Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-06 / 1105. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 április 6. / Diktatúra vagy Demokrácia? Irta: Fishbein László az illető 40 holdas gazdának családjából származik és habár a csa’ád valamennyi tagja ősi foglalkozását, a földművelést űzte nagy szorgalommal, látás- tól-vaku’ásig, megnősülésekor tiz hold földből megélni nem tudott és lassanként az egész család földje adóhátra’ék és terhek miatt a gazdaságilag erősebb földesurak tulajdonába került. A levélben már sanyarú helyzetükről számol be, aminek idevonatkozó része igy szól: “Kedves öcsém — Tudatom veled, hogy mink jelenleg meglehetősen tűrhető jállapotj- ban érezzük magunkat, mert sikerült a mu't ősszel egy kis készletet összeteremteni. így icíáig könnyebben teleltünk. De minálunk annyira erős a tél, hogy minden tüzelő készletünk elfogyott, pedig még mindig nem tavaszodik. Szerencsések vagyunk, hogy abból a ruhából még mindég van, amit küldte- tek. A gyerekek lassan kifejlődtek és dolgozni is tudnának, azonban az a baj, hogy nincsen mit és magam is foglalkozás nélkül vagyok. Hidd el, hogy előre meg vagyok rémülve a jövő kilátásaitól. Munka köllene és nincs. Ezért kell itt annyi sokat szenvedni és né'külözni a napszámos embernek. Senki se törődik vele. A kapálásra és aratásra nem birunk szervezkedni, mert mihelyst követelünk jobb munkabért, azonnal leszerelnek karhatalommal és tetejébe azzal büntetnek, hogy más vidékről hoznak munkást, de az elégedetlenkedőket semmilyen feltétellel nem alkalmazzák. így hát beletörődve kell tűrj ük sorsunkat, amig valami változás kedvezőbb alkalmat ad a megmozdulásra.” íme a népnek a hangulata. Az elzselléresedett őskeresztény, már ősi foglalkozásából is kiűzve, lerongyolva, a koplalástól csontjaira száradt bőrrel, emberi méltóságától megfosztva, gondterhesen tekint a jövőbe. Annyira a bizonytalanság örvényébe taszítva, hogy csak a kedvezőbb fordulatot várja, hogy megmozduljon. Mi tudjuk, hogy kellő szervezkedés nélkül, ha el is érkezik a kedvező fordulat, helyzetén nem javíthat, mert amig a tömeg kis töredékének sikerül majd kikapaszkodni a nincstelenség süllyesztőjéből, azonban a nagy tömeg újból csak visszaesik abba. Ezért nem remélhetünk az urak földreformjától semmi előnyt a földnélküliek részére. A nagy uradalmakat érintetlenül meghagyják a maga hatalmasságában, amelyek a fejlett munkaszerszámok segélyével a dolgozók termelő erejét a leg- messzebbmenőleg kiszipolyozzák, mig a tizholdas gazda tehetetlen volna a rendelkezésére álló szerszámmal. Elszegényedéséhez és nyomorához szegődik még a természetes szaporodás, ami újból csak a mai áha- potokat idézné elő. A hivatásossá fejlesztett hivatalnoki rend viszont, görcsösen ragaszkodni fog állásához és annak érdeméül feltétlen hűséggel szolgálja urait. Ebből pedig az következik, hogy a felcseperedő ifjúság tehetségesei is teljesen elvesznek, a közjó számára. Eddig tárgyalásunk során meggyőződhettünk tehát, hogy magyar honunkban a mai rendszer keretein belül, nincsen remény az állapotok közjóra való fordulására- Csupán egy remény lehet az élet javait előteremtő dolgozóknak, hogy mint osztály, erejét a közös cél érdekében és javára Egy Nagy Szervezetbe tömöríti és szembe állítja uralkodó zsarnokai osztályával, lefoglalja az óriási terjedelmű latifundiumokat, a bérrendszert megszünteti és helyébe állítja a köztermelés és fogyasztás rendszerét. Az ilyen földosztásnak vagyunk mi hívei, mert csak az ilyen gyökeres változás törölheti le a magyar nép ezeréves siralmát. Ha esetleg ezekután is úgy érzi, hogy bennünket nem követhet ezen az irányvonalon, azért szívesen vesszük írásait, ha azzal a közjavát szolgálja. