Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-06 / 1105. szám
1940 április 6. BÉRMUNKÁS 7 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. A 20-IK ÉVFORDULÓ UTÁN Hát elmúlt március 1. Azaz Horthy úgynevezett ’’országlá- sá”-nak 20-ik évfordulója. Az elemi iskolától kezdve végig az diszszónoklatok és zászlóvivők érdek területükön folyt a hiva- ta’os ünnepeltetés. Ugyancsak parancsszóra — rendelettel — fölkellett lobogózni úgy a főváros, mint az ország összes házait még pedig ahogy erie felé szokásos mindennél, szigorú büntetés terhe mellett. Hát ünnepeltünk, nem szívből, nem lelkesedésből az igaz. De eb ura fakó a hatalmasoknak mint mindég úgy most is a külszin a fontos. Valahogyan úgy vannak mint a strucc amikor veszélyben van és nincs számára menekülés, hát egyszerűen a homokba dugja a fejét. Azt hiszi, amikor ezzel számára nem látható semmi és senki, hát őt sem látja senki. Horthyék is beledugták fejüket a parancsszóra megrendezett diszszonoklatok és zászlóvivők “homokjába” és nem látják azt mint tornyosának fejük fölött ez elmúlás viharfelhői és miként forr, kavarog a vékony réteg alatt amelyen hatalmuk nyugszik a nép kirobbanó elégedetlenségének tüzes, forró és mindent megsemmisítő lávája. Igen ők mindezt nem akarják észrevenni, tehát ünnepeltetik magukat. Ez az ünneplés hasonló azonban ahhoz amikor a haldoklót az orvos biztatja: “nincs semmi baj, jövőhéten jobban lessz” pedig tudja az orvos azt, még a következő 24 órát sem éri meg a páciensAz összes u. n. polgári egyletek. állami és városi hivatalok katonaság, csendőrség, rendőrség stb. stb. ideértve a külömböző vallásfelekezeti templomokban tartott disz istentiszteletekkel fűszerezett ünnepi gyűléseket. Közben a proletárok a dermesztő hidegben havat lapátolok, sorba állottak egyik helyen krumpliért a másik helyen szénért, a harmadik helyen fáért és morogtak, lázadoztak. Azután ebbe belevegyült egy történelemtanár jelenlegi mi- nisztere’nök részéről egy ici-pi- ci történelmi hamisítás is. Hja ezek az urak ha a kormányzáshoz nem is, de a lóditáshoz ahhoz azután annál alaposabban értenek. Nem csoda, mesterségük ebből élnek, sőt jól élnek! A tanár-miniszterelnök ur február 29-én a Vigadóban rendezett ünnepségen, amelyen “előkelő” közönség volt jelen ünnepi beszédében többek között ezeket mondotta: “Miután átvezette a maroknyi Nemzeti Hadsereget a Dunántúlra, Budapestnek fordult, hogy megállítsa előnyomulásában a román hadsereget. Mikor pedig annak tábornoka azt kérdezte tőle — már mint Horthytól — és ha nem állok meg? — röviden fe’elt — akkor védekezni fogok! Elszántságával megmentette Dunántúl, hogy onnan nagyobb hadsereget toborozhasson és megindulhasson vele az ország újraépítésére”. Mit részletezzük ezt? Ahány szó, annyi történelmi hamisítás! Mindenki vi’ágszerte tudja a kortársak között azt, hogy az a bizonyos maroknyi hadsereg fehér elleforradalmi tisztekből összeverődött érdektársaság volt. A Dunántúlra való “átvezetés” Szegeden az ango1, francia, olasz és román katonai tanácskozások és határozat eredményeként a román hadsereg szurony erejének védelme alatt történt. E segítség ára pedig a békeszerződésbeni ország- csonkitásba, Erdélynek a románoknak való átengedésének elfogadása, valamint a román hadsereg által megszálló területen a román hadsereg szabad rablási — élt is ve'e — jogának elismerése volt, Horthy és a szegedi fehér ellenforradalmi kormány részéről. Éppen ezek alapján mivel a román hadsereg által megszállandó terüle- letben előzetes megálapodás jött a fentiek részéről létre a román tábornok szájába adott “és ha nem állok meg?” valamint Horthy szájába adott “Akkor védekezni fogok” valóságban most hangzott el 20 év után ... a tanár miniszterelnök ur ajkáról, és az saját fantáziájának szüleményénél nem egyéb. Egészen bizonyos újabb 20 év után — szerencsére sem a szereplők, sem az általuk kreált rendszerük azt nem érik el — Horthyt úgy ünnepelnék mint aki véres csatákban és rettenthetetlen bátorsággal verte ki maroknyi Nemzeti Hadseregével a betolakodott románokat. Az pedig, hogy az ünnepi szónokok egyik másika Horthyt már most hadvezéri formájában Hunyadi Jánossal, “ország- lási” tudományát Mátyás királyéval hasonlították össze, talpnyalásnál amely a hatalmon levőknek az “előkelő”-ek részéről mindig kijárt kies honunkban nem egyéb. Egykor nem is 100 évvel ezelőtt Hayanunak is volt ilyenben Budapesten része a “gyász” magyarok részéről. Végül, idézzük Horthy szájából 1920 máricus 1-én a következő elhangzott szavakat: “A keresztény erkölcs uralmát helyre akarom állítani az egész vonalon. Szeretettel,, türelemmel, megértéssel és igazságossággal fogom gyakorolni a fő- hatalmat- Megfogok gátolni minden visszaélést. A közérdekeket minden erővel megvédem, amely zavart kelthet az országban. Egyformán gátat kívánok vetni mindenféle túlzásnak, a kíméletlen érvényesülési vágynak, a pártszenvedély elfajulásának, az osztályharcra való uszításnak és a termelést megbénító izgatásoknak, őrködni fogok a közélet tisztasága felett. Nem lehet tűrnünk tovább, hogy árdrágítók, élelmiszereire j tők és mindenféle uzsorások lelketlen hada folyton rohamosan gazdagodjanak, mig mások az éhhalállal küz- ködjenek. A magyar nép erényeire akarom felépíteni a nemzet jövőjét. A keresztény világnézet erkö'csi fennsőbbsé- gével igyekszem a romokon uj életet teremteni. Egészséges szociális érzékkel akarom nemzeti államunkat kiépíteni, hogy benne minden társadalmi osztály jól érezze magát”. Ha a mai éhezést, nyomort látjuk, akkor bírjuk csak kellő értékre leszállítani Horthy ma- nifesztumában foglalt frázisokat. Az igaz, hogy az osztályharc ellen saját osztásának harcát senki oly kíméletlenül mint éppen ő még nem alka’mazta. Az is igaz, hogy “nemzeti államunkat” oly sikerrel építette ki, hogy abban minden társadalmi osztály jó1 érezte magát, csak éppen az ipari és a föld többségében levő proletárjainak milliói lettek üldözött vadak és állati életszintre zuhant, pária sorban élő barmok. De az igát már cibálják. Szakács Terka Liberalizmus vagy plutokrácia alkalmasabb-e a munkások forradalmositására? Irta: VIZEK FERENC A reformáló liberalizmus itt Amerikában az elmúlt tiz év alatt arról tanúskodik, hogy a legpraktikusabb mákony a munkásosztály forradalmi gazdasági szervezetének lecsapolására. Az eredmény, amit ezen idő alatt feltud mutatni, semmi esetre sem tart lépést a jelen technikai korral, csupán az években. Tehát nem forradalmositó. Viszont ha ezen idő alatt a*------------------------------------------kérlelhetetlen elnyomás a plutokrácia ura’om lett volna a forradalmositóbb, a gazdasági szervezetek kifejlődésére is. Ezen kifejlődés mindennemű szervezet elnyomásának terror, stb. a tudat alatti forradalmi eszméjét növelné, s végül a végcél megvalósítását eredményezné- Amit az IWW One Big Union eszméje venne, át, melynek bekövetkezése kikerülhetetlen lenne. Minden egyéb okoskodás nem egyéb a falra hányt borsónál és nem tudományos. A marxizmus alapelv “Világ Proletárjai Egyesüljetek!” “Nincs mit veszítenetek, egy egész világot nyerhettek”. Szóval ez esetben a tudat alatti posztján őrt állva egy szükséges rossz kibontakozását, amely megszüntetné a válaszfalakat fölényérzeteket stb. lenne a forradalmositóbb. Melyik proletárnak lenne ez esetben veszíteni . valója a marxi jelige szerint? A Bérmunkás január 16-iki számában a körkérdést feltevő munkástárs, úgy sejtem azzal akarja a választ beterelni, mintha a Marxizmus idejét múlt volna. Legyen szabad ezt magyarul szószátyárkodásnak minősíteni Vaszkó munkástárs okoskodásával együtt. Azt Írja Zára: “Marx követői”, nos ha Ön nem az, hogy lehet Ön alkalmas a Marxizmus továbbfejlesztésére ? Dogmáról beszél stb. A marxizmus nem Bodóné, hanem a szocialista nemzetközi gazdaságtan fokozott fejlődés szüleménye. És aki ezt megérti, követi, fejleszti, azt nem lehet dogmatikusnak bélyegezniA körkérdés Európára hivatkozó részét legyen szabad a finnek és oroszok kérdéséről és az egész Európára kiható véleményem nyilvánítására. Vaszkó munkástárs nagyon felforrott, amikor igy kiált fel: “hol vagytok ?” Mozgósítást követel . . . ellenem. De jó, hogy itt Amerikában Vaszkó munkástársnak nincs akkora hatalma mint Európában a diktátoroknak. Azt mondja Vaszkó munkástárs, hogy “Finnországban terror nincs . . .” De volt és még lesz is! Továbbá: “ a finn munkások még csak nem is sztrájkoltak, nem hogy lázadtak voí- na”. “ A finn népnek és munkásságnak a ku’tur fölénye torony magasságban áll az oroszokkal szemben.” Sajnos, hogy ha mindez úgy igaz. De van remény, hogy a Mannerheimek ezen fölényérzeteket ki fogják ölni a finn munkásokból. Amig a fölényérzetükből, nem ábrándulnak ki, addig nem nyerhetik el forradalmi jussukat, még azok sem, akik ezeket a fölényérzeteket helyeslik. Vájjon nem-e kény- szeritették őket a harcba? A torony magasságú kultúrájukat nekem csak akkor lehetne bebeszélni az oroszokkal szemben, ha igy vélekednének: “Jöjjetek csak ti a sárga földig lenyomott, elmaradott oroszok, ti sokan vagytok, ti ellenetek fizikailag lehetetlen a győzelem! Szabadítsatok fel bennünket a Mannerheimek alól és majd mi módját ejtjük a mi torony magas kultúránkkal és annak szemléltető propagandájával a ti felszabadításotokat a mi és sorba Sztálin, Daladier, Horthy, Sztálin, Mussolni, Hitler Chamberlain stb. kormányzása alól? A körkérdésben tételezett európai plutokrácia (pénzuralom) alatt e'nyomott népek forradalmi akarásai nem haltak ki, sőt nagyobb mértékben élnek mint valaha. A tudat alatt mindenki ott áll az alkalom posztján. A proletariátus már megtanulta, hogy ez úgy külön- külön nem kivihető, mert bár melyik országban az ipari uni- onisták százpercentesen szervezve volnának, még akkor is őrültség vo’na nekik rendszer változtatásra gondolni, mert azt a külső beavatkozás letöri a világ forradalom megszervezése nélkül. ^ oldalas ünnepi száma lesz T május elsején a Bérmunkás■ nak telve alkalmi Írásokkal. Kérjük olvasóinkat, hogy rendeljenek ebből a számból külön és osszák szét ismerőseik között. A rendeléseket április hó 22-ig kérjük j hozzánk beküldeni. Húszon- 4 öt májusi lapszám ára _____ 1
