Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-06 / 1105. szám
1940 április 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. A FRANCIA KOMMUNISTÁK ÉS A HÁBORÚ Az osztálytudatos munkások előtt kétségen felül áll, hogy az osztályháborun — osztályharcon — kívül nincs igazolt háború. Bármely ország kormánya támadást rendet egy másik ország ellen — tekintet nélkül, hogy milyen jelszavakkal cico- mázzák fel a támadást — az imperia’ista háború, mely ellen osztálytudatos munkásnak harcolni kel1 minden rendelkezésére álló eszközzel. Az 1914-18-as vi’ágháboru szolgáltatta az első példát a munkásosztálynak arra vonatkozólag, hogy mily borzalmas következményei vannak a háborúnak és mivel a jelen generáció ezen első próbánál úgyszólván teljesen kudarcot vallott a háború megakadályozásában, egyben arra is intő példát szolr gáltatott, hogy milyen utakon ne próbálkozzon a munkásosztály szembe szállni a kapitalista osztá’lyal. Az 1918-ban félbeszakadt háború és jelen háború között több mint két évtized pergett le, amely idő nagyon elégséges lett volna a munkásosztálynak felkészülni ezen újabb háború megakadályozására. És megtet- te-e ezt a munkásosztály? Határozottan nem! Az a felmérhetetlen áldozat^ amelyet az elmúlt világháborúban hozott teljesen kárba veszett, mert a munkásosztály továbbra is azon az utakon tévelygett, amelyen haladva előbb már oly drága árat fizetett. Akár tetszik, akár nem, be kell ismernünk, hogy az utóbbi két évtizedben a számot tevő munkásmozgalmat minden országban a kommunisták dominálták. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az összes munkásszervezetek tagsága kommunista volt, de nagyon e'enyé- sző kivétellel a munkásszervezetekben a vezető és irányadó pozíciókat kommunisták foglalták le. Ezt tudva, könnyen megérthetjük, hogy a munkásosz- tá’y miért nem készülhetett fel hatásos ellentállásra a háború ellen. Egészen az elmúlt év augusztusáig a kommunisták leghatásosabb jelszava volt a “harc a fasizmus-nácizmus” ellen. A jelszó e’ég megfelelőnek bizonyult, mert hatalmas tömegeket mozgattak meg a nácizmus elleni harcra, melyet elismerünk ané'kül, hogy taktikájukat, módszereiket helyeselnénk Ezeket mindég helytelenítettük s ma az események minket igazolnak, mert bebizonyosodott, hogy a nagy tömegek helytelen alapon és téves utakon voltak és amikor akcióra került volna a sor, a képzelt “erő” elpárolgott, mint a köd. Az elmúlt év augusztusa e'őtt a kommunisták minden országban nagy hangon hirdették, hogy a demokráciáknak haladéktalanul fegyveres erővel kell felvonuhu a nácizmus pestis szerű terjedésének megakadályozására. Minden országban a kapitalista kormányokkal vállvetve toboroztak a nácizmus ellen. A kormányokat biztatták, híveik és követőik pedig erkölcsi kötelességükké tették, hogy fegyvert fogva csatlakozzanak a kapitalista osztály hadseregéhez és mindenben támogassák kormányaikat, amelyek háborúra készülnek Hit'er ellen. így viselkedtek a kommunisták mindaddig, amig azt hitték, hogy Szovjet Oroszország és náci Németország mint halálos ellenségek állnak szemben egymással és amig Sztálin atya a “demokráciákkal” Tehát Anglia és Franciaországokkal volt tárgyalásban. Az elmúlt augusztusban, azonban váratlan fordulat állott be és Szovjet Oroszország náci Németországgal lépett szövetségre. Ez úgy hatott a kommunistákra, mint derült égből jövő villámcsapás. Bálványuk — Szovjet Oroszország — ilyen front változtatás termé szetesen minden országban front változtatásra