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Phila, máricus 9, 1940 Tisztelt Munkástárs: Egy kissé késtem a levéllel, mivel vártam, hogy összejövünk, de már elküldöm ami nálam. van. Money order szól 14 naptár, 4 éves előfizetés és egy dollár felülfizetés. Üdvözlettel J. Asztalos. Chicago, márc. 11', 1940 Tisztelt Szekesztőség: A mostani küldeménnyel a nálam levő 20 naptárral elszámoltam. A múlt évben előfizetett tiz cimre most fogok ejárni, hogy továbbra is megtarthassuk az illetőket olvasóknak. Elszomorító és sokszor ökölbe szorul a kezem, amikor azt látom, hogy meglett emberek még most is a ponyvairodalom és a földöntúli mesékkel tömik magukat. Sok és nagy munka van még előttünk a tanítás terén. Üdvözlettel A. L. Szász. Flint, márc. 24, 1940 Tisztelt Szerkesztőség: Úgy az előfizetési összegről szóló nyugtát, mint a füzeteket megkaptam és állíthatom, hogy részemre értékesebb ajándékot nem küldhették volna. Mint gyermekkoromban a bibliát, olyan élvezettel olvasok azokból, azzal a külömbséggel, hogy most gondolkozom is az olvasottak felett és abban nemcsak az én, de osztályosaim helyezetét látom, de a tényleges utját-módját a munkások helyzete megváltoztatására. Meggyőződésem, hogy csak az ipari unioniz- mus alapján felépített szervezettel érjük el a célt. Természetesen nem ál-ipari uniót gondolok, mint amilyen egy pár esztendeje itt ül a munkások nyakán. Még egyszer köszönet a füzetekért. Üdvözlettel Timár J. (Befejező köz’emény) Amidőn tehát osztályharcos öntudattal átvizsgáltuk ugj az áldemokráciák mint a diktatúrák lényegét és következményeit, akkor osztályharcos kötelességünk csakis egy lehet, harcolni ellenük. Azokban az országokban ahol diktatúrák vannak a munkásosztály forradalmi kötelessége a diktatúrák ePen harcolni. Ezt mégis próbálták még a pro1 etár diktatúra rendszerében is, és láttuk a következményeit. Azon országokban ahol pedig az áldemokrácia kormányzási rendszer véde’mében folyik a munkásosztály kizsákmányolása, ottan a munkásság forradalmi kötelessége szervezkedni és harcolni ellene. Meg kell értsük, hogy a diktatúra elnevezésben nem lehet Marx-Lenin, Sztalin-Trotzky, Hitler-Mussolini kaptafára vert külön-külön diktatúra, csak diktatúra lehet, mint ahogy az á’demokráciákban nem lehet Roosevelt-Chamberlain-Da’jadier féle külön-külön demokrácia. Mindkét államhata’mi kormányzási rendszer a termelési rendszernek egy megnyilvánulása és okozatait és hatását magában a termelési rendszerben találjuk meg. És csak azért mert a kizsákmányolási rendszernek szüksége volt az állam erőszak szervére akár demokratikus, akár diktatórikus formák között, hogy kizsákmányolási uralmát fönntartani képes legyen, ezért a munkásosztályt az áPamhatalmi demokrácia vagy az államhatalmi diktatúra meghódítására nevelni, ez aztán az ami a forradalmi feltörekvés szekerét az árokba borítja be. Láthatjuk a történelmi fejlődés jelenségeiből, hogy a társadalmi rendszer az államkapitalizmus irányában halad, oly gyors léptekkel amit csak röviddel ezelőtt elképzelni sem lehetett. Az aztán még a jövő titka, hogy az áldemokratikus rendszerekben is ugyanolyan nyílt diktatórikus eszközökkel fogja azt az állam a saját érdekében végrehajtani, vagy talán más eszközöket