Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-01-13 / 1093. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 január 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre .......................... 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ...... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD •**@*42 ' 0 Az uj generáció létkérdése vei olyan állapotokat létesíthet, amellyel biztosíthatja saját és az uj generáció jövőjét. A munkásosztálynak amig nem késő cselekednie kell — ha az iskolában ferde tanítást kaptunk, felejtsük el — és ne bízzuk a gyermekeink nevelését kizárólag az iskolákra, hagyjuk hogy gyermekeinket megtanítsák az irás és olvasás mesterségére, de odahaza a szülő kötelessége, hogy gyermekeit bevezesse az élet iskolájába és megmagyarázza nekik a társadalom hibáit, megértesse velük, hogy az életben csak úgy boldogulhatnak és any- nyit kapnak az élet javaiból, amennyit kitudnak harcolni. Kezdjük az agitációt a családban, minden szülőnek kötelessége megismertetni első sorban családjával, hogy a forradalmi munkásmozgalom — nem mumus, hanem egy olyan társadalmi tényező, amelytől úgy a jelen, mint az uj generáció létkérdése függ. A forradalmi munkásmozgalom való tényeken alapszik és célja semmi más, mint a gazdasági ellentétek megszüntetése. És akkor mindőn mindenből van bőven, hogy az emberek gond nélkül élhetnének és ha mégsem igy van — akkor a jelen társadalom nem alkalmas arra. hogy az összemberiség érdekeit szolgálja. A forradalmi munkásmozgalom célkitűzése pedig semmi más, mint az összes emberiség számára olyan állapotokat teremteni, hogy sem a jelen, sem a jövő ne csak egy kis csoportnak adjon gondnélküli megélhetést. Az uj generáció létkérdése a munkásosztály szervezkedésétől függ. Szervezkedjünk önmagunk és neveljük az uj generációt is ebben a szellemben. (P) A sokat hangoztatott fiatalság problémája előttünk nem megoldhatatlan kérdés — csak azok előtt, akik a mai társadalmat a jelen formájában szeretnék fenntartani. Amikor egy társadalmi rendszer nem talál utat-módot arra, hogy az uj generációnak létkérdését biztosíthassa, akkor már tényleg elérkezett az idő ahhoz a ponthoz, hogy egy olyan társadalmi rendszerről gondoskodjunk, amelyben az uj generáció létkérdése biztosítva legyen. A serdülő fiatalság, akik a szülők gyámkodásának vannak alárendelve, akik még nem értették meg a társadalom problémáit, nem is gondoskodhattak arról, hogy a jövő exis- tenciáit valamilyen formában olyan mederbe tereljék, hogy az ő létkérdésük biztosítva legyen. Úgy amint a fiatalság nem hibás és nem is felelős a mai állapotokért; de ugyanakkor még is valakik felelősek, hogy a társadalom ide fejlődött ahol ma vagyunk. A mai kapitalista társadalmi rendszernek, amely a profit alapjára van berendezkedve egyedüli célja és törekvése annak végletekig való fejlesztése. Maga a munkásosztály akik munkaerejükkel járultak hozzá a kapitalizmus fejlődéséhez anélkül, hogy gondoltak volna a jövőre — vagy lépéseket tettek volna arra, hogy biztosítsák önmaguk és családjuk jövőjét. Maga a munkásosztály túlnyomó többsége anélkül, hogy megértette volna társadalmi hivatását, amikor még volt munkaalkalom — ahelyett, hogy kapitalista szellemben élt volna tanulmányozta volna saját osztályhelyzetét és lépéseket tett volna abban az irányban, hogy osztályérdekeit kellőkép biztosította volna. A munkásság legcélszerűbb biztosítása a szervezettségen alapszik — amikor munkaalkalom volt, vállvetve fordult el a szervezkedési alkalomtól, ahelyett, hogy megértette volna, hogy a munkások szervezkedésétől függ az életszínvonaluk. Ha tehát ma valami nincsen rendben a társadalomban, csak azokat terheli legjobban a felelőség, akik a múltban elmulasztották fontos teendőjüket: a szervezkedést. A mai fiatalság sötét jövője az apák bűneiben keresendő. Most már, amikor a dolgok annyira elharapództak, hogy égető kérdéssé vált az uj generáció létkérdése, minden felől elhangzik a jajkiáltás, de különösen a szülők ajkáról, mindent találgatnak, csak éppen a saját elmulasztott hibáikat nem látják, hogy az a sok elmondott beszéd és irás — ami a munkásagitátoroktól eredt — nem hatott rájuk, hogy megértsék saját osztályhelyzetüket és szervezkedéssel megvédjék osztályérdeküket. Minek siránkoznak azok, akiknek saját elmulasztott hibáiból jutottunk oda, ahol ma vagyunk? A családapák gyermekük jövőjéért siránkoznak, az uj generáció pedig a jövőben fogja megtanulni és megérteni azt, hogy az ő szenvedésük apáik bűne miatt nehezedik rájuk. Az idő kerekei gyors egymásutánban forognak fennakadás nélkül és az uj generáció majd — akiket a tarthatatlan társadalmi állapotok akcióra kényszerítenek — szégyenkezve fognak elődeikre gondolni, akik hosszú éveken hagyták magukat félrevezetni az uralkodó osztály ferde tanításától és gyáván tűrték