kényszeri- tette a kommunistákat. És igy történt Franciaországban is. Amig augusztuselőtt a kom munista vezérek — közöttük tekintélyes számú képviselő is — kormányaikat támogatták a nácizmus elleni “igazságos” háborúban, addig a Sztalin-Hitler paktum létrejötte után rögtön irányt változtattak Hitler, Sztálin támogatását birva megtámadta Lengyelországot. Lengyelország szövetségesei — Anglia és Franciaor szágok — pedig hadat üzentek náci Németországnak. A kommunisták, amig napokkal előbb minden tekintetben támogat ták a “demokráciáért” harcoló kormányaikat, egyszerre rájöttek, hogy azok “imperialis ta” háborút vívnak és a kom munistáknak és követőiknek nem szabad a Hitler elleni háborút támogatni. A francia kormány a kommunisták állásfoglalása követ keztében feloszlatta a kommunista pártot és annak vezéreit vád alá helyezte, tagjainak nagy százalékát pedig internálótáborokba tartják fogva. A vádalá helyezett kommunisták tárgyalása most van fo lyamatbanf A vád elleriük — “ellenséges hatalommal való szövetkezés a háború akadályozására”. Ilyen nagyarányú pör az egész világ munkásságát fel kell rázza és a tiltakozás morajának kellene végig zúgni az egész világon. És mit látunk? Siri csend mindenfelé. És az érthető. A világ munkássága tisztábá van azzal, hogy a francia kommunisták nem osztály szemszögből, hanem “hazafiasságból” fordultak a kormányuk ellen. Amig a Sztalin-Hitler paktum létrejötte előtt készséggel támogatták a francia kormányt a Hiler elleni háborúban, addig ezután kormányuk ellen fordultak, mert a komunmisták nem osztálytudatos munkások, hanem orosz hazafiak. Ma már a napnál világosabban áll minden osztálytudatos munkás előtt, hogy Sztálin egy ország munkásságát sem akarja felszaba- ditani, hanem még az orosz munkásságot is a hitlerizmust is 'epipáló kegyetlenséggel nyomja el. Ma már nem szorul bizonyításra, hogy Oroszország úgy Lengyelországot, mint később Finnlandot imperialista törekvésekkel támadta meg és akik ily törekvéseket védekeznek, azokkal nem vállal szolidaritástAz osztálytudatos munkásság ellensége minden imperialista háborúnak. Ma azonban nincsen egyetlen ország kerek e világon, amely joggal számíthatna a munkásosztály támogatására a másik ország leveréséhez. A munkásosztá’ynak fel kell készülni; harcolni kell a háború ellen, de azt az ország határain belül, a termelés színterén az iparokban kell megtenni úgy, hogy szervezkedik.forradalmi Ipari Szervezetekben és szervezett erővel lép fel a kapitalista osztály háborúja e’len. Nem egy országban, hanem minden országban, amely háborút provokál, vagy háborúra készül. Ez, és ez az egyetlen eszköz a háború megakadályozására. “VÉRSZEGÉNY” KAPITALIZMUS A kapitalista osztály szócsövei álhatatosan támadják a Roosevelt kormányt, mert szerintük a kormány intézkedései “elvérzésre” kényszerítik a kapitalizmust. Bármely osztályhü kapitalista nyomtatványt lapozgatunk, mindegyik tele van siránkozással, hogy a kormány “túl sok beleszólást követel a kapitalisták do’gaiba”, “korlátozza a fejlődést”, “intézkedéseivel vissza tartja a kapitalistákat befektetések eszközlésétől”, “magasak az adók úgy, hogy a gyárak üzembetartása kevés profitot hoz”, “túlságos sok jogot ad a munkásságnak” és igy tovább ezer és egy okot hoznak fel. Szinte azt hinné a gyanútlan olvasó, hogy a kapitalistáknak valóban már nem is kifizető az üzemeket mozgásba tartani. Ezen állításokkal szemben nézzük csak meg egy-két korporációnak a múlt évi jövedelmi kimutatását