fognak találni az állam részére kisajátítandó termelési eszközök lefoglalására. De bármilyen formák között is fog történni, a munkásosztálynak forradalmi osztályérdeke, hogy harcoljon ellene, ha csak nem akar az ipari feudalizmus minden emberi szabadságot letipró barbár korszakába sülyedni. Világos tehát, hogy a munkásosztálynak mi lehet az egyetlen kötelessége a mai helyzetben. Szervezkedés-harc- harc-szervezkedés- Az viszont letagadhatatalan tény, hogy az áldemokrácia alkalmat ad a szervezkedésre. Ha aztán szervezett erőnk van, akkor saját magunk által meghatározott alkalmunk van a harcra. Forradalmi kötelességünk a munkás- osztály széles tömegeivel megértetni saját osztályhelyzet ét és előkészíteni őket a történelmi feladatra. Az a megállapítás, hogy évtizedek óta erre nem voltunk képesek az nagyon sántikál, mert viszont a diktatúrára, vagyis az áPamhatalom erőszakos lefoglalására nem lehet előre fölkészülni. A példák azt mutatják, hogy azt tömegek nélkül máról-holnapra az adott helyzet folytán végrehajtották, egy nagyon, de nagyon kisebbség által irányított kor- mánypuccsal. így tehát a diktatórikus párthiveknek tulajdonképpen semmi hivatásuk nem volna a mai helyzetben mint várni a jelszót. De erre még nagyon sokáig keüene várni a kommunista köntösbe burkolt politikai pártoknak ezért más téren végzik hivatásukat. És ennek a munkának tulajdoníthatjuk jó részben, hogy a munkásosztály politikai pártmentes osztályharcos ipari szervezetét nagyobb méretekben még ezideig felépíteni nem lehetett. A poétikai pártvezérek voltak azok és ma még jobban kiképezve vannak arra, hogy a munkásosztály figyelmét eltereljék az ipari szervezkedés felé vezető útról, ők voltak azok, akik az IWW szervezetét amidőn nem tudták a moszkvai pártvezéri parancsra a kommunista párt Íróasztalának egyik fiókjába gyömöszölni, kiadták a jelszót, hogy az IWW szektáriánus szervezet és kommunista kötelesség likvidálni. ők voltak azok, akik vagy már tizenöt féle munkásuniót szerveztek meg, rájuk nyomva az ipari unionizmus pecsétjét, és azokba való szervezkedésre buzdították a szervezkedni akaró jóhiszemű munkásokat. ők voltak azok, akik amikor a vén munkásféker John L. Lewis újfajta fékszervezetet alakított a CIO elnevezés alatt, azonnal arról kiabáltak, hogy most már van Egy Nagy Szervezet az IWW-ra semmi szükség nincsen. A végtelenségig lehetne a politikai pártok munkásellenes bűneit fölsorolni, amiket aztán most betetézett a nagy pártvezér az uj orosz cár Joseph Sztálin. Csoda-e tehát ha a munkásosztály komoly szervezkedését az ipari uinoniz- mus elméletp alapján még ezideig nem lehet olyan méretekben végrehajtani mint ahogy remélni szerettük vo’na. Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy amiket itt elmondottam saját egyéni nézeteim és végtelenül örvendek annak, hogy az öntudatos munkások azon táborába tartozók ahol a munkásemberek nyilatkozása nem a párt-tézisek alapján történik. Ehhez tartozik azon véleményem is, hogy előttem nincsen jó politikai párt, csak politikai párt van és egyik sem képviseleheti a munkásosztály fölszabadulás ügyét. Ebbe számítandó úgy a Trotzky féle különcködők tábora, mint a Sztálin féle bólingató jánosok pártmozgalma. Az ipari unioniz- musba vetett meggyőződésem éppen az utóbbi események kapcsán még jobban megedződött. Le a politikai pártmozgalmakkal! Pusztuljon a politikai párt midenfajta diktatúrája! Az ipari szervezkedéssel űzzétek pokolba az áldemokráciát! /
