Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-04-06 / 1105. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 április 6. Mi alkalmasabb a munkásosztály forradalmositására? HOZZÁSZÓLÁS ZÁRA MUNKÁSTÁRS A BÉRMUNKÁSBAN MÁRCIUS 9-ÉN MEGJELENT CIKKÉHEZ­Az én szerény nézetem és tapasztalataim folytán egyik sem nagyon biztató, különösen ha vissza tekintünk az utolsó 25 esz­tendő eseményeire, amik a munkásosztály körül történtek. Még élénk em1ékezetünkben van az elmúlt világhábrut kö­vető olasz forradalmak, amelyek utat nyitottak az egykori for­radalmár Mussolininek, aki»----------------------------------------­ügyesen felkapaszkodott a poli­tikai polcra és kezébe kapari- totta a hatalmat, amelyet még ma is görcsösen szorongat és diktatórikusán alkalmaz. Mus­solini hamar meg’átta, ho^y az olasz népnek nagy többsége nem érti meg saját osztály helyzetét és ezért nem tud fel­szabadulni, sőt ha ez nyers ere­jénél fogva sikerü’ne is, kép­telenek lennének az eredménye­ket megtartani- Kihasználva ezt az alkalmat megcserélte munkásérzelmü elveit, cserben hogyva eddigi követőit. A tör­ténelem fogja eldönteni, hogy az olasz munkások, akikkel még mindent lehet csinálni, megérdemlik-e a Mussolini faj­tákat. Huszonöt év pergett le az európai munkások életéből és hozzá adhatjuk, hogy nyomorú­ságuk és jogtalanságukból, de majdnem semmi jelét nem lát­juk, hogy a szenvedések, a jog­talanságok a saját fejével való gondolkozásra ösztökélnék. Ta­gadhatatlan, hogy ennek egyik oka a diktatórikus intézkedé­sekben ta’álható. A liberalizmusról ugyan ez a a németországi helyzetből sem, sem. Szerintem ez sem előnyö­sebb a másiknál. Itt is csak a farizeuskodás van. Liberális, a helyzetet igazán megjavító ta­nítást nem lehet adni, mert ez felforgatást, rendszer elleni lá- zitást jelent. A lagymatag, a munkásokat félrevezető politikai alakulatok árulásai is nagy akadályai, hogy a forradalmi ipari union- izmus tanítása a szükséges tempóba a tömegekhez jusson, holott ma mind világosabbá lesz, hogy a forradalmi szellem­ben felépített ipari szervezet le­het az egyedüli eszköz a rend­szer megváltoztatásához és a tudással felszerelt munkásság, amely a hatalmat az összesség javára megtartani is képes. A munkásosztály nem kérhet sem a németországi helyzetből, ahol Európa legjobban meg­szervezett szocialista intézmé­nyei voltak, ahol a vélemények szerint jó helyzetben volt a munkásosztály, láttuk, hogy a tömegeket miként használhat­ták ki a vezetőik. Szomorú ta­nulságot nyújt az orosz helyzet is ,ahol a szocialista társada­lom helyett egy tökéletes állam szocializmus épült ki a legva dabb vélemény nyilvánítás ki­zárásával. Mi ezért sem lelke­sedhetünk Amiben én hiszek, hogy a munkásosztály forradalmosul- jon, gondolatban, érzésben és maga vívja meg harcát a mun­káltatókkal és az uj rendszer összes ellenzőivel. Csak az ilyen tömeg harcnak a vívmányai tarthatók meg. Ez az IWW ta­nítása és az Egy Nagy Szerve zet az egyedüli gyűjtő tábor, ahol a vezérek mellőzésével a munkások megszerzik a szük­séges tudást forradalmuk meg­vívására és az eredmények megtartására. Nagy Gábor. net dacára is az utóbbi három évben 1989-ben csinálták a leg­több hasznot egyes kocsik után, ;öbbet mint 1938-ban, amikor nem volt sztrájk a Chrysler uél. A Chrysler üzemekben, körül- Delül 54.000. munkást alkalmaz­nak, akiknek nagy része csak részidőt dolgozik és az átlag évi cereset egyes munkásnak, alig éri el a 900 dollárt. Az 54 napos bérharc nem változtatott lénye­gében ezen a téren, csak annyi külömbség, hogy november he'yett, áprilisban dolgozhattak a munkások, más szóval, nem a végösszegben, hanem a kereseti időszakban lett egy kis változás. A Chrysler munkások átlagos órabére 92 cent, de ha ezt dup­lájára emelné a gyár akkor is haszonra dolgozhatnának és nem is kellene a termelést fo­kozni egyes munkások után, amit a gyár olyan nagyon akart. Vi. A Chrysler autó gyár hasrna Az egész Amerikában a lapok ismertették azt az 54 napig tar­tó bérharcot, melyet Detroitban a Chrysler és Dodge munkások vívtak a múlt ősszel. Ez inkább kizárás volt mint sztrájk, de ugyan akkor egy nagyon jó al­kalmat adott a reakciónak, úgy feltüntetni a haroct, hogy a Chrysler Companyt tönkre akarják tenni, ugyan csak a vá­ros érdekeit, sőt még a Chrysler munkások érdekeit is védeni akarták az országmentő Cough- linok, Smithtek. Ugyan csak fel­használták az a’kalmat, hogy meglakitsák a “Council for In­dustrial Peace”-t, melynek fő­hivatása lett volna a sztrájkot leszere'ni és az uniót mint bűn­bakot beállítani, hogy a detroiti iparokat tönkreteszik. A “Council For Industrial Peace” Incorporation vezérei mind közismert reakciósok, uni­on ellenes gyárosok, politikusok vo'tak és részben