a megalázkodás aljas szerepét. A mai kapitalista társadalmi rendszer úgy formálta saját társadalmát, hogy minden intézmény, amit létesített saját osztályérdekeit van hivatva szolgálni. Az iskolában azt tanítják, hogy a mai rendszer a legjobb és ezt mindenkinek védelmezni kell — a templomok a láthatatlan Istent ajánlják, tűrésre serkentik a hívőket — és ezért a tulvilági boldogságot ígérik a hívőknek mint üdvözítőt. A kapitalizmus egyetlen intézményében sem mondják meg a való igazat, hogy ha már az ember született, hát joga is van az élethez. Nem tanítják az iskolában, hogy ebben a társadalomban egy néhányan összeharácsolták az élethez legszükségesebb javakat, nem törődve azzal, hogy milliók éheznek és nyomorognak. Ha a kapitalista rendszer osztályintézményeiben ezeket nem is tanították velük, de az élet iskolájában tanultuk meg, hogy minden embernek joga van az élethez és ezt a jogot meg is szerezhessük, ha a sok millió munkás megérti, hogy azért van ez igy, mert az uralkodó osztály szervezve van, hogy a magántulajdon rendszerét védelmezze és megtartsa mind addig, amig a nálánál sokkal erősebb munkásosztály is megfogja érteni, hogy saját szervezeti erejéA MUNKÁSLEÁNY ÚTJA A tőkés termelőrendben nagyon súlyos a munkás helyzete is, még súlyosabb az ifjúmunkásé, de a legsúlyosabb a fiatal munkásleányok élete. A mai társadalmi rend a munkásleányoknak tartozik a legtöbbel, hiszen még azt a keveset is megtagadta tőlük, amelyhez a munkásfiuk hozzájuthatnak. Már a nevelésnél kezdődik az igazságtalan elbírálás. Az a nevelés, amelyben a munkásleányoknak részük van, az egyéniség teljes elnyomását jelenti és nőietlennek minősítenek mindenkit, aki nem hajlandó magát ennek az elnyomásnál alávetni. Ennek a nevelésnek az ideáljában még mindig a' áll, hogy a leány igyekezzék minél jobban férjhez menni és ezenkívül lehetőleg semmivel se törődjék. így tehát a háztartás vezetése, a divat és a “férjfogás művészete” az, ami ennek a nevelésnek a központjában áll. Természetes, nevelés alatt nemcsak azt értem, amit az iskola ad, hanem azt is, sőt talán elsősorban azt, amiben a társadalom részesíti a fiatal lányokat. De a férjhezmenés egyre nehezebb probléma lesz, éppen : munkásság soraiban egyre in kább csak azoknak van módjuk rá, akik valamilyen önálló ke resettel rendelkeznek, de még ha kedvezőbbek lennének is ; gazdasági viszonyok, ez a lehetőség akkor sem lenne kielégi tő, éppen a legértékesebb rété gek számára. Nem azért, mini ha a munkásleány nem akar férjhezmenni, hanem azért, mert nem akar a férfi kiszol gáltatott ja lenni, mert azi akarja, hogy a férjhezmené; kérdésében ne az legyen a döntő szempont, ki mennyire tiu gondoskodni róla. A mai társadalmi berendezkedés azonban hamis romantikát árasztó, szentimentális könyveivel, hazug filmjeivel éppen ezt a felismerést akarja lehetetlenné tenni, vagy legalább is minél nagyobb mértékben megnehezíteni a munkásleány számára. Ez az álirodalom és álművészet ma is az irógépkisasszony körül forog, akit végül elvesz a vezérigazgató és sajnos, még mindig nagy tömegekben vannak munkásleányok, kiket meg lehet mérgezni ezzel a rózsaszínű hazugsággal és akik abban a hitben ringatják magukat, hogy rájuk is ilyen sors vár. Pedig ebből csak annyi a valóság, hogyha a munkásleány valóban csinos, akkor az igazgató, vagy esetleg csak a művezető talán tényleg megkívánja — de nem feleségnek. A munkásleánytól és általában a munkásnőtől többet kívánnak, mint a férfitől, de ennek fejében a munkabére jóval alacsonyabb, ami nemcsak a munkásleány számára jelent súlyos hátrányt, hanem az egész munkásosztály részére is, mert ezeket az alacsonyabb fizetéseket a férfimunkabérek letörésére használják. “A nő gyenge” — igy hangzik a régi jelszó —, de a munkásleányoknak erőseknek kell lenniök. Ha a proletárleány elbírta azt a terhet, amelyet a kapitalista társadalom rakott rá akarata ^ellenére, akkor el kell bírnia azokat a terheket is, amelyeket a munkásmozgalom harcaiban való részvétel jelent és amelyeket önként kell vállalnia minden munkásleánynak, ha a mai helyzetből fel akar szabadulni. Egy munkásleány. AZ AKRONIAK CLEVELANDON A magyar munkás kultur igényének kielégítésére már több ízben a clevelandi Modern Színkör ment Akronba, hogy ott egész estét kitevő műsort adjon. Legutóbb la- * púnkban beszámoltunk, hogy Akronban a helybeli munkástársnők és munkástársak egy kitűnő estét rendeztek, bemutatva AKIKNEK EGY A SORSUK cimü 2 felvonásos életképet. Clevelandiak meghívására ezt az aktuális színdarabot az AKRONIAK CLEVELANDON is lefogják játszani a Bérmunkás Otthonban, 2759 E. 79th Streeten JANUÁR 21-ÉN VASÁRNAP délután 3 órai kezdettel. Magánjelenetek is lesznek. Műsor után tánc. Jegy ára 35c. Csak a tánchoz 15c. Legyünk ott tömegesen, adjuk elismerésünket az ak- roniak fáradtságos munkájáért.