és rögtön látni fogjuk, hogy nem is olyan veszélyes kapitalistának lenni, mint ahogy elakarják velünk hitetni. Az alább említendő korporációk nem kivételek, mert bármely iparvállalatot megnevezhetnénk de, hogy a dolog könnyebben érthető legyen két országszerte ismertet említünk meg. A General Motors Corporation az egész országba ismert mint a leghatalmasabb autóvállalat és egyben a legvehemen- sebb ellensége a Roosevelt kormánynak. A napokban adták nyilvánosságra a vállalat 1939. évi jövedelmi kimutatását, amely számokban a következőket mutatja: a GMC e’mult évi jövedelme nem kevesebb, mint 183,000.000 (183 millió) dollár volt. Ne essünk tévedésbe. Ez nem az összes bevétel, hanem minden kiadás — még a szövetségi adó is beleszámítva — levonása után. Ez a 183 millió dollár a tiszta haszna a vállalatnak, amely éppen 81 millió dollárral több, mint az előző évben. Egy másik országszerte ismert vállalat a Standard Oil Co. amelynek szintén számos telepe van az ország külömböző vidékein. Az alábbi kimutatás csak egy telepről szól, azonban ez is világosan mutatja, hogy mily horribilis haszonnal dolgoznak. A Standard Oil Co. of Indiana, amely te’ep Indiana állam Whitting városában van, az elmúlt évben 34 millió, 142 ezer, 642 dollár tiszta hasznot mutat ki. Az elmúlt évi profit itt is majdnem hét millióval több, mint az 1938 évi. Ezen kimutatásokkal szemben ha a munkások évi keresetét vizsgáljuk, nagyitó üveget kell használni, hogy valamelyes emelkedést fedezzünk fel. Bátran állíthatjuk, hogy a munkások bére nem emekedett annyi tiz dollárral, mint ahány millióval a vállalatok haszna. És ezek után még mindig azt állítják, hogy a kormány tönkreteszi a kapitalizmust és a munkásság érdekeit helyezi előtérbe. NÉHÁNY ÓRÁT DETROITBAN Sem a lapbizottság, mégke- vésbé az országban élő magyar ipari unionisták nem nyugszanak bele, hogy a világ legnevezetesebb ipari városában, ahol a magyarság száma is elég te- kinté'yes, az IWW magyar csoportja csak mint hamu alatti tűz, olykor-olykor vessen lángot, amikor a forradalmi ipari unió eszméjének az autó városban már esztendőkkel ezelőtt egybe kellett vo’na forrasztani minden do'gozó munkást, hogy urai lehettek volna a munka gyümölcsének. Igaz mindezt tudják és érzik a detroiti magyar munkásnők és munkások is, az is bizonyos, hogy nem rajtuk mullott, hogy nemcsak szavuk, de a valóságban megbecsülésük sincs a termelés színterén a munkásoknak. Ezek a sebek bántják a magyar IWW- istákat és veszik munkakedvüket. Az a néhány óra, amelyet, Clevelandiak március 16-án Detroitban tölthettünk munkástársnőink és munkástársaink között, a fenti sorokban fejezi ki a hangulatot. Természetesen mi nem mindenben irtuk ezt alá, különösen a harc, az agitáció tovább vitelét sürgettük, amire Ígéretet is kaptunk. Az olvasók és azok barátai összejövetelre a József-nap adott alkalmat. Bár a teremben többen is elfértek volna, a hangulat elég jó volt és amikor Vi- si munkástárs üdvözölte a Józsefeket és a terem és zene kiadásra, adakozásra szólította föl a jelenvoltakat 34 dollár került pillanat alatt az asztalra. Mint nyugtázási rovatunkban közöltük 25 dollárt a laphoz kü'dtek az estélyből, 8 dollár meg a csoport pénztárába maradt. Az estélyhez anyagiakkal és természetbeni dolgokkal járultak: Mrs. Magyar, Szilágyi, Schneider, Sallai, Saytos, Sike, Gombos, Toldi, Probob, Visi és legnagyobb munkával a Kovács család. Ugyancsak elismerés a jelenlevőknek, akik a dolgokat pénzzé váltották. L. mm 4MÍ