már mindég erősödő befolyással voltak mivel az összes napi lapok, papok, po­litikusok támogatását megbir- ták nyerni. Ez siettette a bér­harc befejezését, mert komoly veszedelmet képezett a “Counci For Industrial Peace”, mely a polgárháború megkezdését ké­szítette elő, arra az esetre ha a harc sokáig kihúzódik. A legnagyobb és legsikere­sebb érvnek azt használták, hogy a sztrájkokon keresztül a munkások tönkre teszik a det­roiti gyárosokat. A Chrysler munkások 5 centes béremelését is tulzottank állították. Most, hogy a levegő kitisztult és a múlt évi haszonról a jelentések beérkeztek, kimutathatjuk azt, hogy mennyire alaptalan és ha­mis volt ez abban az időben oly sikeresen használt érv- A Chrysler Co. haszna a múlt év­ben sem volt kevesebb, mint az azt megelőző években. Itt van­nak a hiteles adatok: CHRYSLER CORP. PROFITS Units Total Profit Year Sold Profits PerCar 1935 843.599 $34,975,819 $41.46 1936 1,066,229 62,110,543 58.25 1937 1,158,518 50,729,211 43.79 1938 570,582 18,798,294 32,95 1939 778,781 36,879,829 47.36 Tehát az 54 napos munkaszü­OLVASD AZ IndustrialWorkert BUFFALO FIGYELEM! Az IWW konferenciája al­kalmával ápri'is 6-án, vasár­nap a M.T-W. Hall, 186 Sene­ca St. második emeletén TÁRSAS VACSORÁT rendez, műsorral egybekötve. A vacsora kezdete pontosan este 7 órakor. Jegy ára 25 cent, amiben benne van a va­csora ára is. Nagyszerű vacsora lesz fél­szobáivá. Mindenkit szívesen lát a A rendezőség. FIGYELEM CLEVELAND WEST SIDE! Az IWW magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói ÁPRILIS 13-án, szombaton este 8 órai kezdettel, a 3930 Lorain Ave.-n levő HENRY- HALLBAN TEAESTÉLYT rendeznek, amelyre minden barátot szívesen látnak. A jövedelem a Bérmunkás tá­mogatására lesz fordítva. NÉPSZERŰ GAZDASÁGTAN Irta: MARY E. MARCY Fordította: GOLDBERGER L. A füzet megjelent a Bérmunkás kiadásában. Ára 10c. (Folytatás) Soha sem volt még képes egy ember felemelni egy áru árát és meg is kapni azt az árat Ha bármelyik embernek meg volna az erre való hatalma, akkor a végtelenségig fokozná az áruja árát és a világ diktátorává válna. John D. Rockefeller megteheti egyes helyeken, hogy az olaj árát felemelje, de senkit sem kényszeríthet arra, hogy az ő árán vásároljanak. Az úgynevezett monopóliumok (egyedárusitók) ép­pen úgy alá vannak vetve a gazdasági törvényeknek, mint a bér­munkások. Nem volt még olyan jószivü monopolista, hogy ne kérjen olyan magas árat, amilyent csak módjában van. Ennél­fogva láthatjuk, hogy nem emelhetik saját tetszésük szerint az árakat. Azonban vannak az Egyesült Államokban néhány, majdnem tökéletesnek mondható monopóliumok- Ezek közül néhány két­ségen kívül képes az áruit az értékén felül kicserélni. Ilyeneket találunk az élelmezési, ruházati és építkezési iparokban. De az a tény, hogy egy monopólium ideiglenes ellenőrzést gyakorol valamely áru felett, még nem azt jelenti, hogy azon áru árát emelni fogja. Minden esetre törekedni fog azon áru értékét csökkenteni a felesleges telepek lezárásával jobb gépek haszná­latával, amelyek csökkentsék az árujában foglalt munkaerőt. Sok monopólium alacsonyabb áron árusítja a termékét, mint ami- előtt monopólium gyártotta azt. Ha a monopólium utján termelt áruk az értékükön cseréltet­nek ki, az árak olcsóbbak volnának. Több barátom azt áHitja, hogy az olaj sokkal olcsóbb ma, mint húsz vagy harminc évvel ezelőtt volt, mielőtt John D megkezdte az “Octopus” építését. Ha egy monopólium az azelőtti áron árusítaná az áruját, sokkal nagyobb hasznot tarthatna meg, noha az értéke csökkent talán 50 százalékkal. Azonban vegyünk egy é’énk példát arra, hogy ki fizetné a felemelt árakat, ha egy képzeletbeli “Octopus” megkétszerezné az életszükségletek árait. Tegyük fel, hogy 500 bányász tiz dollárt kap naponta egy alaszkai bányában. Tiz dollárral tűrhetően megélhetnek Alasz­kában. Azon embernek, aki élelemmel és ruházattal látja el Alaszkát ideiglenes, de tökéletes monopoliumja van Alaszkában ezen cikkek felett. . ®z ^z ember úgy találja, hogy egy idény alatt megkétszerez­heti az árait. Ezzel az Alaszkában való megélhetés ára napi 20 dollárra emelkedett. A bányászok munkaadójának meg kell kétszerezni a mun­kabérüket, hogyha továbbra is fizetni akarja a munakerejük ér­tékét. Fizetnie kell húsz dollárt naponta, ha azt akarja, hogy továbbra is dolgozzanak. Vagy ha esetleg úgy találja, hogy húsz dolláros munkabér mellett nem marad elegendő profitja, akkor ezarhatja az alaszkai bányáját; a bányászok visszatérnek délre es a monopolista egyedül találja magát piac nélkül. Ilyen lehető­seggel mindig számot kell vetniök a monopóliumoknak. Mindig meg van a lehetőség az aranytojást adó tyuk pusztulására. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents