesés árjába, ezért itt is úgy látom, hogy az elitélés helyett a tapintatos nevelést alkalmazzuk. Ajánlatosabb, ha a külön nézeten levők, megszivlelőleg közelednek egymáshoz, amint az az öntudatos munkások ténykedése is lenne. Ezen Írásomnak egyedüli célja is az lenne. Különösen a mostani sorsdöntő órákban a munkásosztály öntudatos tagjainak egyeknek kell lenniök, hátra hagyva az egymás lebecsülését. Ha a tőkés osztályt minden oldaláról támadjuk, de magunk között az egységet meg ne bontsuk. Chicago, 1940 április. Turucz Pál. Turucz munkástárs Írásában megjegyzi, hogy még nem létezett ember, aki nem tévedett volna. Ebből a megállapításból kell mindent elolvasni, mindenkit meghallgatni és amiket a meggyőződésünkkel összhangba hozzuk, azokat elfogadni, aszerint CSELEKEDNI. Mert ez a legfontosabb, különösen a munkásmozgalomban, hogy TEGYÜNK a meggyőződésünkért. Ugyan akkor a sajtó és vélemény szabadságát mindkivel szemben érvényesíteni kell. Szerk. HASZNOS ÖTVEN ÉV Akron, 0-, — Meglepetésben volt része Vizi József munkástársnak március 30-án, szombat este 50 éves születése napja alkalmából. Munkástársai és barátai üdvözölték félszázados évei és a munkásmozgalomban töltött aktiv munkássága alkalmából. Csak természetes, hogy a vidám hangulatban sem feledkeztünk meg a Bérmunkás ról, amelynek a fenntartásához 10 dollár jött össze, hogy to1 vábbra is hirdethesse az ipari unionizmus eszméjét. Tudósitó. HELYREIGAZÍTÁS A “Bérmunkás” egyik közelmúlt számában megelent “chicagói beszámolóból” az adakozók névsorából a szedő elnézése folytán kimaradt Sütő István- né neve, aki szintén hozzájárult a mulatság anyagi sikeréhez adakozásával. Elnézést kérünk a hibáért és ezúton igazítjuk azt helyre. MOZGALMI KÖTELESSÉG KÖZÖTT Máricus 28-án, Feczkó Béla munkástárs keresett fel bennünket egy sürgönnyel a kezében, hogy Wagner József munkástárs többed magával szombaton, 29-én Clevelandon részt vesz a 440-es ipari szervezet kerületi szervező bizottsága gyűlésén, ahol a loraini sztrájkkal kapcsolatos ügyeket fogják intézni. Wagner annak a kívánságának ad a sürgönyben kifejezést, hogy szeretne a magyarokkal is egy pár órát elbeszélgetni. Úgy a Bérmunkás lapbizottságát, mint a west sidei magyar csoportot értesítettük, hogy szombaton 1 órára legyenek a Bérmunkás irodájába. Közel 2 óra volt szombaton, amikor telefonon érdeklődtünk a 440-es irodájától, hogy mikor jön hozzánk Wagner munkástárs? Ott kaptuk az első értesítést, hogy Wagner és társai Chicagóból nem érkeztek meg, mert balesetük lett. Még együtt voltunk szombaton, amikor Tor Cedervall munkástárstól sürgönyt kaptunk, amelyben a telefon értesitést erősiti meg. Április 3-iki kelettel Zára munkástárstól a következő értesitést kaptuk: Azt? hiszem a Wagnerék szerencsétlenségéről már értesültek, ami akadályozta őket, hogy nem értek Cleve- landba. Meglehetős súlyos természetű volt és csodával határos, hogy élve kerültek ki belőle. A legjobb értesülésünk szerint Elkhard, Ind., elhagyva egy döglött ló feküdt az utón keresztül, amit nem láttak és neki hajtottak. Az akadály folytán teljesen elveszítette Wagner a kocsi felett a kontrolt, amely át ment egy árkon, áttört két kerítést és tizlábnyi- ra állt meg egy farmháztól, ahol a gép lángba borult. Wagner és Weinberg eszméletüket vesztették a sérülések következtében, Smith magával tehetetlen volt annyira megsérült és csak Edith Cuttler mentette meg őket, akinek az ijedtségen kivül más baja nem történt. Smith képes volt az égő kocsiból kimászni, de Wagnert és Weinbergert úgy kellett kiszedni. Wagnernek a homlokán van vagy 9 öltés, Weinbergnek az orra szét van vágva és az egész arca összevagdalva, Smithnek súlyos lábsérülése van és az állát annyira szétvágta, hogy az összes alsó fogait , elvesztette. Cuttlernak csak a homlokán van egy kis jegy. Smith most is a kórházban van. Ehhez képest a mi bajaink, amelyek voltak az országos értekezletek alkalmával clevelandi utainkon csak “piknik” volt. Mélyen fájlaljuk munkástársaink munkástársi kötelesség közepette történt balesetüket, óhajtva a mielőbbi teljes fel- gyógyulásukat. FIGYELEM CHICAGÓIAK! Az IWW chicagói csoportja 1940 április 13-án szombat este 8 órai kezdettel tartja tavaszi SZEZóNZÁRó MULASÁGÁT a 333 W. North Ave. helyiségében. Legyünk ott mindannyian. Jó zene, jegy ára 25 cent. Aki másnak vermet ás, maga esik bele, mondja a közmondás. A fenti közmondást nagyszerű jellemzéssel alkalmazhatjuk Fritz Thyssen volt német iparfejedelem esetére, akiről ismeretes, hogy mindenben segítője volt Hitlernek a hatalomhoz juttatásában. Most pedig száműzetéséből egy négyoldalas kiáltvánnyal fordul a német munkásosztály-« _____________